A magyar katonai repülés történetébe BAP FLKA Blokk 60 néven került be a Magyar Honvédség újabb missziója. A rövidítés a balti légtérrendészeti (BAP - Baltic Air Policing) feladatokra felállított Fegyveres Légvédelmi Készenléti Alegységet jelenti, a Blokk 60 pedig azt jelzi, hogy ez már a BAP tizennyolc éves történetének hatvanadik váltása volt, amely az előzőekhez hasonlóan a vadászgépekkel nem rendelkező három balti állam, Litvánia, Lettország és Észtország légterét biztosította és oltalmazta. A magyar kontingens augusztus 1-től teljesítette harmadik BAP-misszióját Siauliaiban, majd december 1-én ünnepélyes keretek között adta át a készenléti szolgálatot a lengyel és francia légierőnek.

A magyar és a litván kormány részéről Gion Gábor, a Honvédelmi Minisztérium stratégiai elemzésért és humánpolitikáért felelős államtitkára valamint Vilius Semeska helyettes védelmi miniszter mondott rövid beszédet

Beszédét követően a litván légierő parancsnoka, Antanas Matutis ezredes, kitüntetést adott át a magyar kontingens parancsnokának és tizenöt magyar katonának, akik első missziójukat teljesítették

„A világ gyorsan változik, és egyre több szélsőséget szül. A mi dolgunk és feladatunk katonaként, hogy legjobb tudásunk szerint és megszerzett képességeink birtokában, a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban tudjunk reagálni ezekre a kihívásokra és helyzetekre. A balti misszióba, immár harmadjára, elszántan érkezett meg a magyar kontingens: a küldetés elején megígértem a parancsnokaimnak, magamnak is, hogy legjobb tudásunk szerint hajtjuk végre a ránk bízott feladatot. Ma, Önök előtt büszkén mondhatom, hogy megcsináltuk. Összhangban a nemzetközi elvárásokkal és iránymutatásokkal, kiválóra értékelem a csapatom munkáját” – hangzott el Ványik Attila alezredes, kontingensparancsnok beszédében

Beszédet mondott a következő BAP-váltást vezető nemzetként teljesítő lengyel és az őket megerősítő nemzetként támogató francia kontingens parancsnoka is

Átadás-átvétel. Kontingensparancsnokok a három balti állam légterének jelképes kulcsával

L-410UVP könnyű szállítógép az ünnepélyes átadás-átvétel helyszínén, a litván légierő egykori repülőmérnökéről, Antanas Gustaitisről elnevezett hangárban

A ceremónia hátterében a litván légierő kutató-mentő szolgálatának AS365N3+ Dauphin helikoptere állt. Ez a típus adta a magyar kontingens repüléseinek kutató-mentő biztosítását is  

Köd előttem, köd utánam – a többi Gripent már hazarepülték Kecskemétre

*

A misszió félidejének mérlege 36 gyakorló (Tango) felszállás és hat éles (Alpha) riasztás volt. Három alkalommal ötperces riasztás (RS 5) volt, járó hajtóművekkel vártak a gépek, de felszállásra a légi helyzet alakulása miatt nem került sor. Öt alkalommal tízperces készenlétből (RS 10) riasztották a Gripeneket. A riasztásokon felül további 16 felszállásra a kiképzési feladatok miatt volt szükség. Ezekből az éles és gyakorló felszállásokból összesen 123 óra 40 perc repült időt teljesítettek a pilóták. A gyakorlásnak van egy ritkán említett változata is (Sierra), amikor a riasztási folyamatot teljes egészében lefolytatják, de felszállásra nem kerül sor. Ebből egyet gyakoroltak a magyarok, egy képességellenőrző csoport a riasztási rend betartására volt kíváncsi, majd a hajtóműindítás és kigurulás után a gépek visszatértek a helyükre. Újabb két hónap elteltével – a misszió végére – a gyakorló riasztások száma 62-re, az éles riasztásoké 19-re nőtt. Tízperces készenlétet 23, ötperces készenlétet összesen 10 alkalommal adtak a magyarok, akik a harmadik BAP-missziót 246 felszállással és 304 repült órával teljesítették. Ebben a felszállás- és óraszámban benne vannak a különböző gyakorlatok és a saját gyakorló feladatok miatt végrehajtott repülések is.  

A vezető nemzet gépei könnyűszerkezetes hangárokban állnak 15 perces készültségben. Megerősítő jelleggel az észtországi Amariban és Lengyelországban, a Siauliaitól mindössze 350 kilométerre lévő malborki légibázison is jelen vannak a NATO gépei, hasonló váltásban, mint Litvániában

A brit Royal Air Force által hátrahagyott sátorhangárokat a megerősítő nemzet gépei foglalják el. Itt például a csehek, akiket a magyarok váltottak, és akik két hónappal tovább maradtak a tervezettnél. A közös típusnak köszönhetően a magyar és cseh műszakiak többször kisegítették egymást

A kontingens a NATO légierőinek ramsteini főparancsnoksága, majd a szintén Németországban, Uedemben működő egyesített légi műveleti központja, végül a Litvániában, Karmelavában található irányító központ alá tagozódott be. A misszió ideje alatt a német műveleti és a litván irányító központban is dolgoztak magyar katonák. A riasztási felhatalmazást Uedem adta ki, a riasztás Karmelavából érkezett a Siauliai repülőbázis műveleti központjába, onnan pedig a készültséghez

Az elfogás és igazoltatás minden esetben nemzetközi légtérben történt a repülési terv leadásának, a rádiókapcsolat felvételének vagy a fedélzeti válaszjeladó bekapcsolásának (vagy mindháromnak) elmulasztása miatt. A Gripenekkel Szu-24-es, Szu-27-es, Szu-35-ös, Il-76-os és Il-78-as valamint An-26-os és An-72-es típusokat azonosítottak, de az orosz gépek aktivitása jelentősen kisebb volt, mint amit az előző váltás idején tapasztaltak 

A készültségből indított Gripeneket vadászirányító vezette a célra, majd saját radarral is befogták a keresett gépet. A radar kijelzi a cél sebességét, repülési magasságát és irányát és fontos információ az is, hogy a cél használ-e zavarást, vagy végez-e ellenséges manővert 

A Gripen pilótája a befogást, majd a vizuális kapcsolatot is jelentette, és ahogy közelebb ért azonosította a célt: vadász- vagy szállítógép, katonai vagy civil, típus, szín, hovatartozás, van-e rajta fegyver, milyen típusú, mennyi, stb.. A vezérgép pilótája kézi kamerával, a kísérő pedig a Litening konténer kamerájával készített képeket 

Benéztek a cél kabinjába is, ahonnan sokszor visszajelzést sem kaptak, mert a cél pilótája nem vette tudomásul, hogy elfogták. Ugyanakkor néhány barátságtalan manőverre is sor került. Egy VIP szállítógép igazoltatásánál, amikor a Gripen közelebb akart húzódni, a kísérővadász a magyar gép és a szállítógép között szinte késbe döntve, fegyverzetét megmutatva húzott el. Hasonlóan veszélyes volt a Gripen felett mindössze néhány méterrel végzett áthúzás, mivel a kecskeméti vadászgépet az orosz pilóta a manőver kritikus pillanatában nem láthatta 

*

A Litvánia északi részén elhelyezkedő, 1931 óta létező repülőtéren először a németek építettek szilárd burkolatú futópályát 1943-ban. A második világháború után szovjet repülőtér lett és az ötvenes években készültek el a ma is működő, 14/32 irányú, 3500, illetve 3280 méteres, párhuzamos pályák. A Siauliai bázisról az évtizedek során bombázók, szállítógépek, vadászok és vadászbombázók egyaránt üzemeltek. A repülőtér napjainkban kettős hasznosítású, bár menetrendszerű járat nem repül ide - a nemzetközi forgalmat a vilniusi és kaunasi repterek bonyolítják - a polgári forgalom lényegi részét a teherszállító gépek jelentik. Itt vannak a litván légierő gépei valamint azok javítóbázisa is, de a nemzetközi köztudatba leginkább a 2004-ben elindított Baltic Air Policing missziók révén került. Siauliait a szállítórepülő század A319-esei kötötték össze Kecskeméttel.

Korán reggel nincs nagy nyüzsgés, de a szállítórepülők zónájában már zajlik a 604-es oldalszámú Airbus A319-es előkészítése. A szállítók a legváltozatosabb időpontokban indulnak útnak; a műszakiak és a hajózók most is korán keltek

December első napján már jégtelenítés is szükséges, amelyhez egy erre kijelölt helyre gurul az Airbus, majd onnan a pályára

Leszállás 60 méteres felhőalap mellett. Siauliaiba már novemberben megérkezett a hó és meg is maradt

A 604-es Airbus az északi zónában. Mögötte a koronavírus-járvány miatt leállított és bontásra váró A340-esek egyike parkol, és még viszonylag jól látszik a bázis túloldalán lévő erdő

A kora délutáni felszállásra sokat romlott az időjárás, a felhőalap 30 méterre, a látástávolság 150 méterre csökkent

A használatos pályairány miatt előbb végig kell gurulni az alig látható futópályán, majd a végén megfordulva megkezdeni a felszállást

A szakma egyik szépsége, hogy bármilyen szürke idő van odalent, nem kell napokra vagy hetekre elfelejteni a napsütést

Kecskeméten szép idő és mint mindig, a műszakiak várták a 604-est

* * *

Fotó: Szórád Tamás  

Megjegyzés: A Gripen légifotók a Magyar Honvédség A319-esének elfogásakor készültek. A szeptemberi látogatásról az Aeromagazin novemberi számában jelent meg helyszíni riport.