A történelmi Németalföld Alsó-Lotaringia hercegségén belüli Limburgi Hercegség területe napjainkban Belgium északkeleti és Hollandia délkeleti tartományát alkotja és áthúzódik Németország Észak-Rajna-Vesztfália tartományába is. Földrajzi elhelyezkedésénél fogva Limburg a második világháború heves harcainak helyszíne volt. A Németország felé nyomuló amerikai csapatok nyomában számos kilőtt vagy meghibásodott jármű maradt hátra a terepen. A háború után ezeknek a járműveknek a többsége kohóban végezte, egyes darabok magángyűjteményekbe, múzeumokba kerültek, néhány pedig közterületen felállított emlékmű lett. Ilyen a hollandiai Beekben kiállított M24 Chaffee, a határ közvetlen túloldalán, a belgiumi Kotemnél látható LVT-4 Buffalo vagy a Mopertingennél álló Sherman. Ha a szűkre szabott időkeret hosszabb múzeumi túrát nem tesz lehetővé - például a nem túl távoli Bastogne-ba és környékére - az egymáshoz közel kiállított járművek némi útvonaltervezéssel rövid időn belül felkereshetők.

Az emlékmű kereső helyszínbejárásra felfűzhetjük a holland határ közelében található belga kisvárost, Wiemesmeert is. A települést 1944. szeptember 14-én szabadította fel az amerikai hadsereg 2. páncélos hadosztályának (Hell on Wheels) 82. páncélos felderítő zászlóalja. A felszabadulás 60. évfordulójára 2004-ben létesített emlékhelyen egy M41 Walker Bulldog harckocsit állítottak ki. A járműre a felderítő zászlóalj jelzései kerültek, de ez csak tisztelgés az alegység előtt, mivel az M41-es nem második világháborús típus. A 82-es felderítők hatkerekű, könnyű páncélozott járművel, az M8 Greyhounddal vettek részt a harcokban.

*

Az M41-est az 1944 óta rendszerben álló M24 Chaffee leváltására tervezték az ötvenes évek elején. 23 tonnás tömegével a második világháborúban közepes harckocsinak számított volna, de ebben az időszakban az amerikai hadsereg áttért a löveg alapján történő besorolásra, és 76 mm-es elsődleges fegyverével az M41-es a könnyű kategóriába került. A járművet a General Motors cégcsoporthoz tartozó Cadillac gyártotta 1951 és 1954 között, közel 5500 darabos példányban. Eredetileg a Little Bulldog nevet kapta, de gyorsan átnevezték a koreai háborúban, balesetben elhunyt Walton H. Walker altábornagy emlékére. A Walker Bulldog nem csak a Chaffee helyét, hanem feladatát, a felderítést is átvette, de végül nem igazán vált be. Szűkös belső tere, nagyétvágyú motorja és a felderítéskor nem éppen előnyös magas zajszintje nem tudta felülírni azt, hogy a 76 mm-es, hosszú csövű ágyú pontosabb, mint a Chaffee-é volt. A felderítő feladatkör miatt további hátrány volt az úszóképesség és - a kor lehetőségei mellett – a légiszállíthatóság hiánya. Az M41-est a US Army 1954-től használta, több éles műveletben is bevetette, majd 1967-ben elengedte a típust és helyére az M551 Sheridant rendszeresítette. A külföldi üzemeltetők tovább használták, például Belgiumban 1958-1974 között a Walker Bulldogból 135 darab állt rendszerben.

Az emlékhelyet a szomszédos Zutendaalnál jelöli a legtöbb internetes felület, de ott nem fogjuk megtalálni, mert Wiemesmeerben van. A kőoszlopokra szerelt emléktábla meglehetősen puritán, a helyszín egyébként igényes kialakítása ennél szebbet érdemelne. A firkálmány alapján kijelenthető, hogy a suttyóság Belgiumban sem ismeretlen fogalom

Szemtől szemben a Walker Bulldoggal. A V alakban döntött homlokpáncél felső része 25 mm, az alsó 32 mm vastag. A megmaradt keretek a fényszórókat és az elsötétítéskor használt lámpákat védték. Az éjszakai vezetéshez a jármű bal első részében ülő vezető infravörös periszkópot is kapott. Mellette a harckocsi ágyújának lőszerkészletét tárolták, az M41-nek ezért nem volt homlokgéppuskája

A harckocsira a 82. páncélos felderítő zászlóalj jelzése került. A lánctalpak feletti lemezeken a hátsó lámpák háza, mellettük szorosan két kipufogócső van. Befelé haladva a bal és jobb oldali akkumulátortér szellőzős fedelei vannak, közöttük pedig a sebességváltóhoz hozzáférést biztosító nagyméretű fedél, besüllyesztett sapkával az olaj utántöltéséhez. A hátfalon emelőszemek, mellettük további lámpatestek háza van és középen egy vonóhorog. A vonóhorog melletti doboz a harckocsival együtt haladó gyalogság telefonjának csatlakozója, a katonák azon keresztül kommunikálhattak a jármű személyzetével

Ha nem volt harctevékenység, a lövegcsövet menet közben egy támaszra fektették, amely a legtöbb harckocsin középen volt. Az M41-esen praktikus okokból baloldalra került, mert az egyenesen hátranéző lövegcső esetében a torony hosszan hátranyúló része blokkolta volna a vezető búvónyílását. Mivel a támasz baloldalon volt, a lövegcső is arra állt, a torony pedig átlósan a jármű jobb eleje fölé lógott, szabadon hagyva a vezető nyílását

A lövegcső nélkül az M41-es 5,8 méter hosszú, 3,2 méter széles és 2,7 méter magas volt, vagyis nagyjából megegyezett egy Sherman méreteivel. Oldalról és felülről 25 és 19 mm közötti páncélvastagság védte a bent ülőket, a legvastagabb elöl fent és a vezetőnél oldalt volt. A személyzet három további tagja, a parancsnok, az irányzó és a töltőkezelő, a toronyban zsúfolódott össze

Walker Bulldog oldalnézetben. A 10 másodperc alatt körbefordítható torony hátsó részében a rádió berendezést helyezték el és még egy tároló rekeszt is ráerősítettek. A futómű elrendezést oldalanként öt futógörgővel és három vezetőgörgővel oldották meg, a meghajtás hátul, a feszítőgörgő elöl volt, az első kettő és az utolsó futógörgőt lengéscsillapítóval látták el

Az oldalanként 74 szemből álló 53 cm széles gumibetétes lánctalp 323 cm hosszan érintkezett a talajjal

A futómű-részlet mögött a motort és a sebességváltót magába foglaló páncéltest látszik

Torony-részletek 1. Elöl fent és oldalt félkör alakú emelőszemek vannak, hátul vékonyabb kapaszkodók. A 38 mm vastag lövegpajzson az ágyúcső melletti kerek lezárt nyílás a párhuzamosított géppuskáé volt. Ide egy 7,62 mm-es fegyver került, a torony tetejére, légvédelmi céllal egy 12,7 mm-es géppuskát szereltek

Torony-részletek 2. A tetőn az irányzó és mögötte magasabban a parancsnok kupolája látható, mindkettőn a periszkópot védő kerettel, a lövegpajzson pedig az irányzó optikai célzókészülékének fedele. A torony oldala és hátulja 25 mm-es páncélt kapott, a teteje elöl 19 mm, hátul mindössze 13 mm vastag volt

Az M41-esek eredetileg nem a T alakú csőszájfékkel készültek, ezek később kerültek a lövegcsőre. A közvetlenül mögötte lévő henger alakú furatos elszívó a lövés után megmaradt gázokat és részecskéket távolította el a csőből

Hűtőrács a torony hátsó nyúlványa alatt. A Walker Bulldog 23 tonnás tömegét egy 500 lóerő leadására képes, hathengeres, feltöltős, léghűtéses Continental motor mozgatta, legfeljebb 70 km/h sebességgel. Az 540 literes üzemanyagkészlet 160 km-re volt elég, feltételezve, hogy a jármű kiépített úton haladhat, mert terepen természetesen nagyobb volt a fogyasztás

A harckocsit a generátor meghajtására a motortól független, kisméretű erőforrással is felszerelték. Később a módosított M41-esek befecskendezős motort kaptak, amely gazdaságosabb üzemet és valamivel nagyobb hatótávolságot tett lehetővé. Változattak az ágyú és a torony vezérlésén is és a módosításoknak köszönhetően az 57 darabos lőszerkészlet 65 darabra nőtt

Ha felfelé nem volt kiút, a vezető a páncéltest alján lévő vészkijáratot használhatta

Az M41-es hasa 45 cm-re volt a talajtól, a padló páncélvastagsága elöl, a vezető és a lőszertároló alatt 38 mm, hátul, a motor alatt alig 11 mm volt

Érdekes lehet reggelente úgy kinézni az ablakon, hogy a házunk előtt egy harckocsi áll. Persze addig nincs gond, amíg csak emlékműként teszi ezt

* * *

Fotó: Szórád Tamás