Villámlátogatás

2005. áprilisában, alig egy hónappal a brit haditengerészet Sea Harrier repülőgépeinek látogatását követően ismét külföldiekkel közösen gyakorolhattak a kecskeméti hajózók. A vendégek ezúttal az USAFE Avianóban települő 31. vadászezredének F-16-osai voltak.

A közös kiképzési repülés tervezése még januárban kezdődött majd a két fél március közepén és április elején pontosította a részleteket. Ennek eredményeképpen április 4-én megkezdődhetett a nyolc tervezett repülési napot magában foglaló, április 15-ig tartó együttműködés. Magyar részről a MiG-29 és L-39 típusok jöhettek szóba, amerikai részről az avianói ezred mindkét százada, az 510. Buzzards és az 555. Triple Nickels is érintve volt F-16CG Block 40-es gépeikkel. A korábbi gyakorlattól eltérően az amerikaiak nem települtek Kecskemétre, hanem olaszországi bázisukról hajtották végre a feladatot.

A magyar légtérbe érkező F-16-osokat, előbb a készültségi MiG-29-esek fogadták, majd az imitált készültség is elindult. A két géppár külön-külön fogta el és azonosította az USAFE vadászait. Ezután került sor a szétválásra és a légiharcra. Ebben az összecsapásban a gépágyú használatára koncentráltak.

Tíz műszaki és két vadászirányító áttelepülése után jöhettek a gépek is. Az első hét az 510-eseké volt. A Buzzards század egyik gépe leszállás után visszagurult a pálya végére majd rövid nekifutás után, leengedett fékhoroggal kipróbálta a telepített fékezőberendezést.

Megvagy! Minden század másképpen köszön, a Buzzards (Ölyvek) stílusosan a ragadozómadár karmait utánozza.

Meglepően hosszú művelet, amíg az F-16-os fékhorga visszakerül a helyére. Leszállás után a hajózók eligazításon vettek részt, ezalatt a műszak előkészítette a gépeket a délutáni COMAO feladatra. Ebben már az L-39-esek is részt vettek.

Civilben középiskolásnak néznénk az egyik F-16-os fiatal pilótáját. Talán először volt lehetősége egy MiG-29-es géppár ellen gyakorolni.

A jobb szárny alatt a bevetések kiértékelésének hasznos eszköze, az URITS (USAFE Rangeless Instrumentation System) konténer.

A bal szárny alatt egy gyakorló Sidewinder van függesztve. A rakétatest oldalán lévő egyes feliratok az adott szakasz funkcióját jelzik.

Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, ki van mögöttem az égen…

A délutáni feladatot hat magyar és két amerikai gép repülte. Az első géppár MiG-29-esei a csapásmérő L-39-esek előtt söprögettek, a másik Fulcrum géppár pedig az amerikai pilóták figyelmét igyekezett lekötni. Mindezt több variációban is kipróbálták.

A második hét az 555-ösöknek jutott. Földetérés után magasra emelt orral gurul az egyik Triple Nickel gép. Az aerodinamikai fékezés után jöhet a kerekek fékezése.

Az F-16-osok egy törzs alatti póttartállyal érkeztek, ez elég volt az Aviano-Kecskemét útvonalra és a légiharcra. A délutáni feladatra megtankolt gépek már nem tértek vissza Kecskemétre, hanem a feladat befejezése után Aviano felé vették az irányt. Másnap minden kezdődött elölről. Az F-16-osok üzemanyag költségét az amerikai fél fizette, a tankoláson kívül csak egy felkészülési helyiséget kértek.

Leszállás után jöhet a papírmunka. A táskában a gép karbantartási papírjai vannak, a hajózó is kitölti a megfelelő oldalakat.

Előkészítve várakoznak a MiG-29-esek. A második hét pocsék időjárása miatt az F-16-os géppár némi késéssel indult Avianóból. Az időjárás miatt a betervezett repülési napokból kettő maradt el.

A 31. ezredet képviselő amerikai alezredes és a magyar pilóták felszállás előtti beszélgetése a zónában. Magyar részről 22 hajózó volt kijelölve a közös kiképzési repülésre.

"Nagyi", a ma már ritkán látható a szellőzőruhában.

Időnként előfordul egy-egy meghibásodás. Ezen a kétüléses UB-n a jobb oldali hajtómű zárólemeze nem nyílt ki, a gép hamarabb tért vissza a bázisra. A túlhevült fékeket a tűzoltók hűtik.

* * *

Fotó: Szórád  Tamás