A katonaközösségek lehetőségeik szerint mindig is igyekeztek ápolni a hagyományaikat, és nagynevű elődeik emlékét. Nincs ez másként az ejtőernyősök esetében sem, akik idén nyáron hagyományteremtő céllal, első alkalommal rendezték meg a Hüse Károly Katonai Ejtőernyős Emléktalálkozót.

Hüse Károly neve a mai napig fogalom a magyar katonai ejtőernyőzés világában. Az 1940-es születésű sportember iskolái befejezését követően két évig szülővárosában, Hajdúszoboszlón dolgozott. Az ejtőernyőzéssel 1953 óta foglalkozott és 1954. március 29-én életében először ugorhatott. Az ejtőernyőzést olyan elszántsággal folytatta, hogy 1958-ban első lett a megyei ejtőernyős bajnokságon, majd 1960-ban célba ugró bajnok és válogatott kerettag lett. Ugyanebben az évben kezdte meg katonai szolgálatát, amelyet a sorkatonai évek leteltével élethivatásul választott. Továbbszolgálóként majd hivatásosként szolgált. 1962-ben már túl volt az 500. ugrásán. 1964-ben országos és világcsúcsot állított fel 1000 méteres késleltetett célba ugrásban. 1965-ben az 1000. ugrását teljesítette, majd egy tiszti vizsgát követően 1966-tól alhadnagyként szolgált tovább. Magánéletében is jelen volt az ejtőernyőzés, felesége szintén ezt a sportot űzte. 1968-ban a 2000., 1971-ben a 3000., 1974-ben a 4000. ugrását jegyezhette be az ugrókönyvébe. Neve külföldön is egyre ismertebb lett, folyamatosan járta a világot. Az 1976-os év nem csak az 5000. ugrást, hanem az ötödik helyezést is hozta az olaszországi világbajnokságon. Ilyen eredményt magyar ejtőernyős sportoló addig nem ért el. Az akkoriban rendkívülinek számító 6000. ugrását Kubában teljesítette – a világon ötödikként. A sikeres életpálya 1978. május 26-án, a 6263. ugrás során szakadt meg; Hüse Károly tragikus balesetet szenvedett. A 38 évesen elhunyt ejtőernyős katonasportolót szülővárosában, Hajdúszoboszlón katonai tiszteletadás mellett temették el.

*

A nyolcvanas években az akkori néphadsereg kiemelt eseményként kezelte a Hüse Kupa néven, Hajdúszoboszlón megrendezett versenyeket, amelyek a keleti (szocialista) blokk ejtőernyőseinek talán legnagyobb versenyei voltak. A rendszerváltást követően a honvédség leépítése hatással volt ezekre a versenyekre is, amelyeket azután egyre ritkábban rendeztek meg. A kétezres években még voltak erőfeszítések, hogy ez a nemes hagyomány ne szakadjon meg, de a 2010-es évek erőforrás hiánya miatt a honvédség már nem tudta megrendezni ezeket a versenyeket. Az évtized közepén civilek vették át a rendezést, először Gödöllőn, majd 2017-ben, amikor a nagyjavított Mi-17-esek rendelkezésre álltak, már a honvédség támogatásával. Ugyancsak ebben a felállásban rendezték meg a versenyt a tavalyi, 42. CISM Katonai Ejtőernyős Világbajnokságot követően. Ekkor azonban döntés született arról, hogy az eredetileg is katonai verseny szervezése ismét a honvédség kezébe kerül, annak érdekében, hogy a hagyományőrzés méltó formában folytatódhasson. A 2019-es rendezvény igazgatója Dr. Bali Tamás ezredes, bázisparancsnok-helyettes lett, aki a tavalyi ejtőernyős világbajnokság szervezését is vezette. Bali ezredes elgondolása volt, hogy az idei esemény a katonai jelleget hangsúlyozva ne csak egy verseny legyen, hanem találkozó is a katonai ejtőernyős generációk között. Ennek megfelelően az I. Hüse Károly Katonai Ejtőernyős Emléktalálkozónak elnevezett eseményen a múltat idéző idősebb generáció tagjai mellett ott voltak napjaink katonai ejtőernyősei, a válogatott tagjai és a jövőt képviselő fiatalok, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem felderítő szakos hallgatói is. A szervezők meghívtak volt parancsnokokat és ma is aktív elöljárókat. Utóbbiak ugrottak is. Rajtuk és a szolnoki ejtőernyős és különleges műveleti alegységeken kívül, minden olyan alakulattól érkeztek ugrók, ahol ejtőernyős beosztás van – a kecskeméti repülőbázisról, a pápai bázisrepülőtérről és a debreceni felderítőktől.

A programot úgy állították össze, hogy találkozó, megemlékezés és verseny jellege egyaránt legyen. A rendezvény július 10-én este a helikopterbázison kezdődött, ahol a résztvevők megkoszorúzták Hüse Károly mellszobrát. A kétnapos verseny megnyitóját másnap reggel 8 órakor a szandaszőlősi sportrepülőtéren tartották, majd megkezdődtek az emlékugrások.

Koszorúzás, katonai tiszteletadás mellett

Bali Tamás ezredes mellett Hüse Károly fiai állnak.

A körkupolás ernyőkkel azok a veteránok és fiatalok ugrottak, akik nem ugranak légcellás ernyővel. Az emlékugrást színesítette, hogy egy volt mélységi felderítő század (MN 3100) tagjai - akik a legendás Furkó Kálmánnál szolgáltak, majd 1987-ben szereltek le – szintén ugrottak. Néhány, immár az ötvenes éveiket taposó egykori felderítő katona nemrég ismét elkezdett ejtőernyőzni. Mivel érvényes orvosival és biztosítással rendelkeztek, a körkupolás emlékugráson ők is részt vehettek és ennek bizony megadták a módját. Úgy vonultak be, ahogy azt egykor megtanulták: sisakkal az egyik kézben, mentőernyővel a másik kézben, felderítő nótát énekelve. Az egykori mélységi felderítő katonák közül Dr. Lits József így emlékezett: „28 éves koromban ugrottam először és Hüse Károly volt az én mentorom. Nagyon sokszor voltam, mint tartalékos katona az ő irányítása alatt ejtőernyős táborokban és az ő iránti tisztelet miatt vállaltam ezt a mai napot is.”

Sisakkal és mentőernyővel a kézben, mint annak idején.

 A volt mélységi felderítők csoportképe.

A verseny két részből állt, célba ugrásból és célra szállásból. A célba ugrás a versenyekről ismert szabályozott célba ugrás volt, érzékelő platformra. Ezt a versenyszámot egyéni versenyben mindhárom helyen a 86. Szolnok Helikopter Bázis ejtőernyősei nyerték. Sorrendben: Varga Tamás zászlós, Olenyik Roland őrmester és Gál Szabolcs törzsőrmester. Csapatban a Szolnoki Honvéd Ejtőernyős Sportegyesület 2., 4., és 1. csapata állhatott a dobogóra.

Mivel a célba ugrás már versenykategória és rengeteg gyakorlást igényel, az az ötlet merült fel, hogy legyen egy olyan megmérettetés, amelyen a normál légcellás képzettséggel rendelkező, de egyébként nem versenyző állomány vesz részt. Ez lett a célra szállás. A szandai reptéren egy negyven méter átmérőjű kört festettek fel, azon belül öt méterenként újabb körökkel és középen egy mindössze egy méter átmérőjű körrel. A bírók a középponttól mérőszalaggal mérték a távolságot. Ezt tehát a légcellás állomány ugrotta. A célra szállást egyéniben Szabó Konrád zászlós nyerte az 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázisról. A második Rácz Csaba főtörzsőrmester lett a 2. vitéz Bertalan Árpád Különleges Rendeltetésű Dandártól, a harmadik pedig Bereczki Zsolt főtörzsőrmester, a 86. Szolnok Helikopter Bázisról. Csapat célra szállásban az első két hely a Szolnok Helikopter Bázis 1. és 2. csapatáé lett, a harmadik a különleges rendeltetésű dandár csapatáé.

A találkozón 44 légcellás versenyző és kb. 30 fő körkupolás emlékugró ugrott. Az ugrásokat a Rubik Szállítóhelikopter Zászlóalj Mi-17-eséből hajtották végre, de a versenyzőknek az egyik Mi-24-es harci helikopter is rendelkezésre állt. A rendezvény július 12-én ért véget. A szervezők nem titkolt szándéka, hogy ezzel a rendezvénnyel hagyományt teremtve Hüse Károly emlékét és a katonai ejtőernyőzés hagyományait egyaránt tovább ápolhassák.

* * *

Fotó: Zsadony Ferenc nyá. zászlós, Szórád Tamás. A cikk nyomtatott változata az Aeromagazin 2019. augusztusi számában jelent meg.