Azóta, hogy 1980 derekán az első Sikorsky SH-60 Seahawk megérkezett a marylandi Patuxent Riverbe, az amerikai tengerészeti légierő tesztközpontjába, számos fejlesztésen esett át. A mérnökök az üzemeltetők igényeit és tapasztalatait figyelembe véve, mindig a változó feladathoz alakították a Seahawkot, így mára alig van olyan feladat, amit az SH-60-asokkal ne lehetne elvégezni.

Amikor a U.S. Navy hosszú távú terveiben felmerült a szolgálatban álló SH-3 Sea King, SH-2 Sea Sprite és a CH-46 Sea Knight típusok fokozatos leváltása, mi mást vehettek volna elő, ha nem a szárazföldi üzemelésre tervezett UH-60 Black Hawkot. Ebből alakították ki az óceáni környezetre és a hajófedélzeti üzemeltetésre szánt Seahawkot.

A Black Hawk „tengerészesítése” persze nem ment egyik pillanatról a másikra, az UH-60-asokat alaposan módosítani kellett. Az SH-60B (Bravo) típusjelzésű, Seahawk elnevezésű változatba a General Electric hajtóművek erősebb, 1690 lóerő tengelyteljesítményű változatát építették. A hajtóművek táplálásához szükséges kerozinból 67 százalékkal több tankolható a Seahawkba, mint szárazföldi elődjébe, ami nem egy hátrány az óceáni vagy a hajókról indított, de mélyen a szárazföld belsejében végrehajtandó műveleteknél. Amit viszont megszüntettek, az a két pilóta ülésének páncélozása volt, ezt az SH-60-asnál feleslegesnek ítéltek.

Áttervezték a forgószárnyakat is, mégpedig a hajófedélzeti követelményeknek megfelelően elektromosan hátrahajthatóra. A farokrész is „mozdítható” lett, előrehajtva a helikopter kisebb helyet foglal el a mindig szűkös hajófedélzeten. A futóművek sem maradtak érintetlenül. A farokfutó előrekerült, bár ezt az egyik későbbi változatnál visszahelyezték az eredeti „black hawkos” helyére. Az erős hullámzásra és az emiatt mozgó hajófedélzetre számítva, a helikoptert felszerelték azzal a berendezéssel, amely egy kábellel a leszállófedélzethez húzza a Seahawkot. 

A tengerészeti repülés svájci bicskáját ilyen helytakarékos módon lehet összecsukni. 

Ezekkel az átalakításokkal adott volt egy remek platform, amelyet már csak fel kellett szerelni a tengeralattjárók és a felszíni hajók elleni harchoz szükséges eszközökkel: az orr alatti kerek burkolat alatt elhelyezett vízfelszíni kereső radarral, mágneses anomália detektorral és az ezekhez kapcsolódó berendezésekkel. Az első Seahawk változat fegyverzete a Mk 46-os torpedó és egy 7,62 mm-es M60-as géppuska volt. Később alkalmassá tették a Penguin hajó elleni rakéta majd a Hellfire rakéta alkalmazására is és a 12,7 mm-es GAU-16-os géppuskával váltották le az M60-ast.

A hajók elleni Penguin rakéta kvalifikációs indítása egy SH-60B-ről.

Az SH-60B-k a fregattok, rombolók és cirkálók fedélzetén kaptak helyet, leváltva az SH-3 Sea Kinget és az SH-2 Sea Sprite-ot.  A Bravo változattal háromfős személyzet repül, két pilóta és egy szenzor operátor.

Szenzor operátor egy SH-60B fedélzetén.

*

A következő Seahawk változat az SH-60F (Foxtrot) lett, amelyet kifejezetten a repülőgép-hordozókra, a tengeralattjárók elleni közeli hadviselés céljára fejlesztettek ki. (A tengeralattjárók elleni távoli hadviselésre akkor még ott voltak az S-3 Vikingek.)

Az SH-60B berendezései helyett a Foxtrot merülő szonárt és szonárbója vetőcsöveket kapott. Külső függesztményként két Mk 50-es torpedót és egy póttartályt vagy három torpedót vihetett. A négy órát meghaladó repülési időt lehetővé tevő második póttartály a gépen belül kapott helyett és a személyzet száma is gyarapodott egyel. A nem hivatalosan Ocean Hawk-nak is nevezett típusváltozattal 1991 és 1995 között az utolsó hordozófedélzeti Sea King századokat is leváltották.

SH-60F érkezik a USS George Washington repülőgép-hordozóra. 

Mivel a sekély Perzsa-öbölben tengeralattjáró-műveletet szinte csak a U.S. Navy hajtott végre, az ott operáló hordozók SH-60F helikoptereiből gyakran kiépítették a tengeralattjáró elleni hadviselési berendezéseket. A néhány óra alatt elvégezhető munkával kb. 250 kilogrammot takarítottak meg, ami jól jött a nagy melegben dolgozó hajtóműveknek.

A hordozófedélzeti Seahawkok további feladata a fel- és leszállások ideje alatt a repülőgép-hordozó mellett repülve készen állni egy katapultálás miatt vagy más okból vízbe került személyek mentésére.  (E feladat egyhangúságára jellemző, hogy a hetvenes években egy komplett Sea King személyzet elaludt a hordozó melletti repülés közben.) Mentéskor az SH-60F fedélzetén lévő berendezések miatt csak egy embert lehet elhelyezni, ezért ezt a feladatot megosztva repülik a következő változattal, a HH-60H-val, hiszen egyes repülőgéptípusok kettő, négy vagy ötfős személyzettel repülnek.

*

Amíg a Bravo és a Foxtrot kifejezetten a víz feletti feladatokhoz lett kifejlesztve, a HH-60H (Hotel) kialakításánál már a szárazföldi harci kutató-mentő és különleges hadviselési feladatok elvárásait is figyelembe vették. A kabin jobb oldalán megmaradt a tolóajtó, de mivel a tengeralattjárók elleni hadviselés berendezéseit a Hotelbe már egyáltalán nem építették be, a bal oldalra dupla ablakot szerelhettek, amelyek szintén eltolhatóak.

Fast rope gyakorlat azaz gyorsköteles lecsúszás Irakban egy HH-60H fedélzetéről.

A gép további felszereltsége is mutatja, hogy vérbeli harci kutató-mentő helikopterváltozatról van szó. A pilótafülke NVG kompatibilis lett, a gázelvezető csövekre az infravörös rakéták elleni árnyékoló berendezés került, a gépet két géppuskával, zavarótöltet kivetővel és a kabin tetején, a rotoragy előtt elhelyezett kábelvágóval szerelték fel. A Hotelre szabott követelmény négy fő kiemelése volt 460 km-es hatósugár mellett vagy nyolc SEAL katona bejuttatása és kiemelése 370 km-es hatósugárral. A HH-60H az F változattal együtt üzemel a repülőgép-hordozók helikopterszázadainál, általában négy darab Foxtrot és három darab Hotel arányban.

*

Az MH-60R (Romeo) kialakításánál a Bravo és a Foxtrot változat egyesítése volt a cél. Az először SH-60R-nek nevezett gépek jelölését, látva a gépben rejlő többfeladatos (Multi) lehetőséget, később MH-60R-re változtatták.

A tankoláshoz nem mindig kell leszállni a hajóra, a töltőcsonkot csörlővel is fel lehet juttatni a fedélzetre és már mehet is az utántöltés.

Az első példányok az SH-60B-k átalakításával készültek, amelyek az időszerű nagy- vagy középjavítás után modernizált pilótafülkét, megerősített futóműveket, új szenzor- és fegyverrendszert kaptak és élettartamukat húszezer repült órára emelték.

*

Az MH-60S (Sierra) elsősorban a Navy megbízható, de kiöregedő tandemrotoros igáslovának, a CH-46 Sea Knight-nak a leváltására készült először még CH-60S jelzéssel és Knighthawk elnevezéssel. Hasonlóan a Romeóhoz, a Sierra is többfeladatos helikopter lett, ezért a típusjelölést MH-60S-re módosították.

 Ez az MH-60S török tengerészeket mentett a vízből.

A Sierra esetében egy olyan hibrid helikopterről van szó, amely megtartotta a kiindulónak használt UH-60 Black Hawk sárkányát a hátul elhelyezett farokfutóval, a kabin kétoldali tolóajtóival, a fedélzeti lövész ablakaival, a kábelvágókkal és a lehetőséggel a külső fegyvertartók felszerelésére, de megvan rajta a tengerészeti üzemeltetéshez szükséges összes módosítás is.

Az elődjének számító Sea Knight a tengerészgyalogságtól eltérően, a haditengerészetnél elsősorban utánpótlás szállító szerepet kapott, vagyis a hajók között szállított rakományt a tehertérben és külső függesztéssel egyaránt. Ez az elsődleges feladata az MH-60-asnak is, amely külső függesztéssel négy tonnát emelhet. A fedélzeten két és fél tonna rakományt vagy tizenhárom utast lehet elhelyezni.

A Sierra fontos eleme a logisztikai rendszernek is. Mindkét fotón az ellátóhajó és a repülőgép-hordozó közötti utánpótlás szállítás (VERTREP) látható. 

Az első Sierrákat a flotta ellátó hajóin helyezték el, amelyek a repülőgép-hordozó kötelékeket szolgálják ki. Felhasználásuk azonban nem csak teher- és személyszállításra korlátozódik, ellátnak még kutató-mentő szolgálatot is és támogatják a Navy különleges hadviselési egységeit is. A jövő a tengeri aknák elleni műveleteket és a harci kutató-mentő feladatokat tartogatja az MH-60S-nek. 

*

Az SH-60 Seahawk változatait üzemeltető helikopterszázadokat érintő átalakulás az ezredforduló tájékán kezdődött az új üzemeltetési koncepció (Helicopter Master Plan / Helicopter Concept of Operations) eredményeként.

Kora reggeli Hellfire függesztés SH-60B-re egy rakétás cirkáló fedélzetén. 

A 2014-es felhozatal három HSL (Helicopter Anti-submarine Light) századot tartalmaz, amelyeknek SH-60B helikopterei továbbra is egy-két gépes különítmény formájában szétosztva fregattok, rombolók és cirkálók fedélzetén települnek. Feladatuk változatlan, azonban a különítmény parancsnokának jelentési kötelezettsége van a repülőgép-hordozó repülőezred-parancsnoka felé. Ez korábban nem volt, a kísérő hajóegységek helikopterei önállóan operáltak.

A korszerűbb berendezésekkel felszerelt MH-60R-rel ugyanazt a munkát folytatják, amelyet az SH-60B-vel elkezdtek; ezek a gépek is a kísérőhajók fedélzetén települnek, de a Romeókat a tizennégy HSM (Helicopter Maritime Strike) század üzemelteti.

Humanitárius feladaton a Fülöp-szigeteken.

A repülőgép-hordozók SH-60F és HH-60H gépeit jelenleg a Navy kilenc HS (Helicopter Anti-submarine) százada alkalmazza, de két tartalékos HSC (Helicopter Sea Combat) századot is ezekkel a változatokkal láttak fel. A HSC századból összesen tíz van, az átszervezéskor az MH-60S üzemeltetésére hozták létre azokat.  

A felszíni, felszín alatti célpontok elleni hadviselés, a logisztikai feladatok, a kutató-mentő és harci kutató-mentő repülések, a kábítószer elleni küzdelem és a különleges műveletek mellett 2009-ben jött el az, amit korábban a vadászrepülő közösség elképzelhetetlennek tartott volna: a USS John C. Stennis repülőgép-hordozó ezredéhez tartozó, Link 16-os adatátviteli rendszerrel felszerelt MH-60S Block III-as vagyis egy helikopter biztosította a légi helyzetképet és vezette célra a csapásmérő gépeket.

*

A kép nem lenne teljes, ha egy-egy fotó erejéig nem emlékeznénk meg a nagy elődökről, arról a három típusról, amelyeket a Seahawk váltott le az amerikai haditengerészet hajóin. Mindhárom típust évekig használták még a Navy szárazföldi bázisairól. 

Az SH-2F Sea Sprite elsősorban a kisebb hajókról repült 1993-ig. Akkor vonták ki az utolsó Knox osztályú fregattot is, amelynek helikopterfedélzete kicsinek bizonyult az új SH-60-asok számára. 

Az amerikai Sea Kingek, igaz egyre kisebb számban, de még az ezredforduló után is megjelentek egy-egy hajó fedélzetén. Mint ez a VIP szállításra berendezett gép a Földközi-tengeri parancsnokságtól. 

A U.S. Navy 2004-ig üzemeltette a Sea Knight típust. 

* * *

Az Aeromagazin 2014. áprilisi számában megjelent írásom átdolgozott változata.

Fotók: U.S. Navy