Az osztrák légtér védelmét három éven át a Svájctól bérelt F-5E Tiger II-es vadászgépek látták el. Immár tíz éve, hogy 2008 nyarán a bérleti idő lejártával a Tigerek visszakerültek a nyugati szomszédhoz és a készültséget a Eurofighterek vették át Ausztriában.

Amikor egyértelmű lett, hogy a J-35OE Drakenek nem húzzák ki az első Eurofighterek 2007-es beérkezéséig, az osztrákok egy átmeneti megoldást találtak. Még 2004 februárjában megkeresték a svájci illetékeseket, majd heteken belül kidolgoztak egy megállapodást tizenkét F-5E Tiger II-es vadászgép négyéves bérletének részleteiről. A hetvenötmillió eurós projekt a repülőgépek bérletén kívül a hajózó és műszaki állomány kiképzését, részben a karbantartást, alkatrészeket, fegyverzetet és a teljes dokumentációt tartalmazta.

Az első négy pilóta és harminc műszaki átképzése 2004 júniusában kezdődött az Aquila program keretében. Akik korábban Drakenen repültek, egy hónap alatt végeztek a tanfolyamon, a szubszonikus J-105OE (a Saab 105-ös osztrák típusjelzése) típusról érkezettek nyolc hét alatt sajátították el a Tiger vezetését és rendszereinek kezelését. Az átképzés Svájcban, a dübendorfi kiképzőszázadnál történt, az éjszakai repüléseket pedig már Ausztriában teljesítették az osztrák pilóták.

Az első négy F-5-ös 2004. július 7-én a készültségi Draken-géppár kíséretében érkezett Grazba. A többi nyolc gép két csoportban, a következő hónapokban települt át ugyancsak Grazba, az Überwachungsgeschwader második századához. Az 1971 és 1984 között gyártott gépeken minimális, csak a fedélzeti rádió berendezéseket érintő változtatásokat végezték el. A külső festés is a svájciak által használt szürke maradt, és megtartották a gépek oldalszámát is, csak az osztrák felségjel és a fekete párduc századjelvény került a sárkányra.

Ezután már otthon, a harckiképzéssel folytatódott a pilóták átképzése, amelyhez - ellenségként - agresszor szerepre felkészített pilótákat és J-105-ösöket biztosítottak. Végül az F-5-ösök 2005 tavaszán átvették a készültségi szolgálatot, amelyet kivonásukig Grazból láttak el. A fedett készültségi állóhelyeken három F-5-ös adta a napkeltétől napnyugtáig tartó készültséget. Ezt csak kiemelten fontos politikai vagy jelentős tömegeket vonzó sportesemények idején terjesztették ki huszonnégy órásra. Ebben az esetben folyamatos őrjáratozás is volt, de a normál készültség a kettő plusz egy tartalék gépre és a nappali órákra korlátozódott. A készültségi gépek fegyverzete két-két AIM-9P Sidewinder rakéta és a betöltött gépágyúk voltak. A gépek mellett két hajózó és nyolc műszaki állt készenlétben. Riasztás esetén akár hét percen belül is felszállhatott a készültségi géppár. A Tigerek üzemeltetésének évei alatt általában hetente egyszer került sor az éles emelésre olyan repülőgépek miatt, amelyek nem léptek rádiókapcsolatba az irányítással. Az F-5-ösök törzs alatti póttartályának többsége élénk narancsvörös színre volt festve, rajta felirat: „Call 121,5 MHz”. A szürkén hagyott póttartályokon a felirat színe volt a feltűnő. Ha a rádiókapcsolat felvétele nélkül repülő gépek pilótái addig nem jöttek volna rá, hogy miért repül mellettük egy felfegyverzett vadászgép, ezzel a feltűnő jelzéssel adták tudtára, hogy a nemzetközi vészhelyzeti frekvencián jelentkezzen be. Mivel egy-egy vadászgép-emelés meglehetősen költséges dolog, a polgári pilótákat hatásos módon emlékeztették a rádiófegyelemre. Ez nem volt más, mint a készültség emelésének költségéről kiállított számla, amelyet a rádiózás elmulasztása miatt elfogott gép üzemeltetőjének postáztak. A készültségi Tigerek másik feladata volt, hogy a vizuálisan ellenőrizzék, hogy az ország felett átrepülő katonai gépeken nincs-e függesztve éles fegyverzet. Azokkal ugyanis tilos átrepülni Ausztria felett.

*

Az osztrákok 2008-ban, az F-5-ösök küszöbön álló kivonása miatt lehetőséget adtak arra, hogy betekintsünk a típus ausztriai üzemeltetésének egy rövid, de érdekes mozzanatába. A helyszín a Fliegerhorst Nittner volt Grazban. A várostól délre található repülőtéren a polgári és katonai repülés jól megfért egymás mellett. Az észak-dél tájolású futópályától keleti irányban elhelyezkedő nemzetközi repülőtér forgalma mellett állandóan indult, vagy érkezett egy-egy légcsavaros kisgép, motoros vitorlázógép, szállt fel egy ejtőernyősöket ugrató Cessna. Ez utóbbi általában negyedórán belül megszabadult „rakományától”, így az égen még helyet kellett találni az ejtőernyősöknek is. Megfelelő időzítéssel a dolog jól működött és a katonai repülőgépeknek is jutott résidő Grazban.

A vegyes grazi forgalom.

A légierő a pálya másik oldalán, a reptér déli végében kapott helyet. A katonai szektor az 1913-ban elhunyt repülőtiszt, Eduard Nittner főhadnagy nevét viselte. Egy fenyőerdő illatos árnyékában itt volt a tizenkét F-5E üzemeltetésének műszaki és adminisztrációs hátterét biztosító épületcsoport, a hangárok, a századépület és a készültségi repülőgépek átgurulós, fedett állóhelye. 2008-ban már érezhető volt, hogy az 1957 óta jelenlévő sugárhajtású katonai repülés napjai meg vannak számlálva Grazban és a Tigereket váltó Eurofighterek már nem innen üzemelnek majd.

A századépületbe lépve először a hajózók fogasra akasztott felszerelésével, sisakokkal, g-ruhákkal találkozott a betérő, majd a lépcsőházba felnézve a falat „áttörő” Viggen orrkúp vonta magára a figyelmet. Amikor a Gripen még esélyesként pályázott az osztrák vadászgép tenderen, néhány osztrák pilóta repülhetett a másik svéd típussal, a Viggennel. A falra szerelt orrkúp ezekre az időkre emlékeztetett. A hangár előtti betonon csend honolt, a háttérben egy, a műszakiak kiképzésére használt, Zeus névre keresztelt Draken-maradvány, bent a hangárban néhány J-105-ös állt. A nagyobbik zónában viszont zajlott az élet: az indító kocsik, vontató rudak, hajtóműtakarók, tűzoltó készülékek, guruló szerszámos szekrények és az üzemeltető svájci RUAG kékoverallos civil emberei között, nyitott kabintetővel F-5-ösök várták a pilótákat. Két géphez meg is érkeztek a hajózók, hátukon az ejtőernyővel, merthogy a Tiger katapultülésének nem része az ernyő.

Ritka látvány mindkettő: készültségi pilóta kézifegyverrel és háton hordott ejtőernyő.

A szokásos körbejárás, gépbeülés, a sisak felvétele és az előkészületek után már indítottak is. Mivel a háttérben folyamatosan le- és felszálltak a közforgalmi repülőgépek, nem volt akkora csend, amit a két F-5-ös négy General Electric J85-GE-21A hajtóművének zaja zavarhatott volna. A más gépeknél is megszokott ellenőrzések az F-5-ösön kiegészültek az orrfutó rugóstagjának megnyújtásával majd alaphelyzetbe visszaengedésével. Közben nyílt a guruló utat elzáró, síneken elgördülő kerítés és a géppár megkezdte a gurulást. A felszállás a pálya északi végéről történt és a hangárok vonalában már magasan voltak a behúzott futóval emelkedő gépek. Grazból a hétköznapokon délelőtt és délután két-két feladatra szálltak fel a Tigerek. A ritka éjszakai repülést lehetőleg este tízig befejezték, így a lakossággal nem volt vita a zajt illetően.

A délutáni lövészetről visszaérkező, beguruló majd leállított F-5-ösökön mindkét oldalon kinyitották a fegyvertér ajtóit, és így láthatóvá váltak a 20 mm-es Pontiac M39-es gépágyúk. A fegyverekkel már nem a svájci civilek, hanem az osztrák katonák foglalkoztak. Egy ládába gyűjtötték a lőszerhüvelyeket, miközben egy lapos kézikocsin érkezett a következő feladatra szánt lőszer. A lőszer betöltése után tankoltak és előkészítették a vadászgépeket a következő felszállásra.  

*

2008. június 30-án Grazban zuhogó esőben került sor a jelképes típusváltásra. Ennek első mozzanataként esőfüggönyt húzva felszállt négy Tiger, amelyekhez a levegőben zárkóztak fel a zeltwegi Eurofighterek. Egy közös áthúzás után a Tigerek Svájc felé vették az irányt, a Eurofighterek pedig egy rövid, látványos légiharc-bemutató után a zeltwegi irányon tűntek el a szürke felhőkben. A gépek távozása után a hangárban lassan elkezdődött a katonazenekarral és beszédekkel tűzdelt ceremónia. Egy-egy hajózó és műszaki, valamint két katona állt őrséget az osztrák és svájci zászlók közé állított F-5E Tiger II-es előtt, kint a hangár előtt a hetedik osztrák Eurofighter ázott az esőben - katonai rendészekkel körbevéve.

Mire a beszédeknek majd a fogadásnak is vége lett, az eső is elállt. A kiállított Eurofighter felszállt, a zónára csend ereszkedett. A vendégek elmentek, a katonák a hangár protokoll berendezését bontották. Távolabb, a készültségi állóhelyen még ott állt a kettő plusz egy tartalék F-5-ös, ugrásra készen.

Az F-5E Tiger II-est Ausztriában tizennyolc pilóta repülhette és hatvan műszakit képeztek ki a típus karbantartására és üzemeltetésére. Az osztrákok lényegében kirepülték a szerződött ötezer órát. Ez alatt egyetlen esemény történt a típussal. 2007. július 18-án a futómű hibája miatt hasra szállt az egyik Tiger, de a gyors javítás után ismét szolgálatba állították. 2008 júliusának végéig az összes F-5-ös visszakerült Svájcba, majd szeptember végéig a földi kiszolgáló és karbantartó eszközöket, műszereket és a teljes dokumentációt is visszaadták. A géphez használt fegyverzetet és lőszert egy C-130 Herculessel szállították vissza a svájciaknak. Ezzel pont került az osztrák F-5E Tiger II-es üzemeltetésre és a „tigrisszelídítésnek” Ausztriában valóban vége lett.

* * *

Fotó: Szórád Tamás