A Föld túlsó oldalán ezekben a napokban zajlik az amerikai légierő leghosszabb ideje létező humanitárius művelete. A csendes-óceáni szigetvilág felett minden év decemberében szállítógépek tűnnek fel, hogy rakományukat ejtőernyők segítségével az odalent várakozókhoz juttassák. A szigetek lakói idén hetvenegyedik alkalommal kapnak a mindennapi életüket megkönnyítő eszközöket, ruhákat és élelmiszert. 

1952 karácsonyán a Guam szigetén települő 54. időjárás felderítő ezred egyik B-29 Superfortress bombázóból átalakított WB-29-es időjárás felderítő gépe a Mikronéziához tartozó Kapingamarangi atoll felett repült, amikor az éles szemű személyzet a gépnek integető szigetlakókra figyelt fel. Gyors elhatározással összeszedték a fedélzeten található olyan dolgokat, amelyekről azt gondolták, hogy a szigetlakók hasznosítani tudják és egy ejtőernyővel ellátott kisméretű konténerbe csomagolták azokat. Visszafordultak és miközben egy kört repültek az atoll felett, az ejtőernyős konténert a földre juttatták - minden bizonnyal a szigetlakók nagy örömére. A rögtönzött akcióval gyakorlatilag megalapozták a US Air Force immár hét évtizede létező, mégis kevéssé ismert műveletét, amelyet 1958 óta Operation Christmas Drop (Karácsonyi Teherdobás művelet) elnevezéssel hajtanak végre.

A művelet 40. évfordulójára készült artwork egy Hercules oldalán

A Christmas Drop az USAF csendes-óceáni parancsnokságának (PACAF – Pacific Air Forces) irányítása alatt működik, állandó résztvevői a Guamon lévő Andersen légierő bázison és Japánban, a Jokota légi bázison települő szállítórepülő századok C-130-asai. Civil részről a guami egyetem és a művelettel azonos nevű szervezet is részt vesz a feladatokban, amely humanitárius célján túl extra gyakorlási lehetőséget is biztosít a szállító repülőgépek személyzetének. A művelet bázisrepülőtere az Andersen légierő bázis. Guam az Egyesült Államok külbirtoka Óceániában, az Andersen az USAF egyik legfontosabb légibázisa a régióban, elsüllyeszthetetlen repülőgép-hordozónak is nevezik. A helyi szállítórepülő század mellé ide települnek a jokotai C-130-asok és a szövetséges légierők repülőgépei is. Az ausztrál királyi légierő és a japán légi önvédelmi erők 2015-ben csatlakoztak, az új-zélandi királyi légierő 2019, a dél-koreai légierő 2021 óta vesz részt a dobásban, és egy alkalommal, 2017-ben a fülöp-szigeteki légierő is szerepelt a humanitárius műveletben. Az amerikai és ausztrál légierő a C-130-as J változatával repül, a többiek C-130H-val és a tehertérben általában vegyes, nemzetközi személyzetek dolgoznak.

Amerikai, japán és ausztrál Herculesek a 2015-ös műveletben

Az amerikai kormány 1987-ben bevezetett Denton-programja lehetővé teszi, hogy magánszemélyek és civil szervezetek adományokból összeállított, humanitárius célú rakományt helyezzenek el az USAF szállítógépeinek fedélzetén, ha arra van elég kapacitás. Mivel a Christmas Drop művelet éppen erről szól, a fedélzeti helyhiánnyal ez esetben nem kell számolni. A program Jeremiah Denton alabamai szenátor, a haditengerészet volt ellentengernagya, egykori Intruder-pilóta és vietnami hadifogoly nevéhez fűződik, akit a nyilvánosság előtt az a hadifogságban készült 1966-os televíziós felvétel tett ismertté, amelyben morzejelekkel pislogva adott információt fogva tartásának körülményeiről.

A japán légi önvédelmi erők C-130H Herculese. Az éles repüléseket megelőzően egy közös gyakorlatot hajtanak végre a résztvevők

Dobásra készen

A humanitárius rakományokra bizonyos korlátozások érvényesek: nem tartalmazhatnak politikai vagy vallási témájú kiadványokat, lejárt élelmiszereket és gyógyszereket illetve sporteszközöket. A legtöbb szigeten igen egyszerű körülmények uralkodnak, nincsen áram és ivóvíz szolgáltatás és a tájfunok is gyakran sújtják őket, ezért a dobozokba olyan dolgok kerülnek, amelyet a szigetlakók a környezetük adta körülmények mellett tudnak hasznosítani. Ilyenek például a konzervek - legalább két éves lejárati idővel - kávé, rizs, zöldség- és gyümölcsmagok a további termesztéshez, horgok és zsinórok a horgászathoz és az edények. A higiéniai termékek közül szappant, sampont, fogkefét, fogpasztát és fogselymet valamint gombaölő krémeket csomagolnak a szigetlakóknak. Természetesen nem maradhatnak ki a dobozokból a ruhaneműk, cipők, szandálok, sapkák, napszemüvegek, törölközők, ágyneműk és párnák sem. Ezen kívül olyan hasznos dolgok is a szállítógépek fedélzetére kerülnek ejtőernyős dobásra előkészítve, mint a kéziszerszámok, kézi erővel működő lámpák, műanyag fóliák, vásznak, ponyvák, kötelek, csiszolópapír, ragasztószalag, folyékony ragasztó, valamint a gyerekeknek szánt könyvek, füzetek, írószerek és játékok.

Ausztrál C-130J alacsonyan, dobás előtt

A 2022-es dobásra ismét eljött az új-zélandi királyi légierő is

A karácsonyi dobást december első és második hetében hajtják végre, de a felkészülés már hónapokkal korábban megkezdődik. A civil önkéntesek adományleadó helyeket jelölnek ki és elkezdik a pénzgyűjtést is. A befolyt összegből szintén a ledobandó dobozokba szánt dolgokat vásárolnak. Nagyjából egy héttel a dobás előtt a fegyveres erők tagjai és a civilek elkezdik begyűjteni az adományokat, majd elosztják azokat és átadják csomagolásra. A csomagolás során a dobozokat nejlonfóliával bélelik ki, majd miután megteltek, ragasztószalaggal lezárják és továbbítják, hogy a légierő rakomány-előkészítésért felelős szakága előkészítse azokat a dobásra. Az egyszerű, egyrétegű raklapra helyezett dobozokat vékony hevederekkel rögzítik és hozzákapcsolják a hadseregtől átvett, személyi használatra már nem engedélyezett, lejárt ejtőernyőket. Az első csomagot egy kisebb ünnepség kíséretében tolják be a Hercules teherterébe.

Csomag kint!

Az első dobás óta eltelt hetven év alatt a helyszín nagyrészt ugyanaz maradt: a Herculesek rámpái elsősorban a Guamtól légvonalban 1600 kilométerre lévő Mikronéziai Szövetségi Államokhoz tartozó földdarabok felett nyílnak ki, de a szomszédos Észak-Mariana-szigetekhez, az 1300 kilométerre lévő Palauhoz és a 2300 kilométerre elhelyezkedő Marshall-szigetekhez is eljutnak a szállítógépek. A szigetlakók a külvilágtól elzártan élnek. Egy-egy nagyobb szigeten van dízel áramfejlesztő segítségével előállított áram, így a rádióamatőrök révén rádiókapcsolatot tudnak létesíteni a külvilággal, de a szigetek túlnyomó részén ilyen nincs és ellátmányt szállító hajó is csak nagy ritkán, évente egy-két alkalommal érkezik. Értelemszerűen orvosi ellátás sincs, és bármi történik, bárki beteg lesz vagy bajba kerül kint az óceánon, a szigetlakók csakis magukra és egymásra számíthatnak.

Fent műszer, gép és ember, lent a nyers természet.  Kis magasságú forduló Herculessel az egyik apró sziget felett

A Föld legnagyobb egybefüggő vízfelülete feletti repülés különleges élmény azoknak a hajózóknak, akik pályafutásuk során elsősorban szárazföld, például Irak vagy Afganisztán felett repültek és dobtak terhet. „Amikor a Csendes-óceán felett repülök, mindig megdöbbent az üressége. Semmi más csak víz és olykor egy-egy sziget. Ha azok egyikén élnék, rettentő elszigeteltnek érezném magam” – fogalmazott az egyik Hercules pilóta.

A szigetlakók a vízre érkezett dobozt húzzák ki a partra

A karácsonyi dobás tervezett időpontjáról rádióamatőrök segítségével tájékoztatják a rádióval felszerelt szigeteket, ahonnan hagyományos úton jut el a hír a többi szigetre: valaki csónakba száll, áthajózik a szomszédokhoz és elmondja nekik. Az egyenként 100-120 kilogrammos dobozok célba juttatását a felhasznált eszközök és anyagok és a dobási magasság miatt LCLA módszernek nevezik (Low Cost Low Altitude). A C-130-asok alacsonyan repülnek rá a dobási irányra. A zónákat úgy választják ki, hogy még véletlenül se essenek a dobozok az odalent csoportosuló emberekre. A rakomány földet érésére tisztásokat, a tengerparti sávot vagy a parthoz közeli vízfelületet választják, és oda hajtják végre a dobást, de egy színes szövetdarabbal a lentiek is gyakran megjelölnek dobásra alkalmas területet, ahol aztán majd könnyen hozzáférnek az ajándékhoz. Olykor így is előfordul, hogy a dús növényzet közé esik a rakomány. Egyes szigeteken, ha repülőtér nincs is, de egy szerény leszállópálya azért akad – ide érkeznek nagy ritkán a misszionáriusokat, orvosokat szállító kisgépek – ami szintén a rakomány földet érésére kijelölt zóna lehet. A művelet első évtizedeiben előfordult, hogy a ledobott terhet csak hetekkel, hónapokkal később, véletlenszerűen találták meg a szigetlakók, de ma már a jól kiforrott módszer miatt ez nem nagyon fordul elő. A szigetlakók nem csak a dobozok tartalmát hasznosítják, a raklapokat otthonaik megerősítésére, az ejtőernyőket csónakjaik vitorlájaként használják fel.

Újrahasznosított ejtőernyő. Valaha amerikai katonák felett nyílt ki, most egy mikronéziai szigetlakó csónakján feszül

A 2020-as művelet több okból is eltért el a megszokottól. A második világháborús csendes-óceáni műveletekből ismert Peleliu is felkerült fel a dobási listára és a koronavírus-járvány miatt, a felkészülés során a résztvevő állomány és a szigetlakók védelmében, szigorítottak az egészségügyi előírásokon. A Jokotában állomásozó személyzetek tizennégy napos karanténba vonultak a guami áttelepülés előtt. Ezt az időszakot otthonukban tölthették, majd egy negatív Covid-teszt birtokában indulhattak Guamra. A dobozokba szánt minden egyes adományt legalább huszonnégy órára elkülönítették, és a csomagok összeállításakor minden résztvevő kesztyűt és maszkot viselt. A dobásra összeállított rakományt fertőtlenítették és mielőtt a szállítógépekbe kerültek volna, további hetvenkét órában egy elkülönített helyen tárolták azokat. Ettől függetlenül a mikronéziai kormány úgy döntött, hogy a Covid alatt ne érkezzenek csomagok a külvilágból.

Idén hetvenegyedik alkalommal szállnak fel a szállítógépek Guamról és visszatérnek a „kicsiny szigetek” azaz Mikronézia fölé is. A művelet idejére a Hawaii-szigetekről, a haditengerészet és a légierő közös Pearl Harbor-Hickam bázisáról is érkeznek katonák Guamra és a külföldi résztvevők között ismét ott vannak a japán, az ausztrál, az új-zélandi és a dél-koreai légierő szállítógépei.

Dél-Korea légiereje másodszor vesz részt a műveletben, idén is egy C-130H géppel

A művelet népszerű a katonák körében, nincs hiány jelentkezőkben. A kilencvenes években egy szállítópilóta ellátogatott néhány szigetre és saját szemével győződhetett meg arról, hogy mekkora segítség a helyieknek az égből pottyant adomány és hogyan hasznosítják azt. 2011-ben a jokotai ezred egyik altisztje, Cameron Leslie törzsőrmester egy misszionáriusokat szállító kisgéppel elrepült az egyik mikronéziai szigetre, majd két héten át csónakkal járta a szigetvilágot és fényképezőgépével megörökítette a dobozok érkezését és a pillanatokat, amikor a szigetlakók kibontják azokat. A légierő fotósai immár rendszeresen dokumentálják az ajándékbontást és a karácsonyi teherdobás a filmkészítőket is megihlette. 2020 novemberében mutatták be a művelet elnevezésével azonos című mozit, amelyet Guamon és az Andersen légierő bázison forgattak. Ha van valami, amiért a bőséges szirupba áztatott, egyébként felejthető filmet érdemes megnézni, akkor az a gyönyörű természeti környezet és néhány szép légi felvétel.

* * *

Fotó: US Air Force