KATONÁK A SELYEMKUPOLÁK ALATT

A Magyar Honvédség katonáinak ejtőernyős kiképzését az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis Speciális Ejtőernyős Kiképző Csoportja, a SEKICS végzi. Az alegység közel tíz éve, 2009 októberében jött létre a honvédség ejtőernyős fegyvernemét érintő nagy átalakítás során. Elődje egy kisebb csoport volt a különleges műveleti zászlóaljnál, ahova a kiképző ejtőernyős oktatókat vonták össze.

res-sekics-04.jpg

Ebből a csoportból alakult ki napjaink Speciális Ejtőernyős Kiképző Csoportja, amely továbbra is kis létszámú, mondhatni családias alegység. Az itt szolgálók közül többeknél családi hagyomány az ejtőernyőzés. Egy nagyon tapasztalt, tíz éve összeszokott oktatói állományról van szó, mindenkinek legalább ezer ugrás van a háta mögött, de van közöttük tízezer ugrással rendelkező ejtőernyős is.

A SEKICS létrehozásának fő célja az volt, hogy az ejtőernyős kiképzésben egyfajta iskolarendszer jöjjön létre. Addig hagyományosan az volt a trend, hogy a szárazföldi alakulatok, a légierő és a kutató-mentők is hozták a maguk kiképzési módszereit „mi így szoktuk” alapon, amelynek a végén mindenkiből ejtőernyős lett. Ezzel szemben az elöljáró szakmai elgondolása az volt, hogy a Magyar Honvédségen belül jöjjön létre egy egységes ejtőernyős kiképzési rendszer.

res-sekics-11.jpg

Az elgondolás nyomán létrehozott iskola jól működik. Itt kapnak ejtőernyős kiképzést a szárazföldi lövész-alegységek, a különleges műveleti dandár, a debreceni felderítő ezred katonái, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem felderítő szakos hallgatói, továbbá a kecskeméti és pápai repülőbázisok ejtőernyős szolgálatainak katonái. A SEKICS-nél történik a kutató-mentő ejtőernyős szakállomány felkészítése, valamint a leendő pilóták ejtőernyős felkészítése is. Ez az NFTC programon belüli hajózó felkészítés, ahol a Kanadába kiutazó állomány kap képzést bekötött ugrásra. A felkészítésük egy tandemugrással zárul, hogy lássák, milyen az, ha nekik kell nyitni és az ernyőt irányítani egy imitált vészhelyzetben.

*

Az ejtőernyős katonák fizikai állóképességnek az átlag felettinek kell lennie. A belépéshez szükséges követelmény pontrendszerben meghatározott alsó határa 300 pont. Ez egy átlagos katona értékelésének a felső határa. Az alkalmasságot a pilótákéhoz hasonló kétnapos repülőorvosi vizsgálat dönti el. Tíz fiatalból általában 2-3 fő alkalmas ejtőernyősnek, az alkalmatlanság legfőbb oka a gerincröntgennel kimutatott elváltozás. A fizikai állóképesség mellett természetesen a pszichés állóképesség is szükséges. Egy egészséges pszichével rendelkező embernek nem okozhat problémát, hogy egy működő repülőgépből kiugorjon, mégis sokan vannak, akik ezt a lépést nem tudják megtenni. A szakmai megítélés az, hogy a parancsnokok kiválasztásánál is elengedhetetlenül fontos az ejtőernyős kiképzés megléte, mert ez egy felmérő is egyben. Aki itt pánikba esik, az a harcban is pánikba esik majd, ha lőnek rá.

res-sekics-03.jpg

Felettem az utódom. A zöld kupolás RS-4-es felett egy MC-6-os süllyed.

Az ejtőernyős kiképzésre alkalmasnak minősített katonák alapképzése általában egy hónapos, amin belül két hét a felkészülés, az elméleti oktatás, a földi hajtogatás és a vészhelyzeti eljárások megismerése. Utána az időjárás függvényében két héten keresztül ejtőernyős ugrásokat hajtanak végre. Ez körkupolás kiképzést jelent 15 ugrással. Az első néhány ugrás a kiképzés „küzdjünk meg a félelemmel” része, azután már a feladatok következnek: ugrás reptéren kívüli külső területre, majd ugrás fegyverrel és felszereléssel. Így haladnak a végcélig, hogy 15 ugrást követően fegyverrel, felszereléssel, bonyolult terepre éjszaka is tudjanak ugrani. A tizennegyedik és tizenötödik ugrás a vizsgafeladat. Ehhez az alapképzéshez jelenleg az amerikai MC-6-ost használják. Ez egy klasszikus, tömegdobásra használt, körkupolás deszant ernyő, amellyel alacsony magasságról, 300-400 méterről ugrik például egy teljes zászlóalj és a földet érés után kezdi meg tevékenységét. A régi német RS-4/4-est tavaly kivonták, jelenleg az MC-6-os az egyetlen körkupolás ejtőernyő a honvédségnél.

res-sekics-08.jpg

A következő lépés a légcellás ernyővel történő ugrásra felkészítés olyan alegységek katonáinak, akiknek a körkupolás alapképzése már megvan és a parancsnokuk légcellás beosztásba tervezi őket. Ez már egy magasabb szint, ezért a képzés is hosszabb, másfél hónapos. Mivel ezekkel az ernyőkkel már nagy magasságból is ugranak, a légcellás képzésre jelöltek orvosija barokamra vizsgálattal is kiegészül. Évente egy légcellás képzés van. A földi felkészítés ugyanúgy kéthetes, mint a körkupolás ernyő esetében, de itt már negyven ugrást hajtanak végre az ejtőernyősök. Ezen a képzésen nem csak az ernyő kezelése a feladat, mivel ezek az ernyők a légcellának köszönhetően szárnyprofilként repülnek a levegőben. A kezelésük bonyolultabb, mint a körkupolásé és sokkal több vészhelyzeti lehetőség adódhat, de amire igazán fel kell készülni, az a szabadesés megtanulása stabil testhelyzetben. Ebben nagy segítség az a 2018 óta használt szélcsatorna, amelyben a zuhanási technikákat tudják megtanítani a katonáknak. A szélcsatorna-időt a honvédség bérli egy budapesti cégtől. Ugyancsak meg kell tanulni a kézi ernyőnyitást, hiszen a körkupolás képzés 15 ugrása bekötött rendszerben történik, ahol automatikusan megy végbe a nyitás. A légcellás képzés célja, hogy éjszaka, 4000 méterről, még az oxigén felszerelés használata nélkül, de a 20-30 kilogrammos felszereléssel és fegyverrel végre tudják hajtani az ugrást.

res-sekics-01.jpg

Stabil zuhanás gyakorlása. A nyitás kézzel történik majd.

A tanfolyam résztvevői 40 ugrásból 25-öt a cseh MarS légcellás tanuló ernyőjével ugranak, a maradék 15-öt az amerikai MC-5-ös taktikai légcellás ernyővel, amelyhez nagyméretű teher- és fegyverzsákok és oxigénellátó-rendszer csatlakoztathatóak. A taktikai ernyők további sajátossága, hogy a fő és tartalék ernyő egyforma méretű, hogy a katona akkor is végrehajthassa a feladatot, ha a tartalék ernyőt kényszerül használni. Tandemugráshoz szintén a MarS ernyőit használják, amellyel utast vagy nagyméretű terhet tudnak a földre hozni. Az utasok elsősorban elöljárók vagy VIP-ek, de hadműveleti körülmények között specialistákat, tolmácsot, egészségügyi személyzetet, kábítószer vagy robbanóanyag kereső kutyát is földre lehet juttatni. Tavaly szereztek be a légi kutató-mentő szolgálat ejtőernyőseinek MMTS-260-as ernyőket, amelyek nagy teherbírású, kimondottan kis területre való beugrásra való ernyők és szintén a MarS gyártmányai.

res-sekics-07.jpg

Az oktatás és kiképzés mellett a kiszolgálást is a SEKICS adja; az alegységektől beérkezett feladat alapján kivonulnak és berendezik az ugrózónát. Az ugróterületen kötelező jelleggel szakszemélyzetet, ugrásszolgálatot adnak: ugrásvezetőt és a helyettesét, felszerelő parancsnokot, földet érési ügyeletest, illetve ugrató parancsnokot a fedélzetre. Kétféle szakszolgálati engedély van, az ejtőernyős oktató és a beugró. Az ugrásvezetőnek és az ugrató parancsnoknak legalább ejtőernyős oktató szakszolgálati engedéllyel kell rendelkeznie, ez egyben le is szűkíti a kört.

res-sekics-12.jpg

Az alegységek katonái a berendezett ugrózónába érkeznek, és ott veszik fel az ernyőket. Ezt a SEKICS ellenőrzi. A fedélzeten már az ugrató parancsnok a felelős azért, hogy bekötött ugrásnál be legyen csatolva a karabiner, neki kell figyelnie az ugrókat, és intézkednie vészhelyzet esetén. Vészhelyzet lehet egy, a fedélzeten bekövetkező nem szándékos ernyőnyílás vagy, ha a gépen a bekötőkötélnél fogva fennakad az ugró. Ő figyeli a kiugrás pontját és a szélirányt és erősséget figyelembe véve úgy irányítja a gépszemélyzetet, hogy a kijelölt területre érkezzenek a katonák, különben földet érési vészhelyzet alakulhatna ki. Például a Tisza élő és holtága között ügyelnie kell, nehogy a vízbe dobja az ugrókat.

res-sekics-06.jpg

Ugrás körkupolás ernyővel Mi-8-as helikopterből

A nagy magasságú ugrást nagy magasságú nyitással (HAHO) és az ugyancsak nagy magasságú ugrást alacsony magasságú nyitással (HALO) a taktikai légcellás ernyőkkel hajtják végre az ugrók. HAHO esetében az ugrás 6000 méter körüli magasságban történik, oxigénnel. A nyitás bekötött rendszerben vagy rövid, öt másodperces szabadesés után történik. Ezekkel a kupolákkal akár 30 kilométert is lehet repülni. A szállító repülőgép a műveleti területtől távol repülhet, az ugrók pedig besiklanak a területre. Ez GPS-navigációval akár éjszaka is végrehajtható. A hazai ejtőernyős katonák egyelőre egy kisméretű, kézre szerelhető GPS-t használnak. Ahol a technikai feltételek adottak, az éjszakai ugrás és siklás még éjjellátóval (NVG) is bővíthető. A Magyar Honvédségnél a különleges műveleti katonáknak van olyan kevlár sisakjuk, amelyre NVG vagy akár rádió is csatlakoztatható. A zárt rendszerű rádióval a csapat tagjai nagytávolságú siklás közben is tudnak egymással kommunikálni, ami főleg éjszaka lehet hasznos, amikor nem látják egymást. (Nálunk egyelőre a rendszeresített ugrósisakot viselik az ugrók, de vannak törekvések arra, hogy az ejtőernyős lövészkatonák a saját sisakjukban ugorjanak; ahogy például az amerikai lövészek.)

res-sekics-05.jpg

Ugrás egy An-26-osból

A HALO során szintén nagy magasságban, 7-8 ezer méteren ugranak, és hosszabb zuhanás után, 1000 méter körüli magasságon, a célterület felett nyitnak. Az alacsony nyitás miatt a szállítógépnek a műveleti terület felett kell repülnie, ahol viszont számolni kell légvédelemmel. Ezért indokolt az a repülési és ugrási magasság, amely megnehezíti a légvédelem dolgát, de még kezelhető az ugrók számára (az oxigénellátás palackról megoldott, de a hőmérséklet itt már nagyon alacsony).

*

A bázisra visszatérve: a SEKICS épületéhez raktár, műhely, hajtogató terem és egy ejtőernyő szárító torony is tartozik. A toronyban szárítják a vizes ernyőket és itt gyakorolják a gyorsköteles és alpintechnikás lecsúszást a különleges műveleti dandár katonái és a kutató-mentők is. A toronyban kialakított pontokra felhúzott ernyőket kirázzák, majd a hajtogatóba kerülnek. A hajtogatást az erre szolgáló hosszú asztalokon, gyári eszközökkel, a három hónapos tanfolyamon kiképzett állomány tagjai, a riggerek végzik. Legalábbis a körkupolás MC-6-os és a légcellás tartalék ernyők esetében, mert a légcellás ernyőket maguk hajtogatják az ugrók.

res-sekics-16.jpg

res-sekics-17.jpg

Javítókészlet és javításon lévő ejtőernyő

A kiképzésen túl a SEKICS további feladata az ejtőernyős szakanyag raktározása is. Minden, ami ejtőernyő, az náluk összpontosul. Az ernyők csapatszintű karbantartása és javítása a saját műhelyükben történik. Az ejtőernyőzés leginkább az Egyesült Államokban fejlődött, sok minden onnan származik, például a javítási technológia is, amit aztán Európában is átvettek. Az ernyők alapvetően strapabíró eszközök, de amortizálódnak és sérülnek. Többnyire a földön, amikor a kupola vagy a nyitóernyő beleakad az aljnövényzetbe, miközben szedik össze az ejtőernyősök. Aztán van egy természetes kopásból adódó sérülés például a zsinórzatnál, ami a folyamatos súrlódás miatt megég, megolvad, megkopik. A kupola anyagán is keletkezhet sérülés, ha esetleg a hajtogatásnál – előbb-utóbb óhatatlanul – beszorul valami és kiszakad az anyag. A javítórészleg három embere cseréli a zsinórokat, foltokat varrnak fel vagy erősítenek meg, a menet közben keletkezett és félretett hibákat, illetve a szezonkezdés előtti átvizsgálás során feltárt hibákat kijavítják. Egy cérnaszál elvarrását, egy folt megerősítését nem kell leadminisztrálni, de nagyobb javítást, zsinórcserét már igen. Az ejtőernyő adatait és a sérülés helyét, jellegét rögzítik, a szervizlapra pedig felkerül, hogy hol milyen javítást végeztek, milyen cérnával, anyaggal, öltéssel. A javítási módszernek van egy nyilvántartási száma, ez bekerül az ernyő törzskönyvébe, egy bélyegzővel, hogy milyen sorozatszámú ernyőn milyen javítási számon található meg a dokumentáció. Így visszakereshető, hogy ki, milyen munkát hajtott végre az ernyőn. Az ejtőernyő javító tanfolyamot Csehországban végezték el a magyar ejtőernyősök.

*

A 2018-ban Szolnokon megrendezett 42. Katonai Ejtőernyős Világbajnokságon a magyar csapat a harmadik helyet szerezte meg. A honvédség tízfős ejtőernyős válogatottjának nyolc tagja a SEKICS-nél szolgál, ketten pedig Kecskeméten. Felkészülésüket is a SEKICS szolgálja ki. Épületük folyosóján kupák, serlegek, érmek és más relikviák tucatjai sorakoznak, a falon a magyar katonai ejtőernyőzés történetének egyik kiemelkedő alakjáról, Hüse Károlyról készült festmények lógnak. A SEKICS műhelyeiben tárolják és tartják karban az összes technikai eszközt. A névre szóló polcokon ejtőernyők sorakoznak. Mindenkinek két ernyője van, egy stílus- és egy célba ugró ernyő. A fogasokon ugróöltözékek lógnak; a sima felületű piros ruha a nagy sebességű zuhanáshoz, a fekete a célba ugráshoz kell. A többi helyet a célba ugráshoz használt, több darabból összeállítható, öt méter átmérőjű szivacs platform és felfújható gyakorló változata, valamint a földet érést kiértékelő rendszer elemeinek tároló dobozai foglalják el. 

res-sekics-15.jpg

res-sekics-18.jpg

A válogatott általában Szolnokon vagy Kaposújlakon készül fel. Utóbbi abból a szempontból nagyon jó, hogy az ugrók kihelyezett körülmények között dolgozhatnak, kiszakadhatnak a mindennapi környezetből, ahol ezernyi egyéb teendő vonja el őket a felkészüléstől. Az idei fő cél az októberi katonai világjátékok, a „katonai olimpia”, azon belül ez ejtőernyős világbajnokság a kínai Vuanban. Addig külföldi versenyek és hazai edzőtáborok segítik a felkészülést. Katonai ejtőernyős sportolóink a klasszikus sportejtőernyős vonalat követik, mint a célba ugrás vagy a stílusugrás. A stílusugrás egy kihaló ág, a célbaugrás továbbra is meghatározó, király kategóriaként is emlegetik. Aki civilben versenyez, az inkább a gyors kupolás (Swoop) ugrás vagy a szárnyas ruhás repülés felé kacsintgat. Itt is visszaköszön az, hogy a magas egészségügyi követelmény miatt kevés az utánpótlás, akikből később válogatott ugró lehetne. Ehhez hozzáadódott az is, hogy a honvédség évekig nagyon rosszul állt repülőeszközzel. Ezt azzal ellensúlyozták, hogy külön keretet biztosítottak civil repülőgép bérlésére és az ejtőernyős sportolók egy Cessnából ugrottak. A hét szűk esztendőnek vége, úgy tűnik, hogy most már lesz elegendő helikopter a felkészüléshez.

res-sekics-02.jpg

* * *

Fotó: SEKICS-archív, Szórád Tamás

A cikk nyomtatott változata az Aeromagazin 2019. áprilisi számában jelent meg.