Egy korábbi bejegyzésben már volt szó a Magyar Honvédség H145M helikoptereinek első tartós külföldi üzemeléséről Bosznia-Hercegovinában, az EUFOR tavaly őszi Quick Response 2022 gyakorlatán. Akkor repülőszakmai szempontból foglalkoztam a témával, ezúttal orvosszakmai oldaláról járjuk körbe.

A Magyar Honvédség helikopterein dolgozó egészségügyi szakszemélyzet vonatkozásában általában a légi kutató-mentő szolgálat felcsereiről beszélünk. Azokról az egészségügyi katonákról, akik a kutató-mentő helikopter fedélzetén egy kárhelyszínre érkezve, egyéb orvosi segítség hiányában megkezdik a sérült(ek) ellátását. Van azonban egy olyan kompetenciaszint, amely a felcserek lehetőségeit meghaladja. Ha egy nemzetközi környezetbe végrehajtott tartós kitelepülés vagy egy gyakorlat orvosszakmai követelményrendszere olyan, hogy a felcserek kompetenciaszintje már nem elegendő, végzettséghez kötött magasabb képesítéssel, és az ezzel járó jogosultsággal rendelkező egészségügyi szakszemélyzet bevonása szükséges. Az EUFOR részéről felmerült kompetenciaigény miatt a Quick Response 2022 gyakorlatra kitelepült H145M helikopterek fedélzetén orvos és paramedikus dolgozott.

A német hadsereg 1944. december 16-án reggel, tüzérségi előkészítést követően megindított váratlan támadása az Ardennekben harcba szólította a 101. légiszállítású hadosztály, a Screaming Eagles (Vijjogó Sasok) ejtőernyőseit. A katonák akkor már túl voltak a normandiai és hollandiai hadjáraton és a franciaországi Mourmelonba vonták vissza őket pihenésre és újraszerveződésre. A német támadás hírére a hadosztályt azonnal mozgósították és útnak indították a 150 kilométerre lévő belga kisvárosba, Bastogne-ba. A völgyes-dombos, mezőkkel és sűrű erdőkkel borított Ardennek egy viszonylag sík szeletén elhelyezkedő város földrajzi elhelyezkedése miatt közlekedési csomópontként is működött. Megtartása kulcsfontosságú volt.

A repülő fűnyíró, a golyómágnes, a katonák legjobb barátja – az amerikai hadseregben megannyi becenévvel illették a 2017-ben kivont felderítő és támogató helikoptert, az OH-58D Kiowa Warriort. A Bell 206 JetRanger polgári helikopterből kifejlesztett sokoldalú forgószárnyast Európában, a Varsói Szerződésbe tömörült keleti blokk fegyveres erői ellen tervezték alkalmazni, de a képességeit végül a hidegháború után, az iraki és afganisztáni konfliktusban sikerült igazán kihasználni.

A Kiowa létrejötte a US Armynak köszönhető, amely 1960-ban írt ki pályázatot egy könnyű, megfigyelő helikopterre, a LOH-ra (Light Observation Helicopter). A Bell Helicopter Company Bell Design D-250 jelzéssel 1961 májusára létrehozott és ötdarabos példányszámban legyártott egy gépet, amely a következő év decemberében repült először. Az 1965. december 26-án tartott eredményhirdetéskor a konkurens Hughes Helicopters OH-6 Cayuse típusát hozták ki győztesnek, ami a mai MD 500/530-asok elődje volt. A Bell tovább dolgozott, és ha már létrehoztak egy jó kis helikoptert, Bell 206A JetRanger típusjelzéssel megcélozták vele a civil piacot. 1966 októberére az amerikai szövetségi légügyi hatóság kiadta a típusalkalmassági bizonyítványt és elindult a JetRanger máig tartó sikertörténete.

A taszári Égi Huszárok angliai bemutatójának 30. évfordulóján, Simon Csilla írása után Horváth Tibor főtörzsőrmester visszaemlékezése következik, aki az 5822-es oldalszámú MiG-21bisz sárkány-hajtómű mechanikusaként a kiutazó műszaki csapat tagja volt. Írása, amelyet még 2012 áprilisában vetett papírra, egy repülőműszaki szemével mutatja be a fairfordi hétvége és azt megelőző felkészülés eseményeit.

„Amiről most írni fogok, már húsz éve történt, így engedjék meg, hogy a tévedés jogát fenntartsam. Az írásom nem tartalmaz minden olyan eseményt, ami akkor történt, mert vagy nem voltam a tanúja vagy nem velem történt.

Az angliai felkérés hivatalos elfogadása után a mérnök-műszaki szolgálat kijelölte a feladatot végrehajtó repülőműszaki állományt, és ezzel elkezdődött a felkészülés. A repülőműszaki állomány ilyen szintű feladatot addig még nem kapott, ezen a téren nem volt tapasztalata. Mivel a kötelék négy gépéből kettőt az I. század, a másik kettőt a II. század adta, az tűnt igazságosnak, hogy a két műszaki század közösen adja a kiszolgáló személyzetet is. A csapat tagjai Czövek László EMO mérnök, Nyers József fegyver mérnök, Kovács Dezső, az I. Repülőműszaki Század parancsnoka, Kincs János a II. Repülőműszaki Század parancsnoka, Németh Csaba sárkány-hajtómű mechanikus, Horváth Tibor sárkány-hajtómű mechanikus, Csokán György sárkány-hajtómű mechanikus, Molnár Gábor EMO technikus, Simon Miklós EMO mechanikus, Vasvári Géza rádió technikus és Kiss Ferenc rádió mechanikus voltak.

Ezen a hétvégén rendezik meg a Royal Air Force fairfordi bázisán a 2023-as Royal International Air Tatto-t (RIAT). Ugyanott, ahol három évtizeddel ezelőtt az MH 31. Kapos Harcászati Repülőezred MiG-21-esei bemutatkoztak. A 30. évforduló alkalmából két írással emlékezünk a taszári Égi Huszárok egyetlen külföldi szereplésére. Elsőként Simon Csilla írása következik, amely az előzményeket és az áttelepülés pillanatait idézi fel.

A rendszerváltás után a katonai repülőterek megnyíltak a civil közönség előtt. A taszári pilóták ekkor kapták a feladatot, hogy kötelék műrepüléssel kápráztassák el a nézőközönséget. A felkészülésre nem jutott elegendő repülési idő, hiszen egy magyar vadászrepülő átlagos éves repült óraszáma 100 óra körül volt. Így valami mást kellett kitalálni. Ekkor jött az ötlet, hogy bemutatják az ezred által kiválóan begyakorolt kötelék légiharcot. A kötelék három MiG-21bisz típusú harci gépből állt, amelyek közül egy imitálta az ellenséget. A vezér Doma Sándor alezredes (Bömbi), a Turul század parancsnoka, a jobb kísérő Tülkös János százados (Büri), századmegfigyelő lett, a bal pedig Dósa József őrnagy (Gypsy), századparancsnok-helyettes volt. A csapat a mindennapi feladatok mellett készült a bemutatóra. Az első bemutatkozásuk 1990. szeptember végén lett volna, ám egy sajnálatos pápai katasztrófa miatt nem engedélyezték a bemutatót. Így a taszári nyílt nap csak statikus bemutatóból állt. A kötelék bemutatkozására egy évet kellett várni.

Az amerikai fél eredetileg május végére ütemezte a cseh kormány által a légierő részére megrendelt AH-1Z Viper harci-, és az UH-1Y Venom többcélú helikopterek első példányainak leszállítását. A céldátum módosult, de a helyszín nem: a gépek bázisa a Namest nad Oslavou melletti 22. Helikopter Bázis lesz, amely az L-39 Albatrosok 2013-as távozása óta kizárólag forgószárnyas típusokkal látja el feladatait.

A 22. Helikopter Bázis két századában repülő szállító és harci helikopterek közül a legmodernebbnek eddig azok a Mi-171-esek számítottak, amelyeket a NATO különleges műveleti feladataira (SOATU – Special Operation Air Task Unit) való felkészülés miatt, korszerűsített pilótafülkével, időjárásradarral, FLIR-rel, kevlárlapokkal, infravörös rakéták elleni védelemmel, és gyors csörlővel láttak el. Ezek a helikopterek továbbra is rendszerben maradnak, de a cseheknél is megkezdődött a forgószárnyas típusváltás és az új gépek rendszeresítése. 2019 óta ismert, hogy az új helikopterek az amerikai Bell Textron AH-1Z Viper és az UH-1Y Venom típusai lesznek, de az elején a Sikorsky jól ismert mindenese, az UH-60M Black Hawk is felmerült, mint váltótípus.

„A békéről tehát úgy beszélek, mint az értelmes emberek értelmes céljáról. Tisztában vagyok vele, hogy a békére való törekvés nem olyan drámai, mint a háborúra való törekvés és gyakran süket fülekre találnak a törekvők szavai. De nincs sürgetőbb feladatunk.”

John F. Kennedy

Egy hatvan évvel ezelőtti júniusi napon John F. Kennedy elnök beszédet mondott Washington D.C.-ben, a John Fletcher Hurst püspök által alapított és Woodrow Wilson elnök által 1914-ben megnyitott Amerikai Egyetem diplomaosztó ünnepségén. A közel félórás beszéd – amelyet az elnök tanácsadója és beszédeinek szövegírója, Ted Sorensen írt - első másfél percében Kennedy köszöntötte az intézmény vezetését, a meghívottakat majd miután méltatta az egyetemi oktatás fontosságát, rátért mondandója lényegére. 

 „Ezért választottam ezt az időt és ezt a helyet, hogy egy olyan témát vitassak meg, amelyről túl keveset tudunk, és amelynek igazságát túl ritkán érzékeljük, mégis ez a legfontosabb téma a Földön: a béke.

Milyen békére gondolok? Milyen békére törekszünk? Nem egy Pax Americana-ra, amelyet az amerikai fegyverek kényszerítenek a világra. Nem a sír békéjére vagy a rabszolgák biztonságára. Valódi békéről beszélek, olyan békéről, amely a földi életet élhetővé teszi, amely lehetővé teszi az emberek és nemzetek számára, hogy növekedjenek, reménykedjenek, és jobb életet építsenek gyermekeik számára - nem csupán békét az amerikaiaknak, hanem békét minden férfinak és nőnek, nem csupán békét a mi időnkben, hanem békét minden időkre.

Ezt mi sem ússzuk meg – gondolhatta bárki, aki 2013 júniusának elején az ausztriai áradásról készült televíziós híradásokat látta, hiszen a Dunán lefolyó hatalmas vízmennyiség rekordméretű árvizet ígért Magyarországnak. Ennek megfelelően megkezdődött a felkészülés a védekezésre.

Teltek a napok és június 6-án jött el az a pillanat, amikor a központi operatív csoport úgy döntött, hogy bizonyos pontokon helikopteres beavatkozásra van szükség. Az áttelepülési parancsot követően, az esti órákban két Mi-8-as és két Mi-17-es helikopter szállt fel az MH 86. Szolnok Helikopter Bázisról (jelenleg MH Kiss József 86. Helikopterdandár) és az MH Pápa Bázisrepülőtér (jelenleg MH 47. Bázisrepülőtér) felé vette az irányt.

Tavaly október 17. és november 20. között zajlott az EUFOR Quick Response 2022 elnevezésű gyakorlata, amelyen a Magyar Honvédség két H145M helikoptere is részt vett. Fontos tapasztalatszerzési lehetőség volt ez, hiszen a közelmúltban rendszeresített típus első ízben üzemelt tartósan külföldön, műveleti körülmények között.

2004 decemberétől működik Bosznia-Hercegovinában az Európai Unió EUFOR (European Union Force) elnevezésű békefenntartó missziója, amely az Althea művelet keretében támogatja a helyi fegyveres erőket és fenntartja a biztonságos környezetet egy instabil térségben. A Magyar Honvédség EUFOR kontingense jelenleg a 27. váltással látja el a Magyarország által Bosznia-Hercegovinában vállalt feladatokat. Az EUFOR évente megtartott Quick Response gyakorlata a többnemzeti erők együttműködésének gyakorlását célozza. Az MH Kiss József 86. Helikopterdandár (a gyakorlat idején még MH 86. Szolnok Helikopter Bázis) tavaly első alkalommal vett részt a gyakorlaton, hogy a H145M helikopterrel tapasztalatot gyűjtsön a hazaitól eltérő környezetben végrehajtott repülés és a kitelepült körülmények közötti üzemeltetés területén, ezzel is készülve a 2024-ben esedékes magyar EUFOR parancsnoksághoz kapcsolódó tartós kitelepülésre Bosznia-Hercegovinába.

Amszterdamban már messziről látszik, hogy hol található a holland tengerhajózásnak emléket állító Scheepvartmuseum - az irányadó a főváros nevét viselő háromárbócos, az Amsterdam. Nem eredeti hajóval állunk szemben, a múzeum mellett kikötött kereskedelmi vitorlás egy igen jól sikerült replika. Az eredeti Amsterdam feladata az volt, hogy összekösse Hollandiát Kelet-Indiával, a mai Indonézia térségével.

A németalföldi hajósok a 16. századig nem voltak jelen a világtengereken. Elsősorban az atlanti vizeken és a Baltikumban voltak aktívak, hozzáértésük és kiváló kapcsolataik révén Európa kereskedelmi és pénzügyi központjává téve a területét nézve nem igazán jelentős országukat. India és a még távolabbi térségek busás haszonnal kecsegtető kincsei - mindenekelőtt a fűszerek - az arab és perzsa kereskedők révén jutottak el a Földközi-tenger keleti medencéjébe, majd európai hajókon a kontinens nyugati felébe. A szegfűszeg, a bors vagy a szerecsendió termőterületének a természet Kelet-India, a mai Indonézia szigetvilágát választotta. Azzal, hogy 1487-ben a portugál Bartolomeu Dias, majd tíz évvel később honfitársa, Vasco da Gama is megkerülte a Jóreménység-fokát, megnyílt az út az európai hajósok előtt kelet felé. Egyetlen bökkenő volt: a spanyolok és a portugálok 1494. június 7-én, a tordesillasi szerződésben felosztották a világot. A választóvonal a Zöldfoki-szigetektől nyugatra húzódott, a nyugati félteke a spanyoloké lett, a keleti portugál fennhatóság alá került.