A kecskeméti repülőbázis Juliet (J) zónájában öt Gripen sorakozik a nyarat idéző októberi napsütésben. A műszakiak a gépek kivontatását követően szimulátort függesztenek, zavarótöltet kazettákat helyeznek a gépekbe és arra készülnek, hogy kiszolgálják a kora délutántól az estébe nyúló repülést.

A Gripeneken többnyire ugyanazok dolgoznak, akik az elmúlt hónapokban és években. Új arcokat nemigen látni, de azért van változás is: egyre kevesebben vannak. Várják őket a nagy értékű berendezésekkel dolgozni képes megbízható szakemberekre számító, jól fizető civil cégek, sőt újabban egy repülőgépgyártó cég is munkalehetőséget kínál a Dunántúlon. Akik maradnak, továbbra is előkészítenek, ellenőriznek, tankolnak, fegyvert függesztenek, hibát olvasnak, döntenek  -  élik a szakmai mindennapokat. Például a Juliet zónában, az októberi nyárban.

A betervezett feladatnak megfelelően a Sidewinder közel-légiharc rakéta szimulátorának függesztése következik. A „szim” szállítókocsin érkezik a zónába.  

A szállítókocsi és a Gripen jobb szárnyvége közötti néhány métert a fegyveresek vállán teszi meg a szimulátor és az összeszokott csapat pillanatok alatt felhelyezi a gyakorlóeszközt.

A kötelező biztonsági szabályok betartása mellett töltik be a kazettába a pilóták igénye szerinti zavarótöltetet.

A számmal jelölt lapka helyes beállítása fontos, mert a repülőgép ez alapján azonosítja, hogy mi van betöltve.

Nyomatékkulccsal húzzák meg a Gripenbe helyezett kazettát rögzítő csavarokat.

A gép előkészítése mint mindig, most is az okmányok kitöltésével zárul.

Indul az első sor: a zónából a gurulóra fordul az egyik Gripen.

A központi zónára ráfér némi ráncfelvarrás, ezért üzemelnek a gépek a Juliet zónából, ahol viszont nincs állandó világítás. A megoldás a saját áramfejlesztővel rendelkező mobil reflektor, amelyet még jóval a napnyugta előtt telepítenek.

Bő egy óra múlva ismét a zónában áll az első sor egyik gépe. A műszakiaknak nem kell végig kint lenniük, de mire a Gripenek visszaérkeznek, már ismét ott állnak, fogadják a gépeket és azonnal nekilátnak az előkészítésükhöz.  

A Juliet zónában nincs központi üzemanyag feltöltő rendszer, a kerozint tartálykocsikból kapják a gépek.  

A pilóta vállhevederei a katapultülés ejtőernyő konténerének két oldalán lévő tokba kerülnek, ahol a hajózó könnyen eléri azokat, amikor a gépbe ülést követően beköti magát.

A palackba a túlfolyóból lekerülő kerozin folyik.

Számtalanszor gyakorolt mozdulat: a töltőcső csatlakoztatása.

Még tankolják a gépet és dolgoznak a kabinban, amikor a hajózó a körbejárás utolsó métereinél tart.

Két ujj a magasban, indulhat az APU.

Indítás után az egyik gép rendszere hibát jelzett, a műszakiak a kijelzett kód alapján keresik a problémát.

A 38-as most a földön marad, de van tartalék gép, a mellette álló 34-es.

A 34-es gyors átvételét a hajózó az okmányok aláírásával zárja, majd némi késéssel elindul a többiek után.

Két felszállás között sincs pihenő, a fegyvereseknek be kell rendezniük egy statikus demót. A Gripen köré Maverickek, Sidewinderek, AMRAAM-ok gyakorló változatai kerülnek valamint gépágyúlőszer és egy Litening konténer.

A műszakiak épületében jól hallani a visszatérő gépek hajtóműveinek zaját és már lehet is indulni a Gripenek fogadására. A hajtómű leállítása után nyílik a Delta kabinteteje és a helyére kerül a kétüléses változatnál használt kétrészes kabinlétra.

A számos munkapont egyike a főfutó gondolák ellenőrzése.

A zónában most minden mechanikus a saját gépével van elfoglalva, ellenőrzi és előkészíti a következő feladatra.

A kiszolgálás nélkülözhetetlen szereplői, az üzemanyagosok jóvoltából a tartálykocsik ismét felsorakoznak a Gripenek előtt. A nyolckerekű tankerek látványa egy régi igazságra emlékeztet: ha nincs keró, nincs repülés.

Továbbra is három együléses C, egy kétüléses D és egy tartalék gép várja előkészítve és megtankolva a kora esti felszállásra érkező pilótákat. A lemenő nap fénye egyre laposabb szögben súrolja a Gripeneket.

A napsütéses délutánt követően a Gripenek kiszolgálása a szürkületben, majd a mobil reflektor és elemlámpák fényénél a sötétben folytatódott. Erről lesz szó a bejegyzés második részében. 

* * *

Fotó: Szórád Tamás