1982. május 25-én a falklandi vizeken hajózó brit expedíciós flottát érzékeny veszteség érte. Az argentin tengerészeti légierő sikeres támadást intézett az utánpótlást szállító MV Atlantic Conveyor nevű hajó ellen.

Az Atlantic Conveyor elleni támadásban részt vett egyik Super Etendard, a 2da  Escuadrilla Aeronaval de Caza y Ataque 3-A-203-as számú gépe. Fotó: Instituto Aeronaval

A Falkland- vagy spanyol nevén Malvin-szigetekért vívott háború során az argentin tengerészeti légierő, az Aviación Naval A-4Q Skyhawk és Super Etendard repülőgépeket vetett be a brit flotta ellen. Az AM39 Exocet hajó elleni rakéta hordozására is alkalmas Super Etendard volt az argentinok egyetlen típusa, amelyből egyet sem vesztettek a háború során, ellenben számlájukra két brit egység, a HMS Sheffield rakétás romboló és az MV Atlantic Conveyor szállítóhajó elsüllyesztése volt írható. A Super Etendard - Exocet kombináció félelmetes fegyverré vált az argentin pilóták kezében. A két esetből a Sheffield elsüllyesztése az ismertebb, a kereskedelmi flottától besorozott, 15000 tonnás Atlantic Conveyor május 25-i pusztulása kevésbé.

Még épségben.  Fotó: Ministry of Defence

Az Exocet becsapódásakor a hajón szállításra csomagolt állapotban Chinook és Wessex helikopterek voltak valamint telepíthető leszállópálya elemek, tartalék Harrier-hajtóművek, alkatrészek, egy édesvíz előállító berendezés és 5000 ember elhelyezésére szolgáló sátrak. A britek szerencséjére az Atlantic Conveyor fedélzetén szállított Harrierek ekkor már nem voltak a fedélzeten.
A rakéta délután 16:35-kor találta el a hajót, amely kigyulladt és később elsüllyedt. Tizenkét tengerész vesztette életét, köztük a hajó parancsnoka. Az Atlantic Conveyor elsüllyedése a brit expedíciós erők legnagyobb logisztikai vesztesége volt. A hajón szállított készletek és helikopterek elvesztése után a szárazföldi műveleteket is át kellett tervezni, mivel a nagyteljesítményű Chinook és Wessex típusok is a dél-atlanti hullámsírba merültek. A hadianyag és a katonák szállítása ezután a kisebb kapacitású helikopterekre maradt, amelyeket így kénytelenek voltak teljesítőképességük határáig hajszolni.

2004-ben kaptam lehetőséget egy rövid beszélgetésre az Atlantic Conveyor elleni támadást végrehajtó géppár egyik pilótájával. Julio Barrazza a háború idején 34 éves volt. Vannak dolgok, amelyekről 22 évvel a háború után sem beszélt szívesen, de néhány gondolat erejéig felelevenítette azt a bizonyos május végi délutánt.

1982-ben mekkora tapasztalattal rendelkezett a Super Etendardon?

Valamennyien 200-300 repült órával rendelkeztünk akkor a típuson. Előtte Skyhawkon szereztünk több száz órás gyakorlatot. A típusátképzésre 1980 szeptemberétől érkeztek argentin tengerészpilóták Franciaországba. A három hónapos nyelvtanfolyamot repülés követte egy légcsavaros típuson, majd ezután került sor az 50 órás Super Etendard átképzésre. Én 1981 szeptemberében kaptam meg a típust Landivisiau-ban. Az én saját véleményem az, hogy az akkori színvonal szerint egy remek csapásmérő gép volt, de, ha a mai színvonalhoz hasonlítjuk, természetesen vannak már jobbak.

Az argentin Armada Super Etendard pilótáinak egy csoportja. Fotó: Armada Argentina

A hajók elleni támadásnál mi volt a legnehezebb feladat?

Először is ott van az ellenség korai előrejelző- és riasztó rendszere. Azután le kell küzdeni a légvédelmet, vagy kijátszva át kell jutni rajta és végül még ott van az elektronikai ellentevékenység, amely szintén meghiúsíthatja a támadást. Egy hajó elleni bevetés megtervezését és végrehajtását több száz alkalommal gyakoroltuk, és készen álltunk arra, hogy éles helyzetben is bármikor végrehajtsuk. Mondjuk úgy, hogy ebben az esetben „gyorsan reagáltunk”.

Hogyan történt ez a „gyors reagálás”?

1982. május 25-én a felderítésünk brit repülőgépek le- és felszállását észlelte nagyjából 100 mérföldre, északkeletre Puerto Argentinótól vagy ahogyan a britek nevezték Port Stanleytől. Arra gondoltunk, hogy az egyik repülőgép-hordozójuk lehet ott a kísérőhajókkal. Curilovic korvettkapitány és jómagam voltunk beosztva, hogy, ha kell, azonnal felszálljunk. Délelőtt 10 órakor parancsot kaptunk, hogy készüljünk fel a bevetésre. Megkaptuk a kérdéses terület koordinátáit, majd a felkészülést és a bevetés megtervezését az alatt hajtottuk végre, amíg a földi személyzet a gépeket (3-A-203-as és 3-A-204) és a rakétákat készítette elő. Már a gépeinkben ültünk, és további információkra vártunk, amikor kiderült, hogy a légierő KC-130 Hercules tankergépe egy másik bevetésen van és várni kell rá. Amikor ismét elérhető lett a tanker, gyorsan újra ellenőriztünk mindent és elindultunk. Tisztán emlékszem: ahogy kigurultunk, legalább 50 ember állt ott felemelt hüvelykujjal, sok szerencsét intve nekünk.

Az argentin fegyveresek Exocet rakétát függesztenek a 204-esre. Fotó: Instituto Aeronaval

A felszállás és az emelkedés simán ment. Az utántöltést követően a parttól közel 200 kilométerre, 6000 méteren köröztünk, majd elkezdtünk lassan süllyedni, egészen 100 méter alá. Az időjárás kiváló volt, a kristálytiszta időben semmi nem csökkentette a látástávolságot.

Az égő Atlantic Conveyor. Az elharapózó tüzet nem sikerült megfékezni. Fotó: Ministry of Defence

Amikor úgy véltük, hogy a brit hajóktól mintegy 90 kilométerre vagyunk, bekapcsoltuk a radart és egy kicsit megemelkedtünk. A képernyőn három jelet láttam, egy nagyot és egy közepeset és egy kicsit. Eddig a pillanatig teljes rádiócsendben repültünk. A bekapcsolt radar kisugárzása miatt azonban a meglepetés erejére már nem számíthattunk. A géppárom jelentette, hogy látja a célokat. Én megerősítettem, és közöltem, hogy kiválasztottam a legnagyobbat. A számtalanszor gyakorolt mozdulatokkal a meghatározott sorrendben életre keltettük a fegyverrendszert. Az üzemkész állapotot egy zöld fény jelezte a műszerfalon. Ettől kezdve bármikor lenyomhattuk a botkormányon lévő indítógombot, a rakéta csak akkor indul el, ha a paraméterek a legoptimálisabbak voltak. Amikor már csak 45 kilométerre voltunk a céltól, elindultak a rakéták, majd 180 fokos fordulattal kiváltunk a támadásból és a hullámokat súrolva, maximális sebességgel távolodtunk. Délután négy óra múlt csak, de gyorsan sötétedett. A tankerrel még sikerült látás mellett találkozni és utántölteni. Amikor leszálltunk a bázisunkon, Rio Grandén, ismét emberek sora várt minket.

Robert Taylor festménye a mentésről. A Sea King egyik pilótája András herceg volt.

* * *