Atlee G. Manthos vadászpilóta volt. Harcolt a második világháborúban majd Koreában, de nem csak repülni, fotózni is szeretett. Az általa készített színes diák hat évtizedig lapultak egy dobozban, amikor fiai megtalálták és kiegészíthették a családi albumot.

Az 1912-es születésű Atlee kamaszkorára a technika és a sebesség megszállottja lett. 1930-ban fejezte be a középiskolát és 1931 őszén kezdte egyetemi tanulmányait a texasi Austinban. Mivel anyagi támogatást nem kapott senkitől, a tanulás mellett dolgoznia kellett, hogy a tandíjat fizetni tudja. A gazdasági válság és a velejáró munkanélküliség azonban elérte Texast és arra kényszerült, hogy a tanév végén, 1932 tavaszán otthagyja az egyetemet.

Tizennyolc évesen, egy Ford kormányánál.

A munka nélkül maradt fiataloknak a kormány útépítéseken és fatelepítéseken kínált elfoglaltságot. Atlee Új-Mexikóban és Wyomingban dolgozott, fákat telepített havi harminc dollárért. 1934 őszén megtakarított pénzéből folytathatta tanulmányait, geológiát tanult Texasban. Ekkor jelentkezett tartalékos tisztképzésre is. 1936-ban diplomázott, azután dolgozni kezdett, olaj után kutatott, majd 1941-ben katonai szolgálatra jelentkezett.

Ilyen táborokban éltek a közmunka programban résztvevő fiatalok.

Amikor katonai szolgálatra jelentkezett és 1941 augusztusában repülőkiképzésre vezényelték, már 29 éves volt. Jóval fiatalabb társaitól egy rajzfilm figura után a "Pappy” becenevet kapta, ami azután élete végéig elkísérte.

Hicks Field, Texas. Ameddig a szem ellát, alapkiképzésre használt Fairchild PT-19-esek állnak.

Kelly Field, Texas. A haladó kiképzésre használt BC-1-es fülkéjében.

A kiképzést 1942 márciusában fejezte be, hadnagyi rendfokozattal. Két barátjával, Alva Murphy (balra) és Daniel McKinnon hadnagyokkal együtt repülőoktatói beosztást kapott. Két éven át oktatott az alapfokú kiképzéstől kezdve a légiharcon át a légilövészetig bezárólag mindent. Élete legszebb időszakát élte; pilótaként, oktatóként és magánemberként is nagyon jól alakultak a dolgai.

*

1944 nagy változásokat hozott. A friss házas pilótát és két barátját júniusban Európába vezényelték, hogy a 8. légierőhöz csatlakozva, a P-51 Mustang átképzés után harci bevetéseket teljesítsenek. A Mustangra az angliai Goxhillben képezték át őket, augusztusban pedig mindhárman harci alakulathoz kerültek. McKinnon a 405. vadászosztályhoz csatlakozott, Manthos és Murphy pedig a 357-esekhez került a Londontól 160 kilométerre lévő Leistonba.

Cambridge, vasútállomás. A három jó barát és negyedik társuk búcsút vesz egymástól. Soha többet nem találkoztak. McKinnont (balról a második) 1945. január 10-én lőtték le a német-luxemburgi határnál, Murphy (bal szélen) egy német repülőtér elleni alacsony támadáskor halt meg 1945. március elején.

"Pappy" bőrdzsekijét fia a mai napig őrzi.

Sok pilótához hasonlóan Atlee Manthos is felesége nevét festette P-51-esére. 

1944. december 5-én egy Focke-Wulf 190-esen elért találatot rögzített a Mary Alice fotógéppuskája.

Atlee Manthos októbertől decemberig 24 bevetést repült P-51D Mustangjával, majd a 8. légierő törzsében kapott beosztást. 1945 márciusa ismét a pilótafülkében találta. Valószínű, hogy barátja, Alva Murphy helyére vezényelték vissza a 357-esekhez ahol új Mustangot kapott. Ezzel a géppel harcolt 1945. május 8-ig. Amikor az európai háború véget ért és az amerikai katonák hazaszállítását megkezdték, "Pappy” Manthos úgy döntött, hogy elfogad egy hadműveleti tiszti beosztást. A duxfordi 78. vadászosztályhoz került és 1945 végéig Európában maradt.

Ez már az új Mustang, a Mary Alice II. Pilótáját őrnaggyá léptették elő a háború után.

1945. május 8., VE (Victory in Europe) nap. A háborúnak vége!

Nyolc légigyőzelem jele a Passion Wagon fülkéjénél. A gép orrát a 357. vadászosztály sárga-piros színei díszítik.

A duxfordi 78. vadászosztály kockás orrú P-51D-je.

A  RAF Leiston három futópályával rendelkezett, így a 357. repülőosztály mindhárom századának megvolt a sajátja. Itt a 363. vadászszázad (B6 kód a törzs oldalán) Mustangjai gurulnak a pályára.

Mustang póttartályokkal. Ha kellett, a P-51-esek fél Európán átkísérték a rájuk bízott bombázókat, felvették a harcot az ellenséges vadászokkal és, ha nem vesztesként kerültek ki az összecsapásból, hazafelé is a bombázók mellett maradtak. 

Az amerikai csapatok 1945 áprilisában foglalták el a bajorországi Fürth repterét és ejtették zsákmányul az ott lévő Bf 109-eseket és FW 190-eseket.

A Fieseler Fi 156 Storch amerikai felségjellel és leeresztett gumival áll a fémlemezekből összeállított állóhelyen.

A zsákmányolt Gólyákból jutott a RAF-nak is.

Atlee Manthos hazatérése után, 1946-ban leszerelt és tanult szakmája, a geológia felé fordult. Azonban a civil életben nem találta meg a számításait, magánéleti problémái is voltak, ezért 1947 nyarán jelentkezett az éppen átalakuló, önálló haderőnemmé váló légierőhöz. Azzal, hogy másfél évet a szolgálattól távol töltött, elvesztette a háborúban elért őrnagyi rendfokozatát és főhadnagyként folytathatta a szolgálatot.

* * *

A következő részben a háború után készült fotókból lesz egy válogatás.

Fotó: Manthos családi archívum / Jeff Manthos engedélyével