A cseh légierő 1993-ban vonta ki MiG-29-eseit, 1999-ben MiG-23-asait és Szu-25-öseit majd 2001-ben a Szu-22-esektől is elbúcsúztak. Ekkor mutatták be az L-159 ALCA könnyű csapásmérő repülőgépet, de a légtér védelmére továbbra is a MiG-21-est alkalmazták. Váltótípusként a JAS39 Gripen mellett döntöttek. Ezzel Svédország után a cseh légierő lett a Gripen második üzemeltetője és egyben első külföldi használója. 

A 14 Gripen tízéves bérletére vonatkozó szerződés 2004. június 14-én történt aláírását követően mondhatni viharos gyorsasággal történt a rendszer felállítása. Több géppel szerették volna leváltani a kiöregedett MiG-21-eseket, de az eredeti terveket - és a pénzt - elmosta a 2003-as nagy árvíz.

2004 szeptemberében a leendő Gripen pilóták és műszakiak első csoportja megkezdte az átképzést, közben folyt a cseheknek szánt gépek gyártása. Ezek a gépek eredetileg hazai pályára, a svéd légierőhöz kerültek volna. 2005. április 18-án érkezett meg a Közép-Bohémiában lévő Cáslavba az első hat JAS39C repülőgép, amelyek hivatalos átadása nyolc nappal később meg is történt. Május elejétől felgyorsultak az események, mivel a huszonnégy órás készültségi szolgálat (QRA) átvétele két hónappal későbbre volt ütemezve. A légierő 2005. május 21-én a nagyközönségnek is bemutatta a svéd vadászt. Ez az esemény volt egyben a MiG-21-esek utolsó nyilvános szereplése.

A felpörgetett tempójú átállást árgus szemek figyelték otthon és külföldről egyaránt, és kételkedő hangokban sem volt hiány. Még nem volt cseh földön a teljes Gripen flotta, amikor 2005. június 30-án a MiG-21-esek utoljára adtak készültséget, és július elsejével a cseh légtér védelmét a Gripenek vették át. Ezzel a készültségi szolgálat átvétele az első gépek érkezését követő 74. napon a tervek szerint végre lett hajtva. Ekkor még csak nyolc olyan pilóta volt a cseh légierőben, aki készültséget adhatott a Gripennel. Ők átlagosan százhúsz órás tapasztalattal rendelkeztek az új típuson. A készültségi gépeket többször is emelték, de tényleges elfogásra csak 2005. augusztus 24-én volt szükség először. Egy török Airbus 320-as rádiókapcsolat nélkül repült be a cseh légtérbe. A készültségi Gripen az elfogás után átkísérte Csehország felett, majd a német légtérbe 150 kilométer mélységig. A cseh Gripenek által kisegített polgári repülőgépek listáján azóta jóformán minden típus megtalálható a teherszállító Fokker 27-estől kezdve a Boeing 777-esig. Ezekre a repülőgépekre a rádiókapcsolat hiánya miatt emelték a készültséget. 

Augusztus közepén további hat együléses JAS39C érkezett Caslavba, majd a hónap utolsó napján a maradék két JAS39D. A kétüléses gépek érkezésével a tizennégy Gripen leszállítása befejeződött. 2005 októberéig bezárólag 600 órát repültek a gépekkel. Ennek fele a napi kiképzés, másik fele gyakorló (Tango) és éles (Alpha) riasztás volt. 2006 elejére ez a szám 1000-re emelkedett, de a gépeken addig még mindig csak nyolc pilóta repült. Ők gyakorlatilag a bázison éltek, családjuk járt hozzájuk látogatóba. Minden Tango riasztásból a légierő más gépeivel közösen gyakorolták az elfogáskor alkalmazandó eljárásokat. Az elfogás után általában 1-1 vagy 1-2 felállásban a Gripenek közötti gyakorló légiharcra került sor.

A következő nyolcas csoport személyenként ötven felszállással nyár elejére érte el azt a szintet, hogy készültségbe vezényelhető legyen. Ebben az időszakban napi 9-12 felszállást repültek a Gripenekkel. Ez a szám csak a kiképzési repülésekre vonatkozott, ezen felül kettő plusz egy tartalék gép adott készültséget. A készültségi géppár napi két gyakorló riasztást kapott, egyet reggel, és egyet az esti órákban. Az éles készültséget megosztották a Luftwaffe QRA-gépeivel. Amikor a neuburgi F-4F-ek gyakorló QRA repüléseket folytattak, Caslav adta az éles készültséget, majd a cseh gépek gyakorolhatták a Tango riasztásokat miközben az éles feladatot a német vadászok repülték.

Az első éleslövészetre 2006 októberében került sor. Svédországba három együléses és két kétüléses Gripennel illetve az L-159-es típussal települtek át a cseh pilóták. A lövészetekre Vidselben került sor. Az éleslövészeten az AIM-9M Sidewinder légiharc rakétával illetve a BK27-es gépágyúval egyaránt lőttek. Egy sajnálatos tévedés miatt majdnem sikerült elérni a Gripen történetének első légigyőzelmét.

A gépágyús lövészethez használt célvontató Learjet 35-ös egyik vontatott célja ki volt engedve, a tartalék viszont behúzott helyzetben 8-10 méterrel a repülőgép mögött volt. A 9235-ös oldalszámú JAS39C pilótája tévesen azonosította a céltárgyakat és nem a Learjet mögött hatszáz méterre vontatott célra nyitott tüzet, hanem a tartalékra. Mivel a találatjelző a tartalék célon kikapcsolt helyzetben volt, a Learjet személyzete csak a leszállás után vette észre, hogy kilenc lövedék eltalálta a célt. Szerencsére a vontatógép és személyzete sértetlen maradt.

Eddig összesen 21 cseh pilóta és 50 műszakit képeztek ki a Gripenre. A legutóbbi képzésre további 20 fő műszaki idén februárban érkezett Svédországba. Ők az ugyancsak 20 fős magyar műszaki csoporttal kezdték meg a képzést. A hajózók számának növekedésével valamelyest csökkent a repülések intenzitása. Évi kb. 100 órával tervezhet ma egy cseh Gripen hajózó és ez az óraszám továbbra is egy célt szolgál, a készültségi szolgálat ellátásához szükséges gyakorlat fenntartását. A gépek feladata továbbra is a NATO integrált légvédelmi rendszerében ellátott készültségi szolgálat, a levegő-föld alkalmazás egyelőre nem szerepel a tervekben.

 *

A 21. repülőbázisról, amelyről évtizedeken keresztül MiG típusokat üzemeltettek, a 211-es század Gripenjei mellett a 212-esek L-159-esei is repülnek. Az egyik előtér az L-159-eseké, a másik a Gripeneké. A repülőtéren mindenfelé a 2005-ban megkezdett fejlesztésekkel együtt járó földmunkák és építkezések zajlanak, rend és szervezettség érződik. Ez leginkább a készültségi szektorban látható. A Gripeneket rejtő fedezékeket és a hozzájuk tartozó épületeket megerősített kerítés, kamerarendszer és fegyveres őrség védi bár ez utóbbi nem látható.

A bázis civil kapcsolatokért felelős tisztjét naponta hívják telefonon a zaj ellen tiltakozók. Éppen ezért a vadászgépek csak az utánégető használata nélkül szállhatnak fel Caslavból. Ez nem jelenti azt, hogy a környék csendes lenne. Az L-159-esek sem éppen halk hangjukról ismertek, erről bárki meggyőződhetett, aki látott és hallott már ALCA bemutatót. A zaj valóban ütős. Cáslav légvonalban alig néhány kilométerre van a bázistól és a kisváros főterén úgy hallani a hajtóművező vagy felszálló repülőgépek hangját, mintha a vegyesbolt melletti utcából szólna. Április közepén tett caslavi látogatásunk idején éppen zajlott a Flying Rhino 2008 gyakorlat, amelyet a brit Hawkokkal és Tornado GR. 4-esekkel valamint Gazelle helikopterekkel közösen tartott a cseh légierő. A brit gépek Namest nad Oslavou-ban települtek. A gyakorlathoz kapcsolódó ALCA-üzem éppen befejeződött, csak négy JAS39-es repültetése folytatódott. Az előtéren három együléses C és egy kétüléses D előkészítése folyt. Mindegyiken 1100 literes póttartály és gyakorló Sidewinderek, amelyek átalában a szárnyvég helyett a szárny alatti sínekre kerülnek, a szárny kímélése okán.

Az indításokat majd a pálya előtti váróponton végrehajtott utolsó ellenőrzést követően a Gripenek felgurulnak a pályára és hosszan várnak. Azonnal kiderül, hogy miért. A beton melletti mezőről egy hatalmas vadnyúl fut a pályára. Egy ekkora állat komoly veszélyt jelentene a gyorsuló vadászgépre, ezért akcióba lendül a reptéri vadőr. Fehér kocsijával a pályára hajt és elkergeti a nyulat. Cáslavban a madarak is gyakran veszélyeztetik a repülőgépeket. Ellenük való védekezésképpen - sok más reptérhez hasonlóan – ragadozó madarakkal igyekeznek ritkítani az állományt. Erre természetesen csak a repülések befejezése után kerülhet sor.

Miután a veszély elmúlt, indulhatnak a vadászgépek, amelyek a felszállás után gyorsan eltűnnek az alacsony, zárt felhőzet szürke hátterében. Visszaérkezésükig az előtérre csend telepszik és miután az időjárás nagyon hideg és szeles, a műszakiak is visszavonulnak piros-fehér kockás fűthető konténerükbe. Az előtéren csak néhány kocsi és a műszakiak felszerelését tartalmazó utánfutó marad.

Alig egy óra telik el, amikor feltűnik az első visszatérő Gripen fényszórója. A gép leszáll, és mire visszaér az állóhelyre, leszáll a második gép is. A zóna ismét megtelik élettel, kezdődik a tankolás és előkészítés a következő felszállásra. A gépeket éltető kerozin tartálykocsikban érkezik. Az egyik együlésesről lekerül a törzs alatti póttartály, amelyet egy többcélú emelőeszközzel engednek az alágurított kocsira. Ezen már egy ember is könnyedén elguríthatja a beton szélére, a többi felszerelés mellé.

Korszerű felszerelés ide vagy oda, az előkészítés során a gépek alá be kell mászni, a hideg betonra le kell térdelni vagy ülni, tehát a műszakiak munkája mindennek mondható csak komfortosnak nem. A Gripenek mellett és alatt dolgozó műszakiakat látva két dologra gondolhat a szemlélődő. Az egyik, hogy, ha áprilisban ilyen az idő, mi lehet itt télen? A másik, hogy vajon mennyire használódnak el az évek során azok az emberek, akik fagyban, esőben vagy a tűző napon azon dolgoznak, hogy a high-tech vasmadár biztonsággal felszállhasson.

A tankolásnak és az előkészítésnek vége és a pilóták is megérkeznek a régi időket idéző UAZ terepjárón. Miközben a napi kiképzési repülés négy repülőgépe készül a felszállásra, hajtóműindítás erősödő zaja hallatszik a készültségi repülőgépek fedezéke felől. Az elhúzott kapuk mögött látszik a Gripenek sziluettje és a villogó erős, ezüstfehér fénye, majd rövidesen kigurul a készültségi géppár. A két Gripen szárnya alatti tartókon egy-egy éles AIM-9M Sidewinder rakéta, törzsük alatt póttartály. Egy röpke percre megállnak az utolsó ellenőrzési pontnál, majd felgurulnak a pályára és hasonlóan a többi felszálló Gripenhez, az utánégető használata nélkül elstartolnak. A Gripenek hangja utánégető nélkül is felejthetetlen és a QRA-gépeket követi a kiképzési feladatokat folytató további négy.

Ilyen gyakorló riasztást továbbra is naponta kétszer kaphatnak a cseh légtér őrzői Németországból, a holland határ közelében lévő CAOC 2-es központból. A gépágyú mellett fegyverzetük egyelőre az AIM-9M rakéta, de az amerikai Raytheon január végén leszállította a szerződésben vállalt 24 db AIM-120C-5 AMRAAM rakétát, amellyel Caslav Griffjei látótávolságon túli (BVR) képességhez jutnak.

* * *

Fotó: Szórád Tamás