Amikor a saját bázistól távol, külföldön kell repülőműszaki munkát végezni, az sok szempontból ugyanolyan, mint az otthoni, hiszen a technológiától eltérni nem lehet, az nem helyszínfüggő. Ugyanakkor mégis más, amiben az idegen környezet és a helyszíni lehetőségek játszanak nem elhanyagolható szerepet. Sorozatunk harmadik részében a magyar repülőműszakiak szemszögéből járjuk körbe a NATO Tiger Meet 2026-ot. A felkészülés és a görög bázison töltött napok főbb mozzanatainak felidézésében Sárai Róbert őrnagy, szolgálat vezetőmérnök volt segítségemre.

Felkészül a „szolgáltató szektor”

A kecskeméti repülőműszakiak is azon az előtervező konferencián találkoztak először a gyakorlat részleteivel, ahol a többi terület képviselői, és megannyi részlet tisztázása után benyújtották igényeiket. Erre egy SOR-nak (Statement of Requirements) nevezett dokumentum szolgál, amelyben minden szerepel, a logisztikától kezdve, az egészségügyi biztosításon, üzemanyagon, ipari gázokon át a gépjárművek beléptetéséig. A SOR benyújtása mellett akárcsak a többi szakterületnek, a repülőműszakiaknak is fontos mozzanat volt a helyszínbejárás, a „site survey”, amikor körbejárták a fogadó repülőteret és megnézték a lehetőségeket. Mindenki a saját szakterületének megfelelően vizsgálta, hogy hova fog települni, és ott milyen feladatokat kell majd végrehajtania. A pilóták, a logisztika, a repülőműszakiak, az őrzés-védelem, a kommunikáció, az informatika, minden kiszolgáló terület olyan szemmel vizsgálta a helyszínt, hogy a végén egy kerek egész képet kapjanak.

A máltai csata hangárja

A harmadik hangárt, amely méretében nagyjából a harmada a nagy hangárnak, a kanadai királyi légierő, a RCAF (Royal Canadian Air Force) tagjainak emlékére hozták létre, akik a második világháborúban Málta védelmében harcoltak. A hangárban járművek, roncsdarabok és más relikviák társaságában két ikonikus vadászgép áll.

*

Mindjárt a bejáratnál egy nyolc géppuskás Hawker Hurricane IIA fogadja a látogatót. A gép évtizedeket töltött a tengerfenéken, miután 1941. július 4-én hajnalban felszállás közben, valószínűleg motorhiba miatt a vízbe zuhant és pilótája életét vesztette. A gépet 1993-ban egy búvár találta meg a part közelében, 40 méter mélyen. Kiemelésére két évvel később kerülhetett sor

A nagy hangár

A máltai repülési múzeumban tett sétánk következő helyszíne a nagy hangár, amely méreteivel, nagy belmagasságával, és formájával is teljesen eltér az előző helyszíntől, a szerény Romneytól.

A repülőgépeket és helikoptereket a hangár falai mellé rendezték, középen egy C-47-es terpeszkedik, és bőven van hely a hajtóművek, repülőtéri kisegítő eszközök és néhány jármű bemutatására is. Kétoldalt az olasz-málta katonai kapcsolatok révén beszerzett gépek állnak, a hátsó traktus pedig a „brit birodalom”. Járjuk körbe a hangárt a baloldalon kezdve.

Talán nem járunk messze a valóságtól azzal a megállapítással, hogy a máltai repülési múzeum Európa kevéssé ismert kiállítóhelyei közé tartozik. Nincs túlgondolva, nincs csillogó étterme, az ajándéküzlet is szerény, a repülőgépek, helikopterek és a földi járművek egyszerű lemezhangárokban állnak. Ugyanakkor a helynek éppen ezek a nyers külsőségek adnak sajátos hangulatot. 

Földrajzi elhelyezkedésének köszönhetően Málta (a „Szikla”) a második világháború földközi-tengeri és észak-afrikai hadműveletei során fontos szerepet töltött be. A brit királyi légierő, a RAF (Royal Air Force) az elsődleges luqai bázis mellett három további repülőteret tartott fenn Máltán. Ezek egyike volt a sziget közepén elhelyezkedő Ta’Qali vagy angol átiratban Takali. A RAF és a királyi haditengerészet (Royal Navy) által egyaránt használt repülőtér helyén ma kiállító- és vásárközpont továbbá egy stadion van, de egy részét sikerült megőrizni és 1994 óta itt működik a Malta Aviation Museum. A kiállítást három hangárban helyezték el. Múzeumi sétánkat kezdjük a legkisebben.

Minden haderő és azon belül természetesen a légierő működésében kritikus szerepet játszik a logisztika, a folyamatos utánpótlást biztosító katonai ellátórendszer. Ha nincs üzemanyag, alkatrész, kiszolgáló- és szállítóeszköz, élelmezés, szállás, valamint éles műveletben fegyverzet, a haderő megáll. A görögországi Araxoszban idén tavasszal megrendezett NATO Tiger Meet gyakorlat magyar kontingenséről szóló sorozat második részében a megkerülhetetlenek és nélkülözhetetlenek, vagyis a logisztikusok feladatrendszeréről lesz szó.

Az Araxoszba kitelepülő magyar kontingens logisztikai feladatainak irányítását a jelentős nemzetközi és missziós tapasztalattal rendelkező Fejes Szabolcs őrnagy, a Magyar Honvédség vitéz Szentgyörgyi Dezső 101. Repülődandár (jelenleg MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülődandár) Műveleti Logisztikai Főnökségének főnökhelyettese kapta meg. A repülődandárnál ez a főnökség foglalkozik - a Helyőrségtámogató Parancsnokság szakállományával szoros együttműködésben - az áttelepülések műveleti logisztikájával, illetve a gyakorlatok logisztikai tervezésével és végrehajtásával.

Ahogy az már megszokott, a szeptember idén is az Air Wolf Hunting kutató-mentő gyakorlattal kezdődött a Mátrában. Az MH 86. Szolnok Helikopterdandár H145M, H225M és AS350-es helikopterei mellett a légimentők EC135 P2+ gépe is a Gyöngyös melletti pipishegyi repülőtérre települt, hogy a pilóták, illetve a légimentő és kutató-mentő szakszemélyzetek közösen gyakorolják a különböző eljárásokat. 

A fotókért ezúttai is a környéken élő Colin Pennynek tartozom köszönettel.

Egy nemzetközi légierő-gyakorlatot többféle szemszögből lehet bemutatni: más élményt, tapasztalatot jelent a pilótáknak, a repülőműszakiaknak, a logisztikusoknak vagy az esemény dokumentálásával megbízott fotósnak, videósnak. Négyrészes sorozatomat az utóbbival kezdem, aki szokatlan módon nem a légierő berkeiből, hanem szárazföldi alakulattól került a csapatba.

A görögországi Araxoszban megrendezett idei NATO Tiger Meet gyakorlaton Vasadi Zoltán István „félig” civil szakemberként – honvédelmi alkalmazottként – dokumentálta a kecskeméti állomány munkáját és a Gripenek repülését. Zoltán egy szárazföldi alakulat, a Magyar Honvédség Klapka György 1. Páncélosdandár (jelenleg MH 25. Klapka György Páncélosdandár) Harci Forgató Csoport (NATO-terminológiával Combat Camera Team) tagja. Arról, hogy szárazföldiként hogyan került a légierő közelébe és hogyan élte meg a kecskemétiekkel közös munkát, a páncélosdandár tatai laktanyájában beszélgettünk.

A Massachussetts Légi Nemzeti Gárda 102. vadászezredének F-15-ösei voltak az első katonai repülőgépek, amelyek a World Trade Centert 2001. szeptember 11-én ért támadás után New York fölé érkeztek. Az USA kontinentális területének légterét hagyományosan a Légi Nemzeti Gárda védte, egységei közül az Otis 102. vadászezrede repülte elsőként az F-15 Eagle típust.

Az esemény 25. évfordulója alkalmából egy korábbi írásomat ajánlom az olvasó figyelmébe. 

***

Fotó: USAF / 102nd Fighter Wing

Május 15-én egy kis csapat gyűlt össze a HungaroControl Igló utcai épületében, hogy élve a nem mindennapi lehetőséggel, a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér ikonikus irányítótornyának teraszáról dokumentálja a péntek délutáni forgalmat. Erre a napra nyoma sem maradt az addig verőfényes májusi időjárásnak. Az idei év első komolyabb zivatarrendszere borult időt és esőt ígért, de ki az, akit egy kis csapadék elrettent egy ilyen lehetőségtől?

Ahhoz, hogy az Igló utcából eljussunk a toronyba, a HungaroControl minibuszába szállunk és belépünk a repülőtér üzemi területére. Ez nem egy „rendben, hajtson tovább” mozzanat és éppen úgy zajlik, mintha repülőgépre szállnánk: minden nálunk lévő csomag és tárgy – beleértve a nadrágból kihúzott övet is - tálcára kerül, jómagunk pedig átballagunk a detektoros kapun. Minden rendben találtatik, elköszönünk a kedves hölgyektől, és visszaülünk a buszba. A toronyhoz vezető szervizút megkerüli az 1-es pálya város felőli végét, a 13R küszöböt. A túloldalon haladva elmaradt mellettünk a kompenzáló betonon parkoló Airbus A340-es, a bozót mellett hasaló ex-Malév Boeing 767-es, a tűzoltógyakorlatokra használt, hajtóműveitől megfosztott A321-es és végül leparkolunk az irányítótorony lábainál.

2021. augusztus 19-én hajnalban egy különleges műveleti csoporttal, egy rohamlövész alegységgel, egészségügyi és titkosszolgálati szakemberekkel és tolmácsokkal a fedélzetén, a kecskeméti repülőbázisról útnak indult a honvédség két Airbus A319-es szállítógépe, hogy Kabulba berepülve végrehajtson egy olyan műveletet, amelyre korábban nem volt példa a Magyar Honvédség történetében.

A honvédségi A319-es mögött elmarad a kabuli nemzetközi repülőtér