Az elmúlt év augusztusában roncskutató szakemberekből álló csapat járt Oroszországban azzal a céllal, hogy felmérjék az ilovszkojei repülőteret és Horthy István főhadnagy lezuhanási helyét. A „Szolnok-Ilovszkoje 1942-2012” expedíció kutatásai során előkerült roncsok és felszerelési tárgyak a Szent Olga Alapítvány közreműködésével kerültek Magyarországra.

A hazahozott leleteket, köztük a Horthy István főhadnagy gépéből származó darabokat és a személyéhez köthető tárgyakat az alapítvány február 14-én, csütörtökön este adta át a Magyar Roncskutató Egyesületnek.

Magó Károly, a Magyar Roncskutató Egyesület titkára az egyik leletet mutatja be a vendégeknek.

*

Az ünnepségen egy másik eseményre is sor került. A doni áttörés 70. évfordulója alkalmából Voronyezsben megrendezett megemlékezésen egy magyar küldöttség is részt vett. A helyi egyházi vezető a látogatás során egy, a városban talált azonosító cédulát mutatott a küldöttség tagjainak. A cédulán feltüntetett adatok alapján kiderült, hogy egy eltűntként nyilvántartott magyar katonáé, Kiss Sándoré.

Minden magyar katonának volt egy azonosító cédulája, amelyen a kifúrt számsor mutatta a katona anyakönyvezésének helyét és születésének idejét. Aprólékos kutatómunka után, az anyakönyvek segítségével már egy név is került a cédula mellé.

A kutatók a Hadisírgondozó Iroda segítségével jutottak Kiss Sándor honvéd nyomára, aki a 14. gyalogezredben szolgált és 1943. január 26-án tűnt el.

Ugyancsak a Hadisírgondozó Iroda segítségével sikerült megtalálni a hozzátartozókat és végül eljutottak Kiss Sándor húgához. Kiss Terézia 70 évvel ezelőtt hiába várta haza testvérét.

*

Az este kiemelt eseménye volt továbbá a Hazatérek hozzád című könyv bemutatója. Natalija Nyikityina egy magyar pilóta második világháborús (fiktív) történetét írta meg.

„1952 szeptemberében apámat, Konsztantyin Nyikityin főhadnagyot az akkor Ausztriában állomásozó 789. Vadászrepülő Ezredből egy magyar kisvárosba, Pápára helyezték át, az 5. Vadászrepülő Ezredhez.( …) ez idő alatt édesapám annyira megszerette Magyarországot, hogy haláláig erről a számomra oly távoli és titokzatos országról és annak égboltjáról ábrándozott. Apám az ötvenedik születésnapjára az egyik barátjától, akivel együtt szolgált, egy magyar pilóta dísztőrét kapta ajándékba. Hogy hogyan került hozzá ez a tőr, azt csak találgatni lehet, mindenesetre apám barátja egy olyan hely közelében teljesített szolgálatot, ahol sok magyar pilóta esett el. A tőr pengéjén egy felirat áll: „Sántha Imre hadnagynak.”

„…eleget téve apám akaratának, hozzáfogtam ennek a regénynek a megírásához. Regényemben arra teszek kísérletet, hogy elképzeljem, mi történhetett volna azzal a fiatalemberrel, ha nem esett volna el a Don-kanyarban. Talán így sikerül rátalálnom Sántha Imre hadnagy rokonaira, és átadhatom nekik a dísztőrt. Éppen úgy, ahogy apám kívánta, aki maga is katonai pilóta és örök álmodozó volt – bizonyára a „valódi” Imre is ilyen lehetett” – vallja Natalija Nyikityina. (Libri Kiadó)

Rátalált. A dísztőrt Sántha Imre hadnagy rokona (bal oldalon) veszi át.

* * *

Fotó: Szórád Tamás