Október eleje az „Őszi Össztűz” gyakorlatot jelentette a Magyar Honvédség kijelölt erőinek, köztük az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázisnak is, amely JAS 39-eseivel gépágyús támogatást biztosított a szárazföldi erőknek. Ez a fegyveres szakágnak is feladatot jelentett, hiszen ők azok, akik a Gripenek fedélzeti fegyverét betöltik.

A helyszín a kecskeméti repülőbázis északi végében kialakított L (Lima) jelzésű zóna, amelyet földsánc takar el a bázis többi részétől. A műszakiak és a fegyveresek itt készítik elő azokat a Gripeneket, amelyek levegő-föld éleslövészetre készülnek. A Limáról betöltött gépágyúval induló gépek a futópályát egy rövid gurulással érik el. Korábban a MiG-29-esek gépágyúit is itt töltötték és ürítették; a kivont és félretolt MiG-ek immár némán szemlélik az előttük zajló munkákat.

*

Az előkészített gépekhez megérkeznek a fegyveresek, akik első mozzanatként a Gripen oldalán lévő panelen ellenőrzik, hogy a gépágyú készen áll-e a töltésre és minden szükséges lámpa ég-e. Ezután mindent lekapcsolnak és ettől kezdve nem lehet elektromos kapcsolat a repülőgép és a gépágyú között. A panel fedelét lezárják, hogy ne lehessen felkapcsolni, majd kihelyezik a piros zászlót, jelezve, hogy fegyvertöltés van folyamatban. A töltés ideje alatt a gép előtt nem lehet közlekedni.

Az összefűzött hevedertagokba töltött lőszer faládába csomagolva érkezik ki a gépekhez. A lőszert egy speciális fogóval lehet a hevedertagokba illeszteni. Miután egy-egy lőszer a helyére kerül, egyben biztosítja is a már beakasztott következő hevedertagot, így a heveder nem tud szétesni.

A Magyar Honvédség által használt DM 83 jelű normál és DM 93 jelű nyomjelzős, 27 mm-es PELE (Penetrator with Enhanced Lateral Efficiency) lőszerből most 100-100 darabot töltenek a gépekbe. Egy-egy Gripen ennyivel támogatja majd a hajmáskéri lőtéren „harcoló” földi csapatokat. Minden ötödik lőszer nyomjelzős.

A Bk 27-es gépágyú töltéséhez néhány célszerszám és legalább két fő szükségeltetik. Maga a folyamat nagyon gyorsan lezajlik.  A gépágyú csövét és alul a csőtorkolatot, ha nincs a géppel lövészet tervezve, takarólemez védi a szennyeződésektől. Először ezek kerülnek le, majd a gépágyú mögött lévő alsó, áramvonalas lemez. Ezután le kell nyitni egy-egy gyorszáras szerelőnyílást; egyet a gép oldalán, egyet a bal főfutó aknájában.

Ezeken a nyílásokon keresztül, a szűk gépágyútérbe nyúlva lehet a töltést lebonyolítani. A töltéshez szükséges segédeszközök egyike egy vékony sodrony, a töltőzsinór, amit „be kell játszani” a gépágyú töltővonalába, és amivel a lőszert lehet majd behúzni az adogatószerkezetbe. Kell egy kis idő, amíg az ember megtanulja, hogy hol kell bevezetni a zsinórt, amit, ha rossz helyre akaszt, akkor nem lehet behúzni a lőszert.

A Gripenhez gurított lőszeres láda mellett kétoldalt térdelő fegyveresek egyike, a töltőzsinór lelógó végén lévő kis kampót beakasztja a ládában nyugvó heveder utolsó tagjába. Ezután a láda másik oldalán lévő fegyveres egy kurbli segítségével, elkezdi a behevederezett száz darab lőszer behúzását. A lőszerek gyors ütemben, csattogva tűnnek el a repülőgép törzsében.

A töltés folytatásaként a fegyveresek egy szerszámmal felhúzzák és elsütik a gépágyút. Miután háromszor leműködtetik a fegyvert, egy lőszert bejuttatnak a csőbe, egy a tárba kerül és egy előkészül, hogy amikor a gépágyú a lövéskor működni kezd, a mechanika tolja majd be a gázok segítségével. Ilyenkor minden mechanika ugyanúgy leműködik, ahogy a rendes lövésnél is. Miután az első lőszer bejut a csőbe, egy kis indikátor csap - hasonló, mint például az L-39-esen a futóművek helyzetét jelző, ki-be mozgó rövid rúd - áll ki, jelezve, hogy az első lőszer bekerült oda, ahova kell.

A gépágyú működése közben mindig egy lőszer jut be az adott pozícióba, egy hüvely pedig kivetődik. A lőszerről leváló hevedertagok túl könnyűek; ha kijuttatnák a tagokat a gépből, akkor azok beleverődhetnének a sárkányba. Ezért maradnak a gépben, a hüvelyek pedig kirepülnek és a légáramlat azonnal eltávolítja azokat.

Még néhány mozdulat és a gépágyú töltése lényegében kész. Visszakerül az áramvonalas fedél és bezárják a két szerelőnyílást is. Az ellenőrző panelen ekkor már a „töltve” lámpa világít. Ettől kezdve a fegyveresek már nem nyúlnak a géphez, csak ha jön a pilóta és átveszi azt. A rendszer egyébként többszörösen túlbiztosított a véletlen működés ellen.

Miután a pilóta beül a fülkébe, számos teendőinek egyike, hogy az SMU-n (Store Management Unit) beállítsa a betöltött lőszermennyiséget és azt is, hogy egy-egy sorozattal mennyi lőszert akar elhasználni. Ezzel maximálja az egyes sorozatokkal kilőhető lőszerek számát, de, ha rövidebb ideig lő, akkor nem megy ki az egy sorozatra eső teljes mennyiség. 

A hajmáskéri lőtéren már várják a 27 mm-es támogatást, ezért a pilóta rövidesen indít. Az indításnak is van egy, a gépágyúval kapcsolatos mozzanata. A gépágyúnak van egy szellőztető rendszere, aminek az a lényege, hogy a lőporgázok eltávozzanak a repülőből. A gép oldalán van egy szellőztető nyílás, amelynek kisméretű ajtaját a hidraulika rendszer működteti. Ez az ajtó a levegőben a lövéssel egy időben nyílik, és a lövés után tíz másodpercig nyitva marad. Hajtóműindításkor az ajtó ellenőrzésképpen egy pillanatra kinyílik, mert, ha a hidraulikával gond van, akkor nem lehet lőni a gépágyúval.

*

Ha a visszaérkezés után lőszer maradt a repülőgépben, akkor ürítéskor az első hármat kiveszik és elküldik bevizsgálásra, mert a PELE műanyag áramvonalazó kúpja sérülhet, és ez a következő lövésnél gondot okozhat. Ennek a kivételnek is megvan a maga néhány mozdulata, amitől a lőszer egy nyíláson át egy zsákba jut.

Ha nem maradt lőszer a Gripenben, akkor csak a gépben hazahozott hevedertagokat ürítik le. Ehhez egy keretes zsákot használnak. Miután a zsákot a gép hasán lévő két apró szembe akasztják, és a gyorszáras ajtót nyitják, már ömlenek is kifelé a hevedertagok. A fegyveresek kesztyűs keze gyorsan körbejár a belső rekeszben és kisöpri a bent maradt tagokat. A leürített hevedertagokat megszámolják, és egy nejlonzsákba gyűjtik; ezeket már nem lehet újra felhasználni.

A gépágyút minden 500 lövés után szétszerelik és tisztítják. Ugyanígy járnak el a fegyveresek, ha még nem lőttek ötszázat, de az utolsó lövés óta eltelt két hét. Ezt azután törlik az elvégzendő menüpontok közül és minden megy tovább az ágyúcső teljes élettartamáig. Ezt a logisztikai rendszer és a Gripen rendszere egyaránt rögzíti.

* * *

Fotó: Szórád Tamás