Normandia tengerparti településein szinte minden sarok, útelágazás, körforgalom az 1944. június 6-án végrehajtott partraszállásra, és az azt követő napok harcaira emlékezet. Az ismertebb helyszíneken lévő múzeumok mellett kisebb-nagyobb emlékművek és magángyűjtemények gondoskodnak arról, hogy a D-nap emléke sose merüljön feledésbe. Még a legkisebb településen is találunk legalább egy-két emléktáblát. Jómagam júniusban szembesültem azzal, hogy a helyszíneket néhány nap alatt bejárni még akkor is lehetetlen, ha látogatásunk csupán egy kisebb térségre korlátozódik. Vendéglátóimnak köszönhetően ellátogathattam az Omaha és Utah partokra, Sainte-Mére-Église-be, Pointe du Hoc-ra, Arromanches-ba, két katonai temetőbe és két múzeumba. Ezekről a későbbiekben külön-külön bejegyzésben lesz szó, de most még maradjunk a két amerikai partszakasz, a Utah és az Omaha között elhelyezkedő csendes tengerparti településen, Grandcamp-Maisy-ben.

A településre érkezve egy körforgalomba futunk, ahol az 1944-ben itt harcolt rangerekre emlékeztet egy szerény emlékmű. A háttérben gomolygó köd csak a tengerparti sávra korlátozódik.

A falra festett szalagon hat ranger zászlóalj számát tüntették fel.

A júniusi évforduló miatt az átlagosnál több a zászló a településen, de a francia trikolór és az amerikai csillagos-sávos zászló egyébként is sok helyen látható. Például egy lakás ablakában.

Sherman harckocsi kétnyelvű adattáblája egy magángyűjteményben.

Francia nehézbombázók emlékműve. A második világháborúban mindössze két francia bombázószázad repült négymotoros nehézbombázókkal. Az 1/25 Guyenne és a 2/23 Tunisie század 1943-ban került a RAF Bomber Command alárendeltségébe és kezdte meg az átképzést a Handley Page Halifax nehézbombázóra. Az újjáalakult századok a Royal Air Force jelzésével, és a régi névvel (No. 346 Guyenne és No. 347 Tunisie) repültek és harcoltak tovább. Először a Guyenne érte el a hadrafoghatóságot, és az 1944. június 6-i partraszállást megelőzően már német állásokat támadhatott Normadiában. Utolsó bevetésüket 1945 áprilisában repülték. Franciaországba 1945 októberében tértek haza. Legalábbis azok, akik túlélték a háborút, mert a két század 2300 fős állományának a fele nem volt ilyen szerencsés.

Louis Lourdaux őrmester fényképe az emlékmű lábánál. A pilóta 1945. március 15-én vesztette életét, amikor az általa vezetett Halifax-et lelőtte egy német éjszakai vadász. 

A reggeli fényben jól kirajzolódik a Halifax bombázó sziluettje.

Grandcamp-Maisy keleti szélén, egy kínai szobrász világbékét jelképező (rettenetesen túlzó) alkotása előtt egy kisebb emlékmű áll, Frank Peregory törzsőrmester emlékműve.

Frank Peregory törzsőrmester a virginiai nemzeti gárda 116. lövészezredének katonája volt. 1944. június 6-án lépett francia földre az Omaha-parton. A heves német ellenállás miatt két napba telt, mire elérték Grandcamp-et, ahol szintén heves tűz fogadta őket. Peregory vélhetően megelégelte a patthelyzetet és azt, hogy körülötte sorra esnek el a bajtársai. Egymaga rohamozott meg egy német állást – bajonettel és kézigránátokkal. Nyolc német katonát megölt, és harmincötöt megadásra kényszerített. Hat nappal később egy tűzharcban életét vesztette. A közeli amerikai temetőben temették el, bátorságáért posztumusz Becsületrendet kapott. 

Az emlékmű talapzata a háborúban egy német géppuskaállás volt.

Leonard G. Lomell emlékműve.

Lomell hadnagy a 2. ranger zászlóalj D századának parancsnokaként szállt partra Pointe du Hoc-nál. Többször is megsebesült, de az ardenneki offenzíváig tovább harcolt. Túlélte a háborút és jogi pályára lépett. 2011-ben, 91 éves korában hunyt el.

Egy brit pilóta, Nicholas Richard Peel sírja, aki évekkel a partraszállás előtt vesztette életét. A Royal Air Force 140. századának feladata az észak-francia vidék felderítése volt, amelyet először a Spitfire fotófelderítő változatával majd később a kétmotoros Bristol Blenheim típussal kiegészülve végeztek. 1941. november 21-én egy kismagasságú felderítésre indult a 22 éves Peel hadnagy, hogy a gép ferdeszögű kamerájával Port-en-Bessin és Grandcamp között készítsen felvételeket. A hadnagy sírja Grandcamp-Maisy köztemetőjében van, ahol halászok mellett nyugszik.

* * *

Fotó: Szórád Tamás