Egy korábbi bejegyzésben már volt szó a Magyar Honvédség H145M helikoptereinek első tartós külföldi üzemeléséről Bosznia-Hercegovinában, az EUFOR tavaly őszi Quick Response 2022 gyakorlatán. Akkor repülőszakmai szempontból foglalkoztam a témával, ezúttal orvosszakmai oldaláról járjuk körbe.

A Magyar Honvédség helikopterein dolgozó egészségügyi szakszemélyzet vonatkozásában általában a légi kutató-mentő szolgálat felcsereiről beszélünk. Azokról az egészségügyi katonákról, akik a kutató-mentő helikopter fedélzetén egy kárhelyszínre érkezve, egyéb orvosi segítség hiányában megkezdik a sérült(ek) ellátását. Van azonban egy olyan kompetenciaszint, amely a felcserek lehetőségeit meghaladja. Ha egy nemzetközi környezetbe végrehajtott tartós kitelepülés vagy egy gyakorlat orvosszakmai követelményrendszere olyan, hogy a felcserek kompetenciaszintje már nem elegendő, végzettséghez kötött magasabb képesítéssel, és az ezzel járó jogosultsággal rendelkező egészségügyi szakszemélyzet bevonása szükséges. Az EUFOR részéről felmerült kompetenciaigény miatt a Quick Response 2022 gyakorlatra kitelepült H145M helikopterek fedélzetén orvos és paramedikus dolgozott.

*

A beavatkozási szint nagysága miatt, a polgári légimentésben mindenhol orvosok és paramedikusok dolgoznak a mentőhelikopterek fedélzetén. A paramedikus olyan mentőtiszt vagy ápoló, akit végzettségtől függetlenül a magas képzettség és a nagy tapasztalat jellemez. A kórházon kívüli (prehospitális) ellátásban nagyon kevés olyan helyzet van, amikor ilyen kompetenciaszinttel és döntési jogkörrel, limitált felszereléssel és korlátozott idővel rendelkező szakszemélyzet látja el a sérültet.

Három percen belül felszállásra kész a légimentők EC 135P2-es helikoptere

Ahhoz, hogy ez a kétfős csapat a H145M helikopterekre kerüljön, létre kellett hozni a honvédség légimentő képességét. A jelenlegi állás szerint két olyan orvosra, dr. Kiss Attila századosra és dr. Dobos Attila főhadnagyra esett a választás, akiknek amellett, hogy az MH EK (Magyar Honvédség Egészségügyi Központ) állományába tartoznak és a Honvédkórház intenzív osztályán dolgoznak, a kórházi környezeten kívüli mentésben is van a légimentők helikopterein illetve az Országos Mentőszolgálat mentőautóin szerzett tapasztalatuk. A légimentő képesség kialakításához szabad kezet kaptak és gyakorlatilag a nulláról építették fel azt az MH EK és háttérintézményei segítségével. A feladathoz adott volt a H145M helikopter, mint platform, adott a gyártó által a helikoptertípusra jóváhagyott felszerelés, a parancs pedig az volt, hogy szereljenek fel egy gépet és töltsék meg egészségügyi szakmai tartalommal. Magyarországon a helikopteres légimentést a Légimentő Nonprofit Kft. látja el EC 135P2-es helikopterekkel, ezért a feladat egyedisége miatt a szakfelkészítést ők végezték, és a honvédségi rendszert is a civil változat mintájára hozták létre.

A gyári ajánlás szerinti kéthordágyas elrendezés

A légimentésben fontos szempont a helikopter mérete, mivel egy kisebb gép korlátozott méretű helyen is le tud szállni, és a leszállóhely szinte bárhol lehet. Ugyanakkor a szükséges felszerelés és a szakszemélyzet elhelyezése a túl kicsi gép utasterében problémás lehet. A légimentők által használt helikoptereknél a H145M valamivel nagyobb, maximális felszállósúlya egy tonnával nehezebb, a hajtóművei erősebbek, több üzemanyagot vihet magával és nagyobb a hatótávolsága. Terhelés szempontjából ez nagyobb rugalmasságot ad. A gyári ajánlás szerint a H145M légi kiürítő (Medevac) változata két hordágy plusz két ülés kialakítású, de ezzel a kialakítással nem tudták volna betenni a szükséges felszerelést. Kompromisszumos megoldás, ha az egyik ülés helyére kerül az egészségügyi felszerelés, de akkor csak egy fő fért volna el hátul. Figyelembe véve, hogy a hazai tapasztalat szerint a légimentésben egy fekvő sérült a jellemző, és a legoptimálisabb az a felállás, hogy a kétfős team csak egy sérülttel foglalkozik, a gyári ajánlást elvetve, az egy hordágyas kialakítás mellett döntöttek.

A H145M fülkéje egy hordágyas elrendezésnél

Az elrendezés összeállításánál jól jött dr. Kiss Attila százados tizenhárom éves légimentő tapasztalata, amelynek segítségével a repülőműszakiak az EC 135-ös belső teréhez nagyon hasonló kialakítást végeztek a H145M-en. A műszakiak összevetették azt, amire az orvosoknak szükségünk volt azzal, amit a gyártó engedélyez és így sikerült kialakítani egy hordágy és két ülés, az egészségügyi felszerelést tartalmazó hátizsák és két táska, a monitor, a defibrillátor egység, a kesztyű- és veszélyes hulladék dobozok és a ballisztikai védelem elhelyezését. A könnyű helikopter kategóriánál a súly mindig kényes pont. A felszereléseket egyesével mérték le és utána rögzítették a helikopterben, a hordágy és az ülések esetében a szállító változat három üléssorának rögzítési pontjait használva. Az EUFOR nem kért csörlőt a Quick Response-ra kitelepült gépeken, de amikor a tervek szerint 2024-ben a Magyar Honvédség átveszi az osztrákoktól a légi kiürítő, légimentő és kutató-mentő feladatköröket Bosznia-Hercegovinában, akkor kell majd a csörlő.

Egy hordágy és két ülés mellett is jut hely komolyabb egészségügyi felszerelésnek

A helikopter legnagyobb előnye a sebessége, ez a hozzáadott értéke a földi mentéshez képest. Két olyan betegcsoport van - katonaiban három - ahol ez a hozzáadott érték kiemelt fontossággal bír. Az első csoportba a magas időfaktorú betegségek, például infarktus, sztrók tartoznak. Ezek általában vérrögök miatt kialakult elzáródások, amelyeket vérrögoldóval kezelni lehet és helyreállítani a keringést, de a betegnek minél hamarabb el kell jutnia olyan helyre, ahol további kezelést kaphat, mert az elzáródás mögötti területen időarányosan fokozódik a sejtpusztulás / szervkárosodás mértéke. A másik csoport a trauma kapcsán kialakult súlyos sérülések, amelyek esetében a definitív ellátást a sebészi vérzéskontroll jelenti, tehát műtőbe kell juttatni a beteget. Ez egy hegyvidéki országban különösen fontos, de Magyarországon is van jelentősége: például az Északi-középhegység településeiről a leggyorsabban légi úton lehet egy megfelelő háttérrel rendelkező célintézménybe juttatni a sérültet. A harmadik csoport a hosszú távú Medevac. A Quick Response gyakorlat ideje alatt foglalkoztak a lehetőséggel, hogy ha magyar katonát kell hazaszállítani, akkor a H145M-mel Pécs jöhetett volna szóba, vagy időjárástól függően akár Szolnok vagy Budapest is. Volt egy arra vonatkozó elképzelés is, hogy, ha olyan sérülés történik, amellyel sürgősen egy komolyabb egészségügyi centrumba kell juttatni a sérültet és az helyben nem áll rendelkezésre, akkor egy nagyjából két és fél órás repüléssel a Honvédkórház tetőleszállója elérhető lett volna. A helikopter egyetlen hátránya, hogy függ az időjárástól, de a műszerezettség és az éjjellátó (NVG) képesség sokat ad a mentés biztonságához. Az MH Egészségügyi Központ pedig abban a szerencsés helyzetben van, hogy széles szakmai profillal, azon belül széles akut profillal rendelkező intézmény.

H145M leszállása korlátozott méretű helyre egy Medevac gyakorlaton

A Quick Response 2022 feladatrendszere egyértelműen megfogalmazta, hogy a katonai feladat elsőbbséget élvez, tehát szükség esetén először a koalíciós katonát mentik, de ha civil részről is felmerül igény a légimentésre, és van hozzá erőforrás, akkor az EUFOR parancsnok engedélye alapján végrehajtható. A gyakorlat ideje alatt mindkettőre volt példa, de nem csak itt volt alapelv az először a katona aztán a civil ellátási séma. Ez jellemzően a műveleti területen alkalmazott eljárás (MedRoE – Medical Rules of Engagement), amely segíti a priorizálást olyan esetekben, amikor dönteni kell. 

A Quick Response 2022 gyakorlatra kitelepült Medevac konfigurációjú H145M

A magyar kontingens kitelepülését követően az állandó jelleggel települő osztrák fél három gyakorlatot szervezett, hogy megismerje és ellenőrizze a magyar rendszert, felmérje a lehetőségeket és a felkészültséget. Például ki kellett repülni egy meghatározott leszállópontra egy imitált autóbalesethez és megoldani a szituációt, vagyis a sérültet az ellátás után helikopteres úton egy egészségügyi intézménybe kellett juttatni. A magyar orvosok és paramedikusok ezt a saját eljárásrendjük alapján hajtották végre, amit az ellenőrző osztrákok a saját eljárásrendjükkel vetettek össze. A két eljárásrendben vannak eltérések, de főbb vonalakban ugyanazok. A magyarok tevékenységét az osztrák fél kiválóra értékelte, és zöld utat adott a légimentő készenlétre.

Az osztrákokkal közös ellenőrző feladatra érkezik a magyar személyzet

A polgári légimentés és a Magyar Honvédség közötti kapcsot jelenleg a már említett dr. Kiss Attila százados valamint azok a civil orvosok jelentik, akik főállásban a Honvédkórházban és másodállásban a légimentésben dolgoznak. (A légimentők negyvenkét orvosa közül öten az intenzív osztályon, négyen pedig a sürgősségi osztályon dolgoznak.) Az igazi támogatást a Honvédkórházban is dolgozó légimentő szakmai vezetés jelentette, akik lehetővé tették, hogy a katonaorvosok az infrastruktúrájukat használva készüljenek fel a feladatra. A kérdésre, hogy mennyire vonzó ez a beosztás, a válasz az, hogy nagyon is, de az elvárásszint leszűkíti a légimentőkhöz jelentkezők körét. Elvárás egy bizonyos szemléletmód, egy olyan hozzáállás, amit jellégéből adódóan az intenzív és a sürgősségi terület kiemelten képvisel. Ez nem azt jelenti, hogy például egy sebész vagy idegsebész nem dolgozhat a helikoptereken, de a gárda gerincét mégis az intenzív és a sürgősségi vonal adja, ha úgy tetszik egy válogatott csapat.

Az orvosok és paramedikusok munkáját a saját eljárásrendjeik segítik, amelyek standardizálják a folyamatot, és a legstresszesebb helyzetben is adnak egy támpontot. A helikopter, mint platform azzal tud hozzáadni, hogy gyorsan eljuttatja a beteget a megfelelő helyre, az eljárásrend pedig azzal, hogy dinamikus ellátást lehet végrehajtani. (Az eljárásrendek nyilvánosak, a légimentők honlapján bárki megnézheti azokat.) A helikopter fedélzetén használt diagnosztikai eszközök csak vékony szeleteket emelnek ki a beteg állapotából, azokat az életmentés szempontjából döntő fontosságú információkat, amelyek alapján az orvos eldöntheti, hogy milyen súlyos a beteg vagy sérült állapota, és az milyen beavatkozást igényel. Ez az eljárásrend egyébként nagyon hasonlít a repülésben használt rendszerre: ellenőrző listák vannak itt is, ott is és vannak olyan pontok, amelyeket azonnal, fejből kell tudni.

A katonaorvosok és ápolók a légimentők budaörsi bázisán kaptak szakfelkészítést

A helikopter, mint három dimenzióban mozgó munkakörnyezet nem megterhelőbb, mint egy mentőautó, hiszen a munka alapelvei a levegőben is nagyrészt ugyanazok, mint a földön. (Természetesen a helikopter miatt egy átképzésre szükség van, ezt az addig csak mentőautós tapasztalattal rendelkező dr. Dobos Attila főhadnagy is megkapta.) A légi közlekedés biztonságosabb, mint a földi, ahol a közlekedés többi szereplője és az útminőség gyakran okoz nehéz pillanatokat a mentőknek. Beteggel a fedélzeten harminc fokosnál nagyobb bedöntéssel nem repülnek és a szállítási trauma kiküszöbölhetősége fontos szempont például a gerincsérülteknél, még a mai modern rögzítő eszközök mellett is.

Nincsenek egyéni hősök, csapatmunka van

A honvédség H145M helikopterein légimentő jártassággal egyelőre a már említett két orvos rendelkezik, de mivel két főre nem lehet egy rendszert felépíteni, a képesség fenntartásához és fejlesztéséhez több orvos bevonása és az utánpótlás biztosítása lesz szükséges. A légimentők továbbra is biztosítják a gyakorlás és az éves orvosszakmai továbbképzés lehetőségét. Ha van egy új eljárás a sürgősségi ellátásban - például kórházon kívüli vérátömlesztés vagy ugyancsak a kórházon kívüli ultrahang vizsgálat - akkor azt elsőként egyszerűbb bevezetni a légimentőknél, ahol van hét gép, hét bázissal, mint a hétezer főt foglalkoztató és hétszáz mentőautót működtető mentőszolgálatnál. A helikopterek a kiemeltnek vélt esetekhez repülnek, és az eljárásokat lehet is alkalmazni, ezért ennek a munkakörnek az orvosszakmai vonzereje és megtartóereje is jelentős.

***

Fotó: Magyar Honvédség, Szórád Tamás