TAPASZTALATSZERZÉS A BOSZNIAI HEGYEK KÖZÖTT

Tavaly október 17. és november 20. között zajlott az EUFOR Quick Response 2022 elnevezésű gyakorlata, amelyen a Magyar Honvédség két H145M helikoptere is részt vett. Fontos tapasztalatszerzési lehetőség volt ez, hiszen a közelmúltban rendszeresített típus első ízben üzemelt tartósan külföldön, műveleti körülmények között.

qr22-01.jpg

2004 decemberétől működik Bosznia-Hercegovinában az Európai Unió EUFOR (European Union Force) elnevezésű békefenntartó missziója, amely az Althea művelet keretében támogatja a helyi fegyveres erőket és fenntartja a biztonságos környezetet egy instabil térségben. A Magyar Honvédség EUFOR kontingense jelenleg a 27. váltással látja el a Magyarország által Bosznia-Hercegovinában vállalt feladatokat. Az EUFOR évente megtartott Quick Response gyakorlata a többnemzeti erők együttműködésének gyakorlását célozza. Az MH Kiss József 86. Helikopterdandár (a gyakorlat idején még MH 86. Szolnok Helikopter Bázis) tavaly első alkalommal vett részt a gyakorlaton, hogy a H145M helikopterrel tapasztalatot gyűjtsön a hazaitól eltérő környezetben végrehajtott repülés és a kitelepült körülmények közötti üzemeltetés területén, ezzel is készülve a 2024-ben esedékes magyar EUFOR parancsnoksághoz kapcsolódó tartós kitelepülésre Bosznia-Hercegovinába.

A tavaly októberi kitelepülést hónapokkal korábban egy helyszíni szemle előzte meg a helikopterbázis, és más alakulatok részéről. A kiutazó csoport azt vizsgálta, hogy hajózó, repülőműszaki, repülésbiztonsági és logisztikai szempontból hogyan tudnak kitelepülni és dolgozni olyan helikopterekkel, amelyet még nem üzemeltettek huzamosabb ideig külföldön. Mivel a légi szállítás mellett a sebesült vagy sérült katonák légi szállítása (Medevac) volt a feladat, a felkészülés hazai fázisában a helikopteres és az egészségügyi személyzetek közösen készültek a gyakorlatra. Az MH Egészségügyi Központ két orvosa és két ápolója Szolnokon ismerkedett a H145M-mel, az általuk használt és a kutató-mentő felszereléstől részben eltérő eszközök elhelyezésével, rögzítésével és a fedélzeti kommunikációval. Ebben nagy segítség volt, hogy az egyik orvosnak már volt helikopteres tapasztalata, amit a légimentőknél szerzett.

*

A Quick Response 2022-re kiutazó állomány létszáma tizenhat fővolt: két oktató és két beosztott helikoptervezető, hat repülőműszaki, két orvos, két ápoló és egy-egy repülésirányító Szolnokról és Pápáról. A kitelepülő két H145M helikopter egyike légi szállításra, a másik Medevac feladatokra volt konfigurálva. A felszerelések és az állomány egy részének kitelepülése közúton történt (földi lépcső), majd a következő napon a két helikopter Szolnokról az EUFOR Szarajevó melletti táborába (Camp Butmir) repült, ahol a katonákat lakókonténerekben, a gépeket hangárban helyezték el.

qr22-02.jpg

A Quick Response 2022 gyakorlatra települt egyik H145M pilótái és egészségügyi személyzete

A kiérkezést követő mozzanat a magyar csoport beillesztése volt a tábor mindennapi életébe. Először a táborról, annak elrendezéséről, közlekedési és viselkedési szabályairól hallgattak meg egy tájékoztatót, majd a térség történelmi, politikai és kulturális hátteréről kaptak tájékoztatást és arról is, hogy mindebbe hogyan illeszkedik az EUFOR misszió. Kiemelt fontosságú volt az aknákkal kapcsolatos előadás. Az ott kapott információk a repülési műveletek tervezése és a földi közlekedés során egyaránt fontosak lehetnek. Egy kis kertbe telepített eszközökön a gyakorlatban is bemutatták, hogy mit kell csinálni, kit kell értesíteni, ha ilyen pusztító eszközzel találkoznak a katonák.

A következő tájékoztatás már a repülésekhez kapcsolódott és az osztrák fél tartotta. Ausztria a kezdetektől jelen van az EUFOR misszióban, helikopteres kontingense egész évben, havi váltásban szolgál Boszniában. Alaphelyzetben három AB 212-essel dolgoznak – egy csörlős kutató-mentő géppel, egy Medevac helikopterrel és egy szállító konfigurációjú forgószárnyassal. A Quick Response 2022 idejére egy S-70 Black Hawk helikopterrel egészült ki az osztrák kontingens és áttelepült egy szlovén Bell 412-es is. Az osztrák gépek és a gyakorlatra odatelepülő helikopterek elsősorban az EUFOR állományát biztosítják, de szükség esetén más feladatot, például polgári légimentést is végrehajtanak. Az osztrák tájékoztató azt részletezte, hogy a légi rész hogyan kapcsolódik az EUFOR tevékenységébe, milyen feladatok vannak, milyen körzetben dolgoznak a helikopterek, a légterek hogyan illeszkednek a nemzetközi forgalomhoz, kikkel kell koordinálni valamint a leszállóhelyeken szerzett tapasztalataikat is megosztották.

Ezt követően a légtérrel és a műveleti környezettel való ismerkedést szolgáló repülések következtek éjjel és nappal. A nagyobb reptereken – Banja Luka, Mostar, Tuzla - kívül a kórházi leszállóhelyeket is beleértve 277 kijelölt leszállóhelyet használhatnak az EUFOR helikopterei. Ezeket a helyeket időről időre felülvizsgálja egy leszállóhely specialista. Fotókat készít a helyszínről, és ha kell, tárgyal a terület tulajdonosával, hogy az EUFOR folyamatosan fenntartja a terület használatát. Ez azért fontos, mert Bosznia-Hercegovina nincs és valószínűleg soha nem is lesz teljesen mentesítve az aknáktól. A már mentesített területeket aknatérképeken jelölik, de ez nem jelent száz százalékos védelmet, és a leszállás csak a kijelölt leszállóhelyen vagy szilárd burkolatú helyre ajánlott.

qr22-04.jpg

Egy külső leszállóhelyre tervezett feladat előtt általában kimegy egy tűzszerész csapat, megvizsgálni, hogy ott biztonsággal leszállhat-e a helikopter. Ezek a leszállóhelyek nincsenek külön megjelölve, de egy katalógusban megvan a pontos koordináta, és fényképek, ami alapján be lehet azonosítani, hogy hol vannak a földet érési területek. Nem mindegyik helyszín markáns és a növényzet is változik, így a beazonosítás nehezebb. A katalógus további adatokat is közöl: például azt, hogy ki a tulajdonos vagy hol húzódik nagyfeszültségű vezeték. Ezeken a helyszíneken éjjel-nappal le lehet szállni, ahol mégsem, azt a katalógusban megjelölték, ahogy azt is, ha autóval nehezen megközelíthető. Ennek is megvan az oka: oda nem tervezhető tankolás, mert az EUFOR által biztosított, külső helyszínre küldhető készenléti tartálykocsi nem tudja megközelíteni. A helikopterek egyébként a már említett nagy reptereken is tankolhatnak, bár az adminisztráció általában körülményes.

qr22-07.jpg

Az ismerkedő repülések után az EUFOR egészségügyi összekötőjének vezetésével a magyar csapat egy gyakorló riasztást kapott. A kárhelyszínen egy szimulált sérült várta őket, akit ellátás után elszállítottak a helyszínről. Éles helyzetben a szarajevói kórházba vitték volna, ezen az ellenőrzésen csak átrepültek felette, imitálva, hogy megérkeztek. Ezt követően visszarepültek a táborba, ahol kiértékelték a tevékenységüket, majd a következő napon a H145M-ek nappal 30, éjjel 90 perces riasztási készenléttel, az osztrákokkal párhuzamosan beálltak a 24 órás szolgálatba.

*

A Butmir tábor nagyon közel van a szarajevói nemzetközi repülőtérhez. A repülőtér irányítói körzetén belül van egy időszakosan elkülönített légtér, amit a tábor repülésirányítói - így a magyar irányítók is - a szarajevói toronnyal egyeztetve aktiváltak. A helikopterek ebben az elkülönített légtérben önállóan tevékenykedhettek, a pilótáknak a tábori irányítók adták a le- vagy felszálláshoz szükséges adatokat.  Ha csak indult vagy érkezett egy helikopter, akkor ezt a légteret nem aktiválták, csak tájékoztatták a szarajevói tornyot. A nemzetközi repülőtérre végzett gyakorló műszeres megközelítéseket szintén a tábori irányítók koordinálták a szarajevói irányítással, akik megadták, hogy mikor, milyen eljárással repülhetnek a helikopterek. (Szarajevóban napszak szerint hullámzó a forgalom, és a reptér domborzati viszonyai miatt – három oldalról hegyek övezik - amerről leszállnak, arra szállnak fel a gépek.) Ugyancsak a tábori irányítók feladata volt, hogy leszervezzék a tartálykocsit, ha egy hosszabb feladat miatt külső helyszínen volt szükség a tankolásra.

qr22-05.jpg

A szolnoki pilóták többnyire egy nappal előre megkapták a szállítási feladatot, és kidolgozták a repülés részleteit (kapcsolatfelvétel a célrepülőtérrel, üzemanyag-szükséglet, időjárás, stb.). A H145M navigációs rendszere egyszerűsíti a felkészülést és segíti a repülés végrehajtását különösen a változatos domborzatú, terepakadályokkal tűzdelt terep felett, de „B tervként” hagyományos papírtérkép is van a fedélzeten. A völgyekben való repülést megnehezítheti, hogy a régebbi térképeken nem szerepelnek a helikopterekre veszélyt jelentő elektromos vezetékek. A régi rozsdás oszlopok és vezetékek beilleszkednek az őszi háttérbe, így vizuálisan nehezen észlelhetőek, az újabbak szerencsére jobban látszanak. A fel- és leszállások során erre különösen figyelniük kellett a pilótáknak.

qr22-10.jpg

A katonai és politikai vezetők légi szállítása, valamint a leszállóhely felülvizsgálatok nappal, a gyakorló Medevac riasztások is nagyrészt nappal történtek. A helikopteres légi szállítás hajózó szempontból nem túl bonyolult, nehézségét a napszak és a leszállóhely elhelyezkedése adhatja, ezért a pilóták a felkészüléskor az éjjellátó (NVG) használatával végrehajtott magashegyi le- és felszállások gyakorlására fókuszáltak. A két oktatópilóta az afganisztáni missziók miatt már részt vett a magashegyi repülésekre felkészítő szlovéniai képzéseken és az ott megszerzett tudást egy elméleti felkészülés keretében frissítették majd a gyakorlatban alkalmazták. Mivel a Quick Response 2022 gyakorlat feladatai mellett, a repült idő felét a saját kiképzésre használhatták a szolnokiak, eleve úgy tervezték a repüléseket, hogy a két beosztott helikoptervezető itthon megkezdett NVG kiképzését befejezhessék. Az éjjellátóval először az alacsonyabban fekvő, egyszerűbb elhelyezkedésű leszállóhelyeken gyakoroltak, utána az egyre magasabban, 6-7 ezer lábon (1800-2100 méter) lévő helyekre. Ilyen magasan korábban csak Horvátországban, a különleges műveleti képzések során szálltak le a magyar H145M-ek. Boszniában azért gyakorolták ezt az eljárást, hogy egy Medevac riasztás esetén a magasabban fekvő helyekre is elvihessék az egészségügyieket.  

qr22-08.jpg

Sérült katona ellátásának gyakorlása az éjszakai kárhelyszínen

qr22-06.jpg

Zöld világ - a sérült behelyezése a H145M-be éjjellátón át nézve

Mivel Medevac riasztásból addig nem repültek éjjel, ismeretlen terepre, a magyar csapat gyakorlás céljából leszervezett magának egy éjszakai feladatot. Az egyik H145M még nappal kivitte a szimulált sérültet és az ellenőröket a terepre. Ott megvárták a napnyugtát, majd a műveleti központba beküldték az adatokat. A Medevac gép személyzete gyakorló riasztás formájában megkapta a leszállóhellyel és a sérülttel kapcsolatos információkat, majd felszállt, kirepült a helyszínre, ahol önállóan, külső fények nélkül, éjjellátó használatával leszállt. Az egészségügyiek ellátták a sérültet és szimuláltan elszállították a kórházba. A Neretva folyó völgyében fekvő, a délszláv háborúban lerombolt és magyar műszaki katonák által helyreállított Öreg-hídról nevezetes Mostarban is gyakorolhattak. Az ottani kórház tetőleszállóval rendelkezik és a tábor egészségügyi összekötőjének jóvoltából, gyakorló céllal mindkét gépszemélyzet leszállhatott oda. A számos gyakorló riasztás mellett egy éles Medevac feladat volt: a nemzetközi zászlóalj egyik magyar katonáját kellett a táborból a szarajevói kórházba szállítani.

qr22-03.jpg

Amikor nem volt repülési feladat, a magyar személyzetek a hangárban gyakorolták, hogy hogyan lehet a legjobban és leggyorsabban rögzíteni és behelyezni a sérültet a H145M-be. Az bizonyult legjobb megoldásnak, ha hárman viszik a hordágyat, egy fő fogja a monitort és az egészségügyi felszerelést és a hordágyat a rajta fekvő sérülttel az oldalajtón helyezik a helikopterbe. (Ezt a légimentőknél szerzett tapasztalata alapján az egyik orvos javasolta, mert a helikopter alacsony faroktartója miatt a hátsó ajtónál görnyedve kell dolgozni. Igaz, hogy ki kell nyitni hátul is, mert rögzíteni kell a hordágyat, de betenni oldalról célszerű.) Közben, amíg a felszállás megtörténik, az orvos tájékoztatja a táborban lévő egészségügyi összekötőt, aki leszervezi, hogy hova történjen a sérült szállítása.

qr22-09.jpg

A H145M fedélzetén csak a legfontosabb egészségügyi eszközök férnek el, de gép új lehetőségeket biztosít az éjszakai mentéshez

A gyakorlat ideje alatt folytatott kiképzési repülések során a valóshoz nagyon hasonló módon, de a biztonságot szem előtt tartva és a fokozatosság elvét követve repültek. Ugyanakkor a repülésbiztonság mellett a személyi biztonságukkal is foglalkozniuk kellett és itt ismét visszaköszönt az afganisztáni missziós tapasztalat. A Quick Response 2022 idejére elég volt a túlélő kiképzéseken korábban szerzett ismeretek elméleti frissítése, de egy kifejezetten műveleti célú tartós kitelepüléskor más a helyzet. A felkészüléskor szükség lesz a gyakorlati képzésekre is, hogy ha valaki kint ragad a terepen, tudja, hogy milyen lehetőségei vannak, hogy teremtsen kapcsolatot a táborral vagy a parancsnoksággal. Nyilvánvaló, hogy a Balkánon nem ugyanaz a kockázat, mint Afganisztánban volt, de a repeszálló mellény, a túlélő felszerelés és a kézifegyver a gyakorlaton is a hajózó felszerelés része volt és a helikopterekbe ballisztikai védőlemezeket (kevlár betéteket) építettek be. A H145M fedélzetén van vészjeladó, de a pilóták egy plusz jeladót is magukkal vittek illetve az osztrákok tanácsát megfogadva gázsprayt is. Nyugati szomszédunk pilótái már megtapasztalták, hogy milyen érzés az, amikor egy leszállóhelyen éhes kóbor kutyák kerülgetik a helikoptervezetőket…

*

Érdekes módon a késő őszi időjárás inkább a hazatelepülés idejének megválasztására volt hatással, mintsem a kinti feladatokra. Reggeli és esti, napnyugta utáni köd előfordult, de az ősz ellenére többnyire jó időben volt része a magyar csapatnak, és kevés repülést kellett lemondani az időjárás miatt. Végül a gyakorlat után, a tervezettnél pár nappal korábban települtek vissza Szolnokra, mivel az időjárás-előrejelzés olyan változást jelzett, amely miatt napokig nem tudtak volna hazaindulni. A magyar kontingens valójában több időt töltött kint, mint a gyakorlat időtartama volt. Két héttel korábban érkeztek és egy héttel tovább maradtak, hogy a szárazföldi erők mozgását biztosítsák. Mivel ezt a feladatot az osztrák fél tovább folytatta, a két H145M-mel hazatelepülhettek. A kiszállított eszközök összepakolását és a konténeres szállítás leszervezését követően a földi lépcső néhány nappal később érkezett meg.

qr22-11.jpg

A hazatelepülést követően megtörtént a tapasztalatok összegzése is. A szolnoki helikopteres közösség még az afganisztáni missziók során kezdett el használni olyan ellenőrző listát, amely többek között egy váltás átadás-átvételét, az átadandó információkat, az előadások tematikáját tartalmazta. Ez a lista minden egyes kitelepülésnél bővül az újabb információkkal és tapasztalatokkal és így volt ez most is.

A két helikopterrel 77 órát repültek, a kiképzési és műveleti célú repülések aránya fele-fele volt és sikeresen befejezték a két beosztott helikoptervezető NVG képzését. Egyetlen műszaki probléma akadt, amit az itthoni és a kitelepült repülőműszakiaknak közösen sikerült megoldani és az érintett helikopter 24 órán belül ismét üzemképes volt. A Magyar Honvédség az EUFOR törzsébe és a nemzetközi zászlóaljba is biztosít katonákat és van egy támogató elem, amely e kettő működését támogatja. A gyakorlat alatt a helikopteresek működését is támogatták, méghozzá kiválóan. Beigazolódott a régi igazság is, miszerint kicsi a világ. Az EUFOR logisztikai törzsében egy olyan magyar civil is dolgozott, aki valamikor Szolnokon volt katona és így személyes ismerősként találkozott a magyar csapattal.

***

A cikk nyomtatott változata az Aeromagazin 2023. májusi számában jelent meg. Fotó: Magyar Honvédség