A Toxic Trip elnevezésű NATO szintű vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris (CBRN) gyakorlatot 1996-ban, Spanyolországban rendezték meg első ízben. A folytatásra néhány év kihagyás után 2000-ben került sor. Azóta mindig más ország a rendező. Magyarország még 2001-ben vállalta a legutóbbi gyakorlat rendezését, amelyre 2008. szeptember 7-13 között került sor tizenöt nemzet részvételével az MH Pápa Bázisrepülőtéren. A közelmúltbeli események felidézését ezzel a gyakorlattal folytatjuk.

A bemutató nap forgatókönyve szerint nukleáris baleset történik egy atomerőműben, amelynek következtében sugárzó anyag kerül a levegőbe. Aktivizálják a Magyar Honvédség Atom-, Biológiai-, Vegyi Riasztási és Értesítési Rendszerét (MH ABV RIÉR), amely miután a szakértékelést és az előrejelzést elvégzi, megtervezi a légi sugárfelderítés végrehajtását. A felderítést egy szolnoki Mi-24-es harci helikopter hajtja végre, a bal szárnycsonkra függesztett sugárfelderítő konténerrel.

A Légi ABV Felderítő Rendszernek nevezett konténer magyar fejlesztés, a Mi-24-esek 2005 óta repülnek vele. Ezzel a helikopter rendszereitől teljesen függetlenül működő felderítőrendszerrel a szennyezett terepszakaszok felderítését és a pontszerű sugárzás lokalizálását lehet elvégezni. Az eszközben két nukleáris detektor, GPS-vevő, barometrikus magasságmérő és adatgyűjtő van, amely vagy a gép fedélzetén telepített notebookra vagy rádión keresztül egy földi állomás számítógépére küldi az adatokat. A két detektor közül az egyik a kiterjedten szennyezett terepszakaszok egy méterre vonatkoztatott sugárszintjét vagy a pontszerű sugárzás dózisteljesítményét számítja ki. A másik detektor egy nagy érzékenységű sugárzásfigyelő rendszer. Az ideálisnak mondott ötven méteres magasságon repülve egy óra alatt háromszáz négyzetkilométernyi terület felderítését lehet elvégezni. Mivel a Mi-24-es fedélzetén túlnyomásos kabinban ülhet a személyzet, számukra nem kell külön speciális öltözék.

Ezzel a konténerrel repüli felderítő útvonalát a szolnokiak 712-es számú gépe, amikor – a forgatókönyv szerint – műszaki meghibásodás történik, és kényszerleszállást kell végrehajtani a sugárszennyezett területen. Ennek során a gép fedélzetén lévők közül egy fő megsérül. A mentésre egy szállítóhelikopter érkezik, amely nem más, mint az orosz nagyjavításon átesett, és ennek megfelelően a korábbi magyar festésmintától eltérően kamuflált 704-es oldalszámú Mi-17-es. Mivel ez a gép a helyszínen nem tud leszállni, a fehér védőruhát viselő mentőszemélyzet alpintechnikával ereszkedik a kényszerleszállt Mi-24-es mellé. Ellátják a sérültet, majd a fedélzetre csörlőzik és elindulnak vele a mentesítő helyre. Ott fehér overallos, maszkos személyzet várja a gépet, majd a sérültet a hátsó ajtón emelik ki. A ruházat eltávolítása után végrehajtják rajta a sugárellenőrzést, és a mentesítést. Ezután mentőautóba emelik, amely az An-26-os MEDEVAC géphez szállítja.

A gyakorlat második bemutatója a vegyiszennyezett légtérben átrepülő gépek és azok személyzetének fogadása és mentesítése volt. Esetünkben két repülőgép repült át a mérgező harcanyag felhőn, egy L-39 Albatros és egy Gripen.

A leszálló gépeket speciális öltözékű magyar és német személyzet fogadja. Az egyik magyar csapat a terepszínű, csuklyás 93M vegyivédelmi öltözéket viseli. A ruha speciális lábbelivel, kesztyűvel és a védőálarccal egészül ki. Az egyrészes 96M nehéz vegyivédelmi védőruha viselői ennél bizarrabb külsőt tudhatnak magukénak. Az öltözék gumírozott szövetből készült, és egyetlen zárt egységet alkot. Jobb térdtől a bal vállig egy átlósan elhelyezett cipzárral zárható. Belső levegőztető rendszere van, amely az öltözék belsejében vezető légcsatornákon keresztül biztosít némi komfortot.

A beöltözött katonák elsőként az L-39-est fogadják. Mérik a gép szennyezettségét, majd nyitják a kabintetőket. Biztosítják a katapultüléseket, és a sisak helyett védőálarcot adnak a pilótára. Ezután egy poncsónak nevezett átlátszó fólia kerül rá úgy, hogy a kabinból kilépve már a fóliába lép. A kabinból a terepszínű 93M-be bújt katonák segítik le, és kísérik a mentesítő helyre, ahol a 96M-et viselő katonák várják, és ahol megszabadítják a poncsótól és a hajózóruházatától.

Időközben begurul és leállít a JAS 39-es is. Pilótája a zárt kabinban várja a vegyivédelmiseket. A kabinból kilépő hajózót ugyanúgy fóliába csomagolják, mint L-39-es kollégáját. Először a két lábra kerül fólia, amelyeket a pilóta nyakába akasztott gumiszalaggal biztosítanak, nehogy viselője menet közben kilépjen belőle. Ezután a „felsőruházat” jön, egy fóliazsák formájában.

A többfázisú mentesítés első állomása egy pad, amelynek egyik oldalán megszabadulnak a szennyezett fóliától és a padot már csak anélkül léphetik át. Mivel a magyar Gripen pilótáknak még nincs vegyivédelmi öltözékük, a kecskeméti hajózó számára itt véget is ér a kényelmetlen procedúra. A többfázisú eljárást két vegyivédelmi hajózóba beöltözött német katonán mutatják be az ugyancsak német szakemberek. A kényes művelet során a pilótát fokozatosan megszabadítják szennyezett hajózó felszerelésétől, sisakjától, maszkjától, majd a felsőruházatától is. Arcára szűrővel ellátott védőmaszk, kezeire gumikesztyű kerül, szennyezett felszerelését pedig gumírozott zsákokban gyűjtik össze. A mentesítést követően a hajózóra további ellenőrzések várnak.

* * *

Fotó: Szórád Tamás