Március elején a Magyar Honvédség néhány előretolt repülésirányítója (JTAC*) a hajmáskéri lőtéren Gripeneket és egy harci helikoptert vezetett a páncélozott célokra. A következő héten külső helyszínen folytatták feladataikat, szimulált célok ellen, szimulált fegyverhasználattal.

(*JTAC – Joint Terminal Attack Controller)

Mint minden JTAC-nek, így a magyaroknak is félévente hat rávezetést kell levezényelniük. Ebből három rávezetésnek 1-es típusúnak kell lenni, azaz a pilóta és a JTAC egyaránt látja a célt és legalább egy 2-es típusú rávezetés is kell, amikor a JTAC nem látja a repülőgépet és/vagy a célt. A maradék két rávezetést éjszaka valamint éles vagy gyakorló fegyverzetű légijárművel együttműködve hajtják végre. Ezek csak minimumok, ennél több rávezetés is kívánatos. Ezért a külső helyszínt is úgy választották meg, hogy a csapat minden tagjának jusson elég cél és rávezetési lehetőség.

Valós műveletben egy-egy JTAC a szárazföldi parancsnok mellett van vagy szoros összeköttetésben áll vele. A parancsnok határozza meg, hogy melyik célt kell leküzdeni és hogyan. Ennek függvényében ad meg instrukciókat a JTAC-nek, és felelősséget vállal magáért a feladatért. A JTAC ennek megfelelően a szakértelmét adja a szárazföldi parancsnoknak, célokat jelöl meg a végrehajtó gépeknek és tanácsokat ad a légi támogatással kapcsolatos ügyekben.

A Magyar Honvédség precíziós csapásmérő képességét a Gripenek jelentik éjjel-nappal egyaránt. A megfigyelőpontra kitelepült JTAC-ek a délután folyamán és napnyugta után ezeket a gépeket vezették a célokra. Bár a típushoz egyelőre csak a Maverick rakétával rendelkezünk, a Gripen fegyverrendszere akkor is képes szimulálni például a lézerirányítású bombák egyes típusait is, ha a valóságban semmit sem függesztenek a szárnyak alá. Akár egy lézerbomba célba juttatásának teljes szimulációja is végrehajtható, a pilóta tevékenysége és a JTAC-kel történő együttműködés készségszintre fejleszthető. Ezért az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis pilótái és az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis valamint az MH 34. Bercsényi László Különleges Műveleti Zászlóalj JTAC katonái ezt az eljárást gyakorolták a márciusi délutánon és az éjszakában.

Hammer és Falcon

A kitelepült JTAC csapat egy kisebb dombon helyezkedik el, ahonnan számos célpontot figyelhet meg. A célokról feljegyzett adatokat adják majd tovább a Gripen pilótájának.

A 3000 lábon (900 méter) közeledő, Hammer 12 hívójelű gép pilótája bejelentkezik a rádión. A kölcsönös azonosítás után a pilóta tájékoztatja a JTAC-et a rendelkezésre álló fegyverzetről. A szimulált fegyverzet négy darab 500 fontos (227 kg) GBU-12-es lézervezérlésű bomba. Ezt egészíti ki a gépágyú és gép rendelkezik célfelderítő és célmegjelölő konténerrel, a Litening III-assal is.

A „playtime” 45 perc, a gép ennyit maradhat a célterület felett. Ezzel a fegyverzettel és repidővel kell gazdálkodnia a JTAC-nek és a pilótának egyaránt. (A hajózó és a Falcon 50 hívójelű JTAC között valamennyi rádióforgalmazás angolul hangzik el.)

A JTAC ismerteti a szimulált taktikai helyzetet. Falcon 50 egy lövészszázadhoz van beosztva, amely a térségben járőrözik. Hírszerzési adatok alapján tudják, hogy mesterlövészek rejtőznek egy épületcsoport egyik épületében, és az arra elhaladó járőrök ellen terveznek rajtaütést. Légi tevékenység nincs a térségben, fenyegetettséget (légvédelem) az elmúlt 24 órában nem figyeltek meg. A lövészek parancsnoka a járulékos károk minimalizálása érdekében a megfelelő fegyverzettel, korlátozott erejű precíziós csapást kér a célpontra, amelynek koordinátáit a JTAC adja meg a pilótának. Hammer 12 a Litening konténerrel ezen a koordinátán belül pontosítja, hogy melyik épületről van szó.

A megfelelő fegyverzet ebben az esetben a GBU-12, amely napjaink aszimmetrikus hadviselési környezetében gyakran kap szerepet. A lényeg a korlátozott romboláson és a precíziós célba juttatáson van.

GBU-12 Fotó: USAF

Hammer 12 visszaigazolja a kapott információkat és jelenti, hogy kész a „kilencsoros” vételére. A NATO-ban használt, kilenc pontból álló tájékoztató lista minden olyan adatot tartalmaz, amelyre a hajózónak a feladat végrehajtása és a saját biztonsága érdekében szüksége van.

Bár Falcon 50 látja a Gripent, Hammer 12 a lézerbomba alkalmazása miatt nem süllyed egy bizonyos magasság alá. Ezért a JTAC a 2-es típusú rávezetés mellett dönt. A kilencsoros visszaigazolása után Hammer 12 megkapja a támadás irányát és azt is, hogy a végrehajtás után merre repüljön tovább.

A pilóta a Litening segítségével megkezdi a környék felderítését és beazonosítja a célpontot, közben Falcon 50-nel folyamatos párbeszéd formájában egyezteti a látottakat. Hammer 12 a Litening konténerrel egy mezőgazdasági épületcsoportot lát, amelytől délkeletre egy nyolc épületből álló másik épületcsoport van. A célterület ez utóbbi épületcsoporttól kelet-délkeleti irányban van, ahol további két épületcsoport helyezkedik el. A célpont a JTAC által megadott irányban a második csoportban lévő épület. A főúttól egy poros földút vezet be a házak közé. A járőrök ezen az úton haladtak volna tovább és szenvedték volna el a rajtaütést.

Ugyanezt az épületegyüttest látja Falcon 50 is, aki a pilótával oda-vissza egyezteti az épületek elhelyezkedését, tájolását és azok egymáshoz viszonyított méretét. Múlnak a percek és sikerül egyértelműen behatárolni a célt, a három épület közül a középsőt. Hammer 12 a Litening szenzorával „megfogja” a célt, majd felépíti azt a pályát, amelyből a támadást végrehajtja. Jelenti, hogy a célirányon van és a JTAC-től megkapja az engedélyt a (szimulált) támadásra. Hammer 12 visszaigazolja az engedélyt és támad.

Innen kezdve gyorsan történnek az események. Falcon 50 rádiója újra megszólal: Hammer 12 egy GBU-12-est oldott, a becsapódásig hátralévő idő 21 másodperc. A Litening lézersugara folyamatosan világítja a célt és ezt érzékeli a GBU-12 feje. A pilóta olyan profilt repül, hogy a Litening nyalábja ne szakadjon meg és így a bomba célra tarthasson. Mint most is. Becsapódás!

A JTAC ellenőrzi az eredményt és már megy is fel az üzenet a pilótának: a támadás eredményes volt, az épületet „semlegesítették”. Falcon 50 átadja a gépet egy másik JTAC-nek, aki egy újabb helyzetet vázol fel, majd a szükséges eljárást követően megkezdi a rávezetést.

Demon és Nomad

Mivel a valós műveletek sem szünetelnek csak azért, mert a nap lenyugodott, a JTAC-ek immár sötétben folytatják a célpontok kijelölését és a gép rávezetését. A megfigyelőponton nem csak a nap száll alá, hanem a hőmérséklet is, a levegő a talajszinten mínusz 5-8 fokos. Rövid információ érkezik rádión: a kecskeméti bázison indít a Demon 12 hívójelű Gripen. A JTAC-ek készülhetnek, mert a gép rövidesen megérkezik a célterület fölé.

Demon 12 már teljes sötétségben jelentkezik be. Az azonosítást követően gyors információcsere zajlik a pilóta és a JTAC között. A gép 9000 lábon (2700 méteren) érkezik, Hammer 12-höz hasonlóan négy darab 500 fontos (227 kg) GBU-12-es lézervezérlésű bombát cipel és Litening III-as konténerrel is rendelkezik. Demon 12-vel 50 percig lehet számolni, eddig maradhat a célterület felett.

A szimulált taktikai helyzet szerint a különleges műveleti erők katonái egy olyan épületet derítettek fel, ahol robbanóeszközök előállítása zajlik. Ezt kell azonosítani és megsemmisíteni. A rávezetést ezúttal a különleges műveleti erők Nomad hívójelű JTAC-je végzi. A pilóta megkapja a várakozáshoz szükséges információkat, lejegyzi a térdblokkjára, majd visszaolvassa. Miután készen áll a kilencsoros vételére, Nomad már diktálja is az adatokat. A JTAC, mivel nem látja a gépet, 2-es típusú rávezetéssel dolgozik, és a bombát koordinátára kéri. A lézeres célmegjelölést ezúttal nem a Gripen konténere, hanem Nomad biztosítja. Számsorok, adatok hangoznak el, a pilóta tovább jegyzetel. Nagy segítség a Gripennél, hogy jegyzetelés közben az FCS (Flight Control System) megkönnyíti a vezetést, a gép gyakorlatilag lábbal, az oldalkormány pedálokkal irányítható.

Valamennyi leírt adat újra visszaolvasásra kerül, ha valami nem egyértelmű, akkor újra és újra megy az oda-vissza olvasás. Közben fogy az idő és az üzemanyag és esetleg a földön rejtőző különleges műveleti katonák is bajba kerülhetnek, ha nem sikerül a célt gyorsan megtámadni. Mégis fontos, hogy minden száz százalékig pontos legyen, mert, ha a bomba levált a tartóról, akkor már nem lehet „visszahívni”.

Nomad megadja a támadás irányát és jóváhagyja az azonnali célra repülést. A sötétben az erős fényű villogón kívül a Gripen jelenlétére nem utal más, mint a hajtómű erős hangja. Valós műveletben a villogó sem lenne bekapcsolva. Ismét felgyorsulnak az események, amint Demon 12 támadó irányra fordul.

-Demon Egy-Kettő, támadó irányon.
-Demon Egy-Kettő, folytasd a (szimulált) támadást.

Rövid csend a rádióban, majd ismét a Gripen pilótája jelentkezik.

-Demon Egy-Kettő, bomba oldva, 22 másodperc, 10 másodperc, most – a pilóta egy GBU-12-est oldott, amelynek számított becsapódási ideje 22 másodperc és elhangzik a 10 másodperces készenlét a lézeres megjelölésre is. A következő hang a rádióban már Nomad-é.

-Lézeres megjelölés – hangzik el egy kóddal kiegészítve.
-Demon Egy-Kettő, lézer – ezzel a hajózó tudomásul veszi, hogy a cél megjelölése a JTAC részéről folyamatban van.

Néhány másodperc és a GBU-12-es célba érkezik. Pontosan oda, ahova szánták.

-Demon Egy-Kettő, becsapódás, lézer leáll.
-Lézer leáll, Demon Egy-Kettő – válaszol a JTAC és ellenőrzi az eredményt.
-Demon Egy-Kettő, közvetlen találat a célon, cél megsemmisült, a végrehajtás eredményes!
-Demon Egy-Kettő, nyugta.

Gyors ellenőrzés, hogy Demon 12 meddig maradhat még a célterület felett. Mivel van még tíz perc „játékidő”, a gépet egy újabb JTAC veszi át. Az újabb rávezetés után marad még négy perc és az sem telik unalmasan!

*

A fenti sorok természetesen csak ízelítőt adhatnak az előretolt repülésirányító és a pilóta együttműködéséből. Az eljárás talán egyszerűnek tűnik, a valóságban azonban mindkét félnek tisztában kell lenni a helyzetképpel, továbbá számos adatot, kódot, információt kell gyorsan kezelni és a rajtuk lévő felelősség is hatalmas.

Ha a pilóta és a JTAC együttműködése jó, akkor a repülőgép gyorsan megsemmisíti a célt. A magyar JTAC közösségben és a repülőgépek kabinjában olyan profik dolgoznak, akik kitűnő iskolákat jártak ki. Az előretolt repülésirányítók az USA iskoláiban szerezték a jogosításaikat, a pilóták pedig a kanadai NFTC-n kóstolhattak bele a komolyabb levegő-föld feladatokba. Továbbképzésükre tengerentúli tanfolyamok, és a svédországi taktikai szimulátor szolgálnak és, ha nem is sűrűn, de gyakorlatokon is részt vehetnek.

Fontos azonban, hogy idehaza is minél több lehetőséget, repült időt kapjanak, hiszen a megszerzett jártasságot és a jogosításokat meg kell tartani. Túl azon, hogy a Gripen fegyverrendszere lehetővé teszi a valósághű szimulációt, az igazi megoldás az, ha a valódi bombák gyakorló és éles változatával is gyakorolhatnának a pilóták. Kezdetnek az egyszerű Mk 82-es bomba vagy az alig 10 kg-os, olcsó BDU-33-as gyakorló bomba is megtenné.

* * *

Fotó: Szórád Tamás