A Flying Bulls repülőgépei közül kettő már akkor bemutatkozott Magyarországon, amikor a Red Bull Air Race még nem is létezett. A B-25J Mitchell bombázó 2000-ben a szentkirályszabadjai nyílt napra érkezett, a T-28B Trojan a 2002-es budaörsi repülőnap egyik látványossága volt. A kiképzőgép a következő évben visszatért Magyarországra, immár egy F4U-4 Corsair kíséretében. Mindkét gép az első magyarországi Red Bull futam kísérőprogramjában szerepelt. A három gépet Siegfried Angerer, a Flying Bulls akkori főpilótája szerezte meg a csapatnak.

2000 – Szentkirályszabadja

A Flying Bulls B-25-ösét 1945-ben gyártotta a North American. A második világháborúban bevetésre nem került, elektronikai tesztekre használták. Később lekonzerválták és az arizonai Davis-Monthan légierőbázison tárolták. A hetvenes években egy légi tűzoltással foglalkozó cég vásárolta meg, de soha nem repült tűzoltógépként. Újabb tulajdonosa egy kansasi repülőklub lett, amely 1994-ig üzemeltette. Angerer ekkor vásárolta meg a gépet, amely csak egy teljes nagyjavítás és a belső tér igényes átalakítása után, 1997-ben repülhetett át Európába.

A sárkányhoz képest nagyméretű futókon áll a Mitchell, az egykori bombatér ajtajai nyitva vannak. A B-25-öst üzemeltetni nem olcsó mulatság; a Wright Cyclone R2600-as 1700 LE-s, 14 hengeres csillagmotorok utazósebességen kb. 600 liter repülőbenzint és 8 liter olajat fogyasztanak.

Kétmotoros elegancia.

A demilitarizált Mitchell orrából pazar a kilátás. Ugyanez igaz a törzs végére is, ahonnan fantasztikus légifotók készülhetnek a többi gépről. 

2002 – Budaörs

Először úgy volt, hogy a T-28 Trojan mellett az F4U-4 Corsair is részt vesz a budaörsi repülőnapon, de az utóbbi motorhibája miatt végül „csak” a kiképzőgép érkezett Budaörsre. Az 1988 óta OE-ESA lajstromjelet viselő gép 1954 és 1965 között szolgálta az amerikai tengerészeti repülést, alapfokú pilótaképzésre használták. Ezután egy texasi tulajdonoshoz került, majd Oklahomába. A gép és Angerer útjai itt keresztezték egymást, a főpilóta egy kemény tárgyalássorozat után vehette meg a T-28-ast. Angerer átrepülte a gépet Kaliforniába, ahol szétszerelték és előkészítették a tengeri szállításhoz. A konténerbe csomagolt T-28-ast a texasi Galveston kikötőjébe majd onnan Hamburgba szállították, ahonnan Svájcba került. Ott összeszerelték és átrepülték Ausztriába.

A Trojan a repülőnap előtti napon érkezett Budaörsre és a frissen nyírt füvön gurul állóhelye felé. 

A haditengerészet a farokkerekes Texant váltotta az orrfutós T-28-assal. 

Gyári adattábla a 9 hengeres, 1400 lóerős csillagmotoron.

Érdekes, ritka típus a Trojan, Európában csak néhány darab repül belőle. Az OE-ESA keleti irányban, dübörögve áthúzva mutatja meg magát a budaörsi reptér felett. 

2003 – Tököl

Red Bull futamot először 2003-ban rendeztek, összesen kettőt. Az elsőre Zeltwegben került sor, a másodikra Tökölön, ahova a Trojan mellett a Corsair is áttelepült. Az OE-EAS lajstromjelű legenda a B-25-öshöz hasonlóan 1945-ben került le a gyártósorról, és a második világháború harcaiban már nem vett részt. Azt nem tudjuk, hogy a kalandos sorsú repülőgéppel Koreában harcoltak-e, de azt igen, hogy később arizonai tulajdonosától a hondurasi légierőhöz került, amely 1969-ben El Salvador ellen vetette be a típust. (A futball-háborúként ismert összecsapás az 1970-es foci VB kvalifikációs eredménye miatt alakult ki a két Latin-amerikai ország között. Ezek után még mondja valaki, hogy a katonai repülés és a foci között nincs közös szál … )

A Fuerza Aerea Hondurena 1970-ben leállította a gépet, amely 1979-ben került vissza az USA-ba, ahol „air racer” lett. A gyorsasági repülőversenyeken 1989-ig repült. Siegfried Angerer 1990-ben vásárolta meg.

A haditengerészet az egyszerűbb karbantartás miatt ragaszkodott a csillagmotorokhoz. A Corsair orrába is egy ilyen 2100 LE-s erőforrás került. Az erős motorhoz tervezett nagy átmérőjű légcsavar miatt hosszú futószárakra volt szükség, amelyek viszont nem feleltek meg a hajófedélzeti üzemeltetéshez. A rövidebb futószárak érdekében a tervezők a fordított sirályszárny vagy tört szárny mellett döntöttek. A hosszú orral azonban nem lehetett mit kezdeni és az kitakarta a repülőgép-hordozót a leszállás végső fázisában. Ezért a Corsair inkább szárazföldi üzemeltetésben, a tengerészgyalogságnál vált be. 

A szárnyak felhajtásáról és a háromrészes fékszárny működtetéséről hidraulika-rendszer gondoskodik. A Corsair farokkereke is behúzható. 

A légcsavar nagy átmérője és a forgatónyomaték miatt a felszállás sebességét gondosan kell megválasztani. 

Ismét magyar reptéren a T-28-as. Szemben Zlin 50-esek sorakoznak.

Ami a T-28-ban és az F4U-4-ben közös, az a légcsavar gyártója, a Hamilton Standard.

2003-ban még ilyen kapun repültek át a gépek. A háttérben a tököli fedezékek egyike látható. 

Miután az Air Race és kísérőprogramjai 2004-ben beköltöztek a fővárosba, a Flying Bulls a Parlament előtti Duna-szakasz felett repüli a bemutatókat, immár a többi veterán géppel is. A képet csak a gépekre festett nagyméretű energiaital-logó árnyalja, de el kell fogadni, hogy ez egy show és nem hagyományőrzés. 

* * *

Fotó: Szórád Tamás