Az Isztria nyugati partjára nyíló, a félsziget belsejébe kilométerekre benyúló, meredek hegyoldalakkal határolt Lim-csatornát gyakran emlegetik fjordként is, de természetesen semmi köze a gleccserek vájta tengeröblökhöz. Valaha folyómeder volt és miután a folyó eltűnt a föld alatt, a tengervíz benyomult az egykori mederbe. A hely nyugodt és békés, apró kikötőjében szinte hangtalanul zajlik a turistahajók forgalma. A csendet időnként mély zúgás töri meg: ha a helyzet úgy kívánja, a horvát légierő tűzoltó repülőgépei a Lim-csatorna nyugodt felszínére szállva veszik fel a vizet.  

Van úgy, hogy az ember véletlenül kerül az események közelébe. Jómagam is így jártam, amikor a közelmúltban az Isztria nyugati partján autózva lekanyarodtam a Lim-csatorna partjára, hogy a szerpentinről megcsodált öblöt közelebbről is megnézzem. Egy ilyen idilli helyen váratlanul éri a látogatót a repülőgépek megjelenése. Pillanatokkal azután, hogy meghallatszott a légcsavaros-gázturbinák erőteljes zaja, már meg is jelent a hegygerinc felett az első tűzoltó repülőgép.

A légi tűzoltás Horvátországban a légierő feladata, amelyhez közepes szállítóhelikoptereket, úszótalpas, egy hajtóműves, légcsavaros-gázturbinás AT-802 Air Tractorokat valamint a Bombardier (Canadair) CL-415-ös, két hajtóműves amfíbiákat használják.

A típus elődjének számító, dugattyús motorokkal felszerelt CL-215-ösből a nyolcvanas évek óta repült öt darab az egykori Jugoszláviában. Az ötből egy gép szerencsétlenül járt, négy pedig 1994-ben az egyik utódállamba, Szlovéniába került, amely egy év elteltével továbbpasszolta azokat Görögországnak. A függetlenné vált Horvátország a CL-215-ösökkel szerzett tapasztalatok alapján 1996-ban rendelte meg első CL-415-ösét, amelyhez később hármat majd még kettőt rendelt. A repülőgépeket a zadari 855. tűzoltórepülő század üzemelteti. Leggyakrabban Split és Dubrovnik térségében van rájuk szükség, de a fel-fellobbanó bozóttüzek miatt, a nagyobb bajt megelőzendő időnként az Isztrián is elkel néhány tűzoltógép. Így volt ez július végén is, amikor egy CL-415-ös géppár dolgozott a félsziget déli, délnyugati része felett. 

Negyven fokra kiengedett fékszárnyakkal, alapjáraton dolgozó hajtóművekkel fordul a leszállóirányra a CL-415-ös. 

Némi helyesbítés föld- és vízközelben egy akkora géppel, amelynek a fesztávja csak valamivel kisebb egy Boeing 737-esénél. 

A leszállásra a Lim-csatorna legkeskenyebb részét választotta a horvát légierő pilótája. A hajóforgalom egy pillanatra sem állt meg csak azért, mert az öbölbe tűzoltó repülőgépek érkeztek.

Gyors töltés után már a távolban, a hegyek felett fordulózik a 415-ös. Egy-egy felszállásból 4-4,5 órát repülhet a típus, amelybe két 3655 literes víztartályt építettek és mindkettőhöz tartozik egy 340 literes oltóanyag (hab) tartály is. A tartályokat szárazföldi reptéren is fel lehet tölteni a törzs két oldalán kialakított töltőponton.

A tűzoltógépek többször is megismételték a vízfelvételt. Az egyik gép itt egy kicsit magasabbról fordul a leszálláshoz.

A CL-415-ösön két, egyenként 2380 LE tengelyteljesítményű Pratt & Whitney gázturbina dolgozik, amelyek négyágú, kompozit légcsavarokat forgatnak. Behúzott helyzetben a főfutók a törzs mellé simulnak, az orrfutó pedig egy zárt gondolába. A gondolát a víz elárasztja, de repülés közben kifolyik az erre szolgáló nyílásokon. 

A repülőgéptörzs csónak kialakítású alján, a lépcsőzés előtt halványan látszik a vízdobásra szolgáló négy, hidraulikusan működtetett ajtó. A vízre szállás utáni vízfelvétel két, a törzsből kiengedhető, mindössze 12,7 x 7,6 cm-es nyílású zsalun történik, amelyek a csónaktest lépcsőzése után vannak. 

A két gép közül az elsőként érkező mindig hosszúra helyezkedik, hogy a mögötte érkezőnek is legyen helye a leszálláshoz. A CL-415-ös már alig két méter mély vízből is képes a vízfelvételre. 

Nehezített pálya. A Lim-csatorna legkeskenyebb részére végrehajtott leszálláskor nemcsak a partra és az induló-érkező hajókra kell figyelni, de a viszonylag nagytestű madarak is fittyet hánynak a zajos géptestvér érkezésére. A hajón utazókénál kedvezőbb pozíciót egy vízre szálló amfíbia fotózására elképzelni sem lehet... 

***

Fotó: Szórád Tamás