2012. augusztus 31-ét írjuk, amikor a cseh légierő C-295M szállítógépe leszáll a litván Siauliaiban. Fedélzetén utazik az Alexandr Vondra cseh honvédelmi miniszter vezette delegáció, hogy részt vegyen a baltikumi készültségi szolgálat hivatalos átadási-átvételi ceremóniáján.
Amikor a litvániai látogatás lehetőségére rákérdeztem, a cseh illetékesek első körben nem ígértek semmit, a másodikban viszont találtak egy helyet, a minisztert és kíséretét szállító C-295-ösön. – Legyen reggel 6-kor a bázison – hangzott a minisztérium munkatársának javaslata. A szóban forgó bázis a cseh szállítórepülők Prága-Kbelyben lévő repülőtere, ahonnan a kormányzati repüléseket is végzik. Innen indultunk Litvániába.
A leszálló cseh gép ablakából jól látszik, hogy a Siauliai bázis nagy kiterjedésű, egyes részei magukon őrzik a múlt nyomait, itt-ott leállított gépek állnak. A repülőtér 1935-ben épült a független litván légierő részére. A második világháborút követően a Szovjetunió egyik legnagyobb katonai repülőtere volt, egyike annak a hatnak, amely a hatalmas Mjasziscsev M-4 stratégiai bombázó üzemeltetésére is alkalmas volt. Később Tu-126-os bombázók, MiG-23-as vadászgépek, MiG-27-es vadászbombázók, Il-76-os és An-12-es szállítógépek is repültek Siauliaiból. Az utolsó szovjet katona 1993-ban távozott a bázisról, amelynek egy részét a közelmúltban modernizálták, renoválták. A katonai forgalom mellett a kereskedelmi légi szállítás is használja a bázist.
A NATO repülőgépek 2004 márciusa óta vannak jelen Litvániában, a Baltic Air Policing elnevezésű misszió akkor kezdődött. A sort a belgák nyitották, a mostani váltás már a harmincegyedik, a legtöbb résztvevő 2-4 alkalommal is visszatért. Eddig 14 légierő gépei fordultak meg Siauliaiban: Mirage-ok, Phantomok, MiG-21-esek és -29-esek, Tornado F.3-asok, Eurofighterek, F-15-ösök és az F-16-os több változata valamint a Gripenek.
A lengyel légierő immár a negyedik balti rotációt tudhatja maga mögött azzal, hogy április vége és augusztus vége között MiG-29-eseivel Litvánia, Észtország és Lettország légterét biztosította. Az Orlik 4 elnevezésű kontingens a Lengyelország északi részén fekvő, XIII. században alapított Teuton városból, Malborkból érkezett. Bázisuk nagyon közel helyezkedik el Siauliaihoz; a lengyel Fulcrumok kevesebb, mint feleolyan messze voltak otthonuktól, mint a cseh Gripenek lesznek Cáslavtól.
A malborki 41. század MiG-jeit váltó cseh légierő második alkalommal vállalkozik a feladatra és nem utoljára. 2015-re tervezik a harmadik balti szolgálatot, de addig a tervek szerint még Izlandon is készültséget adnak majd a cáslavi vadászok. Talán a 2015-ös lesz majd az első alkalom, hogy Gripen Gripentől veszi át a készültségi szolgálatot, hiszen a Magyar Honvédség is készül a baltikumi szerepvállalásra.
A cáslavi 21. harcászati repülőbázis 211. századának Gripenjei éppen három évvel ezelőtt távoztak Siauliaiból. Akkor a nyarat töltötték Litvániában, idén az ősz és a tél első hónapja vár rájuk. A Petr Lanci ezredes, cáslavi bázisparancsnok vezette 64 fős kontingens már napokkal korábban áttelepült, a négy Gripen pedig augusztus 30-án érkezett meg Litvániába és foglalta el a helyét egyelőre a régi sátorhangárokban. A kontingens kiszolgálását a prágai szállítórepülők CASA C-295M gépei végzik. Egy-egy oda-vissza út az otthoni és a litvániai bázis között nagyjából öt óra repült időt jelent a CASA pilótáknak.
*
Amikor a cseh küldöttséget szállító CASA megáll a lengyelek M 28 Bryza szállítógépe mellett és elcsendesülnek a hajtóművek, a katonazenekar rázendít. A betonon a litván fegyveres erők díszegyenruhás katonái sorakoznak. A légi- és szárazföldi erők valamint a haditengerészet katonái előtt Rasa Jukneviciené litván honvédelmi miniszter asszony fogadja cseh kollégáját, Alexandr Vondrát és kíséretét. A három országot biztosító készültségi szolgálat váltása fontos esemény, és bár négyhavonta ismétlődő, megszokott dologról van szó, a katonai tiszteletadás valamennyi résztvevőnek jár.
A szállítógépek fogadására alkalmas előtérről a készültségi szolgálat védett szektorába vezető út erdőben kanyarog, egy kicsit a pápai bázisra emlékeztető módon. A készültség épülete közelében konténerek állnak sorban. Valamennyiben a repülések tervezésével, kiértékelésével, a hajózók felkészülésével kapcsolatos tevékenység zajlik. Az épület előtt egy mini közösségi park van padokkal, tűzrakó helyekkel, és a messzi otthonra emlékeztető táblákkal, repülőgép sziluettekkel. Ebben a műfajban a csehek élenjárók voltak, amikor a tucatnyi, fából kivágott egyszerű repülőgép-forma közé felállították nagyméretű Gripen makettjüket.
A készültség tartózkodási helyétől rövid sétányira van a gépek állóhelye. Ez jelenleg nyolc fedett állóhelyet jelent, amelynek fele a két új építésű, egyenként két gép befogadására alkalmas hangár. A másik fele az a két sátorhangár, amelyet még az első kontingens hagyott itt nyolc évvel ezelőtt. Ebben a szektorban négy, földdel fedett fedezék is magasodik; ezek ma már üresek, legalábbis repülőgépet nem tárolnak bennük.
A sátorhangárokat kerítés, szögesdrót és kamerarendszer védi. Tövükben sajátos formájú betonkockákat helyeztek egymásra, amelyek, ha úgy hozná a szükség, útelzárás céljából egy villástargoncával gyorsan széttelepíthetőek.
Az átgurulósra és zárhatóra épített új hangárokban még a lengyel kétfarkúak állnak, valamennyi gép két R-60-as rakétával van felfegyverezve, augusztus utolsó napján még ők adják a szolgálatot. Az egyik ilyen hangár ad otthont annak a ceremóniának, amelynek keretében a cseh légierő átveszi a lengyelektől a készültségi szolgálatot. Beszédek hangzanak el, kitüntetések átadása zajlik, közben odakint indít a lengyel géppár.
A szolgálatot átvevő cseh (balra) és a távozó lengyel parancsnok.
Az RD-33-as hajtóművek hangorkánjába belevegyül a Gripenek indításakor hallható búgó hang. A cseh gépek a futópályához közelebb eső puhafalúak előtt indítanak, egyelőre ez az otthonuk.
Siauliaiban két futópálya van. Mindkettő 14/32 irányú, 3200 illetve 3500 méter hosszúak. A készültségi szektor a 32-es küszöbnél van, a gépek alig kezdik meg a gurulást, már a pályán állnak. Először a MiG-ek szállnak fel majd követi őket a Gripen géppár. Ezzel a repüléssel történik meg a készültség jelképes átadás-átvétele. Az áthúzás után a kötelék egy időre eltűnik, majd először a MiG-29-esek érkeznek vissza. Fél órát voltak távol, utoljára szállnak le és gurulnak be a hangárokba, a következő felszállásból már Malbork felé veszik az irányt.
A Gripenek csak negyven perc múlva jelennek meg és szállnak le egyesével. Mindkét gépen egy törzs alatti póttartály van függesztve és két éles Sidewinder rakéta. Megszokhattuk, hogy a csehek a készültségi gépeken a szárny alatti tartókra függesztik a rakétákat, de most az egyik Griff a szárnyvégen cipeli azokat.
A Gripenek az egyik régi sátor előtt állnak le. Odabent lapul az egyik festett gép, kacsaszárnyán „gyilkos pillantás”, egy szépen kivitelezett festmény, a tigris szeme. A cáslavi 211-es század egyben Tigris-század, a NATO Tiger Meet találkozóinak rendszeres résztvevője. A gép azonnal bevethető, szárnyai alatt éles rakéták lapulnak. Mellette kis kézikocsikon további négy éles Sidewinder van előkészítve.
Amint a hajózók kiszállnak, a műszakiak körbeveszik a gépeket és már vallatják is a fedélzeti adatrögzítőket az esetleges problémákról, közben a fegyveresek az éles Sidewinderekkel foglalkoznak. A pilóták kitöltik a szükséges dokumentációt és elindulnak vissza, a készültségi épületbe. A műszakiak a Gripenek segédhajtóművének fültépő zaja mellett folytatják munkájukat és előkészítik a gépeket a következő feladatra. Ha végeztek, a teherautók betolják azokat puhafalú hangárukba. Amint a lengyel MiG-ek távoznak, a csehek átköltöznek majd az új hangárokba.
A cseh kontingens nagy részét két hónap múlva váltják majd, de sokan végigszolgálják a januárig tartó balti rotációt. A pilóták arra számítanak, hogy az otthoninál sokkal több éles (Alpha) riasztásban lesz részük. Ettől – és az otthon, a család hiányától – eltekintve ugyanazokat az eljárásokat repülik majd, mint amelyeket a hazai légtérben. A legnagyobb kihívást a természet biztosítja számukra, hiszen nemcsak a baltikumi ősz, hanem a decemberi időjárás is megnehezítheti majd a mindennapjaikat.
MiG & JAS
*
Már a hazaútra készül a CASA személyzete. A gépnek nincs APU-ja, szükség esetén a bal hajtómű látja el ezt a feladatot. Egyébként földi áramforrásról vagy a fedélzeti akkumulátorokról indítanak.
A parancsnoki ülés karfájába épített markolat gombjaival a másodpilóta előtti kijelzőn látható térképen lehet léptéket váltani és egy kurzorral "lapozni".
A 8 sorban 2+2 elrendezésben lévő üléseken kinyújtott lábbal lehet ülni, de ennél szűkebben is be lehet székezni a 295-öst. A kabin falán lévő steppelt borítás növeli a komfortérzetet, de azért nem feledhetjük, hogy katonai gépen utazunk. Az ablakok felett végigfutó rúdra akasztják a csapatszállításkor használt üléseket, a mennyezeten a rakomány rögzítésére használt csomópontok állnak ki.
Ismét Prága-Kbelyben vagyunk. A bázis jelképe, az 1928-ban befejezett gyönyörű víztorony, amely jelzőfényekkel segítette egykor a repülőket. Napjainkban egy vörös fény világít a torony tetején.
* * *
Fotó: Szórád Tamás
.jpg)
A gép gyorsan veszti a magasságot és közben befejezi a fordulót. Előfordulhat, hogy a gép a küszöb átrepülésekor még nincs vízszintesen. A helyzet olykor ezt kívánja, ezért a személyzetek ezt is gyakorolják. A kabinban hangjelzés figyelmeztet a siklópálya elérésére („… glide slope …glide slope …”) majd egy másik a süllyedés mértékére („… sink rate ... sink rate …”). A hangjelzések elhallgatnak, még néhány rövid pillanat és finoman földet ér az Ancsa. Az An-26-oson nincs reverz, a gépnek mégis robajszerű hangja van amikor a fedélzeti technikus földi alapjáratra húzza a gázkarokat. A gép lassul, majd az egyik guruló irányába elhagyja a futópályát. A taktikai leszállás végrehajtva!
