A vadászpilótából lett katonadiplomata régóta fest, mégis első ízben választotta témájául a repülőgépet. Az alkotói szabadsággal élve, olyan pillanatot festett meg, amely a valóságban sosem történt meg, hiszen ilyen oldalszámú MiG-21-esek nem repültek együtt. Az alkotó nem törekedett a teljességre, számos részletet – szegecseket, olajfoltokat, feliratokat – nem ábrázolt. Célja mindössze az volt, hogy a kép előhozza a szép emlékeket és ez által örömet nyújtson, amikor ránéz.

A teflonszürke szovjet MiG a 80-as oldalszámot kapta. Egyrészt valóban volt ilyen oldalszámú 21-es a Szovjetunióban, másrészt utolsó évesként ez volt Andrási Sándor hívószáma, végül pedig évfolyamát ’80-ban avatták. A magyar MiG-21-esek között nem volt 23-as, de ez a szám volt Andrási Sándoré a pápai évek alatt. Ez állt a sisakján, ez volt a ruháiba írva és az emlékek miatt ez került a megfestett repülőgépre is.

Részletfotó a készülő műről. Az olajfestékkel festett kép lealapozott farostlemezre kerül, amely a vászonhoz hasonló érdes felületet ad.

A festmény alapjait egy cseh géppárról készült fotó adta, abból lett a magyar-szovjet vegyes géppár. A szovjet MiG itt már elkészült, a magyar gépnek egyelőre csak a vázlata van az alapon.

Lassan formát ölt a pápai 21-es is. Az olajjal történő festés alapjait általános iskolai tanárától sajátította el az alkotó, akinek első repülési témájú képét remélhetőleg több is követi majd.

A végleges változat, amelyen egy kicsit oszlott a felhőzet széle

***

Fotó: Andrási Sándor