Öt év után nem csak a vizes világbajnokság tért vissza Magyarországra, hanem az Európai Védelmi Ügynökség (EDA) évente más-más helyszínen megrendezett helikopteres gyakorlata is. A résztvevő államok helikopteres alegységeinek közös továbbképzését, a különböző eljárások gyakorlását célzó Fire Blade 2022-nek az MH Pápa Bázisrepülőtér adott otthont június 7. és 24. között. A gyakorlat félidejében lehetőséget kaptunk, hogy mi is helikopterre szálljunk.

NH-90 Caiman TTH 

Eredetileg úgy volt, hogy a sajtó a gyakorlat megkezdése előtt, a légterekkel való ismerkedés közben készíthet légifotókat a kötelékbe állt helikopterekről. Az időjárás azonban közbeszólt és a tervezett napon, a Dunántúlon uralkodó zivatartevékenység miatt a repülésre akkor nem kerülhetett sor. A szervezőket dicséri, hogy a sajtó, a szlovák légierő helyi műszeres gyakorlórepülésre induló UH-60 Black Hawk helikopterén mégis szívhatott némi „felhőszagot”, továbbá az is, hogy találtak egy olyan napot, amikor az eredeti tervek, ha kicsit más formában is, de megvalósulhattak. Ennek köszönhető, hogy a június 16-án reggel nyolckor kezdődő eligazításon már mi is jelen lehettünk.

Az elmúlt évtized horvátországi utazásai során szinte minden évben akadt valami blogra való - repülőgép, hajó, emlékmű, múzeum és egy tengerésztemető egyaránt került az albumokba. A sort most tovább folytatom.

*

Július 9-én szombaton, Pula keleti oldalán kigyulladt egy trafóház. A 10-12 méteres szél a közeli erdő felé terelte a lángokat és a tűz gyorsan elharapózott. Zadarból a légierő három Canadair CL-415-ös tűzoltógépe indult az Isztriára, hogy a földi egységekkel közösen fékezzék meg a tüzet. Ehhez közel öt órára volt szükség, a három amfíbia ennyi ideig ingázott a tűzfészkek és a vízfelvételre kiválasztott tengerszakasz között.

A koronavírus-járvány előtt az volt a megszokott, hogy a katonai repülésben eltöltött évek után számos pilóta a légitársaságok felé fordult, hogy pályafutását a civil életben folytassa. Aztán jött 2020 tavasza, a járvány, és a sorrend megfordult: munka nélkül maradt, tapasztalt közforgalmi pilóták jelentkeztek, hogy katonai szállító repülőgép-vezetők legyenek. Így volt ez Magyarországon is és a honvédség A319-esein ma több olyan tapasztalt pilóta repül, aki korábban kereskedelmi gépeket vezetett.

Aki valaha is foglalkozott a magyar repülés történetével, annak ismerősen cseng Szentgyörgyi Dezső neve. A Magyar Királyi Honvéd Légierő legeredményesebb vadászpilótája a háborút túlélte, 1971-ben egy Il-18-as kapitányaként, a Malév koppenhágai járatának teljesítése során vesztette életét. Fia szintén pilóta lett, a polgári repülést választotta. Unokája is közforgalmi pilótaként repült, amíg a két évvel ezelőtt kezdődött világjárvány miatt váltani kényszerült - nagygépes tapasztalatát immár a katonai repülésben, a szállítórepülő század gépein hasznosítja. Szentgyörgyi Dezső századossal az indíttatásról, a gyerekkorát meghatározó élményekről, a közforgalmi pilóták mindennapjairól, és a koronavírus-járvány okozta pályamódosításról a nagyapja nevét viselő kecskeméti repülőbázison, a Dongó század egykori fészkében, a szállítópilóták által használt épületben beszélgettünk.

A nyolcvanas évek elején, kedd esténként egy 19. század végén játszódó sorozat ültette a tévé elé a magyar nézőket, akik akkoriban mindössze két csatorna műsora közül választhattak. A mai televíziós és internetes tartalomkínálat mellett hihetetlennek tűnhet, de a híradó után az egész ország várta, hogy a Spartacus dallamára beússzon a képbe egy fehér háromárbócos és elkezdődjön a liverpooli tengerészből lett hajótulajdonos, James Onedin és családja történetének újabb epizódja. A Cyril Abraham regényéből készült BBC-sorozat nem csak az emberi sorsok ábrázolása miatt volt rendkívül népszerű, hanem a nagy kereskedelmi vitorlások látványvilága miatt is. Bár a szél ingyen fújt, a történet idején ezeknek a hajóknak az aranykora már véget ért, a jövő a gőzhajóké volt. Szerencsére az egyik klippert sikerült megmenteni az utókornak. A háromárbocos Cutty Sark immár 68 éve egy greenwichi szárazdokkban pihen.

Május 11-én délutáni és éjszakai kiképzési repülés fotózására invitálta a hazai szpotter közösséget és a sajtót a kecskeméti MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis. A haditechnikai eszközök szervezett fotózása számos országban megszokott és egy bizonyos szabályrendszer alapján régóta lehetséges. Nálunk a kecskeméti repülőbázis az, amely ebben élen jár.

A Magyar Honvédség alakulatai közül elsőként Kecskeméten ismerték fel, hogy az írott és elektronikus sajtó mellett milyen kommunikációs lehetőséggel bír az a közösség, amely bár nem hivatásszerűen űzi a fotózást, mégis hasznos, számos esetben professzionális „terméket” tesz le az asztalra. A sajtó egyéb szereplőihez hasonlóan a szpotterek közössége is fontos kapocs a civil társadalom és a honvédség között. A maga vizuális eszközével segít megérteni, hogy mi zajlik a kerítés mögött és felkeltheti a fiatalok érdeklődését a katonai repülés, mint hivatás iránt. Fegyveres erőkről lévén szó, természetesen van, ami csak a katonákra tartozik, azonban a „jéghegy csúcsa” így is dokumentálható és megmutatható.

A múlt hét viharos időjárása sajátos hátteret biztosított a ferihegyi fotózáshoz, amelyre péntek este kerítettem sort.

A sötét felhő előtt a belga Brussels Airlines A320-asa közelít a 31R pályához. Ez most egy normál festésű példány, de szerencsére gyakran láthatjuk a látványos festésű gépeiket is.

Ample Gain-nek indult, majd a nyolcvanas évek végére Ample Train-re módosult annak a NATO kezdeményezésű kereszt-kiszolgálási gyakorlatnak a neve, amely a repülőműszakiak képzését és gyakoroltatását célozta annak érdekében, hogy a szövetséges légierők kölcsönösen kiszolgálhassák egymás gépeit. A Magyar Honvédség 2003 májusában volt házigazdája a gyakorlatnak és a kecskeméti zónában érdekes társaság jött össze.  

Ha Hollandia felöl érkezünk Belgiumba, és már magunk mögött tudtuk a valaha szebb napokat látott Liége lehangoló városrészeit és lepusztult rozsdaövezetét, felüdülésként hat az Ardennekben vezető autópályán haladni a luxemburgi határ közelében fekvő Bastogne felé. Miután a német hadsereg 1944. december 16-án megindította az Antwerpen visszafoglalását és az amerikai és angol erők fő utánpótlási vonalának elvágását célzó ardenneki offenzívát, és behatolt Belgiumba, az úthálózat miatt stratégiai fontosságú helyen lévő, szeptember 10-én egyszer már felszabadított Bastogne újra célpont lett. A német előrenyomulás végleges visszaszorításához még több mint egy hónap kellett, de Bastogne ostroma már december 26-án véget ért. A városban több kültéri látnivaló emlékeztet az 1944 karácsonyán vívott harcokra.

Május közepén, néhány nappal az után, hogy a honvédség helikopterei a Pipishegyen gyakoroltak, egy újabb forgószárnyas kereste fel a Mátrában meghúzódó repteret. Ezúttal egy civil helikopter járt ott, a honvédség által is használt AS 350 Ecureuil megnövelt felszálló tömegű, két hajtóműves, AS 355F2 Ecureuil 2-es változata. A budaörsi bázisú magyar gép kamera platformként kísérte az idei Tour de Hongrie nemzetközi kerékpáros verseny mezőnyét. (Tavaly egy Bo-105-ös végezte ugyanezt a munkát.) A helikopterre függesztett kamera képét a Mátra felett nagy magasságban repülő francia Beech 200 King Air fedélzetére továbbították, majd onnan sugározták a televíziós társaságokhoz. A helikopter három alkalommal szállt le tankolni Pipishegyen. Kétszer járó hajtóművek mellett töltötték újra, hogy mihamarabb a mezőny után repülhessen, a harmadik tankolásra már a hazarepülés miatt volt szükség.

A Belgiumban előrenyomuló amerikai 1. hadsereg által 1944. szeptember 7-én felszabadított Liége közelében, Neuville-en-Condroz településen helyezkedik el az 1945 februárjában létesült amerikai katonai temető és emlékhely, az Ardennes American Cemetery and Memorial. A temető abból a szempontból egyedi, hogy nem csak a térségben elesettek földi maradványait őrzi, hanem az európai hadszíntér szinte valamennyi nagyobb csatájában elesettekét is, sőt a csendes-óceáni térségből is kerültek ide elhunytak. Ennek az az oka, hogy a temető a háború végétől 1960-ig központi azonosító helyként is működött, itt igyekeztek minden kétséget kizáróan megállapítani az elesett katona személyazonosságát. Ez többnyire sikerült is, az Ardennes American Cemetery and Memorial földjében nyugvó 5311 elhunyt közül csak 792 az ismeretlen.

Látogatóközpont. A kaputól hosszú, fákkal és gondosan nyírt gyeppel szegélyezett út vezet ahhoz az épülethez, ahol információt kérhetünk, de a temetőt gondozó szervezet amerikai embere szívesen beszél az itt nyugvók történetéről is: kik voltak, mi történt velük, miért nyugszanak belga földben.