Októberi nyár – I. rész
A kecskeméti repülőbázis Juliet (J) zónájában öt Gripen sorakozik a nyarat idéző októberi napsütésben. A műszakiak a gépek kivontatását követően szimulátort függesztenek, zavarótöltet kazettákat helyeznek a gépekbe és arra készülnek, hogy kiszolgálják a kora délutántól az estébe nyúló repülést.
A Gripeneken többnyire ugyanazok dolgoznak, akik az elmúlt hónapokban és években. Új arcokat nemigen látni, de azért van változás is: egyre kevesebben vannak. Várják őket a nagy értékű berendezésekkel dolgozni képes megbízható szakemberekre számító, jól fizető civil cégek, sőt újabban egy repülőgépgyártó cég is munkalehetőséget kínál a Dunántúlon. Akik maradnak, továbbra is előkészítenek, ellenőriznek, tankolnak, fegyvert függesztenek, hibát olvasnak, döntenek - élik a szakmai mindennapokat. Például a Juliet zónában, az októberi nyárban.
A betervezett feladatnak megfelelően a Sidewinder közel-légiharc rakéta szimulátorának függesztése következik. A „szim” szállítókocsin érkezik a zónába.
A szállítókocsi és a Gripen jobb szárnyvége közötti néhány métert a fegyveresek vállán teszi meg a szimulátor és az összeszokott csapat pillanatok alatt felhelyezi a gyakorlóeszközt.
A kötelező biztonsági szabályok betartása mellett töltik be a kazettába a pilóták igénye szerinti zavarótöltetet.
A számmal jelölt lapka helyes beállítása fontos, mert a repülőgép ez alapján azonosítja, hogy mi van betöltve.
Nyomatékkulccsal húzzák meg a Gripenbe helyezett kazettát rögzítő csavarokat.
A gép előkészítése mint mindig, most is az okmányok kitöltésével zárul.
Indul az első sor: a zónából a gurulóra fordul az egyik Gripen.
A központi zónára ráfér némi ráncfelvarrás, ezért üzemelnek a gépek a Juliet zónából, ahol viszont nincs állandó világítás. A megoldás a saját áramfejlesztővel rendelkező mobil reflektor, amelyet még jóval a napnyugta előtt telepítenek.
Bő egy óra múlva ismét a zónában áll az első sor egyik gépe. A műszakiaknak nem kell végig kint lenniük, de mire a Gripenek visszaérkeznek, már ismét ott állnak, fogadják a gépeket és azonnal nekilátnak az előkészítésükhöz.
A Juliet zónában nincs központi üzemanyag feltöltő rendszer, a kerozint tartálykocsikból kapják a gépek.
A pilóta vállhevederei a katapultülés ejtőernyő konténerének két oldalán lévő tokba kerülnek, ahol a hajózó könnyen eléri azokat, amikor a gépbe ülést követően beköti magát.
A palackba a túlfolyóból lekerülő kerozin folyik.
Számtalanszor gyakorolt mozdulat: a töltőcső csatlakoztatása.
Még tankolják a gépet és dolgoznak a kabinban, amikor a hajózó a körbejárás utolsó métereinél tart.
Két ujj a magasban, indulhat az APU.
Indítás után az egyik gép rendszere hibát jelzett, a műszakiak a kijelzett kód alapján keresik a problémát.
A 38-as most a földön marad, de van tartalék gép, a mellette álló 34-es.
A 34-es gyors átvételét a hajózó az okmányok aláírásával zárja, majd némi késéssel elindul a többiek után.
Két felszállás között sincs pihenő, a fegyvereseknek be kell rendezniük egy statikus demót. A Gripen köré Maverickek, Sidewinderek, AMRAAM-ok gyakorló változatai kerülnek valamint gépágyúlőszer és egy Litening konténer.
A műszakiak épületében jól hallani a visszatérő gépek hajtóműveinek zaját és már lehet is indulni a Gripenek fogadására. A hajtómű leállítása után nyílik a Delta kabinteteje és a helyére kerül a kétüléses változatnál használt kétrészes kabinlétra.
A számos munkapont egyike a főfutó gondolák ellenőrzése.
A zónában most minden mechanikus a saját gépével van elfoglalva, ellenőrzi és előkészíti a következő feladatra.
A kiszolgálás nélkülözhetetlen szereplői, az üzemanyagosok jóvoltából a tartálykocsik ismét felsorakoznak a Gripenek előtt. A nyolckerekű tankerek látványa egy régi igazságra emlékeztet: ha nincs keró, nincs repülés.
Továbbra is három együléses C, egy kétüléses D és egy tartalék gép várja előkészítve és megtankolva a kora esti felszállásra érkező pilótákat. A lemenő nap fénye egyre laposabb szögben súrolja a Gripeneket.
A napsütéses délutánt követően a Gripenek kiszolgálása a szürkületben, majd a mobil reflektor és elemlámpák fényénél a sötétben folytatódott. Erről lesz szó a bejegyzés második részében.
* * *
Fotó: Szórád Tamás