2013. szeptember 7-én délelőtt két afgán felségjelű Mi-17-es helikopter készült felszálláshoz a nyugat-afganisztáni Herat tartományban lévő Shindand légibázison. A Jayhoon 11 hívójelű vezérgépben amerikai személyzet ült, a kísérő helikopterben pedig magyar; az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis, Szállítóhelikopter Zászlóalj Afganisztánban szolgáló hatodik váltásának (AAT 6) hajózói.

A Jayhoon 12 hívójelű kísérő helikopter fülkéjében Balla Tibor őrnagy, helikoptervezető-gépparancsnok, Dajka Attila százados, helikoptervezető és Tóth Péter zászlós, fedélzeti technikus készült az indításra. A tehertérben Kise Zoltán százados, Gecse Zoltán főtörzsőrmester és a tíznapos kihagyást követő kötelező kvalifikációját teljesítő Mátyás Zoltán zászlós, ajtólövészek alkották a személyzetet. A tervek szerint a mintegy száz kilométerre lévő Herat repülőtérről szállítottak volna tűzoltó palackokat a Shindand légibázisra.

A tervek azonban olyanok, hogy időnként megváltoznak és így volt ez szeptember 7-én is. A 9 óra 30 percre tervezett felszállás előkészülete és az indítás rendben lezajlott, de a tervezett szállítási feladat egy pillanat alatt mentőakcióvá változott, amikor 9 óra 33-kor a gurulási engedély vételét követően, a helikoptereknek azonnali felszállási engedélyt adtak és egy balesetet szenvedett helikopter személyzetének mentéséhez irányították azokat. 

A repülésvezetőtől kapott információk alapján az egyik kijelölt légtérben, egy gyakorló függést végrehajtó MD-530F típusú helikopter kétfős, amerikai-afgán vegyes személyzettel a fedélzetén balesetet szenvedett. Két perccel az információ vétele után a Mi-17-es géppár a megadott légtér felé tartott.

Afgán MD-530-asok.

Tízpercnyi repülés után a magyar személyzet javasolta a vezérnek a kötelék bontását, hogy a két gép nagyobb kutatási területet tudjon átvizsgálni. A vezér ekkor jelentette a közös frekvencián, hogy látja a füstöt, illetve rövid idő múlva a roncsot is megtalálták. A felderítést egy, a baleset helyszíne fölött köröző Cessna 182-es is segítette. Az oktatási célra használt légcsavaros géppel repülő amerikai oktató jelentette rádión, hogy megvan az MD-530-as és, hogy felette maradva megjelöli a helyszínt.

A balesetet szenvedett személyzet egy hegytetőn akart gyakorolni, amikor könnyű helikopterükkel egy robbanószerkezetre (IED–Improvised Explosive Device) szálltak le. A robbanás leszakította az MD-530-as egyik talpát és megrongálta a forgószárny lapátokat. Ez így a robbanás erejével együtt a gép lezuhanásához és kigyulladásához vezetett.

A magyar személyzettel repülő Mi-17-es a vezér parancsára a lezuhant gép fölött körözve biztosította a helyszínt. Száz méter alatt maradva, a Cessnától való elkülönítést betartva és az esetleges fegyverhasználatra felkészülve figyelték a környéket, nehogy illetéktelenek jussanak a baleset helyszínére.

Jayhoon 11 a helyszíntől nagyjából hatszáz méterre szállt le, majd az időveszteség csökkentése érdekében egy közelebbi pontra új bejövetelt hajtott végre. A baleset helyszínétől körülbelül hetven méterre, talaj közeli függésből az egyik fedélzeti lövész elhagyta a gépet és felfutott a hegytetőre, ahol a kiképző helikopter roncsa égett. A Mi-17-essel még egy bejövetelt hajtott végre az amerikai helikoptervezető, amelynél egy, a sérültek ellátásában nagyobb tapasztalattal rendelkező tűzoltó is kiugrott a gépből.

Az amerikaiak a roncs mellett megtalálták az MD-530-as két hajózóját. Az oktató addigra már az égő roncstól mintegy tíz méterre húzta súlyosan sérült és eszméletlen afgán társát. A lövész a tűzoltó segítségével biztonságos távolságra húzta a két sérültet, már csak azért is, mert a roncsban maradt kézifegyver lőszerei egymás után robbantak fel. Ezután szorítókötéseket helyeztek el a sérültek végtagjain. A lövész rádión jelentette a helyszínről időközben felemelkedett vezérnek a sérültek állapotát. A kapott információk és a terepviszonyok miatt – az MD-530-as roncsa egy 1200 méter magas különálló hegytetőn volt – a vezér csörlővel felszerelt MEDEVAC helikoptert kért a helyszínre.

Köszönjük, magyarok!

Eközben a magyar személyzet folyamatosan a helyszín fölött tartózkodott, és a két oldalajtóban elhelyezett M240-es géppuskát készenlétben tartva biztosított. A földön csak egy mozgást figyeltek meg, de az sem a helyszín felé tartott és a közeli faluból sem indult senki a füstölgő roncs felé.

9 óra 55 perckor két Apache harci helikopter kíséretében két Black Hawk MEDEVAC helikopter érkezett a helyszínre. A Mi-17-esek ez alatt a helyszíntől délre, kötelékben, bal körön várakoztak. Az érkező MEDEVAC gépeket a lövész rádión illetve kézjelekkel irányította a helyszínre. Elsőként az afgán sérültet csörlőzték fel az első helikopterbe, majd az amerikai oktatót a második gépbe. Miután a MEDEVAC különítmény elhagyta a körzetet, a Mi-17-es vezér visszarepült a helyszínen segítséget nyújtó lövész és a tűzoltó felvételére. A magyarok ez alatt folyamatosan biztosították őket a levegőből. Felszállás után a géppár Shindand felé vette az irányt és 1 óra 20 percnyi repülés után eseménymentesen leszállt.

A helyszínre érkező gyorsreagálású erők és a tűzszerész csoport jelentése alapján valószínűleg egy nyomásra működésbe lépő robbanószerkezet okozta a balesetet. Erről egyébként az eszméleténél levő amerikai oktató az elsőként a helyszínre érkező lövészt azonnal tájékoztatta, és felhívta a figyelmét a további lehetséges veszélyre. A tűzszerész csoport a helyszínhez közel egy másik, nyomásra működő robbanószerkezetet is talált, a valószínűsíthetően érkező mentőalakulatok útvonalában. Mivel a helyszín utaktól távol van, az ellenség minden bizonnyal megfigyelte, hogy a helikopterek rendszeresen a hegytetőn gyakorolják a külső leszállásokat, ezért célzottan telepítették éppen oda a robbanószerkezeteket.

Az eset után az amerikai parancsnok, az ellenséges propagandát megelőzendő, azonnali hírzárlatot rendelt el, és további intézkedésig megtiltotta a helikopterek leszállását külső területre. A parancsnoki tájékoztatón elhangzottak szerint, az amerikai oktató súlyos, de nem életveszélyes sérüléseket szenvedett, többszörös combcsonttöréssel. Jó eséllyel teljesen felépül sérüléseiből. Az afgán oktató-jelölt súlyos, életveszélyes sérüléseket szenvedett, bal karját és bal lábát amputálni kellett, bal oldalán harmadfokú égési sérülése lett. Az afgán hadnagyot, aki nemrég fejezte be Mi-17-es átképzésének első fázisát, oktatói képzésre jelölték ki. Egyike lett volna azoknak, akik a külföldi oktatókat felváltva átveszik az afgán légierő helikoptervezetőinek képzését. Ezzel a repüléssel is az oktatói átképzéséhez szükséges repült időt gyűjtötte.

Afganisztánban 2012 óta használják alapfokú kiképzésre az MD-530F-et, amelyet a forró környezetre és nagy tengerszint feletti magasságra optimalizáltak; erősebb, 650 lóerő tengelyteljesítményű hajtóművet, hosszabb forgószárny lapátokat és nagyobb faroklégcsavart kapott. A könnyű helikoptertípusból eddig hat darab érkezett az országba.

A magyarok helytállására, a segítségre, amelyet a helyszín légi biztosításával nyújtottak, a bajtársi elismerésen túl az amerikaiaktól kapott emléklap és az a zászló emlékeztet majd, amelyet egy MD-530-as fedélzetén éles bevetésre vittek Afganisztán felett, 2013. szeptember 22-én.

* * *

Fotó: AAT6, USAF