Az osztrák légierő minden évben lehetővé teszi valamelyik bázisának vagy típusának megtekintését. Így van ez a zeltwegi bázis és a két éve rendszerben álló Eurofighterek esetében is. A fotózási lehetőség azonban korlátozott és a napi üzemeltetés tanulmányozása most még nem lehetséges. 

A Franz Hinterstoisser ezredesről 1967-ben elnevezett zeltwegi bázis jól ismert a katonai repülés kedvelői előtt. Legutóbb tavaly nyáron rendeztek itt nagyszabású nemzetközi repülőnapot. A Fliegerhorst Hinterstoisser a hétköznapokon meglehetősen csendes. A Eurofighterek forgalma nem jelentős, és a tizenöt Typhoon mellett csak a légierő kiképzési céljaira használt Pilatus PC-7-es légcsavaros-gázturbinás kiképzőgépek üzemelnek Zeltwegből.

A bázis keleti végében, az épületek előtt egy kis parkoló és kerti padok vannak, szemmel láthatóan ez a bázison belüli közösségi élet egyik szabadtéri helyszíne. Ha nincs repülés, akkora a csend, mint egy nemzeti parkban. Itt gyülekezünk, majd a házigazdák beterelnek bennünket egy rövid tájékoztatóra.

A Eurofighter tájékoztatót a negyvenes évei elején járó, Woodstock becenevű őrnagy tartja. A jókedélyű osztrák Typhoon pilóta 3500 repült órájának döntő többségét a Saab típusain repülte, a 105-ösön és a Drakenen, de repült Viggenen és F-5-ösön is. 1989 óta vadászrepülő, évente száz óra felett repült az éppen aktuális típuson. Woodstock röviden felidézi az osztrák Eurofighter beszerzés történetét. Immár nyolc éve, hogy Ausztria keresni kezdte a kiöregedő Drakenek váltótípusát. A célegyenesbe az F-16 Fighting Falcon, a JAS39 Gripen és az EF2000 Typhoon típus került. 

J-29 Tunnan Grazban, a bázis parkjában. 

A semleges Ausztria jó kapcsolatokat ápolt Svédországgal és már a Draken előtt is üzemeltetett Saab típust, az inkább vicces, mint harcias formájú J-29 Tunnant. Mivel a jet-kiképzés is egy Saab-bal, nevezetesen a J-105OE kétüléses gyakorlógéppel zajlik 1970 óta, szinte biztos volt, hogy nyugati szomszédunk a Gripent választja majd. Az egy hajtóműves svéd vadász minden bizonnyal bőven megfelelt volna az osztrák igényeknek, a választás azonban a Eurofighterre esett.  

Szemtől szemben egy feladatról visszatérő F-5-össel. A felvétel Grazban készült 2008 májusában.

A huszonégy gépes Typhoon-flottáról szőtt álmot a 2002-es árvíz tizennyolc gépre csökkentette. Az már tisztán látszott, hogy a Typhoonokból még egy sem lesz Ausztriában, amikor a Drakenek végleg leállnak. Így még egy átmeneti típust kellett választani. Az átmeneti megoldás az F-5E Tiger II lett, amit „megkímélt állapotban, első tulajdonostól”, a svájci légierőtől vettek bérbe, négyéves időtartamra. A tizenkét géppel különösebb gond nem volt, az amerikai vadászt, képességeit és üzemeltetési költségeit tekintve mintha Ausztriára szabták volna.

Air Power 2005, Zeltweg. A nemzetközi repülőnap a Draken nyilvános búcsúja is volt egyben.

Közben elérkezett 2005 decembere és az év vége egyúttal a Draken-korszak végét is jelentette, de addigra már az F-5-ösök adták a készültségi szolgálatot. A 2006-os év teljes egészében a Tigrisek egyeduralma alatt telt el. A Typhoon megrendelés időközben tizenöt gépre csökkent és 2007-ben elkezdődött hat pilóta típusátképzése a németországi Laagéban, a JG 73 „Steinhoff” ezrednél. A Luftwaffe a Eurofighter kétüléses változatát is üzemelteti, míg az osztrák megrendelésben csak együléses gépek szerepeltek. Eddig tizenhat pilóta kapott átképzést a Eurofighterre, a képzés 2011-ben Ausztriában folytatódik. A hajózók g-toleranciáját centrifuga tréninggel is igyekeznek karbantartani. Erre Németországban, Königsbergben van lehetőség.

Az osztrák Typhoon pilóták 2008 májusában még csak gyakorolták a készültségi szolgálatot. Az éles QRA-t akkor még a grazi Tigerek adták.

2007-ben nemcsak a pilóták átképzése, hanem a 7L-WA jelű géppel a Typhoonok átadása is megkezdődött. A teljes flotta átadása csak tavaly fejeződött be, de az új típus már 2008 nyarán készültségi szolgálatot adott, a labdarúgó EB idején már velük biztosították Ausztria légterét. Természetesen azóta is a Typhoonok az osztrák légtér őrzői, az azonban több mint meglepő, hogy ezt a tevékenységet csak nappal végzik! Az osztrák Eurofighterek fegyverzetét a beépített Mauser Bk 27-es gépágyún kívül az IRIS-T közeli légiharc rakéta alkotja. Póttartályokat is csak a közelmúltban rendeltek, ez az első körben „valahogy kimaradt”.

A gépek egy része a Luftwaffétól került az osztrák légierőhöz.

Magukból a gépekből sajnos keveset mutatnak meg az osztrákok. A Eurofighter-szektor korlátozott terület, és, hogy egy „kóbor fényképezőgép” nehogy olyat lásson és rögzítsen, amit a vendéglátók nem akarnak megmutatni, a fotózásra kiválasztott gépet a bázis átellenes oldalára vontatják ki. Az osztrák műszakiak kérésre a gép elől elveszik a kordont és leveszik a különböző takarók többségét, azt azonban kerek perec kijelentik, hogy a beömlőnyílások takarója fent marad. Más Eurofighter üzemeltetők is érzékenynek bizonyulnak, ha valaki a szívócsatorna belseje felé mutat élénk érdeklődést, és az izgalom tovább fokozódik, ha az illető fényképezőgéppel teszi ezt. Talán csak az olaszok azok, akiknél ez a kérdés eltűr némi rugalmasságot.

A „fotómodell” mellől persze jól látszik a futópálya túloldalán felépített Eurofighter-szektor. Az új gépeknek épült átgurulós hangárok ajtói egy kivételével zárva vannak. A hangárok mögött a gépek üzemeltetésének műszaki, kiszolgáló és adminisztrációs hátterét biztosító épületek állnak. Zeltwegben szimulátor is van, 2007-ben, az első Typhoon megérkezésével egy időben helyezték üzembe. Az FMS (Full Mission Simulator) rögzített Typhoon pilótafülkéje körüli vizuális hatás 360 fokban élvezhető. A pilóták évente negyven órát tölthetnek a szimulátorban, kiegészítve ezzel a finoman szólva is csak szerénynek nevezhető évi nyolcvan (!) óra repült időt.

Csoportkép esőben, 2008. június végén, a Tiger / Typhoon típusváltás hivatalos ünnepségén.

Egy mezei walk-around-nál sokkal érdekesebb lenne, ha a gépek előkészítésébe is betekinthetnénk, hiszen a Eurofighteren dolgozó hajózó és műszaki személyzet öltözéke is megér némi figyelmet. Erre eddig csak 2008-ban, Grazban az ünnepélyes F-5-ös / EF-2000-es típusváltáskor nyílt korlátozott lehetőség, és a Eurofighterre ügyelő őrszemélyzetnek ott sem volt őszinte a mosolya.

A műszakiak védőruházata sem tűnik túl komfortosnak.

Az osztrák Eurofighter hajózók, német kollégáikhoz hasonlóan a Libelle nevű öltözékben repülnek. A többi Typhoon üzemeltetőnél a hagyományos, levegős g-ruha a használatos, amely komfortosabb viselet, mint az egész testet borító Libelle, amelynek súlya ráadásul három-négyszerese a hagyományos g-ruhának. Az öltözékben, hosszú tasakokban folyadék van, amely túlterhelés hatására lefelé áramlik, és ugyanazt a szerepet tölti be, mint a hagyományos g-ruha. Azt Woodstock is elismeri, hogy hosszú távon, például készültségi szolgálatban a nehéz ruha nagyon kényelmetlen viselet, és mivel tizenhárom cipzárt kell behúzni rajta, a felvétele is körülményes.

Az osztrák Typhoon üzemeltetés tehát zajlik, ha nem is túl nagy tempóban. Idén áprilisban az egyik gép leszálláskor megsérült, amikor a vizes pályán kialakult aquaplaning miatt a gép kerékfékei hatástalannak bizonyultak. A pilóta a fékernyő használata mellett a gép fékhorgát is leengedte, így sikerült a gépet megállítani. Osztrák forrás szerint a fékhorog használata miatt sérült meg a gép egyik hajtóműve és a törzs alsó lemezborítása.

Kismagasságú légiharc bemutató, alacsony felhőalapnál és szakadó esőben.

Bár a vendéglátók tartották magukat az előre kiadott, sok újdonságot nem ígérő programhoz, mégis érdemes volt idén májusban ismét ellátogatni Zeltwegbe, mert úgy tűnik, hogy Ausztria is csatlakozott az itt-ott már bevett szokáshoz: évente egyszer bemutatnak egy adott bázist vagy típust, de évközben nem adnak ki bázislátogatási engedélyt.

* * *

Fotó: Szórád Tamás