A kecskeméti MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis egyik távoli zugában működik az a védett körlet, amely a JAS 39-es repülőgépeinkhez rendszeresített irányított fegyverekért felel. A körlet neve EMÁ azaz Egyesített Műszaki Állomás.

A magyar Gripeneken rendszeresített irányított fegyverek, amelyek előkészítéséért, tárolásáért és időszakos ellenőrzéséért az EMÁ felel, az AIM-9L Sidewinder, az AIM-120C-5 AMRAAM típusú levegő-levegő és az AGM-65G/H Maverick levegő-föld rakéták. Az EMÁ biztosítja, hogy ezek a fegyverek a kellő időben, kellő számban, kellő minőségben ott legyenek, amikor azokat függeszteni kell. Magát a függesztést, akárcsak a gépágyú betöltését a műszaki század fegyveresei végzik.

A nap a reggeli sorakozóval és az EMÁ parancsnok vagy a helyettese által tartott eligazítással indul a védett körletben. A létszám egyeztetése után megbeszélik a napi feladatokat. Ezek a feladatok a fegyverek műszaki utasításaiban meghatározott naptári vagy függesztett üzemidő szerinti ellenőrzések, amelyek a repülések alapján általában előre tervezhetőek.

Az EMÁ-nál már csak azok a tisztek és altisztek dolgozhatnak, akik kifejezetten fegyveres vonalon kapják a szakmai alapképzést, amelyet még az egyes rakétatípusokra vonatkozó képzés követ, mivel az EMÁ-nál dolgozni egy speciális szegmense a fegyveres munkának. Másképpen fogalmazva, nem minden fegyveres EMÁ-s, de minden EMÁ-s fegyveres.

Régen voltak átjárások az egyes szakágak között, ami nem volt népszerű, és ez mára meg is szűnt. Az, hogy nincs átjárás a szakágak között, a Gripennel és az új fegyverekkel került be a mindennapokba. Szemléletváltás kellett, mert az orosz fegyverek teljesen más kiszolgálást igényeltek; ott több minden ment emlékezetből, mint az ellenőrző listáról. Ami nem volt leírva a hivatalos orosz kézikönyvekben, arról volt egy magyar technológia.

Az egyes feladatok végrehajtásának módját, a fegyveresek bibliája, a TO-nak (Technical Order) nevezett műszaki utasítás írja elő. A TO-ban leírtaktól eltérni tilos, hiszen komoly robbanóanyag mennyiségről van szó és a technológiai fegyelem súlyos, folyamatos megsértése által keletkező hibák egymásra halmozódásának és azok egymást erősítő hatásának eredményeként baleset következhet be. Igaz, a fegyverek úgy vannak kialakítva, hogy sok mindent kibírnak, de mégis lehet, hogy a fentiek hatására nemkívánatos folyamatok indulnak el. Ez pedig - pusztító eszközökről lévén szó - súlyos vagy halálos sérülést jelenthet. Az, hogy a TO-k túlbiztosítják a munkafolyamatokat, annak köszönhető, hogy a TO-kat háborúra, a kedvezőtlen kiszolgálási körülmények figyelembe vételével készítették, ahol a békeidőstől eltérő körülmények között kell dolgozni és a fegyvernek működnie kell.

*

A munkahelyen, amely a robbanó, vegyi, sugárzó, fertőző anyagokra vonatkozó előírások alapján lett kialakítva, biztonsági okokból csak annyian vannak egyszerre, ahány embernek lennie kell. Minden munkavégzés feladatismertetéssel kezdődik.  Aki a TO-t olvassa, elmondja, hogy milyen fegyverrel dolgoznak, ez milyen veszélyt rejt (robbanás, mérgezés, a fegyver leeshet). Ismerteti és ellenőrzi az evakuációs útvonalakat és azt is, hogy baleset esetén milyen eljárás követendő. Felhívja a figyelmet, hogy mindenki figyeljen a ruházatára, csatolja fel a csukló- és bokapántokat és fogja meg a földelő sínt, ami levezeti a statikus feszültséget és így megelőzi a szikraképződést.

A biztonsági rendszabályok finomításához sokat adnak azok a külföldi képesség-ellenőrző (TACEVAL - Tactical Evaluation) látogatások, amelyeken az EMÁ parancsnok, Molnár Norbert százados is részt vehetett. Ezeken az ellenőrző utakon sok mindent látni és tapasztalni, amelyek azután bekerülnek egy jelentésbe és, ha nálunk is hasznosíthatóak, akkor bevezetésre kerülnek.

„Mindenkitől lehet tanulni valamit – fogalmaz az EMÁ parancsnoka - Például a törököktől, akik sok pénzt költenek a légierőre, sokat repülnek, sokat települnek, sokat gyakorolnak. A tapasztalataik arra sarkallják őket, hogy minél egyszerűbben, de a biztonságot szem előtt tartva tegyék a dolgukat.”

A feladatok kiosztása után a fegyvereket előhozzák a raktárból és a feladattól függően előkészítik a függesztésre vagy csak ellenőrzik azokat. Lehet például egy függesztési gyakorlat a századnál vagy repülésre való előkészítés. A gyakorló változatoknál ugyanaz az eljárás, sőt éppen a kékgyűrűs gyakorló rakéták azok, amelyeknél valamennyi fázist, mozzanatot, és a fegyver kezelését be lehet és kell is gyakorolni. A hajózók repülnek és gyakorolnak a fegyverrel, de a gyakorlórakétáknak van ilyen földi funkciója is.

A rakéták kicsomagolásától kezdve minden a TO alapján zajlik. A rakétán minden munkát három ember végez, kettő a rakétán dolgozik, egy a TO-t olvassa. Például: „Ellenőrizd, hogy van-e rajta külsérelmi nyom”. Ekkor ellenőrzik, hogy a dóm be van-e törve, vagy repedt, karcos-e. A válasz a tapasztaltak alapján igen vagy nem. Ha igen akkor megnézik, hogy mit ír elő a TO, pl. milyen benyomódással, karcolással lehet még használni. A megoldásig nincs továbblépés. Egyfajta ellenőrző listát kell tehát elképzelni, akárcsak a pilótafülkében; amíg nincs válasz egy kérdésre vagy munkapontra, vagy valaki nem biztos a dolgában, addig nem haladnak tovább a listán.  

Visszaellenőrző jogosítása csak az EMÁ parancsnoknak és néhány visszaellenőrző altisztnek van. Régen ez a „munkavégző mechanikus / visszaellenőrző technikus” felállásban történt, ez azonban már a múlté.

*

Ha megjön a parancs egy éleslövészetre, megnézik, hogy az adott típusú fegyverből melyik az, amelyik sokat repült, mert azt célszerű ellőni, nem az újabbat. A kiválasztott rakétákat előkészítik és visszaládázzák vagy kiviszik a századhoz attól függően, hogy szállítógépen vagy szárnyon kerülnek ki az éleslövészetre, esetünkben Svédországba.

Akár a századhoz, akár a készültségi szolgálatba állított gépekhez viszik ki a rakétákat, az ottani fegyveres szakember veszi át a megfelelő protokoll szerint. Ez fordítva is működik, amikor a készültségi gépeken lecserélik a rakétákat és azok visszakerülnek az EMÁ-hoz. 

Mint minden technikai eszköz, így a fegyver is meghibásodhat. A gépágyúval a század foglalkozik, a rakétafegyverek problémája az EMÁ-nak ad többletfeladatot. A meghibásodott fegyver levétele az erre meghatározott protokoll alapján történik, amely szabályozza, hogy mit kell tennie a hajózónak és mit a fegyveresnek.

Az éleslövészeteknél van egy töltő-ürítő zóna, ahol ezt a mozzanatot végre lehet hajtani. A repülőgépet egy elkülönített helyre állítják, biztonságos irányba, ahol nem veszélyeztet épületet vagy embert, ha „elmegy a fegyver”. Az EMÁ megfelelő szakembere megvizsgálja a helyzetet, és dönt a további lépésekről, ami a fegyvertípustól függ.

Ha olyan a probléma, hogy a gépet nem szabad leállítani és leföldelni, akkor megvárják a szükséges időt, és csak utána állítják és földelik le. Ha nem kell várni, akkor a hajózó kiszállhat, elmehet, de az EMÁ-sok maradnak és kivárják a lejárati időt. Ilyen lejárati ideje lehet például a rakéta fedélzeti tápnak, ami a fegyver berendezéseinek adja a szükséges táplálást. Erre minden rakétatípusnál adott egy kivárási idő, és ezzel biztonságossá válik a fegyver. Ha úgy ítéli meg az EMÁ-s szakember, hogy hozzá lehet nyúlni a rakétához, akkor leemelik a Gripenről. Az EMÁ elszállítja, elkülöníti és egy vizsgálat majd eldönti, hogy mi okozta a problémát.

*

Nemzetközi tapasztalatszerzésre a már említett TACEVAL-ok szolgálnak, amelyeken előre megírt forgatókönyvek alapján lehet gyakorolni a rendkívüli eseteket is. Ezek nem mindig a fegyver meghibásodását jelentik, a szakág embere is „kidőlhet a sorból”.

„Ezeket a TACEVAL forgatókönyveket úgy írják meg, hogy az egyik esemény hatással van a másikra. Például van egy mérgezés, kivesznek néhány embert azzal, hogy te most meg vagy mérgezve. Ők leülnek, és nem csinálhatják a feladatukat. A TACEVAL ellenőrök azt figyelik, hogy ilyen körülmények között hogy hajtják végre a feladatukat. A biztonság szem előtt tartásával együtt a cél az, hogy a repülőgép a kellő fegyverzettel időben elmenjen. Ha elmegy, akkor minden rendben.” – idézte fel a TACEVAL-on látottakat az EMÁ parancsnoka.

* * *

Fotó: Szórád Tamás