Február 18. és 22. között az 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis három Gripen vadászgépe és hat pilótája Észak-Németországba települt, hogy közel egy héten át a Luftwaffe pilótáival közösen gyakoroljon. Az együttműködésre egy többnemzeti légi harccsoport (MAG – Multinational Air Group) összekovácsolásának szándékával került sor.

Egy-két évvel ezelőtt a németek gondoltak egyet és elkezdték kidolgozni egy olyan többnemzeti harccsoport létrehozását, amely közös erővel képes reagálni a jövőbeni kihívásokra. A többi haderőnem mellett természetesen kiemelt szerep jut a légierőnek. A 2026-ig kitűzött és a légierőt érintő célok között szerepel az, hogy a német és szövetséges légierőkből álló többnemzeti légi harccsoport a harci és támogató feladatok összességét tekintve képes legyen napi 350 felszállás végrehajtására.

Erre önmagában a Luftwaffe nem lenne képes, ezért a kitűzött célok 75 százalékát vállalva, a maradék 25 százalékhoz más légierőket vonnak be - például a Magyar Honvédség Gripenjeit. Az idén februárban Budapesten tartott MAG konferencián felkérték a jelentkező nemzeteket - például cseheket, szlovákokat, bolgárokat, lengyeleket, finneket, amerikaiakat, hollandokat - hogy a lehetőségeik szerinti felajánlással segítsék a közös munkát. Magyarország részéről négy JAS39 Gripen felajánlása történt meg, elsősorban levegő-levegő (vadász) feladatokra. A kezdeti bevethetőségi képességet (IOC) 2023-ra, a véglegest (FOC) 2026-ra kell elérni. A tervezők évről évre lebontották, hogy a 2026-ig hátralévő időszakban mit kell elérni az adott évben. Például 2022-re az egész többnemzeti köteléknek alkalmasnak kell lennie egy Németországon kívüli gyakorlatra. Ez majd az egész MAG tesztje is lesz, hogy a résztvevők mennyire tudnak együttműködni hadműveleti körülmények között. Évente négy kurzust, MAGDAY-t szerveznek úgy, hogy akár egyszerre több külföldi nemzet részvétele is lehetséges, de az is előfordulhat, hogy nincs külföldi résztvevő. Idén februárban a magyarokon kívül izraeli megfigyelők voltak egy másik bázison. Ebben az évben csak a februári kurzuson vettünk részt, mert a Baltic Air Policing és az arra való felkészülés van a fókuszban. Az előző, 2015-ös BAP váltást egyébként éppen a Luftwaffe Észtországban települő Eurofightereivel közösen adták a magyar Gripenek. A következőre MAGDAY-re a csehek és a lengyelek mennek majd.

A magyar és a német légierő együttműködési megállapodását Kilián Nándor dandártábornok, a Magyar Honvédség Parancsnokságának légierő haderőnem szemlélője és Ingo Gerhartz altábornagy, a német légierő parancsnoka írta alá.

*

Magyar vadászpilóták tavaly voltak először MAGDAY-en. Akkor három géppel települtek Büchelbe, de a rájuk osztott kötelék feladatokban (COMAO) csak két Gripent használtak. Idén szintén három géppel települtek, ezúttal Schleswigbe, a Luftwaffe egyik Tornado ezredének bázisára és mindhárom géppel repültek a gyakorlaton. A kecskeméti Gripeneknek a COMAO feladatok mellett Tornadókkal vívott 1-1 elleni légiharcot terveztek be. A bázis hátránya, hogy a tengerhez közeli elhelyezkedése miatt gyakran rossz, felhős, esős az időjárás, ráadásul nincs precíziós műszeres leszállító rendszer, csak radar bevezetés (PAR), ahol az irányító folyamatosan diktálja az iránysáv és a siklópálya tartásához szükséges információkat. A feladatról visszatérő Gripenek mindig a PAR-minimum (200 láb vagy 60 méter felhőalap) közeli, műszeres körülmények között szálltak le. Az viszont nagy előnye a bázisnak, hogy alig negyedóra repülésre van a tenger felett kijelölt, részben a szárazföld fölé is benyúló és Hollandiáig húzódó, gyakorlásra használható légtértől. Büchel, ahol 2018-ban voltak a magyarok, nagyon messze volt ettől a légtértől, sok idő elment az átrepülésekkel. A schleswigi helyszín addig biztosnak látszik, amíg a magyar pilóták visszaszerzik a légi utántöltésre vonatkozó jogosításaikat. Ami már csak azért is fontos, mert a koncepció szerint a leendő MAGDAY-eken négy magyar gépet egy német századba integrálnak és akkor célszerű az adott század bázisára települni. Szinte biztos, hogy azok a repülések légi utántölthetőségi képességet is megkövetelnek a Gripen pilótáktól. Amint a későbbiekben naprakész lesz az erre vonatkozó jogosításuk, évi két MAGDAY részvétel jelentősen megkönnyíti majd a jártasság fenntartását is.

Idén három tanker szerepelt a gyakorlaton: egy német A310-es, egy amerikai KC-135-ös és egy francia C-135-ös. A közeljövő terve, hogy a német Airbus A400-asok tankerváltozata is a MAGDAY-ek résztvevője legyen. A németek már a svédekkel közösen dolgoznak azon, hogy a Gripen az év végére kvalifikált legyen az A400-asból történő utántöltésre.

*

Februárban a Gripenekkel illetve a műszakiakat is szállító A319-es fedélzetén hat pilóta repült ki Németországba.  A kontingensparancsnok korábban a Tactical Leadership Program (TLP) kurzusán kötelékparancsnok (mission comander) képzésen vett részt, ezért a hangsúly most nem az ő repülésén volt, hanem annak a négy pilótának a gyakoroltatásán, akik kétgépes géppár-parancsnoki és négygépes rajparancsnoki képzése van folyamatban. Ők itthon a gyakorlat előtt jó néhány látóhatáron túli (BVR) légiharc feladatot repültek. A hatodik pilóta esetében a manőverező légiharc alapjainak (BFM) gyakorlása volt a cél Tornado illetve Eurofighter ellen, hogy itthon mihamarabb készültségi szolgálatot adhasson. (A Eurofighterek elleni légiharcot az időjárás meghiúsította.)

2017-es fotó egy póttartályokkal terhelt Tornadóról, amely a Közel-Keletre indul a schleswigi bázisról.

A gyakorlat koncepciója egyelőre az, hogy az áttelepülés után a hétfő a tervezés és az általános eligazítás napja, a kedd a repülésé, a szerda ismét a tervezésé, csütörtökön repülés, pénteken pedig hazatelepülnek a résztvevők. 

- Hétfőn korán reggel egy videokonferenciával kezdődött a tervezés. A MAGDAY ebben is különbözik az olyan gyakorlattól, mint például a Tiger Meet, ahol mindenki helyben van. Ez alkalommal öt német bázisról vontak be Tornado, illetve Eurofighter gépeket a gyakorlatba. A két COMAO feladat közvetlen végrehajtásáért felelős kötelékparancsnokokat a nörvenichi 31. vadászrepülő ezred Eurofighter pilótái közül jelölték ki. A kivetítőkön megjelenítették a tervezéshez szükséges adatokat: feladat, célpont, fenyegetés, taktika, stb.. Részletesen elemeztük a kapott információkat és utána elkezdhettük magát a tervezést. Figyelembe kellett venni azokat a legrosszabb forgatókönyveket, amelyekkel az ellenfél előállhat illetve a saját tervezésben észre kellett venni azokat a pontokat, amelyekből probléma lehet a későbbiekben – mondta a MAGDAY-re települt magyar kontingens parancsnoka.

- A tervezés folyamán nagyjából két óra elteltével volt egy félórás „lássuk ki hol tart” briefing, aztán mindenki elvonult és folytatta a munkát. A végső tervezői briefing délután volt. Ez egy nagy, egy-másfél órás megbeszélés, ami már másnapra is szólt. Keddre nem is terveztek videokonferenciát csak a feladat délutáni kiértékeléséhez. A legelső naphoz hozzátartozik egy leosztás, ahol mindenki kap valamilyen feladatot, van, aki kettőt-hármat is. Nincs olyan, hogy valaki csak ül és végignézi az egész briefinget.

Kedden reggel 6.30-ra mentünk be, volt egy végleges briefing az időjárással és a repterek használhatóságával kapcsolatban, aztán repülés. Ami nekünk előny volt, hogy a „step” után félórán belül fel tudtunk szállni. Ehhez az is kellett, hogy műszaki szempontból minden rendben volt. Ritkán van olyan település, amikor semmi nehézség nincs, most ez ilyen volt. A németeknek a Tornadóval ez hosszabb időt igényelt; mi még beszélgettünk a feladatról, amikor ők már mentek ki a gépekhez.

A repülési feladat nagyjából két óra időtartamú volt. A negyedórányira lévő légtérben 19 gép harcolt 9 gép ellen. Ami érdekesség, hogy a tenger feletti feladatokat gumiruhában repültük, sőt már kifelé is abban repültük, hogy szokjuk. Nem vészes, meg lehet szokni, inkább a Baltikumban kellemetlenebb, mert ott a 24 órás készültségi szolgálat alatt végig viselni kell.

Mindkét oldalt tankerek és zavarógépek támogatták. Mivel a mi rakétáink voltak a legjobbak, mi lettünk úgymond a lándzsa hegye. Minket tettek előre, és alapvetően a támadó kötelék előtti söprögető feladatot láttunk el. Kedden és csütörtökön 3-3 géppel COMAO feladatokat repültünk, ehhez jött még a Tornadók elleni három felszállás. Ez a későbbiekben bővülni fog. A németek nyitottak, ha két Eurofighter kell, akkor két Eurofighter lesz a 2-2 elleni légiharcra. A részvételi szándékunkat a gyakorlat előtt nyolc héttel kell jelezni a Luftwaffe parancsnokságának, akik a részletek egyeztetését ledelegálják a bázisoknak. Ez az egyeztetés már most is működik. Tételesen felsoroltuk, hogy mik a céljaink, ők jó néhány kérdést feltettek, hogy mit, hogyan gondolunk és közösen összehangoltuk a részleteket.

Már nem csak a régi technikákat gyakoroltuk, hanem a legmodernebb fegyvereket is szimulálták. A nagy változást az F-35-ösök, az AMRAAM rakéták D változata vagy a Meteor rakéták hozzák majd. A Tornadók IRIS-T rakétával repültek. Igaz sisakcélzó nélkül nem sokat változtat a dolgon, de ha lenne sisakcélzójuk, akkor nem lenne egyértelmű a harc kimenetele. A MAGDAY-en az volt a szabály, hogy ha a Tornadók 30 másodpercig kibírják lelövés nélkül, akkor nyertek. Nem sokszor volt ilyen. Agyaggalamb lövészetnek tűnt az ellenük való harc, aztán egyszer egy olyan pilóta ellen kellett repülni, akiről azt mondták, hogy ő az isten a Tornadóval vívott manőverező légiharcban. Ő egy Weapon Instructor kurzust végzett pilóta volt és alaposan megnehezítette a dolgát a mi legfiatalabb pilótánknak, aki a készültségi szolgálatra készülő hajózó volt. A legtapasztaltabb tornadós harcolt a legfiatalabb gripenes ellen. Ez a kurzus, amely korábban az USA-ban volt, most Schleswigben van. A németek már mindent hazatelepítettek a tengerentúlról és felszámolták az ottani tréninget. Ezzel több gépük lett otthon, de az emberhiány náluk se ismeretlen. A civil szféra szívja el az embereket. Sok az olyan pilóta, aki még úgy írta alá a szerződést, hogy 41 évesen elmegy nyugdíjba.

A jövőben az A400-as tankerváltozatát is bevonják a gyakorlatba.

A Link 16-os rendszerünk már képes a levegő-föld adatkapcsolatra is, ami azért hasznos, mert fel tudják küldeni a feladatkiosztást, ha valakit támadni kell. Vagy fel tudják küldeni a beazonosított légvédelmi rakéták helyét úgy, hogy már köré van húzva az adott fegyvertípus megsemmisítési zónája, hogy még véletlenül se repüljünk bele. Régen ez úgy volt, hogy a légvédelmi irányítótól kapott pozíció alapján manuálisan betettünk egy karikát és odahúztuk az adott helyre a mozgó képernyőnkön. Most ezzel nem kell bajlódni, megvan elektronikusan, látni a teljes képet. Ez a Link 16 előnye. Aztán van még az a 4-8 vadászgépet magában foglaló hálózat (fighter link), amit a Gripennél kitoltak 12-re. Ennek segítségével nemcsak, hogy látjuk egymás helyzetét, hanem meg is tudjuk osztani egymással, hogy ki kit fogott be, illetve kinek mennyi fegyverzete, üzemanyaga van.

A földi vadászirányítók nagyon profin dolgoztak. Az sokszor nem látszik az adatkapcsolaton, ahol látom a szereplőket, hogy ki az, akit már lelőttek. Általában még sokáig ellenségként jelenik meg. Itt ezt is megoldották, mindig pontos volt a légi helyzetkép. A németek továbbra is a földi vadászirányítást és ezzel a saját tréningjüket preferálják az AWACS-szel szemben, amelyet éppen ezért később sem terveznek bevonni. Igaz, nem is lenne könnyű; az AWACS-flotta meglehetősen elfoglalt. Én mindenképpen a legjobbak közé sorolnám a német vadászirányítókat – összegezte a tapasztalatokat a kontingensparancsnok.

*

A hazaérkezés után a tapasztalat feldolgozására készül egy úti jelentés, ami az elöljáró felé megy. Ez harcászati szempontból nem annyira részletes, inkább az van benne, hogy mi történt, mi az, ami működött, mi az, ami nem vagy javítani kell rajta. A század saját értékelése ennél részletesebb. Mivel nehéz azt összehozni, hogy valamennyi hajózó egyszerre együtt legyen, mindenki kap egy összefoglalót. Ebben benne van, hogy milyen feladatok és új dolgok voltak a gyakorlaton, mit kell csinálni, ha közel kerülnek egy ismert vagy egy váratlanul felbukkanó (pop up) légvédelmi rakéta indítóhoz vagy, hogy viselkedik a Gripen két póttartállyal nagy magasságban. Ezt a konfigurációt itthon kevésbé használják, kint azonban minden feladaton fent voltak a szárny alatti póttartályok. A harmadik, törzs alatti nem, mert annyi haszna nem lett volna, mint amennyivel megnövelte volna az üzemanyag fogyasztást. 

Magyarok és németek együttműködése 2015-ben, amikor Gripenek és Eurofighterek közösen adták a Baltic Air Policing szolgálatot. 

A következő fázis az, hogy akik kint voltak a MAGDAY-en, TLP elméletre is mehessenek, sőt a cél, hogy a TLP elméleti kurzusa alap legyen mindenkinél. Ezzel magyar kötelékparancsnoka is lehetne a gyakorlatnak. A törekvést a németek is támogatják, nem véletlenül van erről szó a háttérben. A házigazdák is folyamatosan dolgoznak azon, hogy a későbbiekben a legapróbb dolog se okozzon fennakadást. Ilyen az, hogy a videokonferenciához minden egy helyen legyen, és ne kelljen két helyszín között járkálni, vagy, hogy a Magyar Honvédség A319-esének kiszolgálásához is rendelkezésre álljon minden és a gépnek emiatt ne kelljen kitérő repülőtérre menni. Ebben már idén is voltak pozitív változások és kitérőre csak az időjárás miatt kényszerült a magyar Airbus. A művelettervezés szintjén is előre léptek. Idén létrehoztak egy 20 fős tervezőcsoportot (JFAC), akik nem a konkrét feladatokat, hanem az egész művelet hátterét tervezik. 2026-ra a komplett német JFAC mellett a kiegészítő nemzetekkel is számolnak a művelettervezésben. Ebben több mint 500 ember lesz érintett, mert ez már olyan léptékű NATO művelet, mint a 2011-es líbiai volt.

Az biztos, hogy a kétoldalú megállapodás jót tett a kapcsolatoknak és az együttműködés, amely a közös, 2015-ös baltikumi szolgálat idején és a tavalyi, bücheli településkor még egy kissé merev volt, jó irányba mozdult el.

* * *

Fotó: NATO Allied Air Command, Luftwaffe, Magyar Honvédség, Szórád Tamás