A magyar MiG-29-es üzemeltetés 17 esztendeje alatt a gépek üléseinek karbantartásáról a bázis állományán belül a katapult csoport gondoskodott. A Nagyvasba épített K-36-os ülés képességeit sokan méltatták már, most essen néhány szó azokról, akik a magyar MiG-29-esek üléseit karbantartották.

A katapult csoport napi feladata az ülések és a kabintető működtető rendszereinek karbantartása, a hibák kijavítása és a berendezések cseréje volt. Ezt a munkát 2010-ig, a MiG-29-esek kivonásáig végezték. Két csoportban dolgoztak, készen arra, hogy, ha szükséges, az idegen repülőtérre települő MiG-29-eseken folytassák a munkát.

A katapultosok a sárkány-hajtóműves szakemberek közül kerültek ki, majd hathónapos felkészülés és vizsga után kaptak típusjogosítást a MiG-29-esre. Újabb féléves tanulás után vizsgáztak le a K-36-os katapultülés elméleti anyagából. A leendő katapultos már a képzés során látta és tanulta a munkapontokat és a technológiai leírást bibliaként kezelve készült feladatára. Munkáját ekkor még csak felügyelet mellett végezhette, aláírási joga nem volt. Újabb három hónapnak, majd egy gyakorlati vizsgának kellett eltelnie ahhoz, hogy teljes értékű munkát végezhessen az üléseken, aláírási joga lett és hatalmas felelősség terhelte.

A katapultosok szakszolgálati engedélye két évre szólt, közben osztályba soroló vizsgákon másod-, majd első osztályú minősítéssé fejleszthették a kezdeti harmadosztályú besorolást. Az osztályos fokozatokat a MiG-29-es típuson eltöltött szolgálati idő határozta meg. A harmadik első osztályú minősítés után a katapultosok mesterfokozat kaptak, így a továbbiakban az osztályos fokozatot már nem kellett megvédeniük, csak a szakszolgálati engedélyeiket kellett hosszabbítaniuk.

A katapult csoport a „kék” hangár egyik sarkában kapott helyet, egy olyan műhelyben, amelynek falait a legrosszabb esetre gondolva megerősítették, és amelynek nyílászárói kifelé nyíltak.

A katapultosok a 125 kg súlyú katapultülést a repülőgép 100 és 200 órás időszakos vizsgálatakor daruval emelték ki a kabinból, majd a kerekes szerelőkocsira helyezve a műhelybe gurították. Ebben a műhelyben szerelték le az ülésről a piropatronokat, a segédberendezéseket és a műszereket. A műszereket az EMO (Elektromos-Műszer-Oxigén) csoport vette át, a fejtámaszba hajtogatott ernyővel és az ülésben lévő túlélő felszereléssel az ejtőernyős szolgálat emberei foglalkoztak.

A berendezések egy részétől megfosztott ülés karbantartását, a kar- és lábelfogók és a pilóta előtt felugró deflektor ellenőrzését vagy a piropatronok cseréjét a katapultosok végezték. Az ülés a munkák befejeztével, egy elektromos és mechanikus ellenőrzés után kerülhetett vissza a kabinba.

A MiG-29-esek hazai története során a pilóták két ízben hajtottak végre katapultálást. Az életmentő eszköz a kellő időben hibátlanul működött, és ez a katapult csoport munkájának volt köszönhető.

*

A "szabadtéri" fotóért köszönet a Spotter Bloggernek, az alábbi történetért pedig a simonrobert.hu-nak!

2006 év végén jött vissza 10 felújított ülés az oroszoktól. A katapultosok betették az első ülést a 18-as gépbe. Amikor a daruval leengedték, észrevették, hogy valamiért nem megy le a helyére. Kiemelték, átnézték, de nem találtak rajta semmi rendelleneset. Ismét megpróbálták a helyére tenni az ülést, de csak nem akart jó lenni. Kivették és az egyik katapultos tüzetesen átvizsgálta az egészet. Feltűnt neki, hogy az ülés magasságát állító motorral lehet valami gond. Ekkor leállította az ülés behelyezését. Jól tudta, hogy az így beszerelt ülés, hogy bizonyos manővereknél, például egy orsónál, magától is kieshet a kabinból. (Nem a MiG-29-esen és nem is Magyarországon, de volt már példa hasonló esetre.) Mivel az ülés garanciás volt, jött három orosz szakember, akik ugyanazon a nyomon indultak el, és végül átállították a rosszul beszabályozott ülésállító mechanizmust. Az orosz szakember ezután megkereste a hibát megtaláló magyar kollégáját, és tört magyarsággal fejezte ki elismerését. A magyar katapultost Weisz Attilának hívják.

* * *

Fotó: Szórád Tamás