Emlékek és feladatok

Május óta Ugrik Csaba ezredes irányítja a kecskeméti MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázist. Egy sűrű, gyakorlatokkal és a nemzetközi repülőnappal tarkított időszak után, szeptember végén ültünk le beszélgetni vadászrepülő pályafutása állomásairól valamint a jelenlegi feladatairól és a közeljövő terveiről.

uri--01.jpg

A rendszerváltás előtt a fiatalok az akkor még létező Magyar Honvédelmi Szövetség repülőklubjain keresztül ismerkedtek meg a repülés alapjaival. A kecskeméti repülőbázis parancsnoka is ezen az úton indult.

- Bajai születésű középiskolásként, tizenhat évesen, Őcsényben kezdtem az MHSZ-nél. A vitorlázógép után nyergeltem motorosra és a Zlin-142-esen ötven órát repültem - idézte fel a kezdeteket Ugrik ezredes.

A Kilián György Repülő Műszaki Főiskolára 1986 augusztusának végén vonultam be és októberben Kassán találtam magam egy ötéves képzésen. Arról az időszakról tudni kell, hogy akkor volt tervbe véve a Szu-25-ös típus rendszeresítése, ezért indult be a párhuzamos képzés a Szovjetunióban és Csehszlovákiában.

1986-ban az egyik csoport egy év szolnoki képzés után ment ki a Szovjetunióba, a másik velünk együtt vonult be és szeptemberben utazott ki oda.  A harmadik csoport a miénk volt. Összesen voltunk vagy ötvenen abban az évben, hiszen kellett a pilóta a tervezett Szu-25-ös századhoz és persze a vadászokhoz is. 1987-tel bezárólag összesen négy párhuzamos évfolyam indult.

Az 1984-es és ’85-ös után mi voltunk tehát a harmadik csoport, amely kiutazott Kassára és ott az L-29 Delfint repülte. Nagyjából hetven órát kaptunk a típuson. A következő évben az L-39 Albatros következett, szintén hetven órával. Repültük a kétcsövű GS-23-as gépágyúval felszerelt ZA-t, az egy-egy pilonnal rendelkező C-t, a két-két pilonos CO-t és a V-t amiben nem volt hátul ülés. Ez a változat célvontató volt, ami egy két kilométeres huzallal a csöves légvédelemnek vontatott célzsákot fent Késmárknál. Ezekben nem volt célzókészülék sem. Az L-39-esekkel éleslövészeten vettünk részt és gyakorló bombát is dobtunk. Aztán az utolsó évben átmentünk Morvaországba, Přerovba. Ott fejeztük be a képzést és a MiG-21MF-en is repültünk kb. ötven órát.

Kassán avattak bennünket, itthoni avatásunk nem is volt. Végül 1991. november közepén jöttünk haza. Hirtelen sokan lettünk itthon, ezért egy évre elrejtettek minket Szolnokon, ahol repülőgép-vezető utóképzésen vettünk részt, bár ennek értelme nem sok volt. Ekkor már együtt voltunk az oroszoktól hazatért csoporttal. 1992 nyarán egy hónapot voltunk Kecskeméten, a nagy öregek között és nyolc órát repülhettünk. A mi induló húszfős csoportunkból végül nyolcan maradtunk, az oroszoknál végzettek négyen. Akkoriban ez volt a szokásos lemorzsolódás.

Az első beosztástól a bázisparancsnokságig

A frissen végzett fiatal repülőtiszteket három bázisra osztották szét; három fő Taszárra, három Kecskemétre és hat Pápára került.

- 1992. december 1-ével Taszáron a 2. (Turul) századnál, Doma Sándornál kezdtem a szolgálatot. MiG-21bisz-en repültünk és készültséget adtunk. Később Kilián Nándor lett a századparancsnok – folytatta Ugrik ezredes.

A következő fontos dátum 1995. november, amikor átadtuk a bázist az amerikaiaknak. Átvittük az összes gépet Pápára, és a gépekkel annyi éles rakétát, amennyit csak lehetett.

A ’96-os évet majdnem végig ingázással töltöttük Taszár és Pápa között. Nagyjából két hónapig még helikopterrel szállítottak minket, aztán autóbuszra tértünk át. Hétfőn felkészülés Taszáron, kedd, szerda, csütörtök Pápa, majd irány haza. Mi Taszáriak csak nappalit repültünk, készültséget nem adtunk.

Miután döntöttek a taszári ezred megszüntetéséről, 1997. január 1-től Pápára kerültem a 2. (Griff) századba Lanecker Józsefhez. Aztán NATO tagok lettünk, és NATO készültséget adtunk a MiG-21-essel. Az 1999-es koszovói válság miatt úgy döntött a felső vezetés, hogy megerősítjük a készültséget, Pápán és Kecskeméten egyaránt lesz felfegyverzett gép. Előtte a két bázis heti váltásban biztosította a készültséget. Ez egy három hónapos időszak volt, tíz emberrel. Ekkor lényegében már csak mi kaptunk repidőt, a többieknek csak egy-egy óra jutott.

Miután Pápa bezárt, 2000 őszén elkezdtük a MiG-29-es tanfolyamot, majd tél végén a repülést is. A Hegedűs Ernő vezette 1. (Puma) századhoz kerültem, és 2001 augusztusában már készültséget adtam a MiG-29-essel.

UGR11.jpg

Ugrik Csaba ezredes

A 2002-es esztendő egy kanadai képzés lehetőségével indult. A MiG-29-es pilóták egy csoportja – köztük Ugrik Csaba százados – márciusban indult Moose Jaw-ba, Hawk átképzésre. A taktikai tréningre Cold Lake-be költöztek, majd egy év elteltével és nagyjából 100 óra Hawk idővel hazaérkeztek. Kanadában rengeteget tanultak, de nem csak szép emlékeket hozhattak haza. Akadt olyan szövetségesünk, akinél Magyarország második világháborús szerepe, a hidegháború alatti hovatartozása és az egykori Varsói Szerződés, mint ellenség, csak lassan múló emléknek bizonyult…

De ennél sokkal fontosabb volt a szakmai tartalom és Ugrik ezredes ma is úgy véli, hogy a Kanadában tanultakkal megváltoztathatták a magyar képzési rendszert.

- Amit mi hazahoztunk és átdolgoztunk a hazai viszonyokra, azzal felépítettünk egy Albatros sillabuszt, egy MiG-29-es 2-1 elleni légiharcot vagy a látóhatáron túli légiharcot. Mindezt azokból a könyvekből és tudásból, amit Kanadában kaptunk. Az akkori nagy gyakorlatokat is abból rendeztük, amit 2003-ban hazahoztunk.

Itthon közben elindult a Gripen program, és a JAS 39-esre kiválasztott első csoportra még egy L-159-es képzés is várt. A csoport hat hetet töltött Prágában ALCA felkészítésen, aztán negyvenöt órát repültek a típuson, többnyire az együléses változattal.  

Ebben csak az első Gripen csoport tagjai lettek volna, de egyikük az Egyesült Államokban volt törzstiszti képzésen és én, mint tartalék, a második csoport tagjaként kerültem a helyére – emlékezett vissza a bázisparancsnok.

2006. július végén kiutaztam a Gripen képzésre, de akkor már nem a századnál voltam, hanem a Gárdus Tibor alapította, Nagy István vezette Repülő Műveleti Főnökségen, amely a NATO elvárások szerint jött létre. Ott lettem a harci alkalmazási részleg vezetője. Harckészültségi feladatok ellátása, gyakorlatok szervezése, egyéb taktikai kidolgozások volt a feladatunk. Később én lettem az RMF főnöke.

Közben nyugdíjazások voltak és miután Kilián tábornok úr, a repülőbázis akkori parancsnoka egy sajnálatos közlekedési balesetet szenvedett, megbízott bázisparancsnok-helyettes lettem, majd tavaly szeptembertől neveztek ki helyettesnek. Hivatalosan ez év május 11-én vettem át a bázist, mint parancsnok.

URI-05.JPG

2013 májusa, a bázisparancsnokság átvétele.

- Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a Kilián tábornok úrral huzamosabb ideig dolgoztam együtt, hiszen Taszáron századparancsnokom volt, a Gripen átképzésen is együtt voltunk, és mivel repülő műveleti főnök voltam, tisztában voltam a szakmai dolgokkal is. Vittem a Gripen üzemelést, gyakorlatokat szerveztem, de viszonylag kis létszámú csapattal dolgoztam. Amikor a bázisparancsnok-helyettesi beosztást megkaptam, akkor már nem negyven emberrel kellett foglalkoznom, hanem több mint ezerrel. Egy egész bázissal, apróságoktól kezdve, a nagyobb dolgokig. Kilián tábornok úrral hetente találkoztam és megbeszéltünk mindent, ami eszünkbe jutott. Sok tanácsot kaptam tőle és később kialakítottam a saját vezetési stílusomat.

A jelen feladatai és a közeljövő tervei

Felkészülés a tervezett nemzetközi feladatokra és gyakorlatokra, a már megkezdett munka folytatása, nyitás új feladatok felé, újabb hajózók átképzése a Gripenre, a műszakiak létszám problémájának megoldása – néhány szakmai feladat a mindennapokból. Ugrik ezredes ezekről is ejtett néhány szót.

- Idén kevés olyan, földi célok elleni lövészetet hajtottunk végre itthon, ami ne lett volna egybekötve a szárazföldiek támogatásával. A repült órák harminc százalék feletti arányban erre lettek felhasználva. Tehát kezd a hangsúly a levegő-föld feladatokra áttolódni és ez az arány nőni fog. A két külföldi gyakorlat, amin idén részt vettünk, az Adriatic Strike Szlovéniában és a Ramstein Rover Csehországban is a levegő-föld feladatokról szólt.

A szárazföldiek is nyitottak felénk, mert ők is és mi is megtettük azokat a lépéseket, hogy közelítsünk egymáshoz. Olyan forgatókönyv szerint gyakorlunk, amelyben közvetlen légi támogatást adunk a szárazföldi csapatoknak. A kiképzésbe beépítünk minden olyan tapasztalatot, amit például Afganisztánból gyűjtöttünk be. Idehívjuk a katonákat, elmondjuk nekik, hogy mire képes egy harcászati repülőgép és mire számíthatnak, ha például rendkívüli helyzetben közvetlen légi támogatást kell kérni. Tehát, ha az ellenség megállítja a szárazföldi műveletet, akkor tudják, hogy hogyan kell együttműködni a légierővel.

Nemzetközi szinten két helyszínen mérettethetjük meg magunkat. A szlovén légtérvédelemre készen állunk, csak jogi kérdések vannak még. Lényegében évek óta készülünk erre az ADTRAC gyakorlatokkal. Együttműködünk az olaszokkal és a szlovénekkel, Ljubljanára gyakoroljuk a lekényszerítést, ez tehát működik. Ezt a közelmúltig az olaszországi CAOC 5 koordinálta, de az abban a formában megszűnt és a feladatokat a torrejoni központ vette át, Spanyolországban. A másik feladat a baltikumi Air Policing lesz 2015-től.

Aztán, ha már JAS a repülőgépünk típusa, akkor a vadász (Jakt), a csapásmérő (Attack) mellett van egy harmadik feladata is, a felderítés (Spaning). Nyitunk a felderítés felé. Van egy Litening III-as konténerünk és van a Gripennek egy radar felderítő képessége. Persze jó lenne egy olyan felderítő konténer, mint a svédeké, de legalább azt használjuk ki, ami van. Ezzel is komolyabban fogunk foglalkozni. A közelmúltban hajtottunk végre az egyik szárazföldi zászlóaljnak egy olyan feladatot, ami abban segíti őket, hogy hogyan álcázzák magukat. Légi felderítést hajtottunk végre és az eredményeket velük közösen leülve beszéltük meg.

Gyakorlatokat még erre az évre is terveztünk és 2014-re is. A hazai gyakorlatok (Active Guardian, Őszi Össztűz) mellett a lengyelországi Eagle Talonra jelöltünk ki kettő plusz egy gépet. Jövőre a Joint Air Warfare Tactical Exercise és a Tiger Meet van tervezve négy plusz egy géppel Németországban valamint a Noble Arrow Franciaországban, kettő plusz egy Gripennel.

A lényeg, hogy tudjuk, mire kell készülnünk és akkor a palettáról kiválasztjuk azt a gyakorlatot, ami nekünk kell. 2014-re olyan gyakorlatokat választottunk, amelyek a szlovén légtérvédelemre és a Baltikumra készítenek fel. Mi kell például egy Baltic Air Policing-hez? Egy nagyon jó elektronikai hadviselési könyvtár. Ezért terveztük be például a Joint Air Warfare Tactical Exercise-t. Egy olyan környezetben, mint a balti államok légtere, tudni kell, hogy hogyan használjuk az elektronikai hadviselési rendszert, mire hogyan reagálunk, ezért oda csak az erre is jól felkészült emberek mehetnek.

NATO Tiger Meet. Európában nincs ennél nagyobb, összetettebb összhaderőnemi gyakorlat. Az augusztusi repülőnapon egy mini Tiger Meet-et szerveztünk. Inkább konferencia volt persze, mint repülés, de a belgáktól és a csehektől megkaptunk sok baltikumi tapasztalatot és információt.

Aztán itt van a fiatalok kérdése. 2026-ig megvan a Gripen szerződés, aminek előfeltétele volt, hogy megtervezzük az addig várható változást, beáramlást. A szerződésbe újra belekerült a kiképzés, így feljebb tudjuk futtatni a hajózó létszámot. Azokat a fiatalokat, akik itt álltak sorba, át tudjuk képezni a Gripenre. Vannak közöttük, akik már készültséget adnak és Svédországban is vannak kint fiatalok, akik hazatértük után itthon folytatják majd a Gripen-képzést. Tavasszal újabb csoport megy ki, és velük egészül majd ki az állomány. Összefésültük a kanadai képzést és a Gripen átképzést. Ez utóbbira akkor mehetnek, ha előtte fél év alatt minimum harminc órát repültek. Mivel itthon nincs erre alkalmas gép, a tavaszi kiutazók már most Kanadában vannak egy felfrissítő kurzuson.

URI-10.JPG

- Persze a bázis nem csak Gripenekből áll. A szállító repülőgép beszerzést, mint tudjuk elhalasztották, de azért a szállítókhoz is érkeznek fiatalok, és hozzák a kanadai tapasztalatot. Ez pedig jó!

Ezen kívül van kint Kanadában egy tizenegy fős oktatói gárdánk. Egyikük például Hawk századparancsnok-helyettes, ez kevéssé ismert itthon – tette hozzá a bázisparancsnok.

Vannak döcögős dolgok is, mégpedig műszaki vonalon – folytatta Ugrik ezredes. Váltani kellett a szakág üzemeltetésről, amit nehéz volt megszokni. Meg kellett érteni a Gripen koncepciót, tervezni a karbantartást, foglalkozni a meghibásodásokkal. Ehhez egy menedzser típusú ember kellett. Személyi változások voltak, majd Simondán alezredes úr vette át az irányítást műszaki vonalon és sokat tett az új irányért

Továbbra is vannak problémák. Amennyire meg vagyunk elégedve a hozzánk érkező hajózókkal, ez annyira nem mondható el a műszakiakról. Ez a képzés hiányossága, mi szakembert szeretnénk, de vezetőt képeznek. Nekem mérnökre van szükségem, aki tudja az aerodinamikát, a fizikát, a matematikát. Nagy a Repülő Műszaki Zászlóalj leterheltsége, mert a fiatalokat utóképzésben kell részesíteniük.

URI-09.JPG

Megoldásra vár a műszakiak problémája is. 

- Anélkül, hogy nosztalgiáznánk, régen volt egy négyéves képzés Szolnokon. Például egy sárkány-hajtóműves négy évig tanulta a szakmát, de csak a saját szakágát! Ezt most egybegyúrták általános mérnöknek, és ahogy régen egy szakágat tanult négy évig, most az összest kellene feleannyi idő alatt. Ha Svédországba akarom kiküldeni típustanfolyamra, olyan szaktudással kell rendelkeznie, amit régen egy Albatroson, egy MiG-29-esen megtanult, de most ezek nincsenek. A Gripenhez nem nyúlhat szakszolgálati engedély nélkül. Hol képezzük hát, ha nem nyúlhat hozzá? A műszaki altiszteknél ugyanez a helyzet. Ráadásul náluk nem kötelező az angol nyelvvizsga, márpedig az a belépő a Gripen tanfolyamra, így nekik még azt is meg kell szerezniük.

Mentalitásbeli váltás

A Gripennel nem csak a gép jött, hanem egy mentalitás is, ami az egész légierőre hatással lehet akkor, ha ezt mindenhol elfogadják és alkalmazzák - mondta a bázisparancsnok. 

- A lényeg, hogy meg kell osztani egymással az elkövetett hibákat és a gép meghibásodását egyaránt. Ha csak egy életet mentünk meg ezzel, akkor már megérte. Nekünk tíz év kellett, hogy erre átálljunk. A Gripen egyébként sok ezer adatot rögzít, a kiértékeléskor nincs is mit eltitkolni. Az elődöm, Kilián tábornok úr elve az volt, hogy, ha valaki nem előre tervezetten sért meg egy szabályt, akkor azt nem szabad büntetni. Ugyanezt vallom én is.

URI-08.JPG

Ugrik ezredes eddig 500 órát repült a Gripenen. 

* * *

Fotó: Szórád Tamás