A Nyitott Égbolt Szerződés alapján Oroszországnak 96 órája van, hogy megfigyelő repülést hajtson végre Magyarország területe felett, maximálisan 860 km-en (ugyanez a távolság orosz viszonylatban 5500 km). A repülés útvonalát a megfigyelő (orosz) fél határozza meg, a megfigyelő repülés tervét a megérkezése után adja át a magyar kísérőcsoport parancsnokának. A megfigyelő repülést legkorábban 24 órával azután kezdheti meg, hogy azt a magyar fél is elfogadta.

Singer Éva képriportja

A szombati feladatról visszatérő An-30-as a 30-as pályára száll le. Magyarországnak évente négy megfigyelő repülést kell fogadnia, és ugyanennyit hajthat végre a többi tagállam területe felett.

Szemtől szemben az üvegorrú megfigyelővel.

Pillanatkép a földi kiszolgálásról. Az üzemanyagos kocsi már a gép előtt áll, balról az utánfutóra helyezett  szippantó-konténert tolják az Ancsához. Mi tagadás, ez utóbbi nem sűrűn kerül elő egy alapvetően vadászgépek  üzemeltetésével foglalkozó repülőbázison.

A töltőcső a gép tetején kígyózik; a töltés hagyományos, kézi pisztolyos.

Az An-30-as jellegzetes formáját az üvegorr és a kiemelkedő pilótafülke adja. A típusból 115 darab készült.

APA és Ancsa.

Földi áramforrás felcsatlakoztatva.

A gépből nem csak a kamerák figyelnek.

A tankolás után a személyzet a 15 órás indulásra vár. Sűrű napok vannak mögöttük; mielőtt a magyar légtérben dolgoztak, Románia felett végeztek megfigyelőrepülést.

Az An-30-as a féktuskókat maga mögött hagyva megkezdi a gurulást. Amíg a gép Románia és Magyarország felett járt, Oroszország felett francia és amerikai ellenőrök hajtottak végre megfigyelő repüléseket C-130-as gépekkel.

Az érdekes formavilágú, megfakult festésű, 87-es oldalszámú megfigyelő a 12-es pályán gurul végig, hogy a végén megfordulva, a 30-as irányban felszállva búcsúzzon Kecskeméttől.

* * *