Új év, régi képek – így indítom a 2023-as bejegyzések sorát. Olyan 1994-2004 között készült fotókat vettem elő, amelyeken a magyar repülés egyik legismertebb típusa, az An-2-es szerepel. Az ikonikus kétfedelű hazánkban a néphadseregnél, a katonai pályára irányítást és előképzést szolgáló szervezeteknél, a mezőgazdasági repülésben, majd a rendszerváltást követően az utódszervezeteknél és magánvállalkozásoknál repült. A képaláírásokhoz az avia-info.hu oldalon fellelhető adatokat, A magyar katonai repülés kronológiája című könyvet, és természetesen saját emlékeimet és feljegyzéseimet használtam.

Az idei képek között akad néhány, amely a nyomtatásban megjelent cikkekbe és a bejegyzésekbe se került be, ezért az érdekes interjúkat és riportlehetőségeket, életre szóló élményt és meglepő változást egyaránt hozó 2022-es évet lezáró albumba ebből az elfekvő készletből válogattam.

AZ EGÉSZ ÉVES FIGYELMET MEGKÖSZÖNVE, EGY KATONA TOLLÁBÓL SZÁRMAZÓ VERSSEL KÍVÁNOK MINDEN KEDVES OLVASÓNAK ÁLDOTT, BÉKÉS KARÁCSONYT!

* * *

Fotó: Magyar Honvédség / honvédelem.hu

A Föld túlsó oldalán ezekben a napokban zajlik az amerikai légierő leghosszabb ideje létező humanitárius művelete. A csendes-óceáni szigetvilág felett minden év decemberében szállítógépek tűnnek fel, hogy rakományukat ejtőernyők segítségével az odalent várakozókhoz juttassák. A szigetek lakói idén hetvenegyedik alkalommal kapnak a mindennapi életüket megkönnyítő eszközöket, ruhákat és élelmiszert. 

A magyar katonai repülés történetébe BAP FLKA Blokk 60 néven került be a Magyar Honvédség újabb missziója. A rövidítés a balti légtérrendészeti (BAP - Baltic Air Policing) feladatokra felállított Fegyveres Légvédelmi Készenléti Alegységet jelenti, a Blokk 60 pedig azt jelzi, hogy ez már a BAP tizennyolc éves történetének hatvanadik váltása volt, amely az előzőekhez hasonlóan a vadászgépekkel nem rendelkező három balti állam, Litvánia, Lettország és Észtország légterét biztosította és oltalmazta. A magyar kontingens augusztus 1-től teljesítette harmadik BAP-misszióját Siauliaiban, majd december 1-én ünnepélyes keretek között adta át a készenléti szolgálatot a lengyel és francia légierőnek.

Külföldi útjaimon, ha tehetem, célirányosan keresem fel a különböző emlékhelyeket, de olykor előfordul, hogy egy-egy ilyen hely véletlenül kerül a látóterembe. Így történt ez májusban is, amikor Hollandia hajózható csatornarendszerének egyik kikötőjébe érkezve egy emlékhelyet jelölő táblára lettem figyelmes. Készítettem néhány fotót, majd utánanéztem, hogy milyen eseményekre emlékeztet Dinteloord táblája.

Dinteloord egy nagyjából hatezer lakosú település Hollandia Észak-Brabant tartományában, közel Rotterdamhoz és az Északi-tengerhez. Földrajzi elhelyezkedése miatt a második világháború idején a Németországba tartó vagy onnan visszatérő szövetséges repülőgépek rendszeresen átrepültek felette, de nem mindegyik volt olyan szerencsés, hogy vissza is érjen támaszpontjára. A Dinteloord melletti síkságon 1942 májusa és 1945 februárja között két amerikai és két angol bombázó, három német, egy angol és egy amerikai vadászgép és egy angol szállító-vitorlázógép személyzetének ért véget a háború. Volt, aki megmenekült, mások hadifogságba estek, harminc hajózó pedig életét vesztette. Az áldozatok többsége a bombázók 5-10 fős személyzetéből került ki.

A száraz nyári időszakban fellobbanó, majd rövid időn belül nagy területen tovább terjedő tüzek megfékezésében idén is fontos szerep jutott a honvédség helikoptereinek. A légi tűzoltó képességre nem csak itthon, de külföldön is szükség volt, mivel Szlovéniában az ország történetének legnagyobb tüze pusztított. A Magyar Honvédség szerepvállalásába, a négynapos művelet mozzanataiba Remzső Zsolt őrnagy, oktató-gépparancsnok, és Klement Zsolt őrnagy, az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis Repülő Műszaki Zászlóaljának megbízott zászlóalj-parancsnoka adott betekintést.

Pipishegyi bázissal, Mi-17-es és H145M típusok bevonásával, változó időjárás mellett zajlik az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis szokásos őszi kutató-mentő gyakorlata, az Air Wolf Hunting. A környéken élők által szívesen látogatott gyakorlatról idén is Colin Penny jóvoltából állíthattam össze egy albumot.

1. nap

Negyedik éve már, hogy az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis szállítórepülő századánál szolgálatban áll a Dassault Falcon 7X típus. Eddig kevés szó esett erről a szállító repülőgépről, most viszont az egyik pilóta segítségével igyekszem betekintést nyújtani a mindennapokba. 

A francia Dassault Aviation három hajtóműves Falcon 7X típusa 2007 óta van jelen a polgári és katonai légiközlekedésben. Tervezése során figyelembe vették azokat a megoldásokat, amelyeket a Dassault a Falcon korábbi változatainál és a harcászati repülőgépeinél gyűjtött, mint például a Mirage vagy a Rafale. A 11 ezer kilométeres hatótávolságú, 15 ezer méteres utazómagasságú típus beszerzésével a Magyar Honvédség olyan interkontinentális stratégiai képesség birtokába jutott, amellyel korábban nem rendelkezett. Ezzel a szállítórepülő század a feladatrendszerébe tartozó szállítási feladatokat - mint például a Magyar Honvédség katonáinak szállítása, vagy a kormányzati repülések - önállóan képes végrehajtani a világ szinte bármely pontjára. Az, hogy a kormányzati és katonai légi szállítás közül mikor, melyik felé billen a mérleg, melyik gyakoribb, sok mindentől függ. A politikai élet szereplői gyakran a repülőtéren, az őket szállító repülőgép előtt adnak interjút, ezért a hírműsorokba elsősorban a kormányzati repülések kerülnek, a nyilvánosság ezt látja többet. Amikor egy kontingens létszáma nem igényel nagyobb gépet, vagy nagy távolságra kell repülni, a katonák és a katonai delegációk többnyire a Falconok fedélzetén utaznak a műveleti területre, külföldi NATO-beosztásuk, kiképzésük vagy a katonadiplomáciai események helyszínére. Ezek az utak általában nem kapnak nyilvánosságot, de a repüléseket a repülőgép-követő internetes oldalaknak köszönhetően bárki láthatja. Az már egy másik kérdés, hogy az onnan szerzett információk mögé, a repülés célját illetően néhányan a valósággal köszönőviszonyban sem lévő dolgot vizionálnak.   

A fiumei (Rijeka) kikötő épületsora mögött, a hegyoldalon áll az egykori kormányzói palota, amelynek megépítésére a város tizenharmadik magyar kormányzója, Batthyány Lajos gróf adott megbízást Hauszmann Alajos építésznek. Az 1898-ban elkészült neoreneszánsz épület a mindenkori magyar kormányzó hivatala és otthona volt, napjainkban a Horvát Tengermellék Történeti és Tengerészeti Múzeuma látogatható benne. A központi csarnokban, a termekben és a folyosókon elsősorban a város történetét bemutató dokumentumokat, művészeti alkotásokat, mindennapi használati tárgyakat, bútorokat állítottak ki, a tengerészeti gyűjtemény összességében csak egy kis részt foglal el.