Jeff Manthos a hetvenes évek közepén az amerikai haditengerészetnél szolgált, Sea King helikopteren repült. Miután kilépett a haditengerészettől, főiskolára ment és hangszerekkel kezdett foglalkozni. Hegedűkészítő mester lett, Oregonban él. Jómagam 2008 óta ismerem. Akkor olvastam a könyvét és kerestem meg azzal, hogy személyes élményei alapján szívesen írnék a Sea King személyzetek mindennapjairól.

Tavalyi, tíznapos túrája során Jeff két olyan helyszínt is érintett, amelyek az amerikai hadtörténet szempontjából fontos helynek számítanak és ahol ma emlékművek idézik a múltat.

Little Bighorn, Montana

Little Bighorn annak a csatának a helyszíne, ahol az éppen százéves Amerikai Egyesült Államok hadserege vereséget szenvedett a lakota sziú, az észak-sájen és az arapaho indián törzsek egyesített erőitől. Az 1876. június 25-26-án vívott ütközetben a George Armstrong Custer alezredes vezette 7. lovasezred közel 300 katonája vesztette életét. 

Az emlékmű azon a dombon áll, ahova Custer 40-50 életben maradt embere visszaszorult. Gyalogosan és lóháton  kísérelték meg a kitörést, de esélyük sem volt az indián harcosok százai ellen. 

 A helyszín, ahol az Egyesült Államok hadserege összecsapott az indiánokkal. 

A márványtáblák azon a helyen állnak, ahol az elesett katonákat eredetileg eltemették. A tisztek maradványait később az ország különböző temetőibe szállították, a katonákat 1881-ben egy közös sírba újratemették. Custer West Point temetőjében nyugszik.

Öt évvel a csata után az elpusztult lovak maradványait is elföldelték.

Little Bighorn temetőjében nemcsak az indián háborúk halottai nyugszanak. Sokan kerültek ide azok közül is, akik más csatákban és háborúkban, például Vietnamban vesztették életüket. 

„Ismerjétek meg a béke erejét”

Fekete Jávorszarvas a lakota indiánok szent embereként és gyógyítójaként volt ismert, szavai az emlékhely múzeumának falán olvashatóak.

A U.S. Army rövidesen visszavágott és néhány éven belül a nagy indián háborúk véget értek. A lakotákra - akárcsak az apacsokra, vagy korábban az irokézekre és a kiowákra - ma egy helikoptertípus emlékeztet az Egyesült Államok hadseregében, amely forgószárnyasainak többségét indián törzsekről nevezi el. Az őslakosokról, akiket valaha nagy erőkkel irtott.

*

Arco, Idaho

Az Idaho állam délkeleti részén található Idaho National Laboratory (INL) valamikor a haditengerészet egyik fegyverkísérleti központja volt. A Pearl Harbort ért japán támadás után itt tesztelték a hadihajók lövegeit. A területen 1949 óta foglalkoznak atomreaktorokkal, köztük olyanokkal is, amelyeket tengeralattjárókba szántak. Ezért is nevezik a helyet a nukleáris haditengerészet szülőföldjének.

Az 1949-es létrehozása óta eltelt évtizedekben több mint 50 reaktor építettek és üzemeltettek a kísérleti területen. 

Az ismertető táblán az INL történetét lehet nyomon követni. 

Arco közterületén látható a hidegháborús „Nuclear Navy” egyik hajójának, a USS Hawkbill atommeghajtású vadász-tengeralattjárónak a tornya. Az első atom-tengeralattjárónak, a USS Nautilusnak szánt reaktort is Idahóban fejlesztették ki.

A Hawkbill tornyát adományokból és önkéntesek munkájának eredményeképpen sikerült az óceántól több mint 1000 kilométerre elszállítani és ott felállítani.

Az SSN-666 jelű és ezért az Ördög hajójának is nevezett Hawkbill az ezredfordulóig szolgált.

A tengeralattjárósok emlékművénél állították ki a második világháborús amerikai tengeralattjárók fegyverét, a Mk 14-es torpedót. 

A bal oldali emléktábla arra a több mint 4000 tengerészre emlékeztet, akik a 65 elvesztett amerikai tengeralattjárón szolgáltak. A jobb oldali tábla egy második világháborús tengeralattjárónak állít emléket. A USS S-27 1942-ben járt szerencsétlenül, de valamennyi tengerésze megmenekült.

* * *

Fotó: Jeff Manthos