Az olasz légierő istranai bázisán a napokban búcsúztatják az AMX típust. A brazil-olasz fejlesztésű könnyű csapásmérő gép valahogy mindig kívül maradt a fősodorból. Csekély érdeklődés övezte, és ha láttuk is a különböző gyakorlatokon és repülőnapokon, a MiG-29-esek, F-15-ösök, F-16-osok, Tornadók elvitték a showt előle. Ezért amikor 2008-ban észak-olasz bázistúrát szerveztünk, úgy döntöttünk, hogy Aviano előtt benézünk Istranába, az AMX-eket üzemeltető 51. ezred fészkébe. A típus kivonása kapcsán ezt a látogatást idézem fel.

Istrana nem éppen a legismertebb olasz város, a térképen Velencétől 30 kilométerre, északnyugatra kell keresgélni, hogy rátaláljunk. Mielőtt belépünk a város északi szélén létesült bázisra, fussunk át röviden az 51. Stormo (ezred) második világháborúig visszanyúló történetén. Az 51-esek 1939. október elsején alakultak a római Ciampino repülőtéren. Feladatuk a főváros és Nápoly légterének védelme volt, amihez Fiat CR.32 és G.50 típusokkal rendelkeztek. Később Észak-Afrikában, a Balkánon, Szicíliában, Szardínián és Oroszországban harcoltak, de akkor már Macchi MC.200, MC.202 és MC.205 repülőgépekkel. A harcok során 270 igazolt és 102 valószínű légigyőzelmet írtak a javukra. A második világháború után, 1947-től amerikai és angol típusokkal, P-47 Thunderboltokkal, P-51 Mustangokkal és a Spitfire IX-esekkel repülve működtek tovább. Istranába 1953. február elsején költöztek és folyamatosan álltak át az F-84G Thunderstreak, F-86K Sabre és Fiat G.91 típusokra, majd 1963-tól az F-104 Starfighterre.

Az első AMX 1989 októberében érkezett Istranába. A típus neve az Észak-Afrikában fújó forró szél után Ghibli lett, de mivel feladatrendszere ugyanúgy csapásmérés és felderítés volt, mint a jóval nagyobb Tornadóé, gyorsan ráragasztották a zseb-Tornado nevet. Az új gépeket elsőként a 103. Gruppo (század) kapta meg, amely akkor települt át a közeli Treviso San Angelo repülőtérről, ahol addig a G.91Y-t repülte. Az AMX-ek egy évtizedig üzemeltek az F-104-esekkel párhuzamosan, de ennek 1999-ben vége lett, amikor a Starfighter üzemeltetés befejeződött Istranában.

Starfighter-Ghibli géppár az Alpok felett

A kilencvenes évek az AMX-ek harci alkalmazását hozták. Az istranai gépek 1995-ben a Bosznia-Hercegovina feletti repülési tilalom betartatását célzó Deny Flight műveletben vettek részt, később békefenntartóknak biztosítottak légi támogatást. 1999-ben az Allied Force művelet és a koszovói bevetések következtek. A bevetésre kijelölt Ghibliket a dél-olasz Amendolában vonták össze, amelynek elhelyezkedése optimálisabb volt, mint Istranáé. Az AMX-ek a háború végéig 252 nappali bevetést teljesítettek, fegyverük az izraeli Opher infravörös vezérléssel ellátott 227 kg-os Mk.82-es bomba volt, és a háború utolsó szakaszában már GBU-16-os lézervezérlésű bombákat is kaptak. Ha a célpontra vadászó légi előretolt repülésirányító gépek nem találtak célt az AMX-ek számára, és elérhető tanker sem volt a közelben, a Ghiblik Amendola felé vették az irányt és hazavitték a fegyvereket. Egy alkalommal került sor vészoldásra az Adriai-tenger kijelölt területe felett, miután a korábban leoldott bombák nem váltak le a tartókról. Az Allied Force után hazatelepülő 103-asok mellé Villafrancából szintén Istranába költözött a 132. Gruppo. A két Ghibli század feladata továbbra is a csapásmérés, közvetlen légi támogatás maradt illetve a 132-esek esetében még a felderítés is, már az F-104-esen is alkalmazott Orpheus konténerrel.

Dupla bombatartós Ghiblik Észak-Afrika sivatagos vidéke felett

Az AMX hajózók képzése otthon, Leccében és az Egyesült Államokban, a texasi Sheppard légierő bázison kezdődött, ahol a sugárhajtású kiképzőtípusokon derült ki, hogy a jelölt alkalmas-e a továbbképzésre. Aki alkalmas volt és AMX-re került, az Amendolában kapta meg a típusátképzést a kétüléses AMX-T változaton. Az átképzés nyolc hónapja alatt kis magasságú repülést, kötelékezést, légi utántöltést, légiharcot és csapásmérést gyakoroltak, majd a végén valamelyik aktív harci századhoz kerültek. Az alacsonyrepülés gyakorlására nagy hangsúlyt fektettek. Igaz, nem annyira szabadon, mint 1998 előtt. Abban az évben az amerikai tengerészgyalogság EA-6B Prowler elektronikai hadviselési gépe elszakította egy sífelvonó kábelét és a kabin a mélybe zuhant. A baleset húsz ember életét követelte és véget vetett a kismagasságú repüléseknek. Addig a kijelölt légterekben 80 méterig lehetett lejönni, a baleset után a minimális repülési magasságot 150 méterre, egyes légterekben 300 méterre emelték. Ahhoz, hogy valaki oktató lehessen, legalább 1000 órát kellett gyűjtenie az AMX-en. Ez akár 5-6 év alatt is összejöhetett, mert akkoriban 150-200 óra éves repült idő jutott egy Ghibli pilótának.

*

Ennyi előzménytörténet után következzen a bázis, ahogy azt 2008-ban láttuk. Istranába érkezve GPS nélkül igyekeztünk megtalálni a repülőteret, ami nem volt egyszerű. A nehezített pályát az elolvashatatlan mennyiségű útbaigazító táblával teletűzdelt körforgalmak, a minden átmenet nélkül megszűnő sávok és a kisváros megannyi zsákutcája jelentette. Időközben besötétedett, de szerencsére a leszálló AMX-ek fényei és robaja hasznos útbaigazítónak bizonyultak. Másnap reggel jelentkeztünk a bázis bejáratánál. Miután a vastag, golyóálló üveg mögött ülő katona leellenőrizte a papírjainkat és megnyitotta a kapukat, egy szépen ápolt parkban találtuk magunkat, immár a bázison belül, ahol több gépet is megőriztek a múltból.

A kissé bumfordi Aermacchi MB326-os gyakorlógép az MB339-es elődje volt 

A kétüléses Lockheed T-33-as gyakorlógép RT-33-as felderítő változata, a kamerák befogadására alkalmas orr-résszel

Az F-84 Thunderjet nyilazott szárnyú változata a Thunderstreak volt 

A sövényből nyírt ezredszám mögött az F-86 Sabre radaros verziója áll 

Az F-104 Starfighter az olasz pilóták körében nagyon népszerű volt 

Kamerás orrú felderítő G.91-es a bázis másik pontján, távol az emlékparktól 

Egy kakukktojás, mert ez a Starfighter nem a bázison van, hanem közterületen, Istranában 

Olaszországról nem az indiánok jutnak eszünkbe, de ettől még az istranai rézbőrűek birodalmában járunk. A 103-asok névválasztásának magyarázata az, hogy a Fiat G.91-esekkel füves repülőterekről is üzemeltek, gyorsan elnyerve az Indiánok becenevet, mivel az észak-amerikai őslakosok is szerették a nagy, füves síkságokat. Ha ez igaz, akkor csak véletlen lehet, hogy a jelvényében nagyon hasonló indiánfejet megjelenítő, első világháborús amerikai egység jelzése is 103-as (Aero Group) volt

A legtöbb gép fedezékekben áll, de ez az AMX a szabadban töltötte az éjszakát.  Az olasz légierőben az oldalszám az ezredre és azon belül a gép számára utal

Az AMX orra alatt a 20 mm-es, M61A1 Vulcan gépágyú csőkötege látszik. A Ghibliben 350 darabos lőszerkészletnek van hely 

Meghúzási nyomatékok és figyelmeztető feliratok a pilonon

A légi utántöltéshez merev csővel látták el az AMX-et, amely így a kosaras rendszerrel felszerelt tankerekből kaphat üzemanyagot. A cső tövénél elhelyezett piros lámpa a kosarat világította meg az éjszakai utántöltés során

A típusnak van egy kisméretű beépített létrája, bár a mindennapok során nem nagyon használják. Ugyanakkor egy idegen repülőtérre települve ennyivel kevesebb eszköz kell a gép kiszolgálásához

Póttartályokkal és gyakorló Sidewinder rakétával függesztett, repülésre előkészített AMX az egyik fedezékben. A fedezék nem átgurulós, de indítani lehet benne, az elején masszív kapuk vannak, hátul pedig egy nagy félköríves nyílás a kiáramló gázsugárnak

Pilótának, műszakinak egyaránt könnyebb a dolga, ha a beépített létra helyett egy nagyobb, gurítható lépcsőn közlekedhet a fülke és a beton között

A pilóta az oldalra nyíló kabintetőre teszi a sisakját, körbenéz a kabinban, és lejön, hogy a gépet előkészítő műszaki csapat egyik tagjával körbejárja egérszürke csapásmérőjét

Az AMX saját segédhajtóművel rendelkezik, az indítás arról megy. A Rolls-Royce hajtómű indítása után a szükséges beállításokkal és ellenőrzésekkel még jó tíz perc telik el, mire a gép kigurul a fedezékből, és az előtéren megáll egy újabb ellenőrzésre

Narancssárga mellényes műszakiak szállják meg az AMX-et, egyikük a feje felett keresztezi a karjait. Ez a jelzés a pilótának, hogy fékezze be a gépet az ellenőrzés idejére

Amikor a Ghiblit körbejáró műszakiak a szárnyakhoz és a szárnyvégen lévő gyakorló rakétához érnek, a pilóta is magasba emeli mindkét kezét. Most ő jelez, hogy egyik keze sincs a kezelőszerveken, véletlenül sem fog megnyomni, bekapcsolni semmit

Egy másik fedezékből is AMX érkezik az ellenőrzéshez, hasonló függesztménnyel, mint az előző

Közben a fejünk felett is van forgalom. A Frecce Tricolori MB339-es géppárja néz be Istranába, a vezérgépben egy pilóta ül, a kísérőben kettő

Megvan az ellenőrzés, szabad az út, gurulhat a Ghibli

Szárnymechanizáció kiengedve, a gép mögött a hajtómű forró gázsugara remeg. A zárt felhőzetnek köszönhetően az ég szürke és a felszállás után távolodó gépek gyorsan beleolvadnak a háttérbe. Amíg nagyjából kétórás feladatukat repülik, van idő körülnézni a bázison, amely tartogat néhány érdekességet

Ahol újra előkerülhetnek a fényképezőgépek, az a következő hangár és a hozzá tartozó előtér. Mint a legtöbb olasz ezrednél, az 51-eseknél is van egy alegység (Squadriglia Collegamenti) amely hivatalosan futárrepülő rajként működik. Van olyan ezred, ahol ilyen feladatra egy légcsavaros S208-as kisgép jut, de Istranában a kétüléses, sugárhajtású MB339 kiképzőgép és egy AB212-es helikopter alkotja ezt az alegységet. Ez a raj végzi a futárrepüléseket, besegítenek a kutató-mentő feladatokba és a helikopteres betegszállításba is, és az MB339-esek révén extra repülési lehetőséget biztosítanak az AMX pilótáknak.

A 651-esek hangárjában éppen egy MB339-es hajtóművén dolgoznak a műszakiak

Kéz- és bakancsnyomok a gép oldalán és a fellépőkön, és a 651-esek bulldogfeje a kabin mögött. A hajtóművezéshez rövidesen átvontatják a gépet az egyik fedezékbe

A hangár előtt a frosinonei 72. ezred helikoptere parkol. Az olaszok NH-500E típusjelzéssel gyártották az MD500-ast

Itt egy harci kutató-mentő felvarrót viselő hajózóval is találkozunk. Munkájáról láthatóan nem kíván többet elárulni, de érdeklődésünket látva kinyittat egy hangárt, ahol egy érdekes típus lapul. A tarka színekre festett F-84 Thunderjet a Tigri Bianche (Fehér Tigrisek) kötelék gépe volt egykor és éppen kiállítási célra újították fel

Egy régi tűzoltójármű a torony mellett kialakított tűzoltó- és műszaki-mentő állomásnál, ahol az AMX-ek leszállását várjuk. A pálya túloldalán, a gurulóúton többször elhúz egy motorkerékpár. A közeli Aprilia gyár rendszeresen használja a gurulóutakat motorjaik nagysebességű tesztjeihez és olasz kísérőink lelkesen meg is jegyezték, hogy ezzel a márkával versenyez Talmácsi Gábor is

A Sepecat Jaguar függőleges vezérsíkja a kilencvenes évekre emlékeztet, amikor a Deliberate Force művelet idején a francia légierő Istranából teljesített bevetéseket

Fűre tolt Starfighter maradvány 

Az olasz légierő az F-86-os és F-104-es pilóták képzésére használta a T-33-ast. A kétüléses típust - ezt a példányt is - később futárgépnek és célvontatónak használták  

Visszaérkezik az első géppár, és a bázis felett végrehajtott oszolj manőver után leszáll az egyik gép

A kiengedett orrsegédszárny és a fékszárny szépen kirajzolja azt az ívet, amelyet a szárnynak adnak ebben a helyzetben. A szárny felső felületén nyílik a spoiler, hogy segítse a lassítást

A fedezékeknél a műszakiak már várják a beguruló gépeket

Gyors megbeszélés - az egyik Ghiblivel gond van

Tipikus nagysebességű öltözék: sisak (a zsákban), g-ruha és mentőmellénnyel kombinált túlélőmellény. Miután a pilóta elmegy, a műszakiak kezelésbe veszik a zseb-Tornadót

Az egyik műszaki beült a kabinba és - mondjuk úgy - hatást gyakorolt a rakoncátlan berendezésre. Olyan nagy baj nem lehetett, mert széles mosollyal magyaráz a többieknek

A szárny mindent kibír, elvégre hatalmas igénybevételre tervezték, csak figyelni kell hova lép az ember

*

Az olasz légierő ekkor, 2008-ban még legalább 10 évig tervezett az AMX-szel, végül 15 lett belőle. A gépek éles bevetésére 2009 és 2014 között Afganisztánban felderítőként, 2011-ben Líbiában csapásmérőként került sor, ahol már Litening célzókonténerrel, lézer és GPS irányítású bombákkal vetették be. Több gép látványos, évfordulós díszfestést kapott és az emlékparkban is megjelent a zseb-Tornado. A típus nálunk is megfordult, láthattuk a 2010-es kecskeméti repülőnapon és Pápán, egy 2015-ös gyakorlaton.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Nyitó- és zárókép, légifotók: 51. ezred