Air Base

2020.nov.22.
Írta: szórád tamás

RÉGENVOLT REPÜLŐNAPOK: CIAF 2007

Ha szeptember, akkor Czech International Air Fest! Hosszú évekig így tekintettünk az egyre nagyobb szabású csehországi nemzetközi repülőnapra. A CIAF-ok sorában a 2007-es a tizennegyedik volt és az ötödik, amit Brnóban rendeztek.

ciaf-07-b1-6.jpg

A CIAF sosem a nagy szenzációiról volt híres, de egy-egy érdekesség szinte minden évben akadt. 2007-ben ez az érdekesség az amerikai légierő dél-dakotai 28. bombázóezredének egyik B-1B bombázója volt. A gép eredetileg már pénteken megérkezett volna, de egy hosszú bejövetelt követően, az esős, oldalszeles időben a személyzet nem vállalta a leszállást a vizes, ismeretlen pályán. A németországi Ramsteinben töltött éjszakát követően a Lancer végül szombaton, jó időben érkezett meg. Az akkor már szép számú közönség így gazdagabb lett egy érdekes típus érkezésének látványával és egy történelmi pillanattal. A B-1-es ugyanis először szállt le Csehországban.

ciaf-07-b1-4.jpg

A B-1-es utánégetős hajtóműveinek nincs sugárfordítója, így a gép csak az aerodinamikai és kerékfékekkel lassíthat.

ciaf-07-b1-5.jpg

A vezérsíkon látható kétbetűs kód a gép bázisára, az Ellsworth-re, a tigrismintás csík a 37. bombázószázadra utal.

ciaf-07-b1-1.jpg

A B-1-es fedélzetére az orrfutó mögött lenyitható létrán lehet feljutni.

ciaf-07-b1-2.jpg

A műszakiak az érkezés után azonnal elkezdték a bombázó ellenőrzését. Amint végeztek egy-egy szívócsatorna átvizsgálásával, a beömlőnyílásra felkerült a takaró.

ciaf-07-0033.jpg

A repülőgépeken elhelyezett festmények tekintetében eléggé meg van kötve az alkotók keze, de ennél a műnél jócskán szárnyalt a fantázia. Az artwork mellett a 37. bombázószázad jelvénye kapott helyett, rajta Billy, a tigris látható. Felette az egyik fegyverrendszer-kezelő apró ablaka van, alatta pedig annak leírása, hogy a katapultülés feletti fedél kintről hogyan nyitható.

ciaf-07-b1-3.jpg

B-1 ... B-One ... Bone ... a típusjelzésből gyorsan megszületett a bombázó beceneve is. A hétköznapokon inkább ez használatos a hivatalos Lancer helyett. 

*

A 2007-es CIAF-on résztvevőknek és nézőknek egyaránt a változékony időjárással kellett megbarátkozniuk. Volt ott minden a ragyogó napsütéstől az esőig és a délutánt esti szürkületbe fordító zárt felhőzetig.

ciaf-07-c27.jpg

ciaf-07-an26-1.jpg

ciaf-07-an26-2.jpg

Érkező légcsavarosok. Fent egy C-27J Spartan közelít, középen egy szerb An-26-os száll le, az alsó képen az állóhelyére guruló lengyel Ancsa látható. A szerbek színes orrkúppal és légcsavarkúppal igyekeztek feldobni a gép terepszínét, a lengyel festés pedig teljesen egyedi. A színkombinációból akkor is tudnánk, hogy lengyel gépről van szó, hanem lenne rajta a fehér-piros felségjel.

ciaf-07-erj.jpg

A belga csapat földi személyzetét általában a haderő légi komponensének Embraer ERJ-145-öse szállította a repülőnapokra. A belgák mind a négy 145-östől megválnak, az elsőt a napokban repülték át új, francia tulajdonosához, amely európai és afrikai járataira állítja majd be az Embraereket. A típust a Falcon 7X váltja a belga haderőnél.

ciaf-07-f1-1.jpg

ciaf-07-f1-2.jpg

Az Armée de l’Air egy- és kétüléses Mirage F.1-esei. Az utóbbi fülkéjét mindössze 30 cm-rel kellett megtoldani, hogy legyen helye a második ülésnek. A francia légierő 2014 nyarán vonta ki a típust.

ciaf-07-mi24.jpg

A cseh műszakiak mindent megtettek, hogy harci helikopterük valóban harcias látványt nyújtson: UB blokkokkal, Sturm indítócsövekkel és a hajtóművek gázelvezető csöveire szerelt, a forró gázokat levegővel keverve hűtő EVU-val állították ki Mi-24-esüket.

ciaf-07-dupla.jpg

Fegyverrendszer-kezelő hölgyek az USAF B-1-eséről és a RAF Tornado GR4-eséről.

ciaf-07-l410.jpg

A cseh légierő üvegorrú L-410FG (légifotós-térképész) változata. Érdekessége, hogy az üvegezett orr rész alatt nincs hely az orrfutónak, így azt repülés közben nem lehet behúzni.

ciaf-07-f4f.jpg

A Luftwaffe Richthofen századának F-4F gépe. A Phantomok lassan eltűntek a repülőnapokról és az aktív szolgálatból is.

ciaf-07-sokol.jpg

A csehek W-3 Sokol helikoptere alá egy Bambi Bucket tartályt függesztettek. A típussal 24 órás légi kutató-mentő szolgálatot is ad a cseh légierő.

ciaf-07-texan.jpg

A színes sort a görög légierő T-6 Texan II-es kiképzőgépe nyitja, mögötte a lengyelek An-26-osa és a NATO évfordulós festésű E-3A AWACS gépe áll.

ciaf-07-awacs-1.jpg

Az AWACS oldalára felkerültek az akkor 25 éve indított programban résztvevő tagállamok zászlói. A dizájnt maguk tervezték, a kivitelezést az Alenia Aeronavali festőcsapata végezte Velencében, 2007 elején.

ciaf-07-awacs-2.jpg

Az E-3-as földi áramforrását egy rovarszerű cseh ikon, a Prága teherautó e célra átalakított változata adta.

ciaf-07-tu154.jpg

2007-ben még rendszerben volt cseh légierő Tu-154-ese, de az év elején már megérkezett a váltótípusnak szánt Airbus A319CJ (Corporate Jet) első példánya.

ciaf-07-jastrzeb.jpg

A lengyelek először szerepeltek F-16-ossal a CIAF-on. A Lengyelországban Jastrzeb-nek nevezett vadászgépek első példányai az előző év novemberében érkeztek a Poznan melletti bázisra.

ciaf-07-f15e.jpg

A Royal Air Force amerikaiak által használt bázisáról, RAF Lakenheathról érkezett F-15E Strike Eagle géppár egyike. A Sasok csak a statikus sort erősítették, bemutatót nem repültek.

ciaf-07-c17.jpg

Az amerikai légierő C-17-ese viszont repült. A nyugati parti bemutató csapat (West Coast Demo Team) tartalékosokból álló személyzete a March légierő bázis Globemasterét használta a demóhoz.

ciaf-07-bell412.jpg

A cseh légirendészet kéthajtóműves Bell 412HP helikoptere vízzel telt Bambi Buckettel repül bemutatót.

ciaf-07-mig29.jpg

Dörög a forszázs, fékoldás és a szlovák légierő MiG-29-ese megkezdi a felszállást.

ciaf-07-huaf.jpg

Magyar hajózók és műszakiak a 27-es oldalszámú MiG-29UB mellett.

ciaf-07-vitorla.jpg

Vitorlázógépek ritkán köröznek egy nemzetközi repülőtér felett, de a CIAF 2007-en ezt is megtehették. A szlovák Ocovsky Bacovia (Ocsovai Pásztorok) formáció négyes Blanik-köteléke rója füstölővel színesített köreit a brnói reptér felett.

ciaf-07-belgaf16.jpg

A belga F-16-os szombati zajos felszállása után hirtelen nagy lett a csend, az emelkedés íve kilaposodott, a gép lassult. A pilóta az iskolakör hosszúfalán kiengedte, majd ismét behúzta a futókat. Valószínűleg egy bizonytalan futóvisszajelzés miatt döntött úgy, hogy megszakítja a programot, majd a gyors ellenőrzést követően a bemutató folytatódott.

ciaf-07-j22orao.jpg

Nagy sebességű és kis magasságú áthúzásaival, és nem utolsósorban ritkaságával a repülőnap egyik érdekessége volt a szerb J-22 Orao.

ciaf-07-mi171.jpg

Póttartályos cseh Mi-171-es még nyűgözve, a reggeli órákban.

ciaf-07-finist.jpg

A „szegény ember Pilatus Portere”. Az SzMG-92 Turbo Finist nem csak formájával emlékeztet a svájci típusra; a magyar Pilatusok szintén a HA-YD… lajstrom-sorozatot kapták.

*

ciaf-07-raf-6.jpg

ciaf-07-raf-7.jpg

A legtöbb géppel a Royal Air Force települt Brnóba. A gyakori hétvégi áttelepülésekből akkoriban még egy vita is kipattant otthon. A költségek mellett az is szóba került, hogy a pilóták szinte sajátjuként használják a gépeket, furcsamód mindig a hétvégéken akarnak nagy távolságú áttelepülést gyakorolni és úti céljuk többnyire valamelyik repülőnap vagy a mediterrán térség. Talán valóban a költség volt az igazi indok, talán a pilótafeleségek nehezményezték, hogy férjeik gyanúsan sok hétvégén vannak távol, de az biztos, hogy több amerikai pilóta is úgy emlékezett meg könyvében a brit kollégákról, mint bajtársias közösséget alkotó, fantasztikus arcokról, akik nagyon tudnak élni.

ciaf-07-raf-3.jpg

Megérkezett a Tornado GR4-esek egyike. Rövidesen több is követte.

ciaf-07-raf-1.jpg

Tornado-sor két Mirage F.1-essel kiegészítve.

ciaf-07-raf-2.jpg

A RAF-hajózók páholyból nézték a dinamikus bemutatót.

ciaf-07-raf-5.jpg

Tornado F.3-as a RAF Leeming XXV(F) századától.

ciaf-07-raf-8.jpg

A Tornadón néhány méter ragasztószalag garantálta a vízmentes zárást. A megoldás, ha nem is volt a legelegánsabb, de működött.

*

Ahogy az Brnóban lenni szokott, a polgári járatok induló és érkező gépeit is beillesztették a dinamikus programba, bár nemzetközi repülőtérről lévén szó, nézhetjük úgy is, hogy a civil forgalomhoz igazították a katonai bemutatókat.

ciaf-07-civil-1.jpg

Ez a '87-es gyártású, spanyol lajstromú B 737-300-as csak egy rövid ideig repült az Air Slovakia-nál.

ciaf-07-civil-2.jpg

Egy mobilkommunikációs cég színeire festett Boeing. A Travel Service gépe később a HA-LKE magyar lajstrommal is repült.

ciaf-07-civil-3.jpg

A cseh Smartwings 1993-as gyártású B 737-500-asa. A gép első tulajdonosa a United Airlines volt, a cseh cégnél hét évig repült és egy rövid ideig Szaúd-Arábiában is üzemeltették.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

HÁROMHARMINCASOK A CARGO CITYNÉL

A ferihegyi repülőtér forgalma ismét minimálisra csökkent, de mint tavasszal, a teherszállító járatok most is folyamatosan érkeznek és indulnak. November 13-án, pénteken reggel két Airbus A330-as fordult meg a Cargo City állóhelyein. A török Turkish Cargo egy A330-200F teherszállító géppel teljesítette a budapesti járatot, a kínai Hainan Airlines pedig egy A330-300-as utasszállítóval repült Csengcsou és a magyar főváros között. A barátságtalan időjárás ellenére úgy döntöttem, hogy közelebbről is megnézem és megörökítem a nagy Airbusok körül zajló munka egyes mozzanatait.

0740.jpg

Reggel 7 óra, javában tart a kínai gép rakodása. A B-1020-as lajstromjelű, mindössze három éves Airbus korán reggel, még sötétben érkezett.

0741.jpg

A dobozolt áru kézi erővel jut fel a fedélzetre. A középső ajtótól előre a 32 üléses business osztály, hátrafelé a 260 üléses turista osztály van.

0748.jpg

Hátul már befejezték a munkát és bezárták az ajtókat, a gép orránál a hátratolásra készülnek.

0757.jpg

Közben az 1-es pálya felől megérkezik és a Cargo City előterére fordul a Turkish Cargo teherszállítója. A társaság tíz ilyen gépet üzemeltet.

0760.jpg

A péntek 13-ai budapesti járatot a TC-JOO lajstromjelű, alig kilenc éves gép teljesítette.

0769.jpg

Mindössze egy pillanatig látható egymás mellett a két 330-as, mert amint a török Airbus beáll a helyére, már tolják is ki kínai gépet.

0771.jpg

A légitársaság néhány éve megújult arculatában továbbra is jelen van a mitológiai madár, a Garuda figurája.

0785.jpg

A hátratolás után a gépet egy kicsit előrevontatják…

0792.jpg

… majd a vontatórúd lekerül az orrfutóról és a traktor is kifordul a gép elől.

0800.jpg

A csekély forgalom miatt mindkét pályairány használatos, de a 2-es pálya zárva van. A Hainan Airbusa a 31L pályát kapja a felszálláshoz.

0806.jpg

Kérem a következőt! Mire a kínai gép elgurul, már javában rakodnak a török Airbusnál.

0813.jpg

Valamivel haza is kell jutni - a rakodással egy időben a tankolás is megtörténik.

0818.jpg

0821.jpg

A berakodásra váró palettákat több, egymás mögé csatolt utánfutón húzzák a géphez. A berakodás sorrendjének megfelelően egy-egy paletta felkerül a fedélzetre, majd a vontató megy egy kört és ismét beáll a sorba. Eközben más utánfutók rakományát emelik a fedélzetre.

0831.jpg

A Turkish Airlines arculati elemei a vezérsíkon és a wingleten.

0832.jpg

Traktorok „géppárban”.

0839.jpg

Az A330-as teherszállító változatán egy 3,5 x 2,5 méteres ajtón át lehet a rakományt a főfedélzetre juttatni. A gép összesen 64 tonna rakományt szállíthat.

0847_1.jpg

Az orrfutóra felkerül a szélestörzsűek hátratolásához használt rúd. Jól látszik a teherszállító 330-asok módosított orrfutójának áramvonalazó burkolata is. Az utasszállító A330-asról ez hiányzik - lásd fent - és a gép egy kissé előre bólint. A teherszállítók esetében az orrfutó maradt a régi, de a bekötés módosult. Ezzel a fedélzet vízszintes lett, ami megkönnyíti a rakodást.

0848.jpg

A hátratolást végző traktort is felcsatlakoztatták, a képbe az első ajtótól eltolt lépcső lóg be.

0851.jpg

Egy intés a kollégáknak, hogy mozdítsák meg a repülőgépet, mert a hátsó féktuskó a kerékhez szorult. A gyors fordulóidő alatt a karbon fékek nem hűltek le eléggé, ezért a törzs végében működő segédhajtómű zajához hozzáadódik a fékek hűtésére szolgáló villanymotorok sivítása is.

0856_1.jpg

0860.jpg

0863_1.jpg

0865_1.jpg

0869.jpg

0871.jpg

0877.jpg

A 60 méter fesztávolságú gép hátratolásának is megvan a maga koreográfiája.

0882.jpg

Az A330-as másfél órás fordulóidő után, a Hainan gépéhez hasonlóan, szintén a 31L pálya felé veszi az irányt. A Cargo City előtere háromnegyed órára elcsendesül. Akkor érkezik majd a Korean Air Cargo szokásos pénteki járata, az azonban már egy Boeing 777F lesz.

* * *

Fotó Szórád Tamás

RAF BOMBER COMMAND MEMORIAL

1940. augusztus 20-án a parlamenthez intézett beszédében Winston Churchill miniszterelnök kiemelte, hogy a nemzet hálája azoké a brit vadászrepülőké, akik szembeszállnak a Luftwaffe pilótáival és bátorságukkal, odaadásukkal megfordítják a háború menetét. „Soha az emberi konfliktusok történetében nem tartoztak ilyen sokan ilyen sokkal ilyen keveseknek” – hangzott a jól ismert mondat, ugyanakkor Churchill arra is emlékeztetett, hogy soha nem szabad megfeledkezni a bombázókról, akik nap, mint nap Németország fölé repülnek, és súlyos veszteségek árán, de csapást mérnek a német célpontokra. Öt évvel később, a győzelmi beszédből már kimaradtak a bombázók – ez a szó a német városok, különösen Drezda hatalmas polgári áldozatokkal járó elpusztítása után néhány hónappal már nem csengett jól. A Vadászrepülő Parancsnokság (Fighter Command) pilótáinak pozitív megítélésével szemben a bombázók tevékenysége máig vita tárgya. Ez is szerepet játszott abban, hogy emlékművük csak hatvanhét évvel a második világháború befejezése után, 2012-re készült el. A Bomber Command Memorial - amely a Buckingham Palota közelében, a London közepén elterülő királyi parkok egyikében, a Green Park nyugati sarkában áll - az átadása óta többször volt vandálok céltáblája, akik a szobrokat festékes zacskókkal dobálták meg.

bcm_0148.jpg

A mészkőből épült emlékművet Liam O’Connor tervezte – a kritikusok szerint túl monumentálisra, túl hivalkodóra.

bcm_0126-2.jpg

Az emlékművet 2012. június 28-án leplezte le II. Erzsébet királynő. A teljes hétfős bombázószemélyzetet ábrázoló szoborcsoport felett a tetőszerkezet nyitott, hogy a szobrokra fény jusson. A nyílás peremébe a Királyi Légierő jelmondatát vésték.

bcm_0127.jpg

 „A vadászok a megmentőink, de egyedül a bombázók biztosítják a győzelem eszközét” - részlet Churchill 1940. szeptemberi beszédéből.

bcm_0128.jpg

A Bombázó Parancsnokság 125 000 fős állományát az Egyesült Királyságból, Ausztráliából, Kanadából, Új-Zélandról, Franciaországból, Lengyelországból és Csehszlovákiából érkezett repülők alkották. Közülük 55 573-an életüket vesztették, nyolcezren megsebesültek és közel tízezren fogságba estek. Akik Magyarországon haltak meg, a solymári katonai temetőben nyugszanak. 

bcm_0130.jpg

A tető rácsszerkezetét részben egy Belgium felett lelőtt Halifax III-as bombázó roncsából nyert alumíniumból készítették. 

bcm_0133.jpg

bcm_0132.jpg

bcm_0138.jpg

A márványtalapzaton álló, részletgazdag, közel három méter magas bronz szoborcsoport Philip Jackson munkája, a bevetésről éppen visszatért bombázószemélyzetet ábrázolja: a pilótát, a navigátort, a hajózószerelőt, a bombacélzót, a rádiótávírászt, és a két lövészt. A szobrok lábánál szinte mindig van egy csokor virág és néhány, papírra vetett gondolat.

bcm_0141.jpg

A csarnok előtt elhelyezett bronzkoszorút egy bombázó-veterán tervezte.

bcm_0145-146.jpg

A falakon a Bombázó Parancsnokság és a Királyi Légierő nagyméretű jelvényét láthatjuk.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

MAGDAY 2020 / ALLIED SKY

Idén a második, összességében a negyedik MAGDAY gyakorlaton vett részt a magyar Gripen közösség augusztus végén. A kecskeméti vadászpilóták a házigazda Luftwaffe mellett, az izraeli légierő pilótáival is együtt gyakoroltak.

magday-6.jpg

Három-négy évvel ezelőtt a németek elkezdték kidolgozni egy olyan többnemzeti harccsoport létrehozását, amely közös erővel képes reagálni a jövőbeni kihívásokra. A 2026-ig kitűzött és a légierőt érintő célok között szerepel az, hogy a német és szövetséges légierőkből álló többnemzeti légi harccsoport (MAG – Multinational Air Group) a harci és támogató feladatok összességét tekintve képes legyen napi háromszázötven felszállás végrehajtására. A kitűzött célok hetvenöt százalékát vállalva, a maradék huszonöt százalékhoz más légierőket vonnak be a Luftwaffe mellé - például a Magyar Honvédség Gripenjeit. A szándék az, hogy a kezdeti bevethetőségi képességet (IOC) 2023-ra, a véglegest (FOC) 2026-ra kell elérni. Ennek érdekében a tervezők évről évre lebontják, hogy a 2026-ig hátralévő időszakban mit kell elérni az adott évben. Évente négy kurzust, úgynevezett MAG-napokat (MAGDAY) szerveznek úgy, hogy egyszerre akár több külföldi részvevő is szerepelhessen.

magday-7.jpg

Az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis kijelölt állománya először 2018-ban vett részt a gyakorlaton, másodízben pedig tavaly februárban. 2019-ben a balti légtérrendészeti misszió (BAP) volt a fókuszban ezért nem repültek ki többször a magyarok, idén viszont két MAGDAY-t is beterveztek. A februári gyakorlat rendben lezajlott, a németeken kívül a cáslavi 211. Tigris század Gripenjeivel a csehek is jelen voltak. Velük 2-1 elleni, a német Tornadókkal 1-1 elleni légiharcot gyakoroltak a magyarok, és a kötelékben végrehajtott COMAO (Composite Air Operations) valamint a látóhatáron túli légiharc (BVR) feladatokból éjszakára is jutott.  

A röviddel ezután elharapózó koronavírus-járvány kétségessé tette, hogy sor kerül-e az idei második menetre. Amikor biztossá vált, hogy nem lesz akadálya a magyar kontingens kitelepülésének az augusztus 24-28. között tartandó gyakorlatra, intenzív felkészülés kezdődött Kecskeméten. A MAGDAY-re kijelölt pilóták a készültségi géppárt és a kiképzési repülésen résztvevő gépeket és hajózókat bevonva elsősorban látóhatáron túli légiharc mozzanatokat gyakoroltak. Az már korábban ismert volt, hogy a csehek ezt az egyébként általuk is betervezett gyakorlatot lemondták, ugyanakkor az izraeliek, akik korábban megfigyelőként már jártak a MAGDAY-en, részt vesznek rajta. Az izraeli légierő 105. századának kétüléses F-16D Barak gépei két korai előrejelző géppel és egy tankerrel támogatva már az előző hetet is Németországban töltötték, a Luftwaffe és a Heyl Ha’Avir történetének első közös gyakorlatán.

magday-1.jpg

A magyar kontingens áttelepülését a földi lépcső kezdte. A Gripenek üzemeltetéséhez szükséges konténerek napokkal a MAGDAY kezdete előtt, közúton települtek Németországba. Őket augusztus 24-én, hétfőn korán reggel az az Airbus A319-es követte, amely a repülőműszakiak mellett más szakágak embereit és az egyik pilótát szállította a gyakorlatra. A négy kiképzett vadászpilóta mellett egy kiképzés alatt álló fiatal hajózó is kiutazott Németországba, és a háttérben segítette a többiek felkészülését. A négy együléses JAS 39C ezután települt a dán határ közelében lévő és a korábbi MAGDAY-ről már ismerős Schleswig-Jagelbe, az 51. Immelmann harcászati repülőezred bázisára. Akik a szállítógép fedélzetén utaztak, a közeli Hohn légibázison léptek német földre és a házigazdák által biztosított transzferrel jutottak át Jagelbe. Hohn egy szállítórepülő bázis, ahol minden van, ami az Airbus kiszolgálásához kell, míg Jagel csak az ott üzemeltetett Tornadókhoz rendelkezik kiszolgáló eszközökkel. A németek részéről már kevesebb kérdés merült fel, mint az előző években, tudták mire van szüksége a magyaroknak, akik immár megszokott helyszínre települtek.

magday-4.jpg

A MAGDAY leginkább a vadász és csapásmérő gépeket, összesen mintegy 25-30 repülőeszközt magába foglaló nagy COMAO feladatokról szól, amelyeket kedden és csütörtökön hajtanak végre a résztvevők - ez a két nap a gyakorlat lényege. A keddi repülést megelőzi egy hétfői egész napos tervezés, majd a kedd estébe nyúló kiértékelés követi. Szerdán ismét tervezés, csütörtökön délelőtt repülés, este kiértékelés. Minden erről szól, e köré szerveződött, minden más feladat és repülés egy kiegészítő lehetőség. A kecskemétiek a hétfői kiérkezést követően kapcsolódtak be a tervezésbe. Ezt a keddi napon egy nagy COMAO feladat követte, majd a délután folyamán a magyarokra még légiharc feladat is várt: két Gripen és két Tornado szállt fel és vívott külön-külön 1-1 elleni légiharcot. Szerdán újabb felkészülés következett illetve délután egy kisebb, mini-COMAO amelyen a saját (kék) és ellenséges (vörös) oldalon egyaránt repült egy-egy Gripen. Csütörtökön ismét egy nagy COMAO feladat várt a résztvevőkre. Ebben mind a négy magyar Gripen részt vett és az egyik pilóta délután is repült még egy légiharc feladatot egy német Eurofighter ellen.

magday-8.jpg

- Minden felkészülés videokonferencián zajlik. Ez egy életszerű dolog, mert egy valós konfliktushelyzetben nem biztos, hogy egy bázison lenne mindenki, és akkor is távkommunikációval menne egy bevetés tervezése - mondta az augusztusi MAGDAY magyar kontingensének parancsnoka. – A megadott időpontban mindenki bejelentkezik a videokonferenciába, és ott mennek az eligazítások. Minden bázis végigmegy minden részleten. Az egésznek van egy parancsnoka, egy mission commander, aki az egészet viszi és vannak a különböző szakterületek képviselői. Amikor az övék a szó, lehet kérdezni, aztán mindenki bedolgozik egy nagy prezentációba. Végül összeáll, hogy mikor mi történik, és ezen annyiszor megyünk végig, amennyiszer kell, és amíg nem világos az összes részlet. Szigorú időbeli korlátozások is vannak, ameddig el kell készülni mindennel. Amikor már minden egyértelmű, van még egy eligazítás. Másnap, a repülés előtt még van egy-egy eligazítás az időjárással és a légiforgalmi irányítással kapcsolatban, azután még egyszer átbeszéljük a dolgokat, majd utána mindenki kimegy a géphez és lerepüljük a feladatot. Most is ugyanazt a könnyen elérhető tenger feletti légteret használtuk, mint korábban és az időjárással is szerencsénk volt. Augusztusban annyival könnyebb dolgunk volt, mint télen vagy tavasszal, hogy a tizennyolc fokos vízhőmérsékletnél nem kellett a gumiruha, de természetesen vittük magunkkal a vízi túléléshez szükséges speciális eszközöket.

A feladatokban német részről Eurofighterek és Tornadók vettek részt, sőt a németek a légvédelmi rakétásokat is bevonták a gyakorlatba. Civil kontraktorok részéről ellenséges szerepben A-4 Skyhawkok és zavarógépek is repültek.

- A Tornadók kétgépes kötelékben dolgoznak és érezhetően a túlélés és az idő kitolása a céljuk, amíg a Eurofighter odaér és segít rajtuk. Ketten vannak a kabinban, egyikük mindig szemmel tartja a támadókat és egy ideig meg tudják védeni magukat. Van, aki nagyon jó ebben, és van, aki tanulja. Ha minden úgy jön össze, ahogy mi szeretnénk, akkor persze nem sok az esélyük, de ez a Tornado sajátosságaiból adódik. Nem arra van kitalálva, hogy lefordulja a Gripent és nem is tudja lefordulni, de néha azért kihívás tud lenni – fogalmazott a kontingensparancsnok.

magday-5.jpg

Tornado ellen csak 1-1 elleni légi harc feladatot repültek a magyarok, egyébként azonos oldalon harcoltak, akárcsak az izraeli F-16-osokkal. Ők lent a földi célokat támadták, a magyar vadászok pedig a kötelék előtt vagy kísérőként repülve védték a bombázókat. (Itt nem közvetlen kíséretről van szó, a Gripenek nem a kötelékbe ágyazva repültek, hanem magasabban dolgoztak. A második, csütörtöki COMAO-ban például négy Gripen repült a kötelék előtt, húsz percig fenntartva a helyzetet.)

Az ellenfelek az A-4-esek, a Eurofighterek és a zavarógépek voltak. A Skyhawkok az ideiglenes repülőtérről felszálló és váratlanul felbukkanó MiG-29-eseket szimulálták. Érdekes szereplői voltak a játszmának, felbukkanásuk olykor komoly fenyegetést jelentett a kötelék számára. Biztonsági és kiképzési okokból limitálva volt, hogy merről érkezhetnek, meddig mehetnek el, melyik az ő légterük. Ezzel meg volt kötve egy Skyhawk pilóta keze és nem érvényesült az, amire teljes egészében képesek, de a tréning céljainak megvalósításához elég volt. Ugyanez mondható el a COMAO feladatok során az ellenséget játszó Eurofighterekről is: magasan jöttek, de meg volt kötve a kezük a fegyverzet tekintetében is. - A COMAO-nál vagy a BVR-nál a fegyver számít, az, hogy mi lóg a szárny alatt. Minél jobb a fegyver annál messzebbről oldhatjuk meg a problémákat – mondta a kontingensparancsnok. - A típus ellen megvan a jól bevált taktika, amit igyekszünk alkalmazni, de az erős, két hajtóműves Eurofighter komoly ellenfél.

magday-2.jpg

A harc során a saját erők, azaz a kékek jelzik a lövést, a vadászirányító átadja az információt az ellenséget játszó pilótának, a vörösnek, és ha a lövés jó, akkor az ellenség „halott”. Visszafordul, egy külön légtérbe repül, és onnan tér vissza a harcba, mintha egy újabb gép szállt volna fel. Ha a vörös gép rakétája ér célba, a kék szereplő ilyen információt nem kap. A kiértékelésnél feketére színezik és attól kezdve már nem szereplője a harcnak.

Miután mindenki leszállt, az összes résztvevő repülési adatait felviszik egy kiértékelő felületre, azaz egy szoftver valamennyi repülőgép összes repülési adatát, útvonalát egy térképre helyezi, szinkronizálja, és már mehet is a visszajátszás. Végigmennek az egész harcon, a résztvevők végignéznek mindent: ki mikor indult, merre ment, mikor kire támadt, mikor lőtt, mikor ért oda a rakéta és érvényes volt-e a lövés vagy sem. Az eligazításokhoz és a videokonferenciákhoz hasonlóan mindez az avatatlan szemektől távol, egy elszigetelt helyiségben zajlik.

A tervezés, a feladat végrehajtás és a kiértékelés kulcsembere a White Cell. Az elnevezésnek magyar megfelelője nincs igazán, ő az adott feladat egyfajta menedzsere. Ő felel azért, hogy mikor lesz aktív fenyegetés a földi légvédelem részéről vagy, hogy mikor mennyi vörös gép menjen. Ő az, aki tisztában van az adott feladat kiképzési céljával, és ennek megfelelően, ha kell, akár menet közben is bele tud nyúlni a dolgokba, például egy újabb vörös gép bevonásával. Ilyen menet közbeni módosításra azért ritkán kerül sor, a tervezés során már megvan, hogy mire lesz szükség a végrehajtáskor. Ő dönti el, hogy milyen eredménnyel bombáztak a kékek és ő lesz az, aki levonja a következetéseket és eldönti, hogy mi volt jó, és mi nem, volt-e olyan, aminek nem kellett volna megtörténnie, vagy volt-e a repülésbiztonságot érintő probléma.

magday-3-1.jpg

A német félnek alapos céljai vannak, hogy minek kell megfelelni. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy minden feladatot meg kell nyerni a nagy COMAO során, de a végén el kell jutni egy olyan helyzetbe, hogy mindenkinél működjön az adatkapcsolat (Link 16), meglegyenek a szükséges frissítések, hogy ne legyen probléma az irányítás a különböző repülőgépek között. Mindig van egy cél, és a végén elemzés, hogy mi az, ami zöld, azaz megvalósult, mi az, ami sárga, amin dolgozni kell még, és mi az, ami piros, vagyis abszolút nem ment. Most is voltak ilyen tanulságok, leckék. Az utólagos kiértékelésen azokat a pontokat emelik ki, amelyeken javítani szeretnének a következő MAGDAY-en. Arra kell koncentrálni, ami nem sikerült olyan jól. Ez lehet akár az erők elosztása, hogy mikor, hol, hány repülőgép vegyen részt az adott mozzanatban. Ezen van még mit javítani és megtalálni a leghatékonyabb formát.

magday-3.jpg

A kitelepült gépekkel nem volt gond. Erre létezik ugyan egy vicces gondolat, miszerint a Gripenek „annál jobban viselkednek, minél közelebb vannak Svédországhoz”, a valóságban ez inkább a műszakiaknak köszönhető, akik szintén hozzátették a maguk részét az eredményes szerepléshez. A gyakorlat utolsó, pénteki napja már csak a hazatelepülésről szól. A Kecskemétre tartó Gripenekre Csehország felett a cáslavi pilóták végeztek gyakorló elfogást – miután befejezték a légterükön átrepülő amerikai B-52-es bombázó kíséretét. 2021-ben folytatás következik, ismét két MAGDAY részvételt terveznek a kecskemétiek.

*

Miközben a Gripenek hazafelé tartottak Németországból, Kecskeméten maradt kollégáiknak is akadt egy érdekes feladata, hiszen augusztus 28-án, pénteken egy nem mindennapi látogató repült át hazánk légterén. Az amerikai légierő B-52H bombázója Szlovákia felől érkezett és Gripenjeink kíséretében Románia felé tartott. A mozzanat a NATO tagországokat érintő, Allied Sky (Szövetséges Égbolt) elnevezésű demonstrációs repülés része volt.

alliedsky-1.jpg

Augusztus 22-én, a U.S. Air Force dél-dakotai Minot légierő bázisáról az 5. bombázó ezred hat B-52H gépe indult útnak, hogy a sarkkör felett átrepülve az Egyesült Királyságba, az amerikai bombázók által rendszeresen használt fairfordi légibázisra települjön. A földi személyzet két nappal később egy civil kontraktor Boeing 777-esén követte a bombázókat. A művelet a világ bármely pontján bevethető bombázó harci kötelék (Bomber Task Force) újabb európai rotációja volt.

alliedsky-4.jpg

Az amerikai bombázó erők európai jelenléte 2018 óta rendszeres. A Bomber Task Force egymást követő váltásaiban az USAF mindhárom stratégiai bombázótípusa, a B-1-es, a B-2-es és a B-52-es, egyaránt települt már Európába, ismerkedett a kontinenssel, mint környezettel és hajtott végre különböző kiképzési repüléseket, közös gyakorlatokat a szövetséges légi, szárazföldi és tengerészeti erőkkel. 

alliedsky-3.jpg

Augusztus 28-án korán reggel négy B-52-es szállt fel Fairfordból, hogy a NATO tagországok légterén átrepülve demonstrációs repülést hajtson végre. Az egyik bombázó a balti államok, a másik az északi szövetségesek, a harmadik Spanyolország és Portugália felé vette az irányt. A negyedik gép, a NATO 01 hívójelű, közel hatvan éves B-52H egy hosszabb útvonalat repült be. Az Egyesült Királyságból Hollandia felé vette az irányt, majd a német, cseh és a szlovák légtér következett. Az interneten nyilvánosan elérhető repülőgép-követő oldalak egyikének tanúsága szerint a NATO 01-es Magyarország fölé Tatától északra lépett be, majd 27 000 lábon (9000 méteren) repült át hazánk felett. A nyolc hajtóműves bombázónak a Sidewinder és AMRAAM légiharc rakétákkal függesztett kecskeméti Gripenek adtak kíséretet, volt tehát mit fotózniuk az amerikai hajózóknak is a B-52-es fedélzetéről.

alliedsky-2.jpg

A nyilvánosan elérhető útvonal Románia után bizonytalan képet mutat, de az bizonyos, hogy a B-52-es a Fekete-tenger felett, nemzetközi légtérben időzött, miközben az orosz légvédelem rádiótechnikai eszközei dolgoztak rá és orosz Szu-27-esek fogták el. (Nyilván nem véletlenül tartózkodott ugyanekkor a közelben az USAF és a Royal Air Force egy-egy RC-135 Rivet Joint és az utóbbi egyik Sentinel R.1 elektronikai hírszerző gépe.) A NATO 01 ezt követően átrepült a bolgár, török és görög légtéren - a törökben tankolt is - majd Fairford felé vette az irányt. Az útvonal érintette a horvát, az olasz és a francia légteret. A legtöbb ország felett kíséretet is kapott: a magyarokhoz hasonlóan Gripennel kísérték a csehek, F-16-ossal a görögök és a románok, Eurofighterrel és F-35-össel az olaszok. Az F-16-os mellett a románok MiG-21-est is emeltek a bombázó kíséretére és ugyancsak 21-essel kísérték a horvátok is, létrehozva ezzel a nagy találkozást a két hidegháborús ikon között. A bombázó a Csatornát átrepülve a késő délutáni órákban érkezett vissza Fairfordba. Ugyanezen a napon két másik B-52-es, a Minotról felszállva az Egyesült Államok és Kanada légterében repült.

* * *

MAGDAY fotó: Dr. Toperczer István. B-52-es fotó: MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis / Makkos őrnagy. A cikkek nyomtatott változata az Aeromagazin 2020. októberi számában jelent meg.

KATONAI TEMETŐ - BUDAÖRS

0901.jpg

Budapest közvetlen közelében, a Budaörsöt Budakeszivel összekötő út mellett helyezkedik el az a sírkert, amely 16 300 német és közel nyolcszáz magyar katona végső nyughelye. A legnagyobb magyarországi katonai temető tervezése 1992-ben kezdődött és tíz évvel később, 2002. október 19-én avatták fel. Magyarország területén közel ezernégyszáz helyszínen és az egyik fővárosi temetőben exhumáltak elhunytakat, akiket azután Budaörsön temettek el. A reggeltől délutánig nyitva tartó temetőt a német kormány támogatásával a Német Hadisírgondozó Népi Szövetség (VDK, Volksbund Deutsche Kriegsgräberfürsorge e.V.) gondozza.

temeto-bors-legi.jpg

*

A bejárat melletti épületben egy kis múzeumot alakítottak ki, ahol német katonák személyes tárgyaiból, fotókból valamint dokumentum- és levélmásolatokból álló kiállítás látható.

0157_1.jpg

0150_2.jpg

„Csak részben illetve nem minden esetben adható egyértelmű válasz arra a kérdésre, hogy az itt nyugvó halottak, bűnösen vagy elítélhető módon cselekedtek-e, felelősek-e tetteikért vagy egyszerűen csak parancsokat teljesítettek. De minden halottat megillet egy rendezett sír, melyen a neve áll. A személyes élettörténetek ébren tartják az emlékezést a háborúra, az erőszakra és az igazságtalanságra, segítik az egyéni bűnök tisztázását, és erősítik a megértést és a kiengesztelődést. A temető névkönyvében az itt eltemetett katonákon kívül az eltűntek is szerepelnek. A könyv minden áldozatot megnevez és segít a hozzátartozóknak a sír megtalálásában.” (Részlet a kihelyezett tájékoztató tábláról.)

0175_1.jpg

Propaganda fotó és az ultimátum, amelyen a szovjet katonai vezetés kapitulációra szólítja fel a Budapesten bekerített német csapatokat.

0177_2.jpg

A számos tabló közül az egyik Fritz Herschelé, amelyen egy fényképalbum lapja, a kislányának írt mese és 1944-es karácsonyi levele is látható.

0178_2.jpg

Ezt a játéknyulat is Fritz Herschel faragta egyéves gyermekének 1944 karácsonyára. Az ajándék végül eljutott a kislányhoz, de a családapa a következő februárban elesett a magyarországi harcokban.

0180_2.jpg

Wilhelm Riehl azonosító fémcímkéjének a fele. Ha nem volt címke egy üvegbe helyezett cetlit tettek a bajtársak az elhunyt katona sírjába, bár kettős biztosítékként akkor is, ha volt fémcímke. Ezt az eljárást többnyire a kórházban elhunytaknál alkalmazták, vagy mint Wilhelm Riehl esetében is, a hadosztály kötözőhelyen is. 

0172_1.jpg

0173_3.jpg

Egy levél, amely ’44 karácsonya előtt érkezett a Stork családhoz és azt tudatta, hogy fiúk, Josef olyan súlyosan megsebesült a Mátrában vívott harcokban, hogy két nappal később, november 20-án életét vesztette.

0184_1.jpg

A 8. SS Florian Geyer lovashadosztály katonái egy PaK-40-es páncéltörő ágyúval 1944-45 telén. (Bundesarchiv)

0185_1.jpg

Zsidók letartóztatása 1944 októberében. (Bundesarchiv)

0186_1.jpg

Nyilas hatalomátvétel, Szálasi Ferenc vezetésével. A kép jobb szélén Beregfy Károly vezérezredes, a nyilas kormány honvédelmi minisztere áll. Szálasit és Beregfyt 1946. március 12-én felakasztották. (Bundesarchiv)

0189.jpg

Királytigris a Várban 1944. október 16-án. (Hadtörténeti Múzeum archívuma)

*

Az épülettől egy szélesebb út vezet az emlékezés terére, a főkereszthez. A főkeresztnél álló névtáblákon azoknak a német katonáknak a nevét tüntették fel, akik a térségben estek el, de maradványaikat nem sikerült feltárni. A névtáblákon feltüntetett névsort a lapozható fémkönyvben folytatták.

0156_1.jpg

0176_1.jpg

0178_1.jpg

0181.jpg

0177_1.jpg

0182_2.jpg

*

A katonák közös sorsából adódóan a sírkert kialakítása egységes, de a tizenhárom parcella közül a másodikban kopjafák állnak, rajtuk vékony, piros-fehér-zöld szalag. Ez a parcella a magyar katonák nyughelye.

0185.jpg

0924.jpg

0197_2.jpg

0201.jpg

0202_1.jpg

0904.jpg

0165_1.jpg

0913.jpg

0926.jpg

0933.jpg

0171_1.jpg

0184.jpg

0186.jpg

0187.jpg

*

A temetőben egy Békeparkot alakítottak ki, ahol több száz fát ültettek a katonák hozzátartozói, a támogatók és a VDK e.V. finanszírozásával. 

0174_3.jpg

0175.jpg

 

0932.jpg

0936.jpg

„Szembenézünk a német történelemmel: az első világháború és következményei képezték a mértéktelen erőszak és a totalitárius diktatúrák korának eredetét, ami a második világháborúban érte el történelmi csúcspontját. A nemzetiszocialista Németország ezen támadó háborúja katonai és polgári áldozatok millióit követelte és egészen az európai zsidókon elkövetett népirtásig terjedő példátlan bűnök előfeltételét képezte. Ezzel felmerül a személyes felelősség kérdése a diktatúra és a háború feltételei mellett. Tilos az általános bűnössé nyilvánítás: a legtöbben annak a tudatában harcoltak, hogy nemzeti kötelességüket teljesítik. Sokan lettek bűnösök. Mások ki tudták vonni magukat. Kevesen tanúsítottak ellenállást. 

A VDK e.V. kinyilvánítja szilárd akaratát, hogy a háború és erőszak uralmának emlékét ébren tartja, erősíti az emberek és a népek közötti megértést, kiengesztelődést és békét valamint kiáll a szabadság és a demokrácia mellett.” (Részlet a VDK e.V. 2016 szeptemberében, Göttingenben elfogadott vezérelvéből)

0210.jpg

 * * *

Fotó: Szórád Tamás. A képek 2019 januárjában és 2020 szeptemberében készültek.

Címkék: katonasírok

RÉGENVOLT REPÜLŐNAPOK: ARHANGELOS 2005

tanagra-00-01.jpg

Görögországot egészen 2005-ig elkerülték a nemzetközi repülőnapok. A sajtó részére is korlátozott volt a bejutás a tizenöt aktív és a hét tartalék légibázis valamelyikére és a nagyközönség legfeljebb egy-egy nyílt napon nézhette meg a légierő eszközeit. Ráadásul a nyílt napok kivételével Görögországban tilos a katonai repülőgépek fotózása és ebben arrafelé nem ismernek tréfát. Pórul járt spotterek a megmondhatói, hogy milyen a görög vendégszeretet hatósági változata, ahol az olyan magyarázkodások, mint az úgy tudtam, az azt hittem és a jogom van hozzá, csak ronthatnak a helyzeten. Így hát, amikor 2005 júniusában hírét vettük, hogy a görög légierő szeptember 16. és 18. között az Athénhoz közeli Tanagrában nemzetközi repülőnapot rendez, a kiutazás mellett döntöttünk. A repülőnap sikerére egyfajta garanciát jelentett, hogy a kék-fehér görög felségjellel igen vegyes összetételű géppark repül, köztük egy-két, kihalóban lévő típus.

1. nap, péntek

Szeptember 16-án éjjel felültünk a SkyEurope athéni járatára és elrepültünk Görögországba. Az út szervezésekor szállást csak a fővárosban találtunk, ami azt jelentette, hogy naponta kellett ingáznunk a főváros és a nagyjából hatvan kilométerre lévő tanagrai légibázis között. (Ez persze különösebb gondot nem jelentett, sőt. Egy kicsit jobban beleláttunk az ingázó helyiek életébe.) A hajnali érkezésünkkel egy időben egy kiadós eső is megérkezett, ezért egy rövid pihenés után, csak dél körül indultunk el a szállásunkról, hogy megnézzük, hogyan jutunk el Tanagrába. A megoldás a metró és a Larissza pályaudvarról induló vonat kombinációjában rejlett. Athént észak felé elhagyva erdők, kopár domboldalak és kopott települések váltogatták egymást, majd egyórás vonatozás után megérkeztünk Inoiba. Ott várakozott az a motorvonat, ami ideiglenes jelleggel Inoi és a légibázis közötti alig két-három kilométeres pályán közlekedett. Menetrendje nem volt, amint elegen felszálltak rá, elindult és bedöcögött a tanagrai légibázis egyik bejárata mellé.

*

Tanagra a görög légierő egyik legfontosabb bázisa, a Mirage 2000-esekkel felszerelt 114. harcászati repülőezred otthona. A 2004-es athéni olimpia idején, amerikai AWACS támogatással, elsősorban ezek a Mirage-ok biztosították a főváros légterét az esetleges repülőgépes merénylők ellen. A bázisra egy alapos ellenőrzés után mehettünk be. Kértek valami papírt, hogy bejelentkeztünk a szervezőknél, majd áttereltek a repülőterekről ismert ellenőrző kapun, végül udvarias határozottsággal átvizsgálták a csomagjainkat.

tanagra-00-03.jpg

A statikus bemutatóra fedezékbe állított Mirage 2000-es fegyverzettel körbevéve. 

Tanagrában a görög légierő ipari háttere is jelen van, ezért a szervezők az egyébként minősített területnek számító hangárt is megnyitották a látogatók előtt. Nagyvonalú gesztus volt ez egy olyan országban, amely igen ritkán tárja civil szemek elé a bázisait. A Hellenic Aerospace Industry két részre osztott hangárjában, típusonkénti szektorokban elhelyezve több mint harminc repülőgép állt, többségében emelőkön, a karbantartás és korszerűsítés különböző stádiumában. A hatalmas csarnokban Mirage 2000, F-4 Phantom II, A-7 Corsair II, T-2 Buckeye típusokba lehetett betekinteni a szó szoros értelmében, mivel a gépek többségéről lebontott vagy lenyitott burkolat feltárta azok belső szerkezetét. Ebben a részlegben kapott helyet néhány UH-1-es helikopter is, katonai, rendőrségi és civil színekben, már amennyire a lemaratott festék maradványaiból meg lehetett állapítani. A gépek mellett különböző tablókon mutatták be, hogy melyik típuson milyen fődarabokat és berendezéseket javítanak vagy korszerűsítenek Tanagrában. A hangár másik, huszonkét méter magas csarnokában az ugyancsak megbontott C-130 Herculesek közé egy P-3 Oriont zsúfoltak be. Mondani sem kell, hogy a hangár a műszaki részletek iránt érdeklődők és a makettezők számára fantasztikus lehetőségeket kínált, de a fotózást és a gépek oldalszámának felírását kihelyezett táblák és civil ruhás felügyelők tiltották. (Az internetet böngészve azért találni néhány fotót a hangárbelsőről…)

tanagra-1-01.jpg

tanagra-1-02.jpg

A hangár mellett Orionok, Corsairek és egy RF-4-es felderítő maradványa nézett szembe a lassú elmúlással.

tanagra-1-03.jpg

Ez már a hangár melletti nagyméretű zóna. Az arizonai sivatagi tárolóból elővett P-3B Orionokat a felújítást követően a haditengerészet igényei szerint, de a légierő üzemeltetésében repülték a görögök.

tanagra-1-04.jpg

A CL-415MP a tengeri kutató-mentő változata a leginkább tűzoltógépként ismert típusnak.

tanagra-1-05.jpg

Egy vadonatúj EMB-145H AEW-gép. A típust nem sokkal az athéni olimpia előtt rendszeresítették, hogy a játékok idején már részt vehessen a légtér ellenőrzésében.

*

A nagygépes állóhelyet és a statikus kiállítás másik helyszínét összekötő területen kiállítási célra felújított T-33-as, F-86-os, F-102-es, F-104-es, F-5-ös és három Mirage F.1-es szemléltette a görög légierő sugárhajtású történetének letűnt korszakát. Az F-5-ös kivételével valamennyi Tanagrában szolgált.

tanagra-sor.jpg

*

Ez megint egy újabb zóna, amelynek a berendezését még nem fejezték be. Sajnos a felhőzet továbbra is egybefüggő volt, és csak estefelé kezdett szakadozni annyira, hogy már bízhattunk a másnapi jó időben.

tanagra-1-15_1.jpg

Egy aktív old timer, a Szalonikiből érkezett C-47D, amely úgy nézett ki, mintha akkor jött volna le a gyártósorról. A Skytrain utolsó példányát 2008-ban vonták ki a görögök.

tanagra-1-16.jpg

A spanyol műszaki egy ideig ügyködött a zaragozai ezred EF-18-asán, aztán nyitott fülketetővel és a működő földi áramforrással otthagyta az egészet.

tanagra-1-17.jpg

Helyére tolják a statikus bemutatóra szánt F-4E Phantom II-t. A kilencvenes években indított Peace Icarus 2000 program keretében harminckilenc gépen hajtották végre az IFF-et, a radart, a navigációs, kommunikációs és fegyverrendszert érintő korszerűsítést - az első gépen Németországban, a többin Tanagrában.

tanagra-1-18-1.jpg

Az F-4E mellé egy RF-4E felderítőt tolnak. Az egykori Luftwaffe-gép eredeti kamuflázsát megtartották és kiegészítették a gép feladatkörére utaló humoros festéssel.

tanagra-1-18-2.jpg

Ma már nem a Kísértet tartja szemmel Görögországot; az RF-4-eseket 2017-ben kivonták a szolgálatból.

tanagra-1-18-3.jpg

Egy Phantom fékernyőtokja, betöltésre készen.

tanagra-1-19.jpg

A repülési készség felmérésére és az alapkiképzésre az amerikai T-41-est (Cessna 172) használták a görögök. Ha a jelölt ezzel a jóindulatú géppel sem boldogult, a képzésébe nem volt értelme több időt és pénzt fektetni.

tanagra-1-20.jpg

Ez is egy Cessna, csak egy számmal nagyobb. A görög parti őrség F-406-osának orra alatt egy FLIR segíti a kutatást.

tanagra-1-21.jpg

Ha szépségversenyen nem is indulhatna a haditengerészet SA 319B Alouette III-asa, a repülési tulajdonságai kiválóak. A gép orrára időjárás radar, két oldalára felfújható úszó került, a vízi kényszerleszállás esetére.

tanagra-1-22.jpg

A görög állami egészségügyi szervezet, az EKAB Agusta A 109-ese. A tengerbe nyúló Görögország legtöbb forgószárnyasát, így ez a mentőhelikoptert is a vízre szálláskor automatikusan felfújódó úszókkal látták el.

tanagra-1-23.jpg

A Huey olasz gyártású, AB 205-ös változata kutató-mentő szerepben.

tanagra-1-24.jpg

A görög szárazföldi erők AH-64A Apache harci helikoptere. Az 1995-ben beszerzett húszgépes Apache-flottát 2007-től tizenkét új AH-64DHA követte.

tanagra-1-25.jpg

A tandem forgószárny elrendezésű CH-47DG Chinook 1981 óta repül a görög hadseregnél.

tanagra-1-26.jpg

Egy AGM-119 Penguin hajó elleni rakéta a haditengerészet S-70B Aegean Hawk helikopterére függesztve.

tanagra-1-27.jpg

Az ezredfordulón rendszeresített AS 332C1 Super Pumákat az Égei-tenger hajóforgalmának ellenőrzésére és kutató-mentő feladatokra használják. Mindehhez felszíni radarral, FLIR-rel, fényszóróval, 270 kg teherbírású csörlővel, ledobható mentőtutajjal és egészségügyi eszközökkel szerelték fel a helikoptert.

tanagra-1-28.jpg

Közben érkeznek a külföldi vendégek gépei, amelyeket a hajtómű leállítása után vontatók juttatnak a statikus soron kijelölt helyükre. Itt a németországi Spangdahlemből érkezik az amerikai légierő F-16-asa...

tanagra-1-29.jpg

…itt pedig a románok MiG-21UM Lancer B-jét simogatja a lemenő Nap fénye.

Este az utolsók között hagytuk el a bázist és már sötétben érkeztünk vissza Athénba, ahol egy remek vacsora közben megterveztük a másnapot.

2. nap, szombat

Szombaton, az Inoi vasútállomáson a légierő busza várt ránk. Átadták a belépésre jogosító nyakbavalót, majd a busz behajtott a bázisra, megkerülte a futópályát és a készültségi Mirage 2000-esek fedezékeinél letett bennünket.

tanagra-2-01.jpg

A görög gépek szombaton nem repültek, kivéve egy Herculest, amely egész nap ingázott. A levegő ezen a napon a külföldieké volt. Nagyjából azt lehetett látni, amit minden repülőnapon, ezért inkább elindultunk, hogy napunkat a statikus sorra időközben beállított repülőgépek és helikopterek között töltsük.

tanagra-2-02.jpg

Az amerikai légierő egykori gárdista Phantomja, a három hónappal később felszámolt 337. század színeiben, a század nevére (Fantasma - Szellem) utaló festéssel. Az F-4E SRA (Southeastern Regional Agreement) gépekért cserébe az USAF tovább használhatta görögországi bázisait.

tanagra-2-03.jpg

Némi csalódással tapasztaltuk, hogy a Krétán állomásozó, illeszkedő tartályos F-16C Block 52+-ból csak egy példányt állítottak ki, azt is egy fedezék árnyékában.

tanagra-2-04.jpg

Rendőrségi EC 135T1-es. Magyarországon a következő évben, a légimentőknél állt szolgálatba a típus.

tanagra-2-05.jpg

A tűzoltóság több helikoptert is átrepült Tanagrába. Az egyik egy AS 332L1 Super Puma volt.

tanagra-2-06.jpg

Agusta A 109A a görög nemzeti légitársaság, az Olympic Airlines színeiben.

tanagra-2-07.jpg

A felszíni kereső radarral és merülő szonárral felszerelt AB 212-esek elsődleges feladata a hajók és tengeralattjárók felderítése.

tanagra-2-08.jpg

Az ingázó görög Hercules.

tanagra-2-09.jpg

A nagygépes sor végére egy vadonatúj görög C-27J Spartan szállítógép került.

tanagra-2-10.jpg

A horvátok An-32B-je Zágrábból érkezett.

tanagra-2-12.jpg

Egy intés a nézők felé a brit Harrier GR7-es pilótájától.

tanagra-2-11.jpg

A csónaktestű PBY-5 Catalina vízre és szárazföldre egyaránt le tud szállni, a felhajtható úszók repülés közben a szárnyvéghez simulnak.

tanagra-2-13.jpg

A lengyel légierő légcsavaros-gázturbinás PZL-130 Orlik kiképzőgépe gurul a felszálláshoz. Az első változatokban még csillagmotor volt, amit a későbbi példányokban kanadai Pratt & Whitney PT-6-os vagy cseh Walter M601-es gázturbina váltott.

tanagra-2-15.jpg

A kínai alkatrészekből Egyiptomban összeszerelt K-8E sugárhajtású kiképző és könnyű támogató gép az egyiptomi légierő Silver Stars kötelékének színeiben.

tanagra-2-14.jpg

Ugyancsak kiképző és könnyű támogató típus a román IAR-99 Soim.

tanagra-2-17.jpg

Az osztrákok Saab 105-ösük hajtóművét napoztatják.

tanagra-2-16.jpg

A francia Rafale, különösen a kétüléses B változat ekkor még újdonság volt a repülőnapokon.

tanagra-2-18.jpg

Egy korhű festéssel ellátott Bücker 131 Jungmann. A háttérben jól látszik, hogy bár a fedezék nem átgurulós, de a hátsó, eltolható ajtóknak köszönhetően indítani lehet benne. 

A fenti képek természetesen csak a felhozatal töredékét mutatják, hiszen a különböző cégeket nem számítva közel húsz ország légiereje szerepelt az Arhangelos 2005 statikus vagy dinamikus bemutatóin.

3. nap, vasárnap

A napfelkelte ismét a vonaton talált bennünket. A bázishoz érkezve láttuk, hogy ez a nap más lesz, mint az előző kettő, mert a bejáratnál hatalmas tömeg verődött össze. Ettől függetlenül hamar bejutottunk, a tömeggel kapcsolatos élmények inkább kijövetelkor értek bennünket.

tanagra-3-01-1.jpg

tanagra-3-01-2.jpg

tanagra-3-01-3.jpg

Az előző nap végignézett nagygépes előtéren immár egy világosszürke svéd és egy sivatagi festésmintájú marokkói Hercules is parkol.

tanagra-3-02.jpg

A Phantom földrengető startja után következett az A-7-es jóval komótosabb felszállása, majd a két régi darabhoz a levegőben csatlakozott egy-egy F-16-os és Mirage 2000-es, hogy kötelékké összeállva megnyissák a repülőnapot.

tanagra-3-03-2.jpg

tanagra-3-04-2.jpg

tanagra-3-04-3.jpg

tanagra-3-04-4.jpg

A „szellemes” Phantomról már esett szó, az A-7 Corsair II-ről még nem. A szubszonikus csapásmérő hatvan együléses és öt kétüléses példányát 1975-ben vette át a görög légierő és ezzel az USA és Portugália után a típus harmadik üzemeltetője lett. 1993-ban további ötvenkét darabot szereztek be, amelyek az F-104-eseket váltották Araxoszban. 2002-ben ugyanitt vonták össze a maradék A-7-est, és a típus végül 2014-ig maradt rendszerben.

tanagra-3-05-1.jpg

A drótkerítés mögötti fedezékeknél, a készültségi állóhelyen két Mirage 2000-es körül kezdődött sürgés-forgás és a pályatisztító kocsi is le-fel járkált, szorgalmasan söpörve és porszívózva a gurulóutat.

tanagra-3-05-2.jpg

A Mirage-ok indítása után a gurulóút gyalogosforgalmát leállították, a kapukat félregördítették, majd a deltaszárnyú vadászok a nézők sorfala között a pályára gurultak és azonnal elstartoltak.

A forgatókönyv szerint ezek a repülőteret oltalmazó gépek fogadták azokat az F-16-osokat, amelyek a csapásmérő kötelék előtt söprögettek. Látványos, kis magasságú légiharc bontakozott ki az elegáns Mirage-ok és a két szárny alatti póttartállyal terhelt Falconok között. A gépek utánégetői folyamatosan működtek, és szűk körön fordulózva, intenzíven manőverezve, időnként hatalmas páraleválásba burkolózva, a nézők előtt maradva légiharcoltak. Miután a derekasan küzdött Mirage-ok leszálltak, begurulásuk közben érkezett a bázis fölé a csapásmérő kötelék, hogy egy repülőtér elleni támadást mutasson be. A kelet felől géppárban érkező támadók kis magasságban, a futópálya két oldalán húzódó gurulóutak felett húztak át. A támadást négy F-16-os nyitotta, majd négy F-4-es következett. A Phantomok után négy Corsair húzott át, köztük kétüléses változat is. A támadásból először a géppár vezére vált ki egy húzott jobb fordulóval, majd amint átrepült kísérője felett, az követte, kis magasságra süllyedtek és eltűntek az északra lévő hegyek mögött. A támadást két RF-4E felderítő zárta, és miután kameráikkal megörökítették a támadás eredményét, követték a csapásmérőket. Rövid csend után a gépek északról, a terep takarásából kiemelkedve megismételték a támadást. Ezúttal szemből érkeztek és a nézők felett átrepülve, a légvédelem dolgát nehezítendő, folyamatosan manőverezve süllyedtek a mögöttünk magasodó hegyek közé. Az egyik támadót „találat érte”, mert a harci kutató-mentők AS 332C1 Super Puma helikopterei elindultak, hogy felvegyék a „katapultált pilótát”, azaz megtartsák bemutatójukat. Amíg a Pumák dolgoztak, két F-16-os a levegőből biztosította a területet. A mentőakció befejeztével és a Falconok távozásával a nap rövid, de annál látványosabb bemutatója véget ért, hatása azonban még egy ideig érezhető volt a közönségen. (Természetesen ide kívánkozna a bemutató képes illusztrációja, de csak videó felvétel készült, ami azóta is egy kazettán lapul, várva, hogy valaki egy értékelhető anyaggá szerkessze.)

tanagra-3-13.jpg

tanagra-2-19.jpg

A görög légierő leendő vadászpilótái az amerikai T-2C/E Buckeye típuson kapták a haladó és harcászati kiképzést a kalamatai kiképző ezrednél.

tanagra-3-12.jpg

tanagra-3-07.jpg

Ugyancsak Kalamatában üzemelnek a T-6A Texan II-esek, amelyeket 2000 augusztusa és 2003 májusa között rendszeresítették. A huszonöt alap gép mellett húsz felfegyverezhető változatot is beszereztek a görögök.

tanagra-3-08.jpg

A görög haditengerészet egyik korszerűsített S-70B Aegean Hawk helikoptere a levegőben.

A légibemutató után a statikus soron nézelődtünk, majd a büféhez mentünk, hogy valami ennivaló után nézzünk. Itt egy kis ízelítőt kaptunk a görög temperamentumból. A büfésátrakat már lerabolták, pedig még rengeteg éhes ember állt sorba. A várakozók két külön sort nyitottak, két táborra oszlottak és jól összevesztek. Mindenki üvöltözve, hadonászva védte a maga igazát, és a vitába még többen kapcsolódtak be. Mivel úgy gondoltuk, hogy a szendvicshiányt ez a vita nem oldja meg, továbbálltunk azzal, hogy majd Athénban eszünk. Lassan úgyis indulni kellett, ha el akartuk kerülni a távozó tömeget (nem sikerült). Még egyszer bementünk a hangárba megnézni a javítás alatt lévő gépeket, elvégre ilyet nem láthatunk mindennap, aztán végleg búcsút mondtunk a reptérnek.

tanagra-3-11.jpg

A ma már nem létező Hellenic Star Airways négy hajtóműves Dash 7-ese a hangár mögött, javításra várva.

tanagra-3-09.jpg

tanagra-3-10.jpg

Dodge-ok, más-más korszakból.

tanagra-egyhaz_1.jpg

A reptéri kegyhelyet a tanagrai repülőszázadok emelték a hatvanas években.

A bázis melletti állomáson már rengetegen vártak a motorvonatra. Az meg is érkezett, húsz méterre a peron végétől megállt, a várakozó tömeg pedig megrohanta. Tenyerükkel az ajtókat csapkodták, és kiabálva követelték azok nyitását. A szerelvény hamar megtelt, kapaszkodás nélkül sem lehetett volna elesni, az ajtók bezárultak, de a vonat nem indult el. A levegő fél percen belül nagyon fullasztóvá vált. Az utazóközönség ezt is üvöltözéssel reagálta le és ismét az ajtók nyitását követelte – ezúttal belülről. Végül elindultunk és pár perces fuldoklás után begurultunk Inoiba. A rengeteg ember úgy szétszéledt, mintha ott sem lett volna és az Athénba tartó vonatra már csak kevesen szálltunk fel. A főváros felé vonatozva úgy döntöttünk, hogy a Larissza pályaudvarról kimetrózunk Pireuszba.

tanagra-pireusz-3.jpg

A metró az utolsó szakaszt már a felszínen tette meg, és befutott a fedett végállomásra. Itt napszemüveget áruló bevándorlók lepték el a teret, akik a direkt marketing sajátos értelmezésében, kikerülhetetlenül állították fel standjaikat.

tanagra-pireusz-1.jpg

A kikötőben a jellegzetes tengerszagot a gázolaj, a kipufogógáz és a szemét bűze egészítette ki. Lepusztult épületek földszinti üzlethelyiségeiben különböző irodák voltak és egy-egy étterem, rejtői fazonokkal az asztaloknál. Mindenfelé nagytestű sirályok sétáltak, a mólóknál hatalmas kompok álltak, többnyire tattal a partnak, hogy a hajótest kinyitható hátuljába behajthassanak a kocsik. Akárcsak egy repülőtéren, itt is gurulóbőröndös turisták siettek, akik tiszta ruházatukkal nagyon kilógtak a piszkos környezetből. Nem maradtunk sokáig, visszametróztunk a belvárosba, hogy a már megszokott helyen elfogyasszuk utolsó athéni vacsoránkat.

tanagra-pireusz-2.jpg

Este fél tízkor behúztuk magunk mögött a szállásunk ajtaját és elindultunk a Syntagma térre, majd onnan szűk utcákon át az Akropolisz felé. Az emelkedő utcákra nyíló éttermek mellett kóbor kutyák kutattak élelem után a szemétben. A részben felállványozott és ragyogóan kivilágított Akropoliszra és az egész fővárosra egy sziklából emelt dombról nyílt kilátás. Készítettünk néhány fotót, majd leereszkedtünk az ezernyi turistalábtól koptatott, csúszós köveken és visszasétáltunk a városközpontba. Egy nagy adag kávét kortyolgatva elnézegettük az éjszakai gördeszkázókat és a Parlament épületénél őrt álló katonákat. Az éjjel kettőkor induló repülőtéri buszon már mi is ott ültünk, hogy azután hajnalban a SkyEurope Boeing 737-ese hazarepítsen minket.

070411-02.jpg

* * *

Fotó: Szórád Tamás

RUSZLÁN, AZ UKRÁN ÓRIÁS

Október 19-én délben egy ukrán An-124-100M típusú teherszállító gép szállt le Ferihegyen. A Ruszlán a floridai Orlandóból repült át Budapestre, majd egynapos itt tartózkodás után, másnap indult tovább Almatiba, Kazahsztánba. Ez utóbbi mozzanatot sikerült megörökíteni az érkezésinél jóval kedvezőbb időjárási körülmények között.

0624.jpg

An-124-es a Cargo City előterén. A gépet az Antonov Tervezőiroda üzemelteti.

0627.jpg

A törzs teljes hosszában végighúzódó tehertér felett utaskabinokat alakítottak ki. A sárga nyíl a szárny mögötti kabin vészkijáratára mutat. Jó magasan van…

9481.jpg

A bal főfutó mögött helyezték el a segédhajtóművet. 

9517.jpg

Negyven perccel a személyzet kiérkezése után – nyitott tehertér ajtóval – megkezdődik a gép hátratolása.

0642.jpg

Az UR-82008 a Cargo City-től a reptéren folyó munkák miatt kerülővel gurul a 13L pályára.

0646.jpg

Ehhez végig kell gurulnia a 31R pályán, a felszállással ellentétes irányban.

9533.jpg

Levegőben az ukrán óriás.

9534.jpg

Futóbehúzás. Huszonnégy kerék húzódik a törzsben kialakított helyére.

9539.jpg

Füstöt hátrahagyva irány Almati.

*

Ha nem is mindennapos a Ruszlán látogatása, a típus egy-egy példánya időnként megfordul Ferihegyen. Mint például 2011. május 12-én, amikor szintén egy An-124-esbe rakodták be azt a kilenc járművet, amelyet a Magyar Honvédség Afganisztánban szolgálatot teljesítő katonáinak szállítottak le. A szállításra a 2006-ban aláírt stratégiai légiszállítási szerződés (SALIS – Strategic Airlift Interim Solution) alapján került sor.

0355_1.jpg

A kilenc évvel ezelőtti szállítást az UR-82073 lajstromjelű Ruszlán teljesítette.

0360_2.jpg

Rakodásra vár hét páncélozott Rába tehergépkocsi és két,  ugyancsak páncélozott Mercedes sebesültszállító jármű.

0387_1.jpg

0390.jpg

Nyílik az orr-rész.

0397.jpg

Miután a Ruszlán letérdel és a támasztó talpak is lent vannak, nyitják a rámpát is.

0401.jpg

A rámpa nyitásának utolsó mozzanata, majd kezdődhet a rakodás.

0414.jpg

Pilótafülke a felhajtott orr árnyékában.

0422.jpg

Az egyelőre még üres tehertér.

0428.jpg

A Ruszlán orra, ahogy ritkán látjuk – belülről.

0443.jpg

Páncélozott fülkéjű Rába H-14-es.

0447.jpg

A sebesültszállító Mercedes teljes felépítményét páncélzat védi.

0457.jpg

0458.jpg

A rakomány utolsó előtti darabja várakozik az An-124-es torka előtt. A járműveket a MH Katonai Közlekedési Központ katonái irányították a teherszállító rámpájához.

0380_1.jpg

* * *

Fotó: Szórád Tamás

 

 

HARC, VESZTESÉG ÉS GYŐZELEM

A kanadai NFTC-képzés utolsó, 4FLIT jelzésű fázisa a harckiképzésről szól. Amíg a korábbi fázisokon a repülésen volt a hangsúly, a leendő vadászpilótáknak itt már azt kell elsajátítaniuk, hogy a repülőgépet, mint fegyverrendszert, hogyan alkalmazzák. A 4FLIT fázisba - akárcsak az előzőbe - egy magyar NFTC-oktató segítségével tekintünk be.  

Kocsis Csaba őrnaggyal először 2012-ben készítettem interjút. Az akkor még főhadnagyként szolgáló vadászpilóta eredeti terveit az húzta át, hogy a kilencvenes évek végén a hazai katonai pilótaképzés szünetelt. Elővette hát a B tervet, civil diplomát szerzett és a 2002-ben újraindult képzésnek köszönhetően végül mégis vadászrepülő lett. Az NFTC elvégzése után L-39 Albatroson, MiG-29-esen és Gripenen repült Kecskeméten, majd oktatóként tért vissza Kanadába. Először Moose Jaw-ban, a 4T (Transition) fázison képezte át a fiatalokat a sugárhajtású CT-155 Hawkra, majd Cold Lake-be költözött át, ahol szintén a Hawkon tanítja a 4FLIT (Fighter Lead-in Training) fázisra alkalmasnak ítélt pilótákat.

kcs-05-1.jpg

- A nyolc évvel ezelőtti beszélgetésünk és a Kanadába történt kiutazásod között eltelt időszakban milyen tapasztalatokat, élményeket szereztél Gripen-pilótaként?

- Egy évvel az interjú után, 2013 kora tavaszán utaztam ki Kanadába, de az az egy év sem szűkölködött eseményekben. Vidselben levegő-levegő lövészeten vehettem részt, ahol gépágyúval és Sidewinderrel lőttünk légi célra, illetve kimehettem a svédországi taktikai szimulátor gyakorlatra, az FLSC-re. Később egy mini TLP-n (Tactical Leadership Program) is voltam és alkalmam volt elfogni a világ legnagyobb utasszállítóját, az Emirates egyik Airbus A380-asát is.

kcs-09.jpg

- Számodra hogyan adódott az NFTC-oktatói beosztás lehetősége?

- A szerződés szerint a tanulóik számának függvényében, minden országnak bizonyos számú oktatóval kell hozzájárulnia a képzéshez. 2012 végén megüresedett egy hely. Akkor még ketten voltak előttem, akik korábban jelezték, hogy érdekelné őket a beosztás, de végül akkor nem éltek a lehetőséggel, így amikor rám került a sor, én igent mondtam. 

- Mennyire volt más oktatónak visszatérni Moose Jaw-ba? 

- Diákként nagyon tetszett a kinti képzés. Az iskolát megjártak többsége egyetért abban, hogy életük legnagyobb kihívása volt, viszont emiatt egyik legnagyobb sikere is. Tetszett a nyüzsgés, hatalmas létszámban érkeztek és távoztak a tanulók, folyamatosan indultak és érkeztek a repülőgépek, minden szervezetten, profin működött. Tudtam, hogy pontosan mi az, amit elvárnak tőlem, és minden nap küzdenem kellett az eredményekért. Az oktatói átképzés már nem volt ilyen nagy kihívás, persze így is sokat kellett tanulni. Azt a rendszert, ami diákként lenyűgözött, javarészt az oktatók szakértelme viszi előre. A katonai repülés a legösszetettebb munkák egyike, sok részlettel kell megtanulni „zsonglőrködni”. Az oktatóknak tudniuk kell mi az, amire az adott szinten hangsúlyt kell fektetni a földön a repülés előtti eligazításon, illetve a levegőben. Itt nem az oktatói átképzés jelenti a legnagyobb kihívást, hanem amikor már tanuló ül a gépben. Hatalmas felelősség, hogy a diák megkapja a maximális segítséget, méghozzá gyorsan és hatékonyan, mert a gépben nincs idő máshogy csinálni. Ugyanakkor az is fontos, hogy csak annyi segítséget adjunk, amennyit az előírt szinten kaphat. Így tudunk megbizonyosodni arról, hogy képes a feladat önálló elvégzésére, mert a következő alkalommal, amikor új dolgot kell megtanulnia, az előző már elvárt lesz. Ez egyáltalán nem könnyű. A legtöbb oktató a repülés, az azt követő eligazítás, és az értékelés megírása után még sok időt tölt azzal, hogy értékeli a saját teljesítményét. Mindig van hova fejlődni, rossz arra gondolva hazaindulni, hogy jobban is csinálhattam volna.

kcs-08.jpg

Három évet töltöttem Moose Jaw-ban, végig Hawkon oktattam. Közben megadatott az a megtiszteltetés, hogy rangidős nemzeti képviselőként kiváló magyar oktató társaimat képviselhettem. Ugyanakkor hiányzott a vadászrepülés és a harcászat és a családommal együtt én is változást szerettem volna. Cold Lake nagyon tetszett. Bár kicsit elszigetelt kisváros, a vadregényes vidék mindig hívogató volt számunkra.

- Cold Lake-ben milyen plusz követelmény volt veled, mint oktatóval szemben?

- Moose Jaw-hoz képest itt a vadászrepülő múlt a plusz követelmény. De néha ez is kevés. Amikor diákként itt tanultam, csupa harcedzett oktatóm volt. A délszláv háborút, Irakot, Falkland-szigeteket megjárt öreg rókák tanítottak. Most is hasonló a társaság, de MiG-29-es és Gripen tapasztalattal a hátam mögött, mindent megtettem, hogy méltó és hasznos tagja legyek a századnak.

kcs-10.jpg

Búcsú Moose Jaw-tól, a hagyományos „locsolkodás" kíséretében.

- Mennyiben más egy-egy napod Cold Lake-ben, mint Moose Jaw-ban volt?

- A napjaim hasonlóak, de a hangulat más. Moose Jaw-ban egy iskola működik, Cold Lake egy vadászrepülő bázis, lőtérrel, hatalmas légterekkel az északi erdőségek fölött és vadászrepülő századokkal, amelyek a Hornetet repülik. Itt egy külön épületben kapott helyet a Fighter Lead-In Training, ahol a diákok már századtagok, a Kanadában nagy hírnévnek örvendő 419. vadászrepülő kiképző századhoz tartoznak.

- Hány diák tartozik hozzád?

- Változó, 15-20 között. Persze nem csak hozzám, a század többi oktatójához ugyanúgy tartoznak. Nincsenek diákokhoz kijelölt oktatók, minden feladatot mással repülnek, ami nagyszerű lehetőséget teremt, hogy minél több módszert, technikát lássanak, és azt sajátítsák el, ami a legközelebb áll a képességeikhez. A századnál kanadai, angol, francia, német, szingapúri és persze magyar oktatók vannak, lehet válogatni. Természetesen a magyar diákok sorsát még jobban a szívemen viselem, értük külön felelek.

- A diákok hogyan élik meg, hogy itt már harcolni tanulnak?

- Ahogy a fázis nevéből is látszik, itt kezdjük el a Moose Jaw-i kollégáim által gondosan kiképzett és válogatott pilótákat átképezni harci pilótának. Az előző fázisokon megtanult repülőkészségek, mint a látás utáni vagy a műszeres repülés, kötelékrepülés, navigáció és ezek kombinációi már elvárt elemek. Ezekre épül a két fő fázis. A légiharc fázis 1-1 elleni támadó és védekező légiharccal, 2-1 elleni légiharccal és nagy távolságú elfogással. A levegő-föld fázis lőtéri fegyveralkalmazás-eljárásokat, közvetlen légi támogatást és alacsony, vagy közepes magasságú, légi és földi célok elleni tevékenységet tartalmaz.

kcs-07.jpg

Kecskeméti Puma a kanadai vidék felett

A vadászpilóta egy fejlett légi fegyverrendszert irányít, sokkal inkább, mint repül. Az előző fázisokon, a repüléstechnikán volt a hangsúly, itt a harcászaton van. A Cold Lake-i képzés nagy lépés, és nagy változás. Az ide érkező pilóták kivétel nélkül keményen dolgoznak egy álomért és a több éves repülőkiképzés után végre megtapasztalják, milyen „felvenni a kesztyűt”. Minden felszállásból harcolni megyünk, valaki lőni fog, valakire lőni fognak. Az alapos felkészülés elengedhetetlen, de ezzel együtt is többnyire csak a levegőben szembesül a diák azzal, hogy milyen fizikai és pszichikai megterhelés alatt kell végrehajtani a feladatot.

kcs-06.jpg

Az alapszintű légiharc például manőverezés több g-s terhelés alatt, védekezéskor folyamatosan hátrafordulva a kabinban. Korábbi diáktársam így fogalmazott leszállás után: „Mintha léccel verték volna a hátamat”. Nehéz ilyen körülmények között a tanultakra koncentrálni. Megfelelő időzítéssel és erővel, megfelelő irányban és időtartammal kell manőverezni úgy, hogy az ellenség lövése ne érjen célba. Közben figyelni kell az ellenséget, hogy mikor hibázik, és kihasználni a hibákat, hogy akárcsak a legkisebb előnyt lehessen kovácsolni belőlük. Mindez nem könnyű. „Soha ne add fel!” - Ez az első, amire a repülés előtti eligazításon felhívják a figyelmet. Mégis, legtöbbször azért veszít a pilóta, mert feladja.

kcs-04.jpg

Két repülőgép sokkal többet ér, mint kétszer egy.

Jól jönne ilyenkor, ha a diáknak lenne egy társa, és persze lesz is. Hamar megtanulják, hogy két repülőgép sokkal többet ér, mint kétszer egy. Az alapszintű légiharc után párokban folytatják tovább és így mennek végig a képzésen. Itt is van mit tanulni. Kettő az egy elleni légiharc során 5-8 kilométerről kell szemmel tartani két agresszíven manőverező gépet és becsatlakozni a harcba úgy, hogy a közeledés sebessége a diák és az ellenfél gépe között nagyobb, mint 1000 km/h. Nem ritka itt a tévedés, az oktatónak is dolgoznia kell! A folyamatos manőverezés közben megesik, hogy a diák összezavarodik és a saját társát lövi le. A legkisebb hiba is vezethet bukáshoz, de a gondolat, hogy veszélybe sodortuk volna a társainkat, sokkal rosszabb, mint a bukás. Ez viszont egy újabb lecke, amit meg kell tanulni. Felelősséget vállalni a hibákért, de túltenni magunkat rajta, mert a harc nem áll meg. Később a század előtt egy csokor virág és egy lehetőleg humoros levél kíséretében kell megmagyarázni az érintett pilóta házastársának, hogy hogyan történt a félreértés. Igen, a házastársak is részei a képzésnek!

- Létezik egy Pigs Board nevű lista, amire a századtársaink nevei kerülnek fel. Bárki bárkit felróhat a listára, ha elkövet egy hibát, ami a Pigs Board szabályai szerint oda való. Ilyenek például a leszállófény lekapcsolásának elmulasztása, ami messziről hirdeti gurulás közben az illető „inkompetenciáját" a leszállás utáni checklist betartásával kapcsolatban. Vannak egyszerű dolgok, mint mondjuk a „nyafogás", és vannak komolyabbak, mint például a wingman lelövése. Ezek a bizonyos időszakonként tartott „Beer Call" nevű összejövetelen kerülnek napvilágra, mindegyik „gaztetthez" megfelelő büntetést rendelve – mondta Kocsis Csaba őrnagy.

- A kurzuson belül, a képzés végén díjakat osztunk ki a diákoknak. A legjobb A/A (levegő-levegő), A/G (levegő-föld) és a Go to War díj a legértékesebb. Ez utóbbit az oktatók szavazzák meg az alapján, hogy háborúban melyik tanulót látnák szívesen a kötelékükben. Aztán vannak humoros, negatív trófeák, mint például a Combat Egg és a Mud Pie, amelyek tulajdonképpen a legjobb A/A és A/G ellentétei, de nem tanulmányi eredmény, inkább emlékezetes hiba alapján kapják a „szerencsés" nyertesek. Teljes A/A vagy A/G alkalmatlanság - ez áll rajtuk. Természetesen ez nem igaz, hiszen akkor nem végeznék el a képzést. Büszkén mondhatom, hogy sok egykori magyar diák neve szerepel a trófeákon - és nem (csak) az utóbbiakon.

A légiharc viszont csak a kezdet. A diákok megismerik a légi elfogást, a levegő-föld fegyverek alkalmazását a lőtéren alacsony és közepes magasságról és közvetlen légi támogatás közben. A képzés utolsó repülésein két- és négygépes kötelékben kell megtervezniük és kivitelezniük a támadást a földi célpontok ellen, földi és légi fenyegetés elleni tevékenységgel, ha kell, száz méter alatt, 800 km/h-s sebességgel repülve. Itt mindenre szükségük van, amit a kezdetektől tanultak és ez méltó befejezése a képzésnek. Talán a fentiekből jól látszik, milyen az a világ, ahová be kell illeszkedniük az eddig repülést tanuló pilótáknak. Alapos felkészülést, csapatszellemet, higgadtságot és kontrollált agressziót várunk. Ehhez szinte mindenkinek változnia kell. A párok (wingman) között, akik a képzésen együtt harcolják keresztül magukat, életre szóló kötelék alakul ki.

- Ezen a fázison is van még lemorzsolódás?

- A Moose Jaw-i társaim nagyon jó munkát végeznek, ide azok kerülnek, akiket ide valónak ítélnek. Természetesen azért előfordul itt is bukás, fizikai alkalmatlanság sőt, olyan is, aki itt jön rá: mégsem neki való ez a pálya. A képzés nagyon költséges, sok erőforrást vesz igénybe, ezért feladatról feladatra folyamatosan nő a követelmény, még több és nehezebb kihívással kell szembenézni. Ismétlésre ugyanannyi lehetőség van, mint a korábbi fázison. A diákok már képzett pilóták, akik az álmukat igyekeznek megvalósítani, ezért minden segítséget megkapnak. Az, hogy idáig eljutottak, hatalmas teljesítmény, de ha itt ez nem elég, nem engedjük tovább őket. Jó pilótát szeretnék hazaküldeni a kecskeméti társaim közé, különben még megkérdeznék, hogy „Kit küldtél nekünk, Csaba?”

- Hány felszállással és repült órával fejezi be a diák ezt az utolsó fázist?

- Harminchét repüléssel és negyvenkilenc órával, ha sehol nem bukik, illetve nincs megszakított feladata, de még senki nem fejezte be ennyivel. Sok további óra is adódik mindehhez, hiszen szinte minden repülésnél ott az alájátszó (ellenfél) és gyakran még több szereplő a kötelékben. Az ellenfelet mindig oktató repüli, hogy a diák a másik gépben pontosan azt lássa, amit a tananyag szerint kell. Például egy alapszintű légiharcnál meghatározott profilt repül, később szabadabban manőverezhet. Ennek az ellenséges tevékenységnek az előírt szintje egy feladaton belül is változhat. Az alájátszó olyan hibákat követ el, amilyeneket a tanulóknak fel kell ismerniük és reagálniuk kell rá, illetve „büntet" is, ha a diák hibázik. Később, az összetettebb feladatoknál a saját területét védő szereplő lesz, amely a 300 lábon (90 méteren) repülő, levegő-föld fegyvert célba juttatni igyekvő géppárt támadja, és bármikor, bárhol felbukkanhat!

kcs-02.jpg

„Minden felszállásból harcolni megyünk, valaki lőni fog, valakire lőni fognak"

Itt minden felszállás harc és ugyanannyiszor veszteség, mint győzelem. Annak idején izgalommal vegyes félelemmel indultam a repülőgépekhez és ugyanezt látom most a diákokon is. Oktatóként is gyakorolni kell, és még mindig van mit tanulni. Korábban „zsonglőrködéshez” hasonlítottam a repülést. Már a kezdetektől - Moose Jaw-tól - feladatról-feladatra a tűrőképességünk és a kapacitásunk határán dolgoztunk és nem tudtuk elképzelni, hogy ennél többre leszünk képesek. Mégis folyamatosan jöttek az újabb és újabb labdák a „mutatványba”. Bárhova vezetett az utunk innen, azóta is jönnek a labdák, de most már inkább mi dobjuk fel azokat saját magunknak. Azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom: minden NFTC-t megjárt pilótának örök élmény marad képzés, és különösképpen az utolsó, 4FLIT fázis.

kcs-03.jpg

* * *

Fotó: Kocsis-archív, Maciej Hatta. A cikk nyomtatott változata az Aeromagazin 2020. szeptemberi számában jelent meg.

RÉGIEK ÉS ÚJAK

A koronavírus-járvány második hulláma sok mindent átírt, így a honvédség mindennapjainak bemutatását célzó bázislátogatások lehetőségét is. Ezen igyekezett segíteni az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis által szervezett sajtónap, amely egy áttekintést adott az alakulat történetéről, feladatrendszeréről és a bázison üzemeltetett repülőtechnikáról. Utóbbiak a Mi-8/17-es közepes szállító helikopterek kivételével statikus kiállításon és a levegőben is láthatóak voltak. Bár a „régiek”, az AS350-esek és a Mi-24-esek megunhatatlanok és hálás fotótémának mondhatóak, a fókuszban – érthetően – az „újak”, vagyis az Airbus Helicopters H145M könnyű helikopterei voltak.  

h145-03.jpg

h145-04.jpg

h145-02.jpg

Impozáns sor a helikopter bázis irányítótornya előtt. A tizenegy helikopterből hetet állítottak sorba a szolnoki műszakiak. A maradék négy gép időszakos karbantartáson, repülésen, külön statikus bemutatón illetve Pápán volt. A húszgépes H145M flottából tíz gép lesz könnyű szállító (LUH), öt tűztámogató (MP), és öt kutató-mentő (SAR) feladatkörű gép. A helikopterek bármelyik feladatkörre konfigurálhatóak lesznek.

h145-08.jpg

Életkép H145-össel, tartálykocsival és vontatóval.

h145-05.jpg

h145-07.jpg

A kutató-mentő feladatkörű gépekre csörlő kerül, orruk alatt rádió-iránymérő (DF) kapott helyet. (Emiatt „csúszott el" a felségjel, amely a többi H145-ösön középen van.)  Ettől függetlenül ezek a gépek is elláthatnak más feladatot, ahogyan a többi 145-öst is be lehet állítani majd kutató-mentő szolgálatba.

h145-01.jpg

H145M a levegőben. Novemberben lesz egy éve, hogy a típus első két példánya megérkezett Szolnokra. A napokban tizenegy gépesre bővült flotta közel jár a négyezredik felszálláshoz és az ezerháromszáz repült órához.

*

as350-01.jpg

as350-02.jpg

Az AS350B helikopterek 2016-ban a légimentőktől kerültek a honvédséghez, visszahozva a Mi-2-esek kivonása után másfél évtizedig hiányzó könnyű helikopteres kategóriát a magyar katonai repülésbe.

zlin242.jpg

Akik a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen két éve újraindult állami légijármű-vezető szakán tanulnak, a Zlin Z-242L típuson kapják a repülő alapképzést.

mi24-01.jpg

mi24-03.jpg

mi24-02.jpg

A napi kiképzési feladatok mellett a Mi-24-es harci helikopterekkel biztosítják a nemzeti légvédelmi készenléti szolgálatot, a légi sugárfelderítő készenléti szolgálatot és a légi szállítású készenléti szakasz szolgálatot is. Utóbbit a szállító helikopteresek szintén ellátják, ahogyan a déli határszakaszon teljesített „Közös akarat” határvédelmi készenléti feladatot is.

kotelek2.jpg

Harminc méteren egy szokatlan kötelék húz át a futópálya felett. 

kotelek.jpg

A második áthúzásból a Mi-24-esek bontják a köteléket. 

hangar-1.jpg

A leszálláshoz behelyezkedő gép alatt a felújított hangárok láthatóak.

hangar-2.jpg

A H145M előtt áll a két puhafalú hangár egyike. A hangárkomplexum felépüléséig ezekben lehet tárolni a helikoptereket és a kutató-mentő szolgálat helikoptere fölé is sátorhangár került.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

GÉPEK, KÉPEK ÉS A HARMADIK DOMB

Újabb három hónap elteltével ismét egy válogatás következik a ferihegyi villámlátogatások során illetve a home office-ból elkövetett fotókból, de szót ejtünk egy bizonyos dombról is.  

7544.jpg

Az amerikai Gulfstream III-as hajtóműveire zajcsökkentő Hush Kitet szereltek.

7569.jpg

A zivatar a reptértől északkeletre vonul, közben érkezik egy lengyel King Air.

7548.jpg

A Qatar B777-esének főfutójánál a hátratolás megkezdése előtt, a féktuskók elvételére várnak.

7856.jpg

A Ferihegyen elvégzett karbantartást követően East Midlands felé indul a DHL Boeing 767-ese.

7976.jpg

A felszállást követően valahol Zugló felett fordul a Smartwings Krétára induló 737-ese.

8045.jpg

Ritka, hogy a reggel érkező csomagszállító B757-esek már a Dunánál futót nyissanak.

8108.jpg

Új nyári színfolt Budapesten: szezonális járatot teljesít a luxemburgi Luxair Dash 8-asa.

8126.jpg

A nyugatról gyorsan érkező zivatar miatt északról közelítve, a Duna felett fordul a 13R pálya ILS-ére a Ryanair járata.

8118.jpg

Még ebből a szögből is látható egy kicsit a LOT Dreamlinerének szárnya felett kialakult páraleválás.

8188.jpg

A teherszállító gépek mellől indul a Smartwings 737-ese, amelyről a hátratolást kísérő műszaki lecsatlakoztatja a headsetjét.

8215.jpg

UPS B757-es sziluett egy augusztus végi reggelen.

8249.jpg

A320-as érkezik Írországból.

7871.jpg

Wizz A320-as indul a napnyugtába.

8065.jpg

Qatar Cargo variáció: Boeing 777

8251.jpg

Qatar Cargo variáció: Airbus 330

8764.jpg

Ferihegyre érkezik a 606-os Falcon 7X. A 607-es típustestvért ugyanazon a napon a kecskeméti gyakorlás közben kaptam lencsevégre.

9082.jpg

Ez is egy Falcon 7X, de magántulajdonban van, egy török cég üzemelteti.

8326.jpg

Budapest feletti sétarepülő köreit rója a Goldtimer Alapítvány Li-2-ese.

8785.jpg

Sugárfék, orrsegédszárny, spoiler, fékszárny – minden nyitva, fékez a Qatar Boeing 777-ese.

8905.jpg

Egy ezüstös forgószárnyas Budapest felett. A privát AW-109SP monacói lajstromban repül.

8913.jpg

A légimentők EC135-öse a Honvéd Kórház tetejéről indul. A képbe a BRFK tornya lóg be.

8919.jpg

Ma már igazi ritkaság egy Il-62-es. A belorusz Rada Airlines teherszállítója szeptemberben többször megfordult Budapesten.

8927.jpg

8929.jpg

Nagyjából öt kilométer távolságból így fest, amikor az alkonyati fénybe fordul a Cargolux retró festésű Boeing 747-ese.

9081.jpg

A szeptember 24-i labdarúgó szuperkupa mérkőzés kapcsán több különgép is érkezett Budapestre. Például ez a francia ERJ-145-ös, amely az 1-es terminál előtt parkol.  

0036_2.jpg

A reptéren és környékén mindig figyel valaki ... vagy valami.

Fotó: Szórád Tamás

*

A reptéri fotóshelyekre kilátogató azzal szembesül, hogy van, ami nem változik. A spotterek által látogatott két domb mellé valakik egy harmadikat építenek: a szemétdombot. Működésüket sörös dobozok, gyorséttermi zacskók, műanyag palackok, csomagoló papírok jelzik, hogy a különböző testnedvek felfogására szolgáló termékekről ne is beszéljünk. A mocsok eltakarítására kevesen vállalkoznak. Egyikük Várszegi József, akivel a kargódomb tövében beszélgettem.

- Húsz éve járok ki repülőket nézni. Először csak írtuk a lajstromot, a típust, mert eredetileg arról szólt a dolog, hogy honnan, mikor, melyik gép jön. Itthon azóta terjedt el igazán a gépek fotózása, amióta a digitális fényképezőgépek elérhető árban vannak. Tíz-tizenöt éve magam is napi szinten járok ki fotózni. Ezalatt vettem észre, hogy százszorosa lett a kijárók létszáma. Régen négyen-öten lézengtünk a spotterpontokon, most a legnépszerűbb a kargó- és a spotterdomb. Az előbbi valaha zajvédő falként volt használatos, utóbbi akkor létesült, amikor a Skycourt épült. A kitermelt földet a reptér felajánlotta a spotter közösségnek, de ők is keresték a lehetőséget, hogy nemzetközi példák alapján létrehozzanak egy repülőgép fotózásra alkalmas dombot.

var-1.jpg

Előtte-utána a kargódombon. 

- Ahogy megnőtt a kilátogatók száma, megnőtt a szemét is. Eleinte elég volt, hogy évente egyszer, nagyjából húszan, buli jelleggel, összejöttünk szemétszedésre. Aztán nőtt a létszám és klikkesedés lett, széthúzás. Kezdett megbomlani a közösség és azt a néhány embert, aki kiment szemetet szedni, még le is szólták, hogy „mi van csicska”. Végül a szűkebb közösség használt hulladékgyűjtőket szerzett és kihelyezte azokat. Addig kb. száz négyzetméteren volt a szemét, most legalább egy helyre koncentrálódik. A kargódomb mellett települő földi kiszolgáló cég hozzájárult, hogy a szemetet az ő konténerükbe tegyük. Ezt bárki megteheti, és új zsákot tehet a szemetesbe. A spotterdombon hasonló szemetes van, jó a kapcsolat a vecsési hulladék kommandóval. Ha kivisszük a zsákot a sorompóhoz, a mezőőr hetente egyszer elviszi. Mindig hagyok ott üres zsákot, amit a teli helyére lehet tenni.

var-2.jpg

var-2-2.jpg

Előtte-utána a spotterdombon. 

- A közösségi oldalra feltett posztoknak van némi pozitív hatása, néhányan követnek, de kaptam már leszóló e-mailt is. Aki változtatna, annak mások a kedvét szegik, visszahúzzák, ezért nehezen mozdulnak az emberek, a szórakozásból kilátogatókat pedig nem érdekli.  Ugyanakkor egy-egy érdekesebb gépért a világ végéről kijönnek…

var-3.jpg

Lead by example – Amikor a családfő példát mutat.

Fotó: Várszegi József

* * *

Címkék: budapest, spotting
süti beállítások módosítása