Bosznay Károly páratlanul értékes hagyatékából korábban a szakfolyóirat- és könyvgyűjtemény került a Hadtörténeti Múzeumba. Most emléktárgyai és makettjei érkeztek a Szolnoki Repülőmúzeumba özvegye, dr. Rákóczy Rozália szíves felajánlásának köszönhetően.

Bosznay Károly 1921. december 30-án született Pestszentlőrincen. A polgári iskola négy osztályának elvégzése után 1937-ben Marton Dezső repülőmérnök támogatásával és az édesapja írásos engedélyével 16 évesen korkedvezményesen került esztergályos ipari tanulónak a székesfehérvári Repülőgépjavító Műhely és Raktárhoz. Itt kezdett el modellezni és makettezni. Különböző vitorlázó és motoros modelleket épített, valamint megalkotta fából és papírból a Fokker F VII. makettjét. 1940 szeptemberében befejezte tanulmányait, majd december 2-án önként bevonult sorkatonai szolgálatra a Repülőgépjavító Műhely és Raktárhoz.

1941 novemberétől repülőgép esztergályosként szolgált a Ferihegyi repülőtéren, a Honvéd Repülőkísérleti Műhelynél. 1942 áprilisában Szolnokra vezényelték frontszolgálatra az 1. Honvéd Vadász Gyakorló Repülő Üzemi Alosztály műszaki szakaszához, de állományban a Repülőkísérleti Műhelynél maradt. A 2. Repülődandár alárendeltségében került ki a keleti frontra az 1. Repülőgép Szeroszlophoz repülőgép-szerelő beosztásban. 1943. szeptember 30-ig volt állományban a Honvéd Repülőkísérleti Műhelynél, majd átkerült a 102. Repülődandár állományába. A dandár parancsnoka 1943. november 26-án bronz vitézségi éremmel tüntette ki az „ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért”. Szolgált Poltaván, Ilovszkojén, Kijevben és Lembergben (Lvov). He-111-es és Fi-156 repülőgépeket üzemeltett. Precíz műszaki katona volt: az általa üzemeltetett F 706-os gép hibajegyzékeit, javításait, repülőidejét saját jegyzetfüzetében is vezette. Amikor a szovjet csapatok 1943. január 12-én áttörték a magyar vonalakat a Donnál, azon szerelők között volt, akiket az egyik repülőgép fedélzetén átmenekítettek Kijevbe. Emlékei szerint „Ilovszkoje kiürítése során a németek erőszakkal vették el a magyarok gépeit, mert azzal is menekültek, sőt a kijevi repülőtéren nem akarták engedni, hogy leszálljanak a magyar gépek. Csukás Kálmánnak lehetősége volt rá, de nem akart kirepülni a katlanból, inkább az embereivel maradt.” Lehetséges, hogy a németek „fegyverbarátsága” okozta csalódás miatt kezdett el oroszul tanulni Kijevben. Már itt is kapcsolatot tartott a helyi lakosokkal, majd amikor átvezényelték Lvovba, katonatársával együtt kapcsolatba lépett a lengyel ellenállással.

Az egyenruha zubbonyára való Aranysas, finom szálakból és apró lemezekből készítve.

Két hajadonnak udvaroltak, akik az ellenállás futárai voltak. Bosznay és társa főként gyógyszert, kötszert és konzervet szerzett nekik a német készletekből. A városban állomásozó német katonák a partizánok támadásai miatt éjszaka nem mentek ki az utcára, különösen Lvov külső kerületeibe, ezért ott adták át a magyarok a szállítmányt. Felpakolták egy teherautóra és a lengyelek által meghatározott területen hagyták az esti órákban, akik másnap autóstól vitték el a rakományt, vagy kipakolták a teherautót.

Noteszlap, Heinkel 111-es alkatrészekkel teleírva.

A frontszolgálat idején is folytatta a makettek építését, ekkor faragta ki a Junkers Ju-88, az olasz Savoia SM-79 repülőgépek 1:50-es méretarányú kicsinyített másait. Rendkívül szépen rajzolt: sok ceruzarajza megmaradt a fronton használt jegyzetfüzetében. Legkedveltebb témája természetesen a repülés volt, egyik legszebb rajzán a Gerle 13-at örökítette meg. 1944. január 31-én szakaszvezetői rendfokozatban szerelt le a 2. Repülődandár futárrepülő rajától, majd március 12-én tartalékos állományba helyezték. A Honvéd Repülőkísérleti Műhelynél helyezkedett el repülőgép esztergályosként. 1944. július 5-én a Horthy Miklós kormányzó Magyar Bronz Érdemérmet adományozott neki a „szovjet elleni hadműveletek alkalmával az ellenség előtt teljesített kiváló szolgálataiért”. 1944 decemberétől a Magyar Siemens Művek Villamossági Rt. Hadiüzemében dolgozott; motorok, készülékek esztergálását végezte.

A háború végétől 1957-ig nem volt kapcsolata a repüléssel. Ekkor határozta el, hogy a sportrepülésben keresi meg régi szerelmét. Műszaki előképzettsége miatt csak a repülőgép-vezetést kellett elsajátítania. Az elméleti vizsgák után 1957. május 18-án repült először a HA-5150 lajstromjelű vitorlázó repülőgéppel Hármashatárhegyen a Cskalov repülőklubban. Azért ezt a klubot választotta, mert rendkívül tisztelte a híres szovjet aviatikust, Valerij Pavlovics Cskalovot (1904-1938). A képzésben gyorsan haladt előre: június 30-án már egyedül repült a Vöcsökkel. Július 30-án sikeresen teljesítette a „C” vizsgát. 1959. június 25-én 1130 méter magasságba termikelt a HA-3308 lajstromjelű Pilis vitorlázóval, majd ugyanezzel a géppel augusztus 9-én a Hármashatárhegyről Nagyrédére repült (63 kilométer), amivel teljesítette a Nemzetközi Repülő Szövetség által meghatározott szintet, és megkapta a 499. számú ezüstkoszorús teljesítmény jelvényt. A motoros repülésre is lehetősége nyílt: a Magyar Honvédelmi Sportszövetség (MHS) HA-TRD lajstromjelű Trénerével 1961. április 27-én kezdte el a kiképzést Budaörsön. Május 25-én repült először egyedül a HA-TRC jelű géppel. 1963. május 9-én kezdte el az An-2 típusátképzés repülési feladatait. Ezzel a típussal repült a legtöbbet. A szakszolgálati engedély megszerzése után, az MHS-nél, majd a Magyar Honvédelmi Szövetségnél (MHSZ) lett hivatásos pilóta.

Kánya makett és térképvázlat, immár a szolnoki alakulat múzeumának tárlójában.

Az An-2-esek esetében a legérdekesebb feladat a gépek átrepülése volt a nagyjavításra. Az egykori Szovjetunió területén nem lehetett egyedül, térkép után repülni. Kijevig egyedül repülhettek a magyar pilóták, majd ott beszállt a szovjet navigátor. Ekkor le kellett tenni a térképet és az ottani káder adta az utasításokat. Sokszor repült „Ancsáival” a Magyar Honvédség ejtőernyőseinek kiképzése során, mert gyakran az MHSZ gépeit használták az ejtőernyősök ugratására. Kaposváron, 1971. február 3-án kezdte meg a MÉM Repülőgépes Szolgálatánál a típusátképzést a PZL-101-re. A HA-PYA lajstromjelű géppel repült először. Mindössze hét felszállás alatt befejezte az átképzést és február 16-án Apajpusztán megkezdte munkarepüléseit. Típusátképzések szempontjából életének legmozgalmasabb időszaka 1975 júniusa volt. 12-én kezdte meg a típusátképzést Cessna Skymasterre, 25-én pedig Z-37-re. 1977. július 1-jén a MÉM Repülőgépes Szolgálat nagygépes típus-főpilótájának nevezték ki. 1978. szeptember 12-én Törökszentmiklóson Opitz Nándorral közösen berepülte a HA-MBK lajstromjelű An-2-est, majd „letette a botkormányt”.

A repülés mellett a makettezéstől sem szakadt el. Fából és fémből elkészítette a Po-2, az R-18, I-16 és a magyar gyártású WM-21 Sólyom makettjét. A makettekhez először megrajzolta, a WM-21 esetében pedig rekonstruálta a hiányos tervrajzokat.

Bosznay Károly 1986. március 30-án, 65 évesen hunyt el. Temetésén a magyar pilóták és repülőműszakiak nagy tábora és a temető felett áthúzó An-2-es búcsúztatta.

* * *

Forrás: Szolnoki Repülőmúzeum

Fotó: Sándor-Singer Éva