A cseh légierő JAS 39C/D Gripen repülőgépei 2010. júniusában teljesítették a tízezredik repült órát. Az impozáns szám mögött ott állnak azok is, akik mindehhez a repülőgépet biztosították: a cáslavi 211. Tigris századnál szolgáló műszakiak.

A cseh kormány 2001-ben határozta el 24 darab JAS 39C/D Gripen vadászrepülőgép beszerzését. Azután jött a 2002-es nagy árvíz, ami miatt az új gépek kérdése egy kis időre háttérbe szorult. Valamilyen megoldást mégis kellett találni, mert a rendszerben álló MiG-21-esek élettartama a végéhez közeledett, cseréjük 2005-ben volt esedékes. A végleges döntés 14 darab Gripen lízingjét tartalmazta, amelyek 2005-től váltották a MiG-eket Cáslavban a 21. légibázison.

Az új típusra nemcsak a hajózók közül kellett az alkalmasakat kiválasztani, hanem a műszaki állomány tagjai közül is. A szakmai feltétel a minimum öt év gyakorlat és a NATO vonatkozó előírásainak megfelelő angol nyelvtudás volt. Volt kiből választani, mert 2003-ban feloszlattak két századot, így műszaki is volt bőven.

Az első csoport megérkezett Halmstadba. A személyes holmikkal együtt néhány fémhordónyi jófajta cseh sör is a teherautó platójára került! 

Az első körben negyven műszakit repített ki a cseh légierő An-26-osa a svédországi Halmstadba, ahol a Gripen tanfolyamra sor került. Amikor 2005 áprilisában az első cseh Gripenek megérkeztek leendő bázisukra, az első műszaki csoportból még csak húsz fő rendelkezett a megfelelő jogosításokkal, így az új típus üzemeltetésének kezdeti kihívásaival nekik kellett szembenézni. Elmondásuk szerint, az első időszak nehézségeinek leküzdésében hatalmas segítséget jelentett a svéd támogató csoport.

A téma az üzemanyagrendszer. 

2005. július 1-étől, vagyis az első gépek beérkezését követő hetvennegyedik napon a Gripenek átvették a készültségi szolgálatot a MiG-21-esektől. Ez az időszak a hajózóknak sem volt könnyű, mivel ekkor még csak nyolc pilóta volt készültségi szolgálatba vezényelhető. Egy-egy pilótára négy naponta került sor a huszonnégy órás készültségben. Augusztusra azután megérkezett az első műszaki csapat másik húsz embere is. (2007-ben további tíz, majd 2009-ben újabb húsz fő utazott Svédországban és jelenleg is van kint tizenöt fő.)

Hazatérve a korábbitól teljesen eltérő karbantartási és üzemeltetési rendszerre kellett átállniuk a műszakiaknak. Amíg a MiG-21-esen négy szakágra volt elosztva a munka, addig a Gripenen egy-egy műszaki mindegyik területen dolgozhatott. Meg kellett szokni, hogy a svéd vadászon már nem kell az egyes berendezések idejét számolni mint a jó öreg 21-esen, mivel mindent számítógépek felügyelnek. A hibaelhárítás is sokkal egyszerűbb lett. A MiG-21-esen gyakran rögtönözni kellett, ez a Gripen esetében már szóba sem jöhetett. Az elvégzett munkának összhangban kellett lennie a karbantartási utasításokban leírtakkal.

A cseh műszakiak első Gripen csoportja. 

A Gripenre átképzett cseh műszakiak a kezdetektől fogva korlátozás nélkül dolgozhatnak a gépeken, a repülőgép karbantartási kézikönyvében meghatározottak szerint. Egyaránt dolgoznak a hangárban vagy kint a zónában, attól függően, hogy éppen hova vannak beosztva. Nincs tehát olyan, aki csak a zónában szolgálja ki a repülést, és legfeljebb egy B-checket (B1 check - 12,5 óránként, B2 check - 25 óránként) végezhet a Gripeneken. A megszerzett jogosítás érvényessége időben nincs korlátozva, de a cseh légierő előírásai szerint évente egyszer mindenkinek tesztet kell írnia. Ugyanez vonatkozik azokra akik valamilyen okból, például tanfolyam, vagy betegség miatt három hónapnál hosszabb ideig nem dolgoztak a gépeken.

Cáslavban, a 211-es századnál reggel hétkor kezdődik a műszakiak munkanapja. A műszaki főnök vezetésével a csoportvezetők és a zóna koordinátora megbeszélik a teendőket. Fél nyolckor az eligazítóban találkozik az összes műszaki majd a műszaki főnök negyedóra alatt szétosztja közöttük a napi beosztásokat. Nyolc órára mindenki a munkahelyen van. Az egyes munkahelyek vezetői a műszaki főnökkel vannak kapcsolatban. Délben egyórás ebédidő van, majd a munka délután háromig folytatódik. Ezután újra az eligazítóban találkoznak a műszakiak és kiértékelik a napot. Az egyes munkahelyek vezetői ismertetik a műszaki főnökkel, hogy milyen feladatokat sikerült végrehajtani és milyen feladatokat nem. A legtöbb fejtörést az üzemanyagrendszer okozza és ahogy a cáslavi műszakiak tartják: „az északi gépek nem szeretik a meleget!“

Fél négykor vége a munkanapnak, legalábbis azok számára akik a hangárba vannak beosztva. Azoknak a műszakiaknak, akik a repülést szolgálják ki, más a napirendjük. Normál esetben reggel kilenc és délután négy óra között van repülés. Ilyenkor a műszaknak reggel hatkor van reggeli, majd 6.45-kor eligazítás. A zóna koordinátora szétosztja a repülőgépeket a műszakiak között és információkat ad ki nekik az egyes gépekről. 7.00 és 8.45 között van idő a Gripenek felkészítésére. A repülések végén, este fél hat körül a zóna koordinátora ismét összehívja a műszakaiakat és kiértékelik a napot.

A műszak számára nagyon nehéz, leterhelő időszak volt a 2009 májusa és augusztusa között eltelt idő. Ezekben a hónapokban a cseh légierő adta a balti államok légterének védelmét. A litvániai Siauliaiban kettő plusz kettő tartalék Gripen adta a készültségi szolgálatot. A készültségi gépek mellett három váltás dolgozott, váltásonként tizenkilenc fővel. Egy-egy váltásban egy rangidős technikus, három technikus és három mechanikus biztosította a műszaki hátteret. Az első váltás a készültségi szolgálatot adta, a második váltás pihenőidejét töltötte, a harmadik pedig a napi műszaki feladatokat végezte reggel 7.30-tól este 17.30-ig. Feladatuk a gépek napi karbantartása és esetleges javítása volt, az első váltás műszakijaival közösen. A három váltáson kívül egy hétfős csoport - amelyben két technikus és egy mechanikus is volt - a bázison kívül volt hatvan perces készenlétben, ami annyit jelent, hogy szükség esetén egy órán belül megérkezhettek a bázisra.

Ötven óránként egy-egy gépet haza kellett repülni Cáslavba, hogy a tervezett ápolást (C check) elvégezhessék rajtuk. Ezalatt természetesen egy másik Gripen települt át Siauliaiba. Közben otthon is huszonnégy órás készültségben állt kettő plusz egy Gripen. A tizennégy gépes cseh Gripen flotta többi gépén a pilóták kiképzése és a tervezett műszaki munka zajlott. Ebben az időszakban hat hajózó kiképzését kellett biztosítani, így nem csoda, hogy volt olyan műszaki, aki havonta csak egy szabad hétvégét töltött otthon. Csehországban és a Baltikumban négy hónap alatt több mint 900 repült óra hátterét biztosították a cáslavi műszakiak.

Az élet persze a cseh légierőnél sem felhőtlen, elvándorlás náluk is van. Azonban egy Gripen műszaki vagy hajózó leszerelése és távozása a rendszerből nem mehet egyik napról a másikra. A Gripenre átképzett műszakiaknak és a pilótáknak az átképzés időtartamának kétszeresét kellett vállalni, addig nem lehet szó leszerelésről. Ez egy műszaki esetében tizennégy hónapot jelent. Ezt a kötelezettséget kétévente hosszabbítják. Az elvándorlás oka részben az, hogy sokan messziről jártak be a bázisra és belefáradtak a hosszú, napi utazásba, de a legfőbb ok mégis a pénz. A takarékosság miatt a fegyveres erőknél szolgálók fizetése nagyjából tíz százalékkal csökken majd 2011-ben. Ez is közrejátszhatott abban, hogy a 2010-es esztendő volt az, amikor a legtöbben mondtak búcsút a légierőnek. A cseh Gripen közösségből eddig több mint öt pilóta és közel tíz műszaki szerelt le. A takarékosság az utánpótlást is érinti, mostanában mindössze két új ember került Cáslavba és újakat egyelőre nem vesznek fel.

A kezdeti nehézségek ellenére a cseh légierő alig több mint két hónap alatt készültségi szolgálatba állította az új típust. Missziós terveiket „csak“ a Baltikumig szőtték, és 2009-ben, négy év tapasztalatával a hátuk mögött el is jutottak oda. A napi kiképzési repülés mellett párhuzamosan biztosítani tudták a Cseh Köztársaság és a balti államok, Litvánia, Észtország és Lettország légterének védelmét is és ezzel jelentős tapasztalatot szereztek.
Azt pedig talán felesleges hangsúlyozni, hogy az elért eredményekben és a tízezer repült órában a műszakiak munkája éppúgy vastagon benne van, mint a pilótáké!

* * * 

Fotó: Jozef Merva, Szórád Tamás