Közel hat évtizeddel azután, hogy 1903. december 3-án, az észak-karolinai Kitty Hawk falu közelében két kerékpárszerelő, bizonyos Wilbur és Orville Wright berepülte magát a történelembe, Amerika új repülőgép-hordozója a híressé vált település és az ott történtek emlékére a USS Kitty Hawk nevet kapta. Újabb hatvan év elteltével, 2022. január 15-én a hordozó utolsó útjára indult a Washington állambeli Bremertonból, hogy vontatóhajók segítségével a fél világot megkerülve eljusson a texasi Brownsville hajóbontójába és ott majd megszűnjön létezni.

Magyarországon még szinte el sem ült az 1956-os forradalom és szabadságharc utcai harcainak zaja, amikor nyolcezer kilométerrel nyugatra, a New York Shipbuilding Corporation New Jersey állambeli Camdenben lévő hajógyárában december 27-én lefektették egy új hajóosztály első példányának gerincét. Még három és fél évnek kellett eltelnie, mire a részben elkészült hajót vízre lehetett bocsátani - pontosabban ki lehetett úsztatni „bölcsőjéből”, az építésének helyet adó szárazdokkból. Újszerű módszer volt ez akkoriban, a hordozó méretei miatt döntöttek emellett. További tizenegy hónap telt el, amíg a hajó építése, felszerelése és tesztjei befejeződtek és a haditengerészet műveleti parancsnoka, Arleigh Burke tengernagy hivatalosan is hadrendbe állította a USS Kitty Hawk névre keresztelt, CVA-63 hadrendi számú, 320 méter hosszú, a vízvonalnál közel 40 méter, a repülőfedélzetnél 85 méter széles, 11 méter merülésű, 80 ezer tonnás repülőgép-hordozót. Ez volt a US Navy második hajója, amely a Kitty Hawk nevet kapta; az első a második világháború csendes-óceáni műveleteiben teljesített logisztikai feladatokat.

1964. Az ellátóhajó egyszerre tölti fel üzemanyaggal a Kitty Hawkot és a tonkini incidensben elhíresült Turner Joy rombolót

A USS Kitty Hawk hagyományos meghajtású hajónak épült. Nyolc kazánját olaj táplálta, az így előállított gőz négy gőzturbinát hajtott, a hordozót négy hajócsavar mozgatta, valamivel több, mint 30 csomós (54 km/h-s) sebességgel. Az a többé-kevésbé laikus szemlélőnek is feltűnt, hogy a Kitty Hawk valahogy másmilyen, mint a korábbi osztály hajói, a Forrestal, a Saratoga, a Ranger és az Independence. A Kitty Hawknál alkalmazták először a repülőgép-hordozók legoptimálisabb, máig meglévő elrendezését (amit aztán a Nimitz-osztályt követő Ford-osztálynál tovább módosítottak). A hordozók hatékonyságát meghatározza, hogy egy magas intenzitású, folyamatos repülőüzem során milyen gyorsan tudnak indítani, fogadni és mozgatni egy repülőezrednyi gépet egy nagyságrendileg alig nagyobb felületen, mint például a kecskeméti központi zóna. A bevetésből visszaérkező hullám gépeinek nem jut hely a repülőfedélzeten, ha azt teljesen elfoglalják a következő hullám felszállásra előkészített gépei. Az érkezőket mihamarabb félre kell állítani, ezért változtattak a felépítmény és a felvonók elrendezésén. A Forrestal-osztályú hajókon a felépítmény (sziget) előtt egy, mögötte két felvonó volt, a negyedik a szögfedélzet elején kapott helyet és a leszállások valamint a két törzskatapultról végrehajtott felszállások esetén nem lehetett működtetni. Ezzel szemben a Kitty Hawk-osztály hajóin a sziget hátrébb került, előtte kettő, mögötte egy felvonó kapott helyet, a negyediket baloldalon hátra, a leszállásirányító platform elé helyezték. Ezzel a felvonók és a repülőfedélzet is teljes értékűek maradtak, vagyis egymás akadályozása nélkül üzemelhettek.

*

A kezdeti hibák kijavítása után a Kitty Hawk 1961 nyarán egy ideig a keleti part közelében hajózott, majd augusztus közepén elkezdődött a többszöri kikötéssel, folyamatos repülőüzemmel, a kísérőhajókkal való együttműködés gyakorlásával és a Horn-fok megkerülésével tarkított hosszú átkelés a hordozó új, állandó kikötőjébe, Kaliforniába, a San Diegó-i North Island tengerészeti támaszpontra. A Kitty Hawk ezzel az atlanti-óceáni 2. flottától a csendes-óceáni 7. flottához került. Az első repülőgép, amit ezen az úton indítottak és fogadtak egy Grumman C-1 Trader szállítógép volt. A hordozó és a repülőezred valamint a legénység a hosszú úton összekovácsolódott, viszont a Kitty Hawk a következő fél évet egy San Franciscó-i hajógyárban töltötte, ahol kijavították az útközben tapasztalt nem kevés hibát. (A költségtúllépés, a késedelmes és csapnivaló kivitelezés nem volt ismeretlen akkoriban sem.)

Jeff Manthos altiszt fotója a hetvenes években, a repülőüzem alatt végig a hajó mellett repülő, mentésre kész Sea King helikopterből készült

A CVA-63-as 1962 novemberében váltotta a USS Midwayt a 7. flotta élén és ezzel megkezdődött 48 éves szolgálata, a saját és szövetséges légi- és haditengerészeti erőkkel közös gyakorlatok végeláthatatlan sora és a harci alkalmazás. Összesen 24 alkalommal indult két hónapnál hosszabb útra és egy bevetés kivételével mindvégig a 7. flotta kötelékében maradt. Repülőezrede 1964 májusában indított először gépeket Laosz fölé és a hordozót 1972-ig többször is bevetették a délkelet-ázsiai konfliktusban. A vietnami háború első, fogságba esett haditengerészeti pilótája is a Kitty Hawk fedélzetéről indult bevetésre RF-8 Crusader felderítő gépével. A vietnami háborút követően a hordozó nyugat-csendes-óceáni és indiai-óceáni bevetésekre indult, de gyakran hajózott a kelet-afrikai partok közelében is.

A Kitty Hawk Phantomjai egy orosz Tu-16-os bombázót tessékelnek odébb a hordozótól valamikor a hatvanas években

A CVA-63-ason már 1964-től folyamatosak voltak a fejlesztések, korszerűsítések és némi túlzással azt mondhatnánk, hogy az eredeti Kitty Hawknak csak a formája maradt meg az évtizedek alatt. A modernizálás a hajó gépészeti, navigációs, kommunikációs és tűzoltó rendszerén kívül érintette a lokátorrendszert, az önvédelmi fegyverrendszert, az elektronikai hadviselési rendszert, a repülést kiszolgáló navigációs és leszállító berendezéseket, az újabb és újabb fegyvertípusok tároló és karbantartó helyiségeit. A Kitty Hawk ötvennégy fegyvertárolójában nagyjából kétezer tonna fegyvert helyeztek el, amelyeket tizenegy fegyverlifttel mozgattak a hangár, a repülőfedélzet és a tárolók között. Az új repülőgéptípusok rendszeresítése is átalakításokat követelt. Például az F-14 Tomcat miatt erősebb gőzkatapultokra és sugárterelőkre volt szükség. Csak a Kitty Hawk sajátossága volt, hogy a jobb első (1-es) sugárterelő megnövelése miatt az 1-es felvonó nem pontosan függőlegesen, hanem hat fokra kifelé döntött pályán mozgott. Ugyancsak az F-14-eshez kapcsolódik, hogy a típust nem indíthatták a bal szélső (4-es) törzskatapultról, mert a mögötte lévő sugárterelő méretét már nem lehetett továbbnövelni. A Tomcat egymástól távol elhelyezett hajtóművei megrongálták volna a mögötte sorakozó gépeket és elfújták volna a leszállásirányító platformon dolgozókat. Ugyancsak átalakítással járt, amikor 1975-ben a US Navy újragondolta a repülőgép-hordozók feladatrendszerét. Az addigi csapásmérő, CVA jelzésű hordozók feladata kiegészült a tengeralattjárók elleni hadviseléssel, ami korában erre specializált kisebb hordozók feladata volt. A hajókat át kellett alakítani az ilyen célú helikopterek és repülőgépek valamint a feladatkörükkel együtt járó eszközök és berendezések tárolására és karbantartására és persze hajózó és repülőműszaki állományuk elhelyezésére. Az immár többfeladatú hordozók jelzése, így a Kitty Hawké is CV lett, az A (Attack) elmaradt. Az utolsó komolyabb korszerűsítésre 2003-ban a Super Hornetek üzemeltetése miatt volt szükség.

Tomcat, Corsair, Intruder, Prowler, Hawkeye és Sea King – a nyolcvanas évek típuskavalkádja a Kitty Hawk fedélzetén

A számtalan nagyobb léptékű korszerűsítés mellett – kisebbről egy akkora rendszer, mint egy repülőgép-hordozó, aligha beszélhetünk - a Kitty Hawkon három alkalommal hajtottak végre átfogó nagyjavítást: 1977-ben, 1982-ben és 1998-ban. Mindháromra Bremertonban került sor, de a legfontosabbra, a hordozó 30 évesre tervezett szolgálati idejét további 20 évvel meghosszabbító, négy évig tartó SLEP-re (Service Life Extension Program) már egy philadelphiai hajógyárban. Ehhez természetesen el kellett juttatni a hajót a keleti partra, ezért a Kitty Hawk soron következő, tizenhatodik bevetését úgy tervezték meg, hogy 1987 első napjaiban elindul Kaliforniából, és többszöri kikötéssel, a Csendes- és Indiai-óceánt, majd a Vörös-tengert átszelve, áthalad a Szuezi-csatornán, a Földközi-tengeren, az Atlanti-óceánon és végül megérkezik Norfolkba. Így is történt, hat hónapos hajózás után a Kitty Hawk kikötött a keleti part legfontosabb hadikikötőjében. Repülőezrede partra települt, a hajót kiürítették, és a legszükségesebb személyzettel Philadelphiába vitték. A SLEP-ről 1991-ben, ismét a Horn-fok megkerülésével tért vissza a nyugati partra, és ezzel körbehajózta a Földet. A következő évtől az utolsó, 2005-ös bevetéséig a Csendes-óceán nyugati és déli térségében valamint az Indiai-óceánon operált, de négy alkalommal a Perzsa-öbölbe is felhajózott.

A Kitty Hawk Hongkong kikötőjébe érkezik. Sok országban szívesebben láttak hagyományos hordozót, mint a nukleáris meghajtásúakat

Az 1998-as esztendő azért volt fontos a Kitty Hawk történetében, mert ekkor váltott állandó kikötőt. Az amerikai haditengerészet előretolt státusszal egy hordozót mindig Japánban állomásoztat. Az aktuális hajó Jokoszukából indul és többhónapos bevetését követően ide tér vissza. Ez a hordozó 1998-ig a USS Independence volt, ekkor váltotta a Kitty Hawk. Az előretolt állomásoztatás más életformát jelentett és jelent ma is, mint az otthoni. Amíg az Egyesült Államokból induló repülőgép-hordozók bevetését egy többhetes, tengeren töltött felkészülési időszak előzi meg, az előretolt hordozó néhány napos „bemelegítés” - a pilóták hajófedélzeti kvalifikációjának frissítése - után azonnal útra kelhet. Mindez annak köszönhető, hogy amíg a hajó a jokoszukai kikötőben áll, a repülőgépek a közeli Acugiban települnek, a hordozó személyzete és a kilenc századból álló repülőezred állománya sokkal több személyes találkozással járó, szoros együttműködésben dolgozik, és ez jobban összekovácsolja a két terület embereit, mintha otthon lennének az Államokban.

Ezen a 2003-as fotón éppen egy Sidewinder és Phoenix rakétákkal felszerelt F-14-est indítanak a Kitty Hawkról

A konfliktuszónák közelében való szinte folyamatos jelenlét és a gyakori, nagyszabású nemzetközi gyakorlatok mellett a Kitty Hawk olyan műveletekben vett részt, mint a Restore Hope (Szomália), a Southern Watch és az Iraqi Freedom (Irak) vagy az Enduring Freedom (Afganisztán). Még 1980-ban egy érdekes feladat is jutott a hordozónak. A Csendes-óceánon játszódó, Végső visszaszámlálás című filmben az akkor még az atlanti-óceáni flottához tartozó USS Nimitz szerepét alakította egy rövid jelenet erejéig azzal, hogy elhaladt a Pearl Harbor-i USS Arizona emlékmű mellett.

Aktív szolgálatának több mint négy évtizede alatt a Kitty Hawkot sem kerülték el a súlyos balesetek, folyamatosan emlékeztetve a fedélzetén szolgálókat, hogy nem véletlen a rengeteg oktatás és gyakorlat, a hordozófedélzeti üzem rendkívül veszélyes. Az első, emberéleteket is követelő esemény 1965-ben következett be, az utolsó 2006-ban. A közben eltelt évek során volt súlyos műszaki meghibásodás, tűz, vízbetörés, saját és szövetséges hajóval, és egy szovjet tengeralattjáróval történt ütközés, és a repülőgépekkel is történtek balesetek. A repülőfedélzeten bekövetkezett súlyos, esetenként csonkolásos személyi sérülések és halálesetek mellett többen örökre eltűntek a hajóról. Ezeket az embereket talán a hajtóművek fújták le a fedélzetről, talán figyelmetlenségük miatt estek a vízbe, és a kiterjedt, többnapos kutatás ellenére sem sikerült megtalálni őket.

*

Ahogy múltak az évek, a Kitty Hawk mellől elfogytak a hagyományos, olajtüzelésű hordozók, és helyüket a Nimitz-osztály nukleáris hordozóinak (CVN) újabb példányai vették át. 2005-ben eljött a Kitty Hawk ideje is. Ekkor született döntés a kivonásáról, leváltására a USS George Washingtont jelölték ki és 2008. május 28-án utoljára hagyta el Jokoszukát, hogy átadja helyét a korszerűbb hordozónak. Az átadás a Hawaii-szigeteken történt volna, de a George Washington fedélzetén történt tűzeset ezt meghiúsította. Emiatt a Kitty Hawk még egyszer, utoljára egy nagyszabású gyakorlat szereplője lehetett, majd augusztusban végleg visszatért Kaliforniába és a következő év májusában kivonták a szolgálatból. Bő egy évtizedes pihenő következett, és még az is felmerült, hogy múzeumként megőrzik, de az átalakítás és a fenntartás dollármilliókra rúgó költségeit esélytelen volt adományokból előteremteni. A haditengerészet úgy döntött, hogy a Kitty Hawkot szétbontják. Tavaly márciusban Bremertonba vitték, hogy az immár üzemképtelen hajót előkészítsék a texasi bontóba vezető hosszú vontatásra. A Kitty Hawk – akárcsak a USS John F. Kennedy – egycentes hordozó lett: ennyiért adták el a hajóbontó cégnek.

* * *

Fotó: Jeff Manthos, US Navy, National Archives, Naval History and Heritage Command

A cikk nyomtatott változata az Aeromagazin 2022. áprilisi számában jelent meg.