2010. május elején Afganisztánban megkezdte repülési feladatainak végrehajtását a Magyar Honvédség Légi Kiképzéstámogató Csoportja. A kontingens új fejezetet ír a magyar katonai repülés történetében: ez az első olyan magyar misszió, amely harci helikopterekkel folytat kiképzést külföldön.

Feladatát tekintve a Légi Kiképzéstámogató Csoport (AMT - Air Mentor Team) komplex tevékenységet folytat. Egyrészről részt vesz az afgán légierő hajózó állományának kiképzésében – beleértve az elméleti és a gyakorlati repülőkiképzést is - másrészről részt vesz a repülő-műszaki állomány képzésében, segítve annak mindennapi tevékenységét. A feladat összetett, kihívásokkal teli, ráadásul a kiképzés műveleti területen kerül végrehajtásra. A munkaidő nagy részét a kiképzés, a repülések megtervezése és a technika karbantartása tölti ki és csak kisebb részben a repülési feladatok.

Az AMT szakmai alárendeltségét tekintve a NATO afganisztáni kiképző missziójának (NATO Training Mission–Afghanistan, NTM–A) része, melynek egyik célja a június közepéig még légi hadtestnek nevezett afgán légierőnek olyan műveleti képességekkel való felvértezése, amely elősegíti az afgán kormányzat céljainak és szándékainak megvalósítását. Az AMT mindennapi tevékenységét az amerikai 438. Expedíciós Légi Tanácsadó Csoporton belül egy amerikai tanácsadóval és a magyar AMT-hez hasonló összetételű cseh tanácsadó csoporttal közösen végzi.

Az AMT olyan szakemberekből áll, akik hazai beosztási helyükön, az MH 86. Szolnok Helikopter Bázison az Afganisztánihoz hasonló beosztásban tevékenykednek, hiszen az afgán technika ugyanaz a Mi–24V harci helikopter, amelyet otthon is üzemeltetnek és repülnek. Az állomány váltása négyhavonta történik majd, a teljes megbízatás egyelőre egy évre szól. Minden váltásban lesz olyan személy, aki már rendelkezik missziós tapasztalattal. A tízfős magyar AMT kontingensben négy hajózó és hat műszaki katona szolgál. A kiutazó állomány hónapokig tartó felkészítését a Magyar Honvédség számos alakulata és szervezete támogatta, annak érdekében, hogy az AMT a feladat és a környezet diktálta kihívásoknak meg tudjon felelni. A felkészítés gerincét az elméleti és fizikai felkészülés, a missziós felkészítés, az egyéni harcászati kiképzés, a gépjárművezető kiképzés és a hadszíntéri kiképzés adta. Ha meg kellene nevezni a két legfontosabbat, az AMT első kontingensének parancsnoka a repüléstechnikai gyakorlati felkészülést és az úgynevezett harctéri életmentő katona kiképzést emeli ki.

A repüléstechnikai felkészülésbe beillesztették azokat az elméleti és gyakorlati tudnivalókat, amelyek a nagy tengerszint feletti magasságon, forró, híg levegőben repülő helikoptervezető számára fontosak. Csak emlékeztetőül: a bázisul szolgáló kabuli repülőtér tengerszint feletti magassága 1800 méter. A magashegyi kiképzés (Szlovénia) mellett saját és orosz tapasztalatok alapján átdolgozták a Mi-24V harci helikopter üzemeltetési és harckiképzési utasításának néhány pontját. Ennek új - és a külső szemlélő számára is minden bizonnyal igen látványos - eleme lett az orrfutón történő gyorsítás felszálláskor. Ezt módszertani repülés keretében beillesztették a kiképzési tematikába, és a már Kabulban szolgáló pilóták is gyakran alkalmazzák, illetve oktatják is.

Az Afganisztánba készülő állomány másik nagyon fontos felkészülése a harctéri egészségügyi eljárások elsajátításához kapcsolódott. Amíg egy konvojban, valamelyik járműben mindig van orvos, vagy egészségügyi személyzet, addig egy esetlegesen kényszerleszálló helikopter személyzete csak magára számíthat, legalábbis a mentés megérkezéséig.

A felkészülést követően a csoport tagjai a Magyar Honvédség An-26-os szállító repülőgépén Kecskemétről Koppenhágába repültek. A légitársaságok gyakran szerződnek katonák szállítására, így az AMT tagjai dán légihíddal utaztak ki az afgán fővárosba Kabulba, 2010. április 15-én. Elhelyezésükre légkondicionált lakókonténerekben került sor, egy-egy szobán ketten osztoznak.

Az AMT tagjainak napi feladata a repülések köré csoportosul, vagyis azt a munkát végzik, amit otthon, a helikopterbázison, igaz más környezetben. Ennek megfelelően, más nemzetek - természetesen ideértendő az afgán fél is - tapasztalatait felhasználva, úgy alakítják a munkákat, hogy a misszió célkitűzései biztonságosan valósuljanak meg.

Az afgán légierő harci helikopter pilótái és repülő-műszakijai azok, akiknek a képzését elősegítik a magyarok. Jó szakemberekről van szó, akik nyitottak a számukra újat jelentő NATO eljárások elsajátítására. Egy részük még annak idején a Szovjetunióban kapott Mi-24-es kiképzést, helikoptervezetőként és helikoptervezető-lövészként is repülték a típust, így nekik is vannak olyan tapasztalataik, amelyekből a magyarok is tanulhatnak. Egy másik részük több odafigyelést, oktatást igényel. Munkaidejük jelentős részét velük töltik a magyarok. Nagyon jó munkatársi viszonyt sikerült kialakítani velük, amelynek közös pontja a Mi–24-es helikopter, „a vas a levegőben”, ez köti össze a két felet. A feladatok megbeszélése gyakran egy csésze tea mellett történik, amely európai szemmel nézve talán apróság, de a helyi kultúrában fontos csapatépítő szerepe van, segít közelebb hozni az álláspontokat, és segít megoldást találni egyes problémákra.

Amennyiben repülési nap van, azt a magas nappali hőmérséklet miatt igyekeznek a reggeli, délelőtti órákra időzíteni. A délelőtti időjárás általában szélcsendes, a délután már inkább szeles, esetenként kevés esővel. Néhány hetente érkeznek a porviharok, amikor a látás öt perc alatt az addigi öt-hat kilométerről húsz méterre, sőt kivételes esetekben 2-3 méterre (!) csökken. Ezek a porviharok általában gyorsan elvonulnak, de volt olyan afgán személyzet, amelyik nem ért vissza a repülőtérre a vihar előtt. Terepen szálltak le, és csak a vihar elvonultával térhettek vissza. Külső leszállás egyébként nem szerepel a repülési feladatokban, ez egyébként sem mindennapos a harci helikopterrel, inkább a szállító helikopterek alkalmazására jellemző.

Az AMT hajózóinak egyik legfontosabb személyi felszerelése a német gyártmányú SECUMAR 20 MB típusú repeszálló és moduláris málhamellény vagy röviden túlélő mellény. A Magyar Honvédségben az AMT pilótái az elsők, akik ezt a mellényt használják.

Mire a hajózók kiérkeznek, a műszak előkészíti a Mi-24V harci helikoptereket. Az afgán gépek (exportváltozat révén jelölésük Mi-35-ös) nagyjából megegyeznek a hazai helikopterekkel. A különbség a saját-ellenség felismerő berendezésnél (IFF) és a rádió berendezéseknél van. Az afgán Mi-24-esek helyi viszonyokra (tengerszint feletti magasság, hőmérséklet) beszabályozott hajtóműve is különbözik a magyar gépekétől.

A magyar oktatók a gépek mellett találkoznak az afgán hajózókkal, és közösen még egyszer átismétlik az előző napi briefingen elhangzottakat. Ezután beülnek a gépekbe, majd indítanak és felszállnak az általában egyórás feladatra. A fedélzeti kommunikáció angolul vagy oroszul, esetenként tolmács segítségével folyik. Mivel Afganisztán-szerte katonai műveletek zajlanak, valamennyi repülési feladat műveleti területen kerül végrehajtásra. Bár a kiképző repülés nem számít műveletnek, mégis úgy kell felkészülni rá, mintha az lenne, és a mindig géppárban repülő személyzeteknek speciális szabályokat kell betartani.

Mivel az AMT egyik feladata a NATO eljárások gyakoroltatása, és az afgán hajózó állomány harci alkalmazási képzése, sokat repülnek lövészeti feladatot földközelben, de kizárólag kiképzési célból, lőtéri körülmények között. Ez elsősorban közvetlen légi támogatás (CAS - Close Air Support) képzést jelent, úgy elméletit, mint gyakorlatit. A magyarok a cseh tanácsadó csoport által megkezdett képzést folytatják. Új eleme a tűztámogatásnak az úgynevezett CCA (Close Combat Attack), amely tűztámogatási formát a szárazföldi csapatok érdekében harci helikopterekkel hajtanak végre. Ezt a jellegű képzést először a magyar csoporttal hajtotta végre az afgán hajózó állomány június közepén. Az elméleti képzést követően - amely a magyaroknak újat már nem jelentett - a lőtéren közös amerikai-afgán helikopterkötelék dolgozott együtt az ugyancsak amerikai-afgán szárazföldi csapatokkal, éleslövészet keretében.

A leszállást követően még a gépnél megtörténik a debriefing, a repülés kiértékelése. Ha a bevetésen előretolt repülésirányítók és szárazföldi erők is érintve voltak, akkor az értékelés velük is lezajlik. A délután a másnapi feladatokra történő felkészüléssel telik, illetve olyan feladatokkal, amelyek a harci alkalmazási kiképzést érintik. Ha nincs repülés, számítógépen oktatási anyagokat, segédleteket készítenek, és nyomtatnak.

Közben a műszak számára is zajlik az élet. Az AMT feladatát képezi az afgán repülő-műszaki állomány munkájának segítése, mentorálása, szükség esetén a helikopterek időszakos átvizsgálásában történő részvétel is. A vasnak a levegőben a helye! - szól a misszió egyik alaptétele, így a magyar műszakiak a helikopterek időszakos átvizsgálásában tevőlegesen is részt vesznek. Az egyik Mi-24-es kétszáz órás időszakos átvizsgálását gyakorlatilag a magyar csapat végezte, először az NTM–A történetében, kiváló eredménnyel. Túlzás nélkül állítható, hogy a szolnoki műszakiak példát teremtettek, és azóta gyakran hívják vissza őket a hangárba. Az afgán fél szívesen kéri ki a magyar csoport tanácsát és a helikopterek műszaki állapotát szakmailag felügyelő amerikaiak is elégedettek a szolnoki műszakiakkal („Ha kérdésem van, hozzátok jövök srácok!”).

Magyarország csatlakozása a harci helikopter képzéshez új lendületet adott az NTM-A-nek. Olyan jellegű és szintű szakmai hozzáértésről és problémamegoldó képességről tett tanúbizonyságot az AMT első kontingense, ami kiváltotta úgy az afgán, mint az amerikai fél elismerését. Az eddig elért eredmények alapján a kontingens parancsnoka a következőképpen foglalja össze tapasztalatait: „Nincs okunk szégyenkezni nekünk, magyaroknak. Amit és ahogyan otthon csinálunk, az jó és megállja a helyét, bárkivel is kelljen együttműködnünk a világban. Röviden fogalmazva, ez itt egy sikertörténet. Megálljuk a helyünket, elfogadnak bennünket, kikérik a tanácsunkat, megkockáztatom: szeretnek velünk dolgozni.”

* * *

Fotó: AMT 1