A szlovák légierő szállítógépei a Milan Rastislav Štefánik tábornokról elnevezett Malacky-Kuchyňa légibázison települnek. A tízgépes flotta többsége az egykori csehszlovák közösből maradt, és bár van új beszerzés és modernizálás is, az igazi fejlesztés még várat magára.

A szállítóezred feladata, hogy a szlovák haderő részére közép- és rövidtávú szállításokat végezzen, de az itteni repülőgépeket használják a hadsereggel közös ejtőernyős feladatokhoz, légifotózáshoz és, ha kell, a kutató-mentő bevetésekhez is.

A szállítórepülők egyéves alapfokú képzése egymotoros Zlin típuson kezdődik Žilina (Zsolna) repülőterén. A 150 repült óra után következik a kétmotoros képzés 50 órában, továbbra is civil repülőgépen. A Malackyba kerülő fiatal pilóták az L-410-esen kezdik, csak később ülhetnek a nagyobb An-26-osra. A szimulátoros képzésre az L-410-es esetében a csehországi Ostravában, az An-26-os típuson Ukrajnában, Kijevben van lehetőség. Egy-egy szimulátorgyakorlat 25 óra elméletet és 10 óra szimulátor időt foglal magába. A folyamatos képzés célja az, hogy a személyzetek időjárás minimuma 1 kilométeres látás és 100 méteres felhőalap legyen. 

An-26 - A szlovákok igáslova  

A szlovák légierőnél jelenleg két An-26-os üzemel. Ezekkel a sajátos terepszínre festett Ancsákkal elsősorban a külföldi missziókban szolgáló szlovák katonák szállítását és ellátását végzik.

A gép függőleges vezérsíkjának csak a mennyezet "zsebében" jut hely. Ezt a gépet egy külföldi útvonalra készítik fel a patyolattiszta hangárban.

A gépek pilótafülkéje modernizált, új rádiónavigációs berendezéseket, GPS-t, új időjárás radart és TCAS rendszert építettek be. Az új berendezések által szolgáltatott adatok három kisméretű EHSI-n jeleníthetőek meg. A háromból kettő a pilóták előtt van, a harmadik a navigátor műszerfalán. A modernizációra a 2006-os hejcei katasztrófa után került sor.

A 2006. januári katasztrófát megelőzően a szlovák légierő két, nemzeti színekre festett An-24-est használt. Az egyetlen megmaradt gépet nem modernizálták, csak helyi feladatokat repülnek vele, nemzetközi útvonalakat már nem. Ezzel az An-24-es üzemeltetése a szlovák légierőben ugyan még nem szűnt meg teljesen, de a géppel lényegében már nem számolnak.

*

 L-410 - Kicsi, de sokoldalú

Malackyban az L-410-esek elsőbbséget élveznek, abban az értelemben, hogy, ha a típus kapacitása elegendő az adott feladatra, akkor nem használják a nagyobb és drágábban üzemeltethető An-26-ost. A 410-esekből 7 darab áll rendelkezésre.

A közelebb álló gép egy üvegorrú L-410FG, a távolabbi egy UVP-T. A Az L-410UVP-T-ből kettő van, elsősorban ejtőernyős ugratásra használják őket. Ezért a zöld terepszínű gépek bal oldalára nagyméretű védőfelületet ragasztottak, hogy a bekötött ugrásoknál a kioldókötelek ne tegyenek kárt a törzs ajtó mögötti felületén.

A mérőkamerás légifotózáshoz is L-410-est használnak a szlovákok, az üvegorrú FG változatot. Az FG érdekessége, hogy az üvegezett orr miatt az orrfutó nem behúzható kivitelű valamint az, hogy a gépet csak egy pilóta repüli. Az orr részben kialakított fülkébe a jobb oldali ülés előtt, a műszerfal nyílásán lehet bemászni, a légifotózáshoz szükséges kamerarendszerek az utaskabinban kaptak helyet. A fotók Szlovákia teljes területét lefedik, a készletet tízévente frissítik. Így május közepétől szeptember közepéig, amikor a nap állása a legmagasabb, az FG és személyzete jól el van látva munkával. Fotó: Szlovák Légierő

Üzemen kívül lehetőleg minden gép hangárba kerül, főleg a könnyen mozgatható L-410-esek. A képen az egyik rövidtávú VIP szállításra használt L-410UVP-E14-es van. Feladatát lassan átveszik az új E-20-asok, lásd következő fotó.

A szlovák légierő L-410UVP-E20-asa ezúttal nem Malackyban, hanem a kecskeméti bázison gurul, miután megérkezett a 2010-es repülőnapra.

A vadonatúj E20-asokban pilóták előtt két display kapott helyet, amelyek az összes hagyományos repülési és navigációs műszert kiváltották, csak a hajtóművek ellenőrző műszerei valamint a tartalék műszerek (műhorizont, sebességmérő és magasságmérő) maradtak hagyományosak.

Az An-26-osokat váltó típus kérdése egyelőre még függőben van. A szakma továbbra is egyértelműen a C-27J Spartan típust preferálja szemben például a CASA C-295-ösével. Mint mondják, a CASA gép keskeny törzse nem éppen ideális és a hozzájuk eljutott hírek szerint a csehek és a lengyelek is megvívják a maguk harcait a típus problémáival. Arról nem is beszélve, hogy a Spartan pilótafülkéjéből gyorsan átülhetnének, mondjuk egy C-130J-re. A Hercules beszerzés jó ideig nem fenyeget, mert még a már kiválasztott C-27-es rendszeresítése is várat magára, és úgy tűnik, hogy a Spartan még sokáig nem lesz látható a pajzs alakú szlovák felségjellel.

*

A múltat a rendszerből kivont gépek megőrzött példányai idézik fel a bázison.

A bázisra belépőt egy Szu-22-es fogadja a bejáratnál.

Kicsit sivatagi feelingje van ennek az L-29 Delfinre fújt kamuflázsnak.

MiG-21. A jó öreg kályhacső megkopottan is szép!

Fegyvereitől megfosztott MiG-15-ös légicél vontatóvá alakítva. Vontatmánya mögötte sárgállik. A légicélra a csöves légvédelem gyakorolt.

*

In Memoriam

A Malacky szállítóalakulat és egyben a szlovák légierő legsúlyosabb repülőszerencsétlensége 2006. január 19-én, Magyarországon következett be. A Malacky bázison felállított emlékmű a szerencsétlenül járt repülőgép személyzetére, Miroslav Novák másodpilótára, a Malacky bázis akkori parancsnokára, Norbert Kumančík gépparancsnokra, Robert Soľava navigátorra, Ondrej Keszi rádiósra, Tomáš Žipaj fedélzeti mérnökre, Ján Hejduk gyakorló fedélzeti mérnökre, Bronislava Gregorovičová utaskísérőre és Karol Malatin különleges szerelőre emlékeztet. Nyugodjanak békében!

* * *

Fotó: Szórád Tamás