Nem minden európai gyakorlatról lehet elmondani, hogy évek hosszú során át sikerült volna életben tartani. Ez alól kivétel a 2003 óta megrendezésre kerülő többnemzetiségű Flying Rhino, amelynek Csehország ad otthont. A 2010-es gyakorlat ezekben a napokban zajlik. Ebben a bejegyzésben visszatekintünk az egy évvel ezelőtti Flying Rhino pillanataira.

A 2009. április 27. és május 15. között megrendezett, minden addiginál nagyobb szabású esemény fő célja a földi csapatokkal együtt mozgó, a csapásmérő repülőgépek tevékenységét a terepről koordináló katonák, ismertebb nevükön az előretolt repülésirányítók (FAC) képzése és vizsgáztatása volt, mivel az ilyen képesítéssel rendelkező katonák szerepe az utóbbi években jelentősen megnőtt. További célként a földi és légi erők együttműködésének fejlesztését tűzték ki egy többnemzetiségű környezetben. A Flying Rhino 2009 egyúttal a Tornado típuson repülő személyzetek felkészítésére is szolgált, mivel a marhami 31. Goldstars század októberben a Herrick művelet részeként Afganisztánba települ.

2003-ban az első Flying Rhino-n még csak összesen 400 katona, 40 hajózó és 11 repülőgép vett részt. Az idei gyakorlatra külföldről 2000 fő, a cseh légi- és szárazföldi erőktől 1500 fő települt a különböző helyszínekre. Éles fegyverzetet alkalmazása csak a kijelölt négy gyakorlótér egyikére (Jince) történt, de mindegyik gyakorlótéren települtek földi csapatok, önjáró lövegek, sorozatvetők, légvédelmi eszközök és FAC katonák, akik a gyakorlat végére közel 700 rávezetést végeztek. A terepre előre gyártott és felfújható műcélokat egyaránt kihelyeztek. A repülőgépre indított rakéta vizuális hatását, a füstcsíkot húzó „Smokey-SAM”-nek nevezett rakéta imitátor szolgáltatja. A légi műveletekhez Csehország légterének egyharmada állt a pilóták rendelkezésére.

A gyakorlat központi repülőtere a Brno közelében lévő Namest nad Oslavou melletti 22. légibázis, amely a cseh légierő L-39-es repülőgépeinek és Mi-24-es harci helikoptereinek otthona, és ahol három hétre igencsak felpezsdült az élet.

 *

A namesti légibázis kapujánál semmi jele annak, hogy bent egy többnemzetiségű haderő katonái dolgoznak a napi feladatokon. A kerítésen a bázis jelvénye a régi időket idézi, a pajzsban egy Szu-22-es látható. Mindössze annyi utal a bent zajló eseményekre, hogy a szokásos őrséget brit katonákkal is megerősítették. Bent a bázison azonban mozgalmas élet zajlik és ez nemcsak a repülőgépek indító és fogadó zónájára érvényes, sőt! A cseh eszközök mellett rengeteg a brit jármű és a fegyveres katona. Az egyik épület mellett a dánok Namestbe telepített RAC 3D radarja magasodik. Az antennát 13 méter magasra emeli egy, az emelőkosaras kocsikéhoz hasonló kar. Ez a radar biztosítja a légi helyzetképet 100 km-en belül.

Az egyenruhák jelvényein látható, hogy a britek és csehek mellett, a dán, szlovén, kanadai, holland és litván haderő is jelen van Namestben, többnyire megfigyelői státuszban, igaz a litvánok egy L-39-essel is részt vettek a feladatokban. Az épületek között a gyakorlat idejére egy nagyméretű sátrat állítottak fel, amelyben a szárazföldi erők irányító és értékelő központja működik. A sátor belsejében három nagyméretű képernyő áll, rajtuk számos adat, a pilóta nélküli felderítő repülőgép (UAV) által közvetített kép - ebben az esetben számítógépes szimuláció formájában - valamint a légi helyzetkép.

A sátor belsejét a képernyők előtt több padsor foglalja el, a katonák előtt laptopok vannak. Valamennyien egy-egy terület specialistái, akik a felderítéstől beérkező adatokat elemzik, és döntenek a megfelelő fegyverzet alkalmazásáról, illetve esetenként arról, hogy egyáltalán megtámadjanak-e, megtámadhatnak-e, például egy ellenséges járművet. A specialisták között jogásztiszt is van, akinek a döntéshozatalban és a csapásmérés engedélyezésében lehet fontos szerepe, és aki értelemszerűen a harcérintkezés szabályainak és a jogi kérdéseknek legfőbb ismerője. A sátorbelsőnek a benti világítás és a monitorok fénye ad sajátos, high-tech hangulatot.

*

A hatalmas gázsugár-terelő betonlapokkal ellátott délkeleti zónában külön sorban állnak a cseh légierő L-39ZA és L-159 ALCA repülőgépei valamint a brit Tornadók. Bár Namestben nem láthatjuk őket, de a gyakorlaton a csehek L-410-es és An-26-os szállítógépei, a RAF Hawk gyakorló és E-3D légtérellenőrző gépei is részt vesznek.

A GS-23-as gépágyúval felszerelt Albatrosoknak Namest hazai pálya, mivel a cseh légierő 222-es százada innen üzemel. A „sima” hétköznapokon azoknak a pilótáknak a kiképzése zajlik ezekkel a gépekkel, akik később L-159-re vagy Gripenre kerülnek. A Cáslavból áttelepült ALCA-k egyikén ritkán látható aszimmetrikus függesztmény van. A bal szárny alatt egy póttartály, a jobb szárnyon egy GBU-12-es gyakorló bomba. Később, a délutáni bevetéséről visszatérő gépről már hiányzik a bomba, a pilóta azt a gyakorlóterek egyikére dobta.

A gyakorlat igazi nagyágyúja az a hat Tornado GR4-es, amely a zóna délkeleti végét foglalja el. A háromhetes gyakorlatra a variaszárnyú csapásmérőkkel 111 fős földi személyzet és 25 fős hajózószemélyzet települt Namestbe. Valamennyi Tornado két póttartállyal, egy BOZ-107-es zavarótöltet-konténerrel, egy Sky Shadow 2 elektronikai zavaró konténerrel, egy gyakorló Sidewinderrel és a kisméretű gyakorlóbombák rögzítésére szolgáló áramvonalas bombazárral repül. Függesztve vannak még a ’91-es Öböl-háború óta használt TIALD és a modernebb Litening III konténerek. A fegyverzettel is ellátott, délutáni bevetésre előkészített gépek elé kikerülnek a figyelmeztető táblák (Danger – Aircraft Armed!) is. Éles bomba egyik gépen sincs, így a tábla a betöltött gépágyúra figyelmeztet.

Még az épületben találkozunk Matt McClean pilótával és Nikki Thomas navigátorral. (A RAF-nál továbbra is navigátornak nevezik a fegyverrendszer kezelőket.) Mindkét hajózó őrnagyi rangban szolgál, utóbbi a brit Tornadókon repülő hölgyek egyike. A két hajózó látott már egyet, s mást, nem misztifikálja túl a szakmát, különösen a Litening konténer használatát nem. Szerintük a rendszer végtelenül egyszerű, a használatát könnyű elsajátítani. Igaz, arról nem esik szó, hogy gépükön kétfős személyzet osztja meg a munkát.

A bevetések jó alkalomnak bizonyultak a Tornado személyzetek hadra fogható minősítéséhez. A gépek a gyakorlóterek fölött 80 méterig süllyedhetnek, bombáznak, gépágyús lövészetet hajtanak végre, nappal és éjjel egyaránt. A hadra fogható minősítéseket a kiképzettségi szint szerint adják ki. A gyakorlat ideje alatt ketten kaptak éles nappali bevetésekre jogosító minősítést, hárman közepes magasságú éjszakai bevetésre jogosítót, ugyancsak hárman pedig éjjellátó készülék használatával végrehajtott kis magasságú bevetésre is alkalmasnak találtattak.

A bázison a közelmúltban jelentős fejlesztések mentek végbe, a számos új épület mellett, új hangár is épült illetve az indítózónát is felújították. A bázis sajátossága, hogy jelentős szintkülönbségek vannak, a guruló utak egy része meredeken emelkedik, érdekes képet nyújtva így az egymás után „magassági lépcsőben” guruló gépekkel.

A futópályán hatalmas robajjal egymás után startolnak el az L-159-esek, de igazi földrengető hangja a Tornado GR4-esnek van. A brit csapásmérő hajtóművei teljes utánégetésen dolgoznak, a gép mégis hosszú nekifutás után lapos emelkedéssel hagyja el a betont. Alig emelkedik a levegőbe, azonnal be is húzza futóműveit, majd továbbra is lapos emelkedéssel távolodik.

A helikopterek zónája a bázis északnyugati végében van. Az egykori fedezékek között itt is modern, új épületek vannak már. A Mi-24-esek takaros sorban állnak a betonon, de a fenyőerdő előtti állóhelyeken is áll több Hind. A harci helikopterek tavaly települtek át Prerovból és ugyanúgy részesei a gyakorlatnak, mint a brit hadsereg németországi támaszpontjáról, Güterslohból áttelepült Lynx AH Mk.7-es helikopterek. A típus másik változata a Mk.9-es amely csúszótalp helyett hárompontos futóművel van ellátva, de ez a változat idén nem települt Namestbe.

Lynx AH Mk.7

A helikopterek is a repülőgépekéhez hasonló indulási és érkezési eljárást alkalmaznak, természetesen sokkal rövidebb kirepülési és megközelítési útvonallal. A csúszótalpas Lynxek kilebegnek, a Mi-24-esek kigurulnak a futópályára, és onnan szállnak fel géppárban. Feladatuk elsősorban az, hogy a FAC katonákat kiszállítsák a terepre. A terepre egyébként a hajózószemélyzeteket is kiviszik, tapasztalatszerzés céljából, mint ahogyan néhány szerencsés szárazföldi katona is belekóstolhat a nagysebességű repülés élményébe valamelyik repülőgép hátsó ülésén.

Felszálló Mi-24-es géppár.

Ezzel nem merült ki a Namestbe telepített légijárművek típusválasztéka, igaz a gyakorlat legcsendesebb repülőeszköze pilóta nélkül repül. Ez a gép nem más, mint a nyolcvanas évek végének magyar-cseh fejlesztése, a Szojka III-as UAV. A pilóta nélküli felderítő repülőgép maximális felszálló súlya 145 kg és közel négy órát repülhet. Bár a gép hangja repülés közben egy motoros sárkányéra emlékeztet, felszállása meglehetősen zajos. A teherautó indítósínjéről történő kilövést egy szilárd hajtóanyagú gyorsító rakéta teszi lehetővé, amely szemvillanás alatt a minimális 120 km/h repülési sebesség fölé gyorsítja a pilóta nélküli égi szemet. A csehek láthatóan kellő magabiztossággal üzemeltetik a velünk közösen fejlesztett Szojkát, és adott a kérdés, hogy mi miért nem alkalmazzuk ezt az UAV-ot?

Szojka az indtóállványon.

A 22. légibázisra illetve közvetlen peremére légvédelmi egységek is települtek. A fűvel borított fedezékek tetejére a csehek svéd gyártmányú RBS-70-es, lézerirányítású, rövid hatótávolságú rakétaindítója került, a strakonicei 25. légvédelmi rakétadandár jóvoltából. Az eszköz a katonák által is hordozható kategóriába (MANPADS) tartozik, bár a saját-ellenség azonosítóval és éjszakai célzókészülékkel kiegészített rendszer 128 kg-os, ezért három fő kell a mozgatáshoz és felállításhoz. Az 1,8 kilogrammos harci töltettel ellátott rakétát lézernyaláb vezeti célba, így a kezelőnek folyamatosan megvilágítás alatt kell tartania a célt.

RBS-70

A bázis kerítése mellett egy másik légvédelmi rendszer a nyolc rakéta indítására alkalmas brit Rapier FSC (Field Standard C) indító áll. A Rapiert üzemeltető brit katonák is az érkező és induló repülőgépekre gyakorolnak az álcaháló alá rejtett sátorból. Az operátor előtt apró, zöld fényű képernyő, rajta az Alenia Marconi Dagger radartól kapott kép. Mi tagadás, érdekes a légvédelmi eszközöknél tett látogatás is, mivel hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy ezek az eszközök és az alkalmazó katonák is, ha szervezetileg nem is a légierőhöz tartoznak, de éppúgy a légvédelem részei, mint a sokat csodált vadászgépek.

Rapier FSC indító.

A ponyva alatt a Rapier kezelők gyakorolnak.

* * *

Fotó: Szórád Tamás