Amszterdamban már messziről látszik, hogy hol található a holland tengerhajózásnak emléket állító Scheepvartmuseum - az irányadó a főváros nevét viselő háromárbócos, az Amsterdam. Nem eredeti hajóval állunk szemben, a múzeum mellett kikötött kereskedelmi vitorlás egy igen jól sikerült replika. Az eredeti Amsterdam feladata az volt, hogy összekösse Hollandiát Kelet-Indiával, a mai Indonézia térségével.

A németalföldi hajósok a 16. századig nem voltak jelen a világtengereken. Elsősorban az atlanti vizeken és a Baltikumban voltak aktívak, hozzáértésük és kiváló kapcsolataik révén Európa kereskedelmi és pénzügyi központjává téve a területét nézve nem igazán jelentős országukat. India és a még távolabbi térségek busás haszonnal kecsegtető kincsei - mindenekelőtt a fűszerek - az arab és perzsa kereskedők révén jutottak el a Földközi-tenger keleti medencéjébe, majd európai hajókon a kontinens nyugati felébe. A szegfűszeg, a bors vagy a szerecsendió termőterületének a természet Kelet-India, a mai Indonézia szigetvilágát választotta. Azzal, hogy 1487-ben a portugál Bartolomeu Dias, majd tíz évvel később honfitársa, Vasco da Gama is megkerülte a Jóreménység-fokát, megnyílt az út az európai hajósok előtt kelet felé. Egyetlen bökkenő volt: a spanyolok és a portugálok 1494. június 7-én, a tordesillasi szerződésben felosztották a világot. A választóvonal a Zöldfoki-szigetektől nyugatra húzódott, a nyugati félteke a spanyoloké lett, a keleti portugál fennhatóság alá került.

2022. január 24-én délután a USS Carl Vinson repülőgép-hordozó fedélzetén balesetet szenvedett az amerikai haditengerészet (US Navy) egyik F-35C Lightning II-es vadászgépe. A baleset következtében többen megsérültek – köztük a pilóta is – és a gép a tengerbe zuhant. A Navy idén februárban hozta nyilvánosságra a balesetkivizsgálás eredményét.

Tavaly év elején viharos gyorsasággal járta be a közösségi médiát a USS Carl Vinson fedélzetén készült felvétel, amelyen egy F-35-ös vadászgép balul sikerült leszállása volt látható. Bár az elsőként bemutatott képsorok nem követték végig a történéseket, az látszott, hogy a leszállás legkritikusabb pillanataiban valami nagyon nem sikerült. A balesetben érintett repülőgép a VFA-147 Argonauts század Jason 406 hívójelű F-35C gépe volt, kabinjában egy fiatal hadnaggyal, aki első hordozós bevetését teljesítette. Egy haditengerészeti pilóta pályafutása során az első ilyen bevetés különleges jelentőséggel bír. Valójában ekkor derül ki, hogy a rövidebb, kiképzési és összekovácsoló célú tengeri utak alkalmával alaposan begyakorolt eljárásokat, hogyan tudja teljesíteni hónapokon át, a hazai környezettől távol, műveleti körülmények között operáló hordozó repülőszázadának tagjaként. A Jason 406-os pilótájának értékelése század- és ezredszinten egyaránt kiváló volt, összes repült ideje valamivel 650 óra felett járt, ebből bő 370-et az F-35-össel teljesített. Valamennyi jogosítása érvényes volt, a balesetet megelőző 30 napban 22,3 órát töltött a levegőben és az előző napon is repült.

Jerome T. Bertrand ezredes az amerikai tengerészgyalogság pilótája volt. Harci tapasztalatát az A-4 Skyhawk típuson szerezte a vietnami háborúban, ahol hadnagyként szolgált a VMA-311-es századnál. Visszaemlékezése több év eseményeit sűríti össze, és azt mutatja be, hogy egy nukleáris csapásmérésre is kiképzett tengerészgyalogos repülőszázad hogyan készült fel egy hagyományos fegyverekkel vívott háborúra, hogyan élt és harcolt Vietnamban.

A tengerészgyalogság VMA-311 Tomcats (Kandúrok) repülőszázada 1963-ban a Marine Air Group 33 részeként a kaliforniai El Toro tengerészgyalogos légitámaszponton települt. 1963. szeptember 1-én arra jelölték ki, hogy másfél év múlva felváltsa a VMA-121-eseket, akik tengerentúli szolgálatukat töltötték Japánban, a tengerészgyalogság Ivakuni támaszpontján.

A régi albumokból válogatott képek sorában egy rövid tököli összeállítás következik. A rövidség oka, hogy nem sok fotóból válogathattam, mert a Csepel-szigeten elhelyezkedő város reptéren csak néhány alkalommal jártam. Az 1999 és 2006 között készült képeket időrendben sorakoztattam fel, a korábbi tököli bejegyzésekhez pedig ide érdemes kattintani.

1999. augusztus 14. Indul a török légierő Casa CN-235-ös sebesültszállító gépének bal hajtóműve. Aznap családias hangulatú nyílt napot rendezett a Magyar Honvédség legkisebb repülőalakulata, a tököli MH 93. vitéz Háry László Vegyes Repülőosztály.

Az elmúlt években a koronavírus-járvány okozta kényszerszünetet leszámítva a Liszt Ferenc nemzetközi repülőtéren rendszeresen megfordultak az Emirates légitársaság látványos dekorációval ellátott Boeing 777-esei. A 2020-as világkiállítás alkalmából felhelyezett díszítés az expó zárása után lekerült a gépekről, így Ferihegyen sem láthatjuk többé.

Amikor Dubaj számára 2013-ban odaítélték a 2020-as világkiállítás rendezésének jogát, még senki se gondolta, hogy éppen a megnyitás évében tör ki egy olyan világméretű járvány, amely számos újratervezést von maga után. Az expó szervezése közben a kellő promócióról is gondoskodtak. Reklámhordozóként az öböl menti emírséget a világ többi részével összekötő közforgalmi repülőgépek remek felületnek bizonyultak, ezért a rendezvény kiemelt partnere és hivatalos légitársasága, az 1985-ben alapított Emirates is bekapcsolódott a világkiállítás reklámozásába. Pályázatot írtak ki, hogy milyen legyen az Expo 2020 logója, mi legyen az, ami igazán felkelti a nagyközönség figyelmét. A beérkezett tizenkilencezer tervből végül egy ősi lelet inspirálta javaslatot fogadtak el.

Újabb fontos állomásához érkezett a Magyar Honvédség forgószárnyas képességfejlesztése: az MH Kiss József 86. Helikopterdandárhoz idén megérkeznek az Airbus H225M közepes többcélú helikopter első példányai. A H145M helikopterek rendszerbe állításának ideje alatt kevesebb szó esett a H225M-mel kapcsolatos fejleményekről, ezért a helikopterdandárnál annak igyekeztem utánajárni, hogy hol tart a felkészülés az új típus fogadására és üzemeltetésére.

A tizenhat helikopter beszerzéséről szóló szerződés 2018. december 14-i aláírását követően több alkalommal jártak magyar szakemberek az Airbus dél-franciaországi gyárában, a Marseille melletti Marignane-ban. Az első magyar gép összeszerelése még 2020-ban elkezdődött és a következő évben került a végszerelő sorra. Végül 2022. november 15-én F-ZWDZ ideiglenes francia lajstrommal emelkedett először a levegőbe és mára már kézzelfogható közelségbe került a H225M hazai érkezésének időpontja.

A börgöndi Csapatrepülő Parancsnokság parancsnokának intézkedése alapján, a szentkirályszabadjai 87. Közepes Szállítóhelikopter Ezred ezredparancsnoki intézkedésében foglaltak szerint, 1976. szeptember 1-én, Mi-8-as helikopterekkel megkezdte működését a Magyar Néphadsereg légi kutató-mentő készültségi szolgálata, amely 1990. március közepétől már a Magyar Honvédség rendszerében végezte tevékenységét.

Nagy Sándor nyugállományú alezredes közvetlen közelről látott rá a hazai kutatás és mentés négy és fél évtizedes történetének jelentős, húsz éves időszakára, mivel szentkirályszabadjai helikoptervezetőként a nyolcvanas és kilencvenes években maga is adott kutató-mentő szolgálatot, majd egyetemi tanulmányai során és a diplomaszerzést követő beosztásában is ezzel a területtel foglakozott.

Gyorsan távolodunk azoktól a papíralapú évektől, amikor a légitársaságok képeslapokon is reklámoztak egy-egy repülőgéptípust. Ebbe az albumba a hatvanas, hetvenes és nyolcvanas években, nyugati társaságok által kiadott, itt-ott kissé megviselt képeslapok közül válogattam, az újabbak talán majd később lesznek érdekesek. A felsorolt légitársaságok közül több megszűnt vagy már régen nem repüli azt a típust, amelyre egykor még ebben a formában hívta fel az utazók figyelmét.

Hosszú, problémáktól sem mentes tesztidőszak után, 2022. október 4-én indult kéthónapos útjára az amerikai haditengerészet legújabb repülőgép-hordozója, a USS Gerald R. Ford. Négy évtizeddel a Nimitz-osztály megjelenése után a Ford egy újabb hordozóosztályt jelent majd a világtengereken, de a tavaly november 26-án véget ért első út még csak az Atlanti-óceánra korlátozódott.

„Chuck Yeager a legjobb barátom. Barátságunkat a háború kovácsolta össze, amelyben együtt repültünk. Mustangon repülni Chucknak és nekem is a csúcs volt. Chuck beírta a nevét a történelembe azzal, hogy átlépte a hanghatárt. Mélyen belül mégis azt gondolom, hogy a harc és az, amit a második világháborúban véghezvitt, többet jelentett neki. Ha mint ember és pilóta nem is tett volna többet az életben, már ezzel is elégedett lett volna.”

Részlet Clarence E. „Bud” Anderson, a 363. vadászrepülő század tizenhét légigyőzelmes vadászpilótájának visszaemlékezéséből

Chuck Yeager a háborút tizenkét igazolt légigyőzelemmel fejezte be. 1985-ben megjelent önéletrajzi könyvében részletesen írt a légiharcokról, a földi célpontok támadásáról, lelövéséről és meneküléséről, de arról is, hogy milyen volt egy olyan bevetés, amikor nem került sor összecsapásra a német és az amerikai vadászrepülők között. A történetek közül az utóbbit választottam, egyrészt mert kevéssé ismert, másrészt jól szemlélteti, hogy hogyan zajlott le a leistoni Mustang pilóták egy átlagos napja.