KATONAI TEMETŐ – NEUVILLE-EN-CONDROZ

A Belgiumban előrenyomuló amerikai 1. hadsereg által 1944. szeptember 7-én felszabadított Liége közelében, Neuville-en-Condroz településen helyezkedik el az 1945 februárjában létesült amerikai katonai temető és emlékhely, az Ardennes American Cemetery and Memorial. A temető abból a szempontból egyedi, hogy nem csak a térségben elesettek földi maradványait őrzi, hanem az európai hadszíntér szinte valamennyi nagyobb csatájában elesettekét is, sőt a csendes-óceáni térségből is kerültek ide elhunytak. Ennek az az oka, hogy a temető a háború végétől 1960-ig központi azonosító helyként is működött, itt igyekeztek minden kétséget kizáróan megállapítani az elesett katona személyazonosságát. Ez többnyire sikerült is, az Ardennes American Cemetery and Memorial földjében nyugvó 5311 elhunyt közül csak 792 az ismeretlen.

0410.jpg

Látogatóközpont. A kaputól hosszú, fákkal és gondosan nyírt gyeppel szegélyezett út vezet ahhoz az épülethez, ahol információt kérhetünk, de a temetőt gondozó szervezet amerikai embere szívesen beszél az itt nyugvók történetéről is: kik voltak, mi történt velük, miért nyugszanak belga földben.

0411.jpg

0412.jpg

0413.jpg

American Battle Monuments Commission. Akárcsak a normandiai vagy a margrateni temetőket, az Ardennest is ez az amerikai kormányzati szervezet gondozza. Ez nem csak a temetőn látszik, hanem az épület berendezésén is.

0455-2.jpg

Központi emlékmű. A bejárat felé néző homlokzaton az amerikai sas alatti három nőalak az Igazságszolgáltatást, a Szabadságot és az Igazságot jelképezi, a tizenhárom csillag az Egyesült Államok alapító államait. A lenti, sajnos éppen zárt ajtó az emlékmű kápolnájába vezet, ahol a többi temetőhöz hasonlóan nagyméretű falitérképeken ábrázolták az északnyugat-európai hadműveleteket.

0418.jpg

Missing in Action. Az emlékmű két oldala mellé fektetett hat-hat gránit táblán sorolták fel 462 eltűnt katona és repülő nevét.

0443-in.jpg

Tizenegy jelvény. Az emlékmű parcellák felőli homlokzatán, baloldalon (fentről lefelé) a stratégiai légierő, a 12. hadseregcsoport, a 8. légierő, és a 3. hadsereg jelvénye, középen az amerikai hadsereg európai erőinek pajzsa, az 1. hadsereg és a 7. hadsereg jelvénye, jobb oldalon az európai hadszíntér harctéri támogató erőinek ovális jelvénye, a 6. hadseregcsoport, a 9. légierő, és 9.hadsereg jelvénye van.

0426.jpg

0427.jpg

Keresztek és csillagok. A sírokat jelölő 5183 keresztet és a 128 Dávid-csillagot milliméteres pontossággal helyezték el az északra néző lejtő négy L alakú parcellájában. Tizenegy testvérpárt is eltemettek itt, kilencet egymás mellé. A harckocsizók, ejtőernyősök, lövészek és kereskedelmi tengerészek mellett a temetőben nyugvók több, mint fele a hadsereg légierejénél (USAAF) szolgált.

0438.jpg

Az 1. ranger zászlóalj 1942. augusztus 19-én elhunyt hadnagyát, Edward V. Loustalot-t tartják az első olyan amerikainak, akit németek öltek meg a második világháborúban. Loustalot öt másik tiszttel és 44 katonával a kanadai-brit különleges erőkhöz vezényelve vett részt a katasztrofális Dieppe-i rajtaütésnél. A művelet során a brit parancsnok elesett, helyét Loustalot vette át, és bár megpróbált feljutni a meredek sziklákon, azelőtt lelőtték, mielőtt elérhette volna az ellenséges géppuskafészket.

0440.jpg

0441.jpg

A „Happy Go Lucky” nevű B-17-es 1944. október 6-án Berlin felé repült, amikor közvetlen légvédelmi találat következtében a gép bal szárnya lerobbant és a bombázó Spandau közelében lezuhant. A tízfős személyzetből nyolcan életüket vesztették. Maradványaikat 1947-ben találták meg és azonosították. Két repülő maradványait hazaszállították az Egyesült Államokba, hatan a belgiumi temetőben nyugszanak. A hozzátartozók kérésére négyen két, egymás melletti sírba kerültek. A két kereszten ismeretlenként szerepelnek, nevüket a földre helyezett táblán tüntették fel. 

0429.jpg

Robert Perkins Post civil volt, újságíróként és haditudósítóként dolgozott a New York Times-nak. A Royal Air Force nem engedte, hogy tudósítóként bevetésre menjen a bombázókon, az USAAF azonban igen. 1943 februárjában Post hét másik újságíróhoz csatlakozott, egyhetes intenzív kiképzést kapott és egy B-24D személyzetéhez osztották be. A Liberator február 26-án Wilhelmshaven ellen indult és Post meggyőződése volt, hogy nem tér vissza. A gépet Texel szigetétől folyamatosan, nagy erőkkel támadták a német vadászok. A jobb szárnyon lévő motorok a találatok következtében kigyulladtak, a tűz átterjedt az üzemanyag tartályra és a gép felrobbant. Tízfős személyzetből kilencen meghaltak, egyedül a navigátor élte túl a bombázó pusztulását. Post halála után az újságírók repülését leállították, bár egy-egy alkalommal sikerült feljutniuk egy Németország fölé induló gépre. Robert Post és gépe személyzetének földi maradványai egy német temetőből kerültek át Belgiumba.

res_0447.jpg

Bert Stiles főhadnagy a háború előtt különböző magazinoknak és újságoknak írt, majd a hadsereg légierejéhez vonult be és B-17-es másodpilótaként kapott kiképzést. Angliába vezényelték, az írást ott is folytatta, cikkeit a fegyveres erők magazinjaiban közölték. Miután teljesített 35 bevetést, repülőoktatói beosztás várt volna rá otthon, de ő inkább a további szolgálatot kérvényezte és azt, hogy helyezzék át egy vadászrepülő alakulathoz. P-51 Mustangra képezték át és Angliában marad. 1944. november 26-án német FW-190-esekkel vívott légiharcban egy gépet lelőtt, de kis magasságon elvesztette a térbeli tájékozódását és földnek ütközött. Két szolgálati időszaka között, saját élményei és naplója alapján megírta a Serenade to the Big Bird című könyvet, amelyet édesanyjának a háború után sikerült kiadatnia. A könyv ma is kapható.

*

Az ember óhatatlanul is felfigyel azokra a nevekre, amelyek a magyar szemnek ismerősek. Ezeket a neveket olyan fiatalemberek viselték, akik már amerikainak születtek, de jó eséllyel magyar származásúak voltak.

0428.jpg

Mickey Lengyel törzsőrmester a 91. bombázó osztály 323. bombázó századának Delta Rebel 2 nevű B-17F gépén repült lövészként. Azon a gépen, amely 1943. május 1-én az Angliában állomásozó 8. légierő bombázói közül elsőként teljesített 25 bevetést és valószínűleg az első B-17F volt, amelynek plexiorrát a század sárkányosai úgy alakították át, hogy elhelyezhettek benne egy 12,7 mm-es géppuskát. A Delta Rebel 2-t 1943. augusztus 12-én Dortmund közelében a Luftwaffe JG 26-os ezredének vadászgépei megrongálták, majd lelőtték. A tízfős személyzetből hatan kiugrottak és fogságba estek, négyen, köztük Mickey Lengyel meghaltak.

0450.jpg

James J. Szur tizedes a híres 101. légiszállítású hadosztály, 321. tüzér zászlóalj, B ütegének katonája volt. Nem ejtőernyőn, hanem egy szállító-vitorlázógép fedélzetén érkezett volna a harcba. Alig néhány kilométerre repültek a belga partoktól, amikor a Csatorna felett a vitorlázógép leakadt a vontatógépről. A gép a partot elérve lezuhant és teljesen összeroncsolódott, a fedélzeten lévők meghaltak.

0452.jpg

Henry Kantor őrmester a 306. bombázó osztály 369. századának Zamro nevű B-17G Flying Fortressén repült rádiósként. 1944. augusztus 16-án a célponttól távolodó bombázó köteléket a légvédelem öt percen át lőtte intenzív és pontos tűzzel. Szemtanúk szerint a Zamro kormányozhatónak tűnt, motorjai működtek, mégis folyamatosan süllyedt és végül Rotenkirchennél a földnek ütközött. Különböző időpontokban valamennyi hajózónak sikerült kiugrania – ennek megfelelően különböző időpontokban fogták el őket. Legtovább Kantor őrmesternek sikerült menekülnie, de augusztus 24-én éjszaka német civilek elfogták. Az őrmester az éj leple alatt őket is faképnél hagyta, de csak 1947 tavaszán derült ki, hogy végül mi történt vele. A rádióst szeptember 8-án reggel ismét elfogták és egy rendőrőrsre vitték, majd először vonaton, utána gépkocsin szállították tovább. Az elfogott és kihallgatott szemtanúk elmondása alapján, a legmagasabb rendfokozatú tiszt, Fritz Bollenrath ezredes a kocsit megállíttatta, kiszállította Kantort és tarkón lőtte. (Ő maga elfogása után, 1945. december 5-én a börtönben öngyilkos lett.) A német temetőben elhantolt Kantor őrmester maradványait nyolc másik katonáéval együtt brit kutatócsoport találta meg és a maradványok vizsgálata alapján megállapították, hogy négyüket szintén kivégezték. 

0454.jpg

William Kercsmar törzsőrmester a 90. hadosztály 359. lövész ezredénél szolgált. A D-napon érkezett Normandiába és rövidesen megsebesült ezért visszaszállították Angliába, ahol kórházba került. Ott töltötte be a 19. életévét. Gyógyulása után, 1944. július 26-án ismét bevethető lett és ekkor léptették elő törzsőrmesterré is. A szerencséje még négy és fél hónapig tartott ki, december 11-én vesztette életét.

res_0433.jpg

Zászlólevonás és a kürtszó. Vége a napnak, a temető rövidesen bezár.

0458.jpg

* * *

Fotó: Szórád Tamás