Külföldi légierőknél gyakoribb, itthon kevésbé megszokott, hogy a katonai repülésben dolgozók fényképezőgépet ragadnak és lencsevégre kapják mindennapjaik pillanatait.

A magyar Gripenek idei svédországi éleslövészetén, a gépágyúért és a rakétafegyverzetért felelős műszaki csoport tagjaként Kaszab Tibor százados is részt vett. Amikor lehetősége adódott, elővette fényképezőgépét és megörökített néhányat a földi mozzanatok közül. Képei többségén az emberekre - műszakiakra, szállító- és vadászrepülőkre - fókuszált, de természetesen a repülőgépekről és egy látványos természeti jelenségről is készített fotókat. A fotók négy albumba rendezve láthatóak Kaszab Tibor blogján.

- Szállítórepülők avagy Elfelejtett légió

- Aurora Borealis avagy Valami dereng a sarkon

- Csapatmunka avagy Gépek, fények, emberek

- Légi fölény 2015 avagy Észak lövészei

Kattintsanak, kattintsatok a vastag betűs címekre! Érdemes!

* * *

Fotó: Kaszab Tibor

Az 1997-től néhány évig önálló szervezetként működő MH Légierő Vezérkar 1998 tavaszán rendezte meg médianapját, amelynek egyik mozzanatára Szentkirályszabadján, az MH 87. Bakony Harcihelikopter Ezrednél került sor.

Az erős, hideg szél kevésbé volt hatással a Mi-24-esre, mint az ugyancsak bemutatót repülő Jak-52-esre. A képen a házigazdák harci helikoptere dübörög át a futópálya felett. A háttérben, a terepszínű épület tetején az irányítótorony látható. 

A Pápáról átröppent 5531-es MiG-21bisz a statikus bemutatón.

Az 5531-est a levegőben is láthattuk. A MiG-21-es bemutató első részében a futók nyitva maradtak.

A 21-es bömbölő forszázzsal tör az égre. Beke József alezredes jóvoltából egy rendkívül látványos bemutatóban volt részünk a meghívottaknak.

L-39 Albatros még az NDK-s terepszínben.

A tévések kamerája előtt Beke József alezredes nyilatkozik.

Vári Gyula százados MiG-29-ese előtt ad interjút Hardy Mihálynak.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Március 13-án pénteken, hatalmas pusztítást maga mögött hagyva, egy nagy erejű trópusi ciklon söpört végig az Ausztráliától keletre lévő Vanuatun. Nehéz megbecsülni, hogy az egykor Új-Hebridák néven ismert, több mint hetven szigetből álló ország negyedmillió lakosából hányan vesztették életüket és maradtak fedél nélkül a Pam nevű ciklon távozása után.

Vanuatu nem rendelkezik fegyveres erőkkel, védelmét Ausztrália látja el. A túlélők megsegítésére elsőként az Ausztrál Királyi Légierő, majd Új-Zéland légiereje indított útnak szállítógépeket, segélyszállítmánnyal a fedélzeten. Harmadikként a térségben folyamatosan jelen lévő francia fegyveres erők kapcsolódtak be. 1992 óta érvényes az a Franciaország, Ausztrália és Új-Zéland között megkötött megállapodás (FRANZ) amely biztosítja, hogy természeti katasztrófa esetén a tagországok a rendelkezésre álló eszközeiket és információikat igyekeznek a leghatékonyabb módon felhasználni. 

A Royal Australian Air Force egyik C-17-ese útnak indul Vanuatu felé.

A segélyszállítmányok összetételére a helyszínre érkező katasztrófavédelmi szakemberek tettek javaslatot, figyelembe véve, hogy mire van leginkább szükség az első napokban. Így kerültek a raklapokra sátrak, takarók, matracok, egészségügyi felszerelések, vizeskannák és víztisztító tabletták.

A Globemasterek visszaúton ausztrál állampolgárokat szállítottak haza a ciklon sújtotta szigetről. Új-Zéland C-130-asokkal és egy Boeing 757-essel oldotta meg ugyanezt.

Kilátás az ausztrál C-130J Hercules pilótafülkéjéből, a leszállás előtti pillanatokban. Valamennyi szállítógép Vanuatu fővárosának, Port Vilának a repülőterét használja, amely egyelőre csak a segélyeket szállító katonai gépeket fogadja. 

Az ausztrál légierő egészségügyi csapata a földet érés után a teendőket beszéli meg. 

Az Új-Zélandi Királyi Légierő évfordulós festésű Herculesét rakodják a Vanuatura szánt segéllyel. 

A francia légierő CN-235-öse a közeli Új-Kaledóniából érkezett, ahol az Armée de l'Air állandó jelleggel állomásoztat szállító repülőgépeket és helikoptereket.

Szintén Új-Kaledóniából indul Vanuatu felé a francia haditengerészet Vendémiaire nevű fregattja. A Marine Nationale flottabázist tart fenn a szigeten.

Alouette III-as a Vendémiaire fedélzetén. Általában egy ilyen helikopter alkotja a fregatt légi egységét.

A légierő egyik Puma helikoptere is a fregatt fedélzetére települt. A gép a légi terepszemlét és a kisebb szigetek közötti szállítást végzi majd. 

Negyedikként a Royal Air Force is bekapcsolódott a műveletbe. C-17-ese először Ausztráliába települt, fedélzetén a brit kormány adományával, majd onnan ingázott Vanuatura.

Pam a NASA műholdfotóján, március 13-án.

* * *

Fotó:

Royal Australian Air Force 

Royal New Zealand Air Force

Royal Air Force

Armée de l'Air

Marine Nationale

NASA

A hetvenes évek európai repülőgépgyártásának két jellegzetes típusa, a Viggen és a Tornado két év eltéréssel, de azonos hónapban, szeptemberben tett látogatást az MH 47. Pápa Harcászati Repülőezrednél. A robusztus vasak tervezésekor a svéd illetve a brit, német és olasz mérnökök eltérő koncepció mellett haladtak, de egyvalamiben hasonlót alkottak: a harcászati repülőgépek közül csak ezen a két típuson alkalmaztak sugárfordítót a leszállás utáni kigurulási úthossz csökkentése érdekében.

1996 - Saab Viggen

A Viggen JA 37-es vadász változata feladatának megfelelően kéttónusú szürke festést kapott. Az uppsalai F16-os ezred (Upplands Flygflottilj) két JA-37-es százada 1986 és 2003 között repülte a Viggent.

A sugárfordító működésekor a hajtóműből kilépő gázok a törzshátsórész oldalán távoznak. A JA 37-es függőleges vezérsíkja a VHF antenna (itt fehér burkolattal) miatt magasabb, mint a csapásmérésre optimalizált AJ 37-esé. A két változatot első ránézésre ez különbözteti meg.

Magyarok a Viggen előtt. A gépre vigyázó sorkatona a surranója orrát nézegeti.

Kisebb foltok tucatjaiból álló álcázófestés rejti az F15-ös ezred (Halsinge Flygflottilj) kétüléses SK 37-esét. A Söderhamn melletti alakulat két AJ és egy SK századot üzemeltetett 1974 és 1998 között.

Akárcsak a vadászok, az SK 37-esek is egy törzs alatti póttartállyal érkeztek. Enélkül a Viggenek ritkán repültek, különösen az SK-k, amelyekbe a hátsó ülés miatt kevesebb üzemanyag fért.  

1998 - Tornado IDS

Hazainduláshoz készül a Luftwaffe négy Tornado IDS-e, a személyzet már a gépben ül. Az előkészületekben a katapultülés tetején ülő műszaki segít a pilótának, a kabintető ekkor még egy kitámasztó rúddal van biztosítva. A szívócsatorna oldalán az azóta megszűnt memmingeni 34. vadászbombázó ezred (Jagdbombergeschwader 34) jelvénye virít.

Indításra készen.

1998-ban még nem jártunk messze azoktól az időktől, amikor elképzelhetetlen lett volna, hogy német vadászbombázó látogasson magyar katonai repülőtérre. A járó hajtóművekkel várakozó csapásmérő mögött földdel borított fedezékek magasodnak és egy szintén változtatható szárnynyilazású repülőgép, egy magyar MiG-23-as áll.

***

Fotó: Szórád Tamás

A zónától távol, zárt ajtók mögött zajlik a műszaki munka a kecskeméti repülőbázis Gripen hangárjában, a Repülőeszköz Javító Század birodalmában. A hangárról és az ott dolgozó repülőműszakiak feladatairól a közeljövőben lesz szó az Air Base blogon. 

Gripenek fedett pályán. A hangárba tolt gépek közül az egyiken a hajtómű, a másikon az orrfutó cseréjét készítik elő a műszakiak. 

A nyitott törzsféklapok alól kihúzott és gurítható keretre helyezett törzshátsórész belsejét gondosan megtisztítják. A kép bal szélén a hajtómű konzerválására szolgáló kocsi áll előkészítve.

Az orrfutócserés gépen az oldalszám elé ragasztott papírra nyomtatott felirat a folyamatban lévő munkára figyelmeztet: Az orrfutó hidraulika rendszere megbontva, ne engedd le a  repülőgépet!

Az új orrfutószár előkészítve hever a szállító-tároló ládán. Átszereléséhez, beépítéséhez számos segédanyagra (hézagolók, anti-korróziós anyag, ragasztó, stb.) van szükség, a műszaki egy lista alapján ezeket készíti elő, hogy kéznél legyenek. 

Átmenetileg orrfutó nélkül nyugszik az emelőkön a 39-es Gripen. Az orrkerék kormányzás vezérlő berendezéseit át kell építeni az új futószárra. Mivel a svédek sok helyen titáncsövet használnak, a vezérlő mechanizmust előzetes jelleggel fel kell helyezni a futószárra, hogy a csövek úgy álljanak ahogy kell, mert a titáncső nehezen áll ellen a feszítésnek, reped, törik. 

A hajtóműről a kondicionáló rendszert, az üzemanyagcsövet, az elektromos csatlakozásokat és a hajtóművezérlő számítógép csövét kell lekötni. Utána lehet leengedni a gépből, rákerül egy keretre, majd a hermetikus kapszulába és szállítható is Svédországba.  

Az egyetlen alkalom, amikor egy vadászgép kerekei a hangárban emelkednek el a talajtól az, amikor emelőkre kerül a gép.

***

Fotó: Szórád Tamás

A 2000. májusi múltidézést néhány kecskeméti fotóval zárom. A Milleniumi Repülőnap és Haditechnikai Bemutató előtt három héttel sajtótájékoztatót tartottak az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Harcászati Repülőezrednél. A helyszínül szolgáló kék hangár előtt adódott némi fotózási lehetőség. 

A 19-es MiG-29-es a kék hangár előtt. A Nagyvasak ekkor még azzal a festésmintával repültek, amellyel 1993-ban Magyarországra érkeztek.

A 15-ös gép szintén a kék hangár előtt parkolt.

A szállítókocsin R-27-es és R-73-as súlymakettek pihennek. 

A 11-es MiG félig csupasz hajtóművekkel.

A nyitóképen látható gép egy másik szögből fotózva. Mögötte, a festőhangárban még egy 29-es áll.

Vári Gyula és Besenyei Péter. Ismert és elismert nevek a katonai bemutatórepülés és a profi műrepülés világából.

Ez is Szuhoj, ha nem is katonai. Veres Zoltán Szu-26-osával húz át a hangár előtt.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

2000 tavaszán a USS Dwight D. Eisenhower repülőgép-hordozó két hónapot töltött a Földközi- és az Adriai-tengeren, közben számos helyen kikötött. Az egyik megálló Dubrovnik volt és amíg az „Ike” Dalmácia előtt horgonyzott, két F/A-18C Hornet századának négy gépe Taszárra települt, hogy a pilóták a magyar MiG-21-es és MiG-29-es hajózókkal közösen gyakorolhassanak.

A VFA-136 Knighthawks század F/A-18-asa fotózáshoz beállítva, a május 5-i sajtónapon. Már ezen a gyakorlaton lehetett hallani, hogy ősszel a Hornetek mellett F-14-esek is jönnek Magyarországra. A hír igaznak bizonyult.

A haditengerészetnél az orrfutó gondola ajtajára kerül fel, hogy ki a gépért felelős műszaki (PC - Plane Captain), mi a beosztása és honnan származik. A 302-es Hornetért felelős Adrian Brewster beosztása AN (Airman) volt, amit a Navy-nél a legénységi állományú, külön szakághoz még nem tartozó műszakiak töltenek be. A Barbadosról származó műszaki is talán azért lépett be a tengerészethez, mint sokan mások: hogy világot lásson. A kabinlétrát a fülke mellé előrenyúló belépőéltő-hosszabbításból, a LERX-ből lehet lehajtani.

A VFA-136-osok századparancsnok-helyettese zárja a kabintetőt. A Hornet masszív orrfutóján a hordozófedélzeti üzemelés két kelléke, a katapultos felszállásokhoz szükséges vonórúd és a leszállásirányítót tájékoztató három színes lámpa látható. Ebből a szögből jól látszik az is, hogy a LERX milyen nagy felületű.

A pápai MiG-21-es előtt álló amerikai hajózó nem századhoz, hanem az Eisenhower repülőezredéhez (Carrier Air Wing 7) volt beosztva. Ezt jelzi a hímzett jelvény is, amelyen az ezred száma ötletesen egy fékezőhoroggal van ábrázolva.

Amerikai csoportképen elképzelhetetlen az összevissza ácsorgás. Ennek megfelelően az amerikai sajtós a fotózás előtt pillanatok alatt sorba rendezte a hajózókat.

Csoportkép a Hornet és a MiG-21-es előtt. A hátsó sort az amerikai, a kecskeméti és a pápai pilóták alkotják, az Egyesült Államok akkori budapesti nagykövetével kiegészülve. Az első sorban a Navy repülőműszakijai térdelnek, középen vezető altisztjükkel. Arra a kérdésre, hogy a képről kik hiányoznak, a helyes válasz: a magyar műszakiak.

A gyakorlatról sok mindent lehetett hallani, azt is, hogy célt repültünk az amerikaiaknak és azt is, hogy a manőverező légiharcban a Hornet nem volt ellenfél. Egyszer jó lenne megismerni a gyakorló légiharcok történetét azoktól, akik a repülőgépekben ültek...

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Alkonyat előtti pillanatképek a kecskeméti repülőbázisról, négy nappal a Milleniumi Repülőnap előtt. Már másnap elkezdődött a repülőnapra érkező gépek áttelepülése Kecskemétre. 

A 133-as L-39-es a váróponton. Mögötte a zónában MiG-29-esek állnak és egy APA kocsi.

Egy gyors vizuális ellenőrzés a 02-es MiG-29-esen, mielőtt a pilóta zárja a kabintetőt és a pályára gurul 

A 30-as pályán utánégetővel indul egy UB 

* * *

Fotó: Szórád Tamás

2005 tavaszán két olyan közös kiképzési repülés volt Kecskeméten magyar és külföldi alakulatok között, amely során a hangárba is betekinthettünk. 

Az angol beteg

A Királyi Haditengerészettel közös márciusi kiképzési repülésen a magyar MiG-29-esek ellenfelei a Sea Harrier FA2-esek voltak, amelyek kivonásáról akkor már megszületett a döntés, így a „Shar” pilótákkal közös repülés egyszeri és megismételhetetlen lett. A sajtónapon hiába kerestük a központi zónába kivontatott gépek között az évfordulós festésű Harriert. Az indigókék példányt megviselte egy MiG-29-essel vívott közeli légiharc, ezért a hangárba került, ahol a tengerész-műszakiak igyekeztek kikezelni a problémát.

*

Terítéken a Nagyvas

A Sea Harrier két MiG-29-es között kapott helyet, így az a ritka eset állt elő, hogy megnézhettük mi van a Nagyvas bőre alatt.

 *

Albák, darabokban

Áprilisban két hétig gyakoroltak magyar légtérben az USAFE avianói ezredének F-16-osai. Az első héten az 510. Buzzards század érkezett Kecskemétre, a másodikon az 555. Triple Nickels. Az időjárás miatt az Ötcentesek késéssel indultak Olaszországból, így a várakozás közben benézhettünk abba a hangárba, ahol az L-39 Albatrosok üzemidő hosszabbítása zajlott.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

A vadászpilótából lett katonadiplomata régóta fest, mégis első ízben választotta témájául a repülőgépet. Az alkotói szabadsággal élve, olyan pillanatot festett meg, amely a valóságban sosem történt meg, hiszen ilyen oldalszámú MiG-21-esek nem repültek együtt. Az alkotó nem törekedett a teljességre, számos részletet – szegecseket, olajfoltokat, feliratokat – nem ábrázolt. Célja mindössze az volt, hogy a kép előhozza a szép emlékeket és ez által örömet nyújtson, amikor ránéz.

A teflonszürke szovjet MiG a 80-as oldalszámot kapta. Egyrészt valóban volt ilyen oldalszámú 21-es a Szovjetunióban, másrészt utolsó évesként ez volt Andrási Sándor hívószáma, végül pedig évfolyamát ’80-ban avatták. A magyar MiG-21-esek között nem volt 23-as, de ez a szám volt Andrási Sándoré a pápai évek alatt. Ez állt a sisakján, ez volt a ruháiba írva és az emlékek miatt ez került a megfestett repülőgépre is.

Részletfotó a készülő műről. Az olajfestékkel festett kép lealapozott farostlemezre kerül, amely a vászonhoz hasonló érdes felületet ad.

A festmény alapjait egy cseh géppárról készült fotó adta, abból lett a magyar-szovjet vegyes géppár. A szovjet MiG itt már elkészült, a magyar gépnek egyelőre csak a vázlata van az alapon.

Lassan formát ölt a pápai 21-es is. Az olajjal történő festés alapjait általános iskolai tanárától sajátította el az alkotó, akinek első repülési témájú képét remélhetőleg több is követi majd.

A végleges változat, amelyen egy kicsit oszlott a felhőzet széle

***

Fotó: Andrási Sándor