KÉPEK A RÉGI ALBUMOKBÓL: TASZÁR ÉS KAPOSÚJLAK, 2002-2004
A hazai bázisok közül a 31. Kapos Harcászati Repülőezred egykori repülőtere az, ahova csak nagy ritkán jutottam el. Szép emlékű látogatások voltak: itt rendezték meg a rendszerváltás utáni első nagyszabású nemzetközi repülőnapot, itt szálltak le az F/A-18 Hornetek és az F-14 Tomcatek és itt kaptunk lehetőséget egy KC-135-ös repülésre. A taszári bázis 2005-ben bezárt, és az albumokban csak néhány olyan fotó maradt, ami eddig nem került fel ide a blogra. (Ami már felkerült, abból itt lehet csemegézni.)
2002 júliusában az amerikai hadsereg 1. lövészhadosztálya 4. dandárjának alárendelt 1. (hadsereg) repülő ezred 1. zászlóaljának helikopterei hajtottak végre éleslövészettel egybekötött gyakorlatot Magyarországon. A lövészetre Hajmáskéren került sor, a forgószárnyasok bázisa Taszár volt.
Póttartályos Apache-géppár érkezik a bázisrepülőtérre. Az alakulat 1990 áprilisa óta repülte az AH-64-est, honi támaszpontjuk akkor még a Kansas állambeli Fort Riley volt.
A kilencvenes évek közepén az alakulatot újraszervezték, a németországi Katterbachba telepítették és ettől kezdve rendszeresen hajtottak végre műveleteket a délszláv térségben.
Az Apache oldalára festett KFOR (Kosovo Force) felirat 1999-re emlékeztet, amikor a katterbachi indiánok Koszovóba, az Uroševac melletti bázisra (Camp Bondsteel) települtek.
A sebesültek és sérültek szállítására felszerelt Black Hawk a németországi Landstuhlból, a 260. egészségügyi (repülő) századtól érkezett Somogyba. A gép egy töltéssel két és fél órát repülhetett, s ez az idő póttartályokkal négy és fél órára volt növelhető.
Az UH-60A hagyományos pilótafülkéje. A helikoptert két pilóta repülte, hátul egy hajózó-műszaki és egy egészségügyi szakszemélyzet dolgozott.
A kilencven fokban elforgatható, nehéz(kes) hordágytartót ma már nem használják.
Black Hawk hajózó Gentex sisakja. A homlokrészen az éjjellátó rögzítési pontja és a század pajzs alakú felvarrója látható.
*
2002. augusztus 24-én, a Légierő Napja alkalmából a Magyar Honvédség több repülőeszköze is Taszárra települt egy zártkörű bemutatóra. Az aznap készült fotókból sajnos csak néhány maradt meg. A szentkirályszabadjai MH 87. Bakony Harcihelikopter Ezred Mi-17-esén a Bosznia-Hercegovina területén működött többnemzetiségű béketámogató haderő, az SFOR (Stabilisation Force) felirat és a Medevac feladatra utaló jelzés látható.
Szomorú emlék a magyar katonai repülés közelmúltjának történetéből: a 120-as oldalszámú L-39 Albatros hat évvel később, 2008. június 20-án lezuhant, Ignácz Zoltán főhadnagy és Janicsek András alezredes életét vesztette.
1997-ben kezdődött felújítását követően 2002 áprilisában kapta meg légialkalmassági bizonyítványát a Gold Timer Alapítvány Li-2-ese. A Sunflower színeit később a Malévé váltotta a legendás gépen.
Végre nálunk is készültek minőségi nyomatok, mint ez az A4-es méretű oldalnézeti kép az 1904-es oldalszámú MiG-21biszről, ismertebb nevén a Cápetiről.
*
2003. december 3-án Gobányi Sándor alezredes és kollégái jóvoltából lehetőséget kaptunk, hogy a kiállítási célra felújított 01-es oldalszámú Szu-22-est és az 1904-es MiG-21-est fotózzuk, illetve megnézzük a repülési gyűjteményt. A fotózást szervezők kitettek magukért és szépen beállították a két gépet.
Az UB-blokkal „ékesített” 01-es Szuhojt friss festék takarja. Orrára a szívócsatorna veszélyeire figyelmeztető jelzés és a századjelvény fürkészdarazsa is felkerült. A század mottója így hangzott: Derítsd fel és semmisítsd meg!
Amikor 1999-ben a pápai fedezékek mellett megláttuk az akkor lehangoló állapotban lévő Cápetit, nem gondoltuk, hogy valaha is a régi fényében ragyog majd. Pedig így lett, a gép Taszárról a szolnoki Repülőmúzeumba, majd a RepTárba került és ott látható ma is.
Az 1904-est a szárny és törzs alatti póttartályokkal és a gép színével azonosra festett UB-blokkal függesztették.
Egy közelebbi kép a szárny alatti póttartályról. A szemek, a fogsor és a kopoltyúrések felkerültek ide is.
Pilóta-szempár figyel a ZS-3-as sisak és a maszk közötti résen. A jól sikerült művet az oktatási központ falára festették.
Az 1959 és 1984 között eltelt 25 év során kiképzési repülésen életüket vesztett taszári hajózók névsora a kiállított MiG-15-ös lábazatán.
A hangár sarkába állított, szétszerelt MiG-15UTI. A kétüléses vadász-gyakorlógép lengyel gyártású változata pár évvel később elkerült Taszárról.
Az amerikai hadsereg európai erőinek (USAREUR – US Army Europe) regionális támogató csoportja Taszáron dolgozott. A fentebb már említett SFOR működési ideje alatt zajló Joint Forge művelet hivatalosan a fotó készítése után egy évvel, 2004. december 2-án ért véget.
A taszári repülőmúzeum gyűjteménye itt még a régi helyén látható, de már régóta az egykori amerikai kápolnában van kiállítva. Erről és a megőrzött repülőgépekről bővebben 2012 őszén írtam.
*
Ez pedig már a szomszédos Kaposújlak, az időpont 2004 augusztusa. Repülés közben a Maule M7-es motorja egyenetlenül kezdett járni, ami nagyobb magasságban sem kellemes érzés, de földközelben kifejezetten egészségtelen. A pilóta úgy döntött, hogy jobb a békesség – leszállt a legközelebbi repülőtéren, Kaposújlakon. A hibát nem sikerült kijavítani, alkatrészt kellett rendelni, ezért a gép a somogyi repülőtéren maradt, mi pedig úgy távoztunk, ahogy érkeztünk: a fürge Peugeot „fedélzetén”.
Távozás előtt még körülnéztem a reptéren. Gázturbinás Cmelakok egy An-2-es társaságában.
A Z-37 Cmelak gázturbinás változata Z-37T Agro Turbo névre hallgat. A megnövelt fesztávú, wingletekkel ellátott gépen egy közel 700 lóerős gázturbina váltotta a Z-37-eseken használt kilenchengeres, 315 lóerős csillagmotort.
A hosszú orrú légcsavaros-gázturbinás gépek szinte kínálják magukat a fogsoros festésre. A hajtómű táplálására a szárnyak alá négy póttartályt függesztettek.
Egy magyar és egy cseh Cmelak. A HA-MGO ma a Gyengénlátók Általános Iskolájában van kiállítva.
A Cmelak vászonnal bevont törzse egy gurítható kereten nyugszik. Minden egyéb hiányzik róla.
A gurítható szerelőállványok mellett egy szárnyaitól és vezérsíkjaitól megfosztott térképész Ancsa, (An-2PF, HA-YHE) várakozik sorára. Felette, a hangár homlokzatán a mezőgazdasági repülés stílusos jelvénye, a madár és a kalász díszeleg.
A HA-TUG lajstromjelű Sk61 Bulldog előző üzemeltetője, a svéd légierő jellegzetes szögletes álcázó festését viseli.
Csendélet Cessnával.
Az olcsóbb típusok mellett a Beech Bonanza kifejezetten drágának számított, főleg a tehetősebb magánpilóták birtokoltak ilyen gépet Nyugat-Európában vagy a tengerentúlon. Ahogy egy amerikai ismerősöm fogalmazott: „Nincs veszélyesebb hétvégi pilóta, mint a fogorvos a Bonanzában…”
A reptér mellett a honvédség jutai radarszázadának PRV-17-es magasságmérő lokátora dolgozik.
* * *
Fotó: Szórád Tamás