Ausztria hadereje 1955 óta üzemeltet helikoptereket. Eddig tizenegy típus repült vagy repül ma is piros-fehér osztrák felségjellel az oldalán. A gépek amerikai, brit, francia és olasz gyártóktól kerültek az országba.

Az AB206-os könnyű kiképző helikopter 2009-es kivonása után Ausztriában négy típus maradt rendszerben: az amerikai S-70A-42 Black Hawk, az OH-58B Kiowa, az olasz AB212-es valamint a francia SA-316B Alouette III. Az S-70 Black Hawk típusról az előző bejegyzésben volt szó, most a többi következik. Nem kis flottáról van szó, hiszen a három típus közel 60 gépet jelent!

Agusta-Bell AB212
Ausztria 1963 és 2001 között üzemeltetett 26 darab AB-204B helikoptert, ami az UH-1B alaptípus olasz gyártású változata. Az amerikai Bell Helicopter jól ismert típusát többek között az olasz Agusta is gyártotta licensz alapján, és ezekből vásárolt Ausztria is. A 204-esek már tizenhetedik éve húzták az igát Ausztriában, amikor 1980-ban a típus erősebb és megnövelt méretű változata, az AB-212-es (UH-1N) is megjelent a haderőnél. 26 gépet szereztek be, azóta 3 került veszteséglistára.

Az AB212-es egy vérbeli igásló. Kétágú főrotorját és ugyancsak kétágú faroklégcsavarját két, összesen 1800 LE tengelyteljesítményű Pratt & Whitney PT6T-3 hajtómű forgatja. A hajtóművek táplálására a belső tartályokba 830 liter kerozin tankolható, ami 2-2,5 óra repülést tesz lehetővé. A gép maximális felszállósúlya 5000 kilogram, hasznos terhelése 1000 kg, amelyet külső függesztéssel is szállíthat.

Ausztriában szeptember és április között gyakori a zord, csapadékos időjárás. Az osztrák hozzáállás tehát az, hogy minden repülőeszköznek, amíg földön van hangárban a helye. Ennek a mentalitásnak is köszönhető, hogy a komoly értéket képviselő AB212-esek kitűnő állapotban vannak.

Az AB212-esekkel a gép terhelhetőségén belül gyakorlatilag mindennemű szállítási feladatot végre lehet hajtani. A VIP szállítást lényegében átvették a Black Hawkok, de a katonák, hegyimentő-csapatok, tűzoltók és persze a felszerelések szállításában továbbra is jeleskednek az AB212-esek. A gép a háromfős személyzet mellett tizenegy főt szállíthat, a kabin gyorsan átalakítható a feladat jellege szerint.

Ebben a konfigurációban az AB212-es több mint egy egyszerű beteg- vagy sebesültszállító helikopter. Sokkal inkább egy repülő intenzív osztálynak felel meg.

2008-as fotó a műszerfalról. A modernizálás után valamennyi osztrák AB212-es NVG kompatibilis glass cockpittal rendelkezik majd.

A gépek előkészítése részben a hangárban zajlik, különösen akkor, ha a kabin konfigurációt változtatni kell. Mivel az AB212-esek csak talpakkal rendelkeznek, a gépeket egy elektromos szállítókocsival gurítják ki a hangár elé. Ezt a manővert gyakran a hajózók hajtják végre.

Az indítás alatt a fedélzeti technikus a gép mellett állva figyeli a folyamatot. Ha minden rendben, ő is beszáll és helikopter indulhat feladatára. Ausztriában egy AB212-es hajózó évente kb. 150 órát repülhet. Ha valamilyen okból éves repült ideje 40 óra alá csökken, akkor a szakszolgálati engedélye érvényességét veszti. Ennek egyszerűen repülésbiztonsági oka van, hiszen -mint mondják- ennyi éves repült idő még egy kisgépes hobbipilótánál is kívánatos, nemhogy egy katonai helikoptervezetőnél.

Egy AB-204-es maradványa a linzi bázis félreeső helyén.

Bell OH-58B Kiowa
Ausztria 1976 óta alkalmazza az amerikai Bell 206 JetRanger típusból kifejlesztett OH-58B Kiowa helikoptereket. A B jelet az Ausztria számára készült exportváltozat kapta. A típusból 12 darabot rendszeresítettek, ebből egyet veszítettek el 1992-ben. A könnyű Kiowák a Bécshez közeli Tulln-Langenlebarn repülőterén (Fliegerhorst Brumowski) települnek, ahol PC-6 Turboporterekkel és az S-70-es helikopterekkel közösen üzemelnek. A változatos feladatok évente átlag 200 óra repülést jelentenek a Kiowa-hajózóknak. A típuson 60 órában van meghatározva az éves minimum repült idő.

2001-ben a 3C-OK jelű gép látványos festést kapott, a típus üzemeltetésének 25. évfordulójára.

A gépben egy 400 LE tengelyteljesítményű Allison 250C-20-as gázturbina dolgozik. A 10,77 méter átmérőjű főrotor kétlapátos. (Az amerikai hadsereg a négylapátos főrotorral rendelkező OH-58D Kiowa Warriort használja.) A gép utazósebessége 160 km/óra, hatótávolsága 450 km, a hajtómű óránként 90 liter kerozint fogyaszt. A gép maximális felszállósúlya 1450 kg, külső függesztéssel 550 kg-os terhet vihet. A Kiowák elsődleges feladata nem a személyszállítás, de, ha négy főnél többet nem kell szállítani, akkor az OH-58-as a gazdaságos megoldás.

A Kiowákkal fegyveres kísérő (escort) feladatokat is repülhetnek. Azért, hogy a helikopterek ne csak jelenlétükkel demonstráljanak, a pilótaülések köré páncél szerelhető, a gép bal oldalára pedig egy hatcsövű, 7,62 mm-es GAU-2B géppuska került. A fegyverrel éjjel-nappal gyakorolnak, időnként a PC-6 Turboporterek által vontatott légi célra is. Az OH-58-asok bizonyos légirendészeti feladatokra is bevethetők, adott esetben kis sebességű légi cél elfogására is alkalmasak.

A típus egyik alkalmazási területe Ausztriában a felderítő- és határrendészeti repülések. Ehhez fényképező és video berendezésekkel, mozgótérképes GPS-szel, alacsony fényerejű televíziós berendezéssel, infravörös eszközzel és erős keresőfényszóróval vannak felszerelve a mozgékony Kiowák. A feladatot háromfős személyzettel repülik, két pilótával és egy operátorral.

A típus üzemeltetésének 30. évfordulójára készült festmény a Kiowa hangár falán.

Üzemen kívül a gépek természetesen hangárban állnak. A sárkány, a fedélzeti berendezések és a hajtómű javítását helyben oldja meg a műszaki csapat.

Aerospatiale SA-316B Alouette III
Az Alouette III-asról (Pacsirta) nincs mit mondani. Egyszerűen jó. Lehet, hogy egy helikopter-szépségversenyen biztos helye lenne valahol nagyon hátul, ám a rút külsővel megáldott egy hajtóműves, könnyű helikopter típus kitűnően teljesít magashegyi körülmények között. Ausztriában 1980 óta üzemelnek az Alouette III-asok. A kiképzésben is helyet kaptak, de mentő- és határrendészeti feladatokat is repülnek vagy tüzet oltanak  velük.

Egy "csupasz" Alouette III-as indul Linzből. A határrendészeti feladatokra specializált gépeken ("Baglyok") hasonló felszerelés kapott helyet, mint a Kiowákon. A SA-316-osok is FLIR-rel, tévékamerával és keresőfényszóróval ellenőrzik a határt, többek között az osztrák-magyar szakaszt is.

Az Alouette III-asnak egy hajtóműve van. A burkolat nélkül elhelyezett Turbomeca Artouste III-as hajtómű 570 LE teljesítményű. A gép bal oldalán, a tolóajtó fölé nyúló csörlővel 225 kg emelhető.

A jó kilátást nyújtó kabinban öten utazhatnak.

Az Air Power 2005-re érkezett gép Zeltwegben.

Az osztrák légierőnél a helikopterek és a helikopteres közösségek kiemelt fontosságúak. A pénzügyi hátteret biztosító döntéshozók számára elegendő üzenet volt Galtür, és a géppark fejlesztése az S-70 Black Hawk típussal gyorsan megtörtént. Ami pedig a több évtizede üzemeltetett technikát illeti, a gépek állapotára vigyáznak, a fedélzeti rendszereket korszerűsítik, így biztos, hogy a Black Hawkok mellett az AB212-esek, a Kiowák és az Alouette-ek még sokáig repülhetnek Ausztriában.

* * *

Fotó: Szórád Tamás