Mátrafüredet elhagyva és a 24-es úton tovább autózva, jó időben már messziről látszik az a haditechnikai gyűjtemény, amely egy volt kőbánya területén létesült kalandpark egyik látnivalója. A járművekből, tüzérségi eszközökből, és repülőgépekből álló kiállítás 2015-ben került jelenlegi helyére, és sorsuk az, ami a legtöbb szabadtéren kiállított eszközé: amelyik nem kap folyamatos állagmegóvást, azon a csapadék és a napsugárzás az évek múlásával könyörtelenül otthagyja a nyomát. Persze igazságtalan lenne azt állítani, hogy csupa lepusztult eszköz parkol az egykori kőbányában, mert akadnak szép állapotú darabok is, és verőfényes napsütésben bizonyára vigasztalóbb lenne a látvány, mint az olyan esős, ködös időben, amikor az alábbi képek készültek.

A Kamov Ka-26-os helikopterek közül 23 példány katonai üzemeltetésben repült Magyarországon. Ezek egyike volt a Mátrában kiállított gép, amely 1971-től 509-es oldalszámmal a Magyar Néphadsereg szentkirályszabadjai, majd börgöndi alakulatánál repült. Zöld színét – ha nem is az eredetit – megőrizte civil üzemeltetésben is, erre került fel a HA-MRW lajstromjel

A Néphadsereg Ka-26-osain a típus feladatrendszeréből adódóan mindig fent volt a hatfős befogadóképességű kabin. A fülkét hat csavar rögzítette, repülés közben rezgett-mozgott (izgalmas lehetett bent ülni), de a hátsó ajtókat ejtőernyős ugratáskor leszerelték

A Kamov fülkéjének részlete a műszerfallal. A fotózást (sajnos) megkönnyítette, hogy egy tenyérnyi felületen az ajtó plexijéből hiányzik egy darab

Azért, hogy egy kicsit megértsünk a Kamov működéséből egy volt Ka-26-os pilótát kérdeztem a „karok és fogantyúk” szerepéről. Vele a tavasz folyamán négyrészes cikksorozat lesz olvasható a blogon, megannyi érdekességgel a helikopteres mezőgazdasági repülés és légimentés mindennapjaiból.

„A képen az ülések közötti sárga karok a kisgázkarok. Repülés közben mindkettő középen egy bevágásban van, nem tudnak elmozdulni. A hideg motor indításakor mindkét kart hátra kell húzni, az érintett motor indításakor kis mozdulatokkal mozgatva lehet benzint befecskendezni, elősegítve a motor beindulását. Amint a motor beindult, azonnal a középső semleges helyzetbe kell tenni, nehogy túlpörögjön. A másik szerepük a motor szívótér, vagyis a teljesítmény ellenőrzésekor van. A vizsgálandó motor kisgázkarját teljesen előretolva, a másikat teljesen hátrahúzva  lehet ellenőrizni a leadott teljesítményt. Fordított állásban a másik motort lehet ellenőrizni.

Fent középen a két barna kar a tengelykapcsolók karjai. A motorok beinduláskor nem hajtják a rotorlapátokat, a forgás ekkor csak a reduktorokban levő olaj ellenállása miatt van. Amikor a motorok elérik az üzemi hőmérsékletet, a kuplungkarokat  egy bevágásig előre, az úgynevezett dörzshelyzetbe téve a rotorlapátok fordulata  lassan elkezd nőni. A motorok kihajtásán levő kuplungtárcsák súrlódásával összekapcsolódnak. Amikor a motor és a rotor fordulatszámmérő mutatói fedésbe kerülnek, egy mozdulattal előre téve létrejön a fix kapcsolat, és a helikopter repülésre kész.  A motorok egy szabadonfutón keresztül hajtják a lapátokat, de visszafelé a lapátok a motorokat nem. Ha az egyik motor leáll, ennek a hajtása „leracsnizik", visszafele nem fogja meghajtani a leálló motort, így biztosítva a szükséges rotorfordulatszámot.

A középső kar a rotorfék. Szétkapcsolt hajtásnál 20 százalék rotorfordulatszám alatt szakaszosan  használva lehet teljesen lefékezni a lapátokat és tároláskor rögzíteni őket. Igazi bolondbiztos megoldás, behúzott rotorfékkel nem lehet összekapcsolni, repülés közben pedig nem lehet behúzni a rotorféket.”

A gyűjtemény legszebb esztétikai állapotban lévő darabja ez az An-2-es. Az Oroszországból beszerzett Ancsa Magyarországon HA-MAW lajstromjellel, kék és drapp festéssel mezőgazdasági gépként repült 

A Mátra völgyeiben gomolygó ködbe néző MiG-21bisz. Az egykori álcázó festés zöld színe már elvesztette az idővel vívott csatát, a barna és a sárkány alsó felületeire fújt világoskék még valamennyire tartja magát

A vezérsík oldalán az 1991-ben visszahozott ék alakú felségjel alól kilátszik a Néphadsereg piros-fehér-zöld csillagos jelzése

A 9125-ös MiG 1977 és 2000 között állt szolgálatban. Valamikor a kilencvenes években volt egy túlfutása, amikor a pályát elhagyva a fékezőháló (ATU) segítségével állt meg

A BRDM-2 páncélozott felderítő harcjármű összképét csak a laposra taposott kerekek (és mankókerekek) rontják, no meg a toronyra szerelt hosszú valami. Itt valaha egy 14,5 mm-es és egy 7,62 mm-es géppuska volt, szerencsésebb lett volna, ha azokat imitálják valamilyen módon

A négyfős személyzettel működő, úszóképes BRDM-2 hátfalán lévő csepp alakú fedél vízi menetben nyitva volt, a vízsugárhajtómű azon a nyíláson tolta ki a vizet. Az előző képen látszik az a felhajtható lemez, ami az orr felett átcsapódó hullámtól védte a felderítőjárművet

A 152 mm-es D-20-as ágyútarackot 1974-ben rendszeresítették a Magyar Néphadseregben, a kiállított példány 1977-es gyártású. Telepített helyzetben a talpszárak nagy V alakban terpesztenek, de itt a vontatáskor használt, összezárt helyzetben hagyták

UAZ-469-es terepjáró, fényszóróin fénycsökkentő ernyővel vagy fényálcával, amiből az egyik előre néz, a másik felfelé. A kilencvenes években láttam olyan forgalomba állított UAZ-t, amit évekig tyúkólnak használtak – az ennél a szegény terepjárónál egy fokkal jobb állapotban volt

A kiállított technika és a szakadék pereme között vágány húzódik, amin egy nagyra nőtt modellvasúthoz hasonló vonat szállítja a látogatókat. A képen egy letalpalt, 57 mm-es, légi és földi célok ellen egyaránt használható Sz-60-as gépágyú letakart csöve mered

A gyűjtemény különlegessége ez a szép állapotban megőrzött osztrák Saurer 4K 4FA-G2 páncélozott szállító harcjármű. A jármű elejét a vezető és a motor foglalja el, egy fő pedig az apró toronyban szoronghat

A jármű toronyfegyvere egy 20 mm-es Oerlikon gépágyú, hátul nyolc lövészkatonát szállíthat. A hazai gyártású, 440 darabos példányszámban készült lánctalpast Ausztria 1961 és 1990 között használta

Semmi sem tart örökké – tartja a mondás, aminek ellentmond a Csepel D-344-es teherautó létezése. A mátrai gyűjtemény járműve egy műhelykocsi, aminek alvázán egy zárt felépítmény van a szokásos nyitott plató helyett. A Csepel egészen egyben van, némi ráncfelvarrás után a hazai járműgyártás ikonjából szép kiállítási darab lehetne

Kordon híján indokolt lehet a figyelmeztető tábla, de jó lenne egy olyan is, amin pár soros információ olvasható a kiállított eszközökről

* * *

Fotó: Szórád Tamás